Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-29 / 170. (2391.) szám

1980 julius 29, kedd. MéSORON KIVIÜL Itta s MÁRA1 SÁNDOR TOLVAJ Az ügyvéd szobájában, az íróasztal előtt egy asszony áll, karján rongyokba burkolt csecsemővel s valamivel mögötte félkaréj­ban sorakozik négy gyerek, a legidősebb ki­lenc éves, a legkisebb három. Az asszony az éjszakai személyvonattal jött föl Egerből, ötödmagával utazott egész éjjel, minden jel szerint hálókocsi nélkül. Most itt áll az ügy­véd előtt, komolyan, szótlanul, értelmes sze­mekkel s várja a sorsát. A gyerekek is hall­gatnak. A karoniilő csecsemő is hallgat. Ez az asszony tolvaj. Az ügyvéd olvassa az ítéletet s az egri kolléga levelét: az asszony az egri vásáron ellopott egy földön heverő pénztárcát, tizenöt pengő tartalommal, a ta­nuk látták, nyolc hónapot kapott, az Ítélet jogerős. Az ügyvéd felnéz olvasás közben, szakszerűen kérdi: — Ellopta? — El, igen, kérem, — feleli az asszony készségesen. A legidősebb gyerek, a kilencéves, az is int a fejével, beava.tottan, komolyan és áhitato- san, mintegy segítségére sietve a mamának, mintha kételkedne valaki, hogy a mama el­lopta a tizenöt pengőt, lovagiasan siet a ma­ma segítségére. Az ügyvéd tovább olvas, a fe­jét csóválja, úgy kérdi: — Már máskor is lopott? — Igenis, — feleli gyorsan az asszony, sza­porán — már azelőtt kétszer is loptam, ké­rem, egyszer nyolc pengőt, másszor egy bu- gyellárist három pengő hatvannal. De azt le­ültem már, nagyságos uram. — Szóval visszaeső, — mondja az ügyvéd s összehajtogatja az iratokat, s az egri kollé­ga levelét, aki arra kéri a pesti kollégát, hogy szerkesszen kegyelmi kérvényt ennek a tolvaj cigányasszonynak s igazítsa útba az igazságügyminisztériumban, mert a legkisebb kölyke hathónapos s ha a mamát becsukják nyolc hónapra, baj lesz a purdékkal. Mert a tolvaj mama cigány s a gyerekek is olajbarna cigányok, szép, ragyogó fekete ál­latszemekkel s nyiratlan fekete gyapjúkkal ázsiai koponyájukon. Értelmesen, figyelme­sen csillogó szemekkel bámulnak az ügyvéd­re, mukkáná? nélkül, illedelmesen. Az ügyvéd a fejét vakarja. A kisasszony már igazítja be a miniszteri fogalmazópapi­rost az írógépbe, az ügyvéd tenyerébe tá­masztja fejét, rágyújt és azt mondja: „Na, ül­jenek le, oda a padra“. Aztán diktálni kezdi a kegyelmi kérvényt. A trupp hátrál és leül a padra. Talán har­mincéves nő lehet, vagy annyi se, félkarral lehajol, a legkisebbet felsegíti a padra, maga Is leül, csak a legidősebb áll továbbra is, odahuzódik az anya mellé. A gép kopog, a csecsemő nézelődik, nagy, feketeszürkés sze­mekkel, most változik a szeme színe, eszten­dő múlva neki is olyan ragyogó fekete állat- szemek világítanak majd elő a nyiratlan fe­kete gyapjak alól, mint a testvérkéknek. Ha a kérvény nem sikerül s a mamának le kell ülnie a nyolc hónapot, már fekete szeme lesz a babusnak, mire viszontlátja. Sajnos, nagyon nehéz itt tagadni és módo­sítani valamit, az asszony visszaeső tolvaj ? nem is tagadja, hogy ellopta az egri vásáron a tizenöt pengőt. A pici kis eset, kiemelve az élet feneketlen nyomorúságából, mintegy mikroszkóp alatt, tiszta tenyészetben vizsgál­ható itt, valóban, egészen mikroszkopikus eset, egy tolvaj cigányasszony, nyolc hónap. S tizenöt pengő. Csodálatos az emberi rom­lottság, az asszony látta, hogy valaki kiejtette zsebéből a bugyellárist s nem szaladt a vesz­tes után, nem rohant a pénztárcával a rend­őrségre, nem hirdetett a lapokban, hanem felemelte a tárcát és iparkodott elsomfordál- ni vele, valószínűleg örült is neki, hogy lop­nia sikerült. A férje meghalt, hogy a mikroszkópikus eset még unalmasabb legyen. A lopott pénz az asszonynak különféle célokra kellett, va­lószínűleg francia kisasszonyt akart angazsál- ni a legidősebb gyermek mellé, de lehet az is, hogy fel akart menni idegeit pihentetni három hétre a Tátrába. Egy ilyen tolvaj ci­gányasszony mindenre képes. Akárhogy forgatja az ember a mikroszkó­pot, mindenféle nagyításban tipikus és unal­mas az eset, még klinikai szempontból sem érdekes, nem lehet feliháborodni, se beleköt­ni, csak ásítani lehet. Visszaeső, nyolc hónap, jogerős. Senki sincs kétségbeesve, se a vesztes, aki különben visszakapta a tizenöt pengőt, se a bíró, aki a törvény értelmében kiszabta a nyolc hónapot, se az asszony, aki nyugodtan üí és sötét, intelligens szemeivel nyugodtan, érdeklődve néz maga elé, se a gyerekek, akik egy kissé fáradtak, mert egész éjjel utaztak 8 most osszébbhuzódn,ak és egymáshoz gu- bancolódnak a pádon. Egész éjjel utaztak, fogalmam sincsen, mi­be kerül egy felnőttnek s négy gyereknek a személyvonat harmadosztály Égerből föl Pest­re és vissza, de valamibe mégiscsak kerül. A gyerekeket magával hozta, talán ravaszság­ból, hogy szánalmat keltsen, talán butaság­ból és ragaszkodásból, csak éppen, hogy vele legyenek, — lehet az is, b*gy nem véli kire hagyni az öt purdét Egerben, a kisasszony é? a dada kimé nő sok voltak. Éjjel majd utaznak haza. Reggel beálltak a ház kapujába, ahol az ügyvéd lakik, ott vár­tak tízig, egy rakásban, mintegy nagy csomó rongy, innen majd elmennek az igazságügy- minisztériumba, ott őgyelegnek, beadják a kegyelmi kérvényt, aztán gyalog, kérdezősköd­ve elódalognak a Keleti pályaudvarig, a Teleki téren délelőtt piac van, ott vesznek kenyeret és kolbászt, a Baross téren leülnek egy pad­ra, megszoptatja a karonülőt, megeszik a ke­nyeret és a kolbászt, aztán éjjel hazautaznak Egerbe, anélkül, hogy a gyerekeknek meg­mutatta volna a Nemzeti Muzeum történelmi osztályát, vagy a Halászbástyát. Aztán leüli a mama a nyolc hónapot, vagy nem üli le, s le merem fogadni, hogy az első alkalommal, mikor alkalma nyílik reá, megint lopni fog. S a bíró egy esztendőt lesz kénytelen ki­szabni reá, s meginti atyai szavakkal. S mind­erről senki a világon nem tehet. Senki nem kezd ordítani, legkevésbé ez az asszony, az öt gyerekkel, egy a sok asszony közül, öt és Alapítva 18&3» Telelőn 33. KOSICE, Nagy választék. F ©-utca 19. Jutányos árak. több gyerekkel, akik nem ugrálank családtag­jaikkal a vízbe, hanem élnek, valamilyen sö­tét és kegyetlen törvénynek. engedelmesked­ve, gyereket szülnek, dolgoznak vagy lopnak, ahogy lehet, vagy egyszerűen csak éhenhal- nak, vagy nem is halnak éhen, csak hatvan­éves korukban, mert az ember általában ne­hezebben hal éhen, mint hinné. A tolvaj feláll, a kérvény elkészült, a tolvaj kezet akar csókolni, az ügyvéd nem engedi, a trupp megindul az ajtó felé. Az irodaablakból látni őket, amint végig­mennek a hosszú folyósón, elől a kilencéves, nyomában az asszony a karonülővel karján, utána a kisebbek, leghátul a hároméves, na­gyon jókedvűen. Ugylátszik, szeret utazni. Egy tőketerebesi rőfösboltból indult a nagyszerű karrier útjára a magyar zsidóság egyik legkiválóbb szellemi vezére Meghalt Silberstein Józsua, a váci Maimonides — Angol udvari körök szólí­tották fel a Gaont, hogy mondja el a varázsimát a nagybeteg angol királyért Prága, július 28. A magyar újságokban egy kis napihir: Silberstein Józsua váci főrabbi meghalt. Az elmúlt kedden ezrekre menő tömeg kisérte utolsó útjára. Az újságolvasót száz és száz nagy eset foglalkoztatja. Aki politika iránt érdeklődik, az a bukaresti agrárkonferencia hiúéit olvassa át, akit a borzalmas katasztró­fák izgatnak, az a koblenzi és olaszországi tö- megkata s ztr áfában ezen a héten tragikus anyagot bőségesen talált, nem csoda tehát, ha a váci főrabbi halálának csupán egy szürke napihir jutott. Pedig Silberstein Józsua személyében igen érde- embert hántolták el a váci temetőben, talán egyik legnagyobbat a zsidó tudósok közül, akik egy-egy rabbinátus s*iirke életébe te­metkezve, a középkor halhatatlan spanyol- zsidó tudósainak emlékét ápolgatják, növe­lik, bővítik a maguk tudása szerint. Silber­stein Józsua a magyar zsidóságnak egyik legkiválóbb szellemi vezetője volt, igazi példaképe annak a magyar zsidónak, aki a vallás ősi tradícióit gyönyörűséges össz­hangba tudta hozni a magyarság szeretőié­vel és a magyar nemzeti érzéssel. A szlovenszkói zsidóságot különösen érde­kelni fogja Silberstein Józsua pályafutása, -mert ez a ragyogó karrier a nyolcvanas éviekben Zemplénin egy éből indult el útjára éi? a gyermekkor meg a fiatalság gyönyörű emlékei ezt az életet mély gyökerekkel fűz­ték a szlovenszkói földhöz. Silberstein Józsua 1857-ben Zentán szüle­tett. Apja hitoktató volt, majd mikor össze­gyűjtött egy kis -pénzt a vándorlásra, családjával együtt Jeruzsálembe költözött, tíz esztendeig ott élt, minden zsidó hagyo­mány forrásánál. A gyerek a jeruzsálemi tiz esztendőt Jeruzsá­lem i zsidó hittudósok körében töltötte, tanul­ta a Talmudot, kereste a titkait. Tiz óv múlva a Silbersein-család visszatért Magyarországra. Az apát tőketerebesi rabbinak választották, a fiú 20 esztendős korában a nyolcvanas évek leghíresebb magyarországi hittudósai, Mannheimer ungvári és Schwa-rcz beregszászi főrabbi előtt tett vizsgát. A® apa vezeti a tőketerebesi rabbinátust, a fiú — rőföskereskedő. Az apót megválasztják váci főrabbinak, Tőketerébesen uj rabbit kell választani. Silberstein Józsua furcsa kis rőfPösbolfcjában üzenetet kap az Andrássy-kastélyból. Ifjabb Andrássy Gyula gróf hivatja. — Mi igen szeretnénk — mondja a földes- ur —, hogy apja helyett ön venné át a zsidó hitközség vezetését. A fiatalember gondolkozik, azután mente­getőzik. Neki még tanulni kell. A világ telve van olyan dolgokkal, amelyeket nem ért. A régi nagy zsidó tudósok nevét em­legeti, azután visszatér a rőfösboltba, méri a kanavászt a parasztasszonyoknak. A röfösüz- let napxól-napra jobban hasonlít egy rosszul vezetett könyvkereskedéshez, amelynek gaz­dája a maga örömére vásárolja a könyveket és semmiáron nem akar tőlük megválni. Vi­déken akad még néhány ilyen bogaras könyv kereskedő... Silberstein Józsua üzletében egyre keve­sebb a rofösáru, egyre több a könyv. A fur­csa kereskedő eladja a kanavászt, a pénzt be­viszi Kassára és könyveket vásárol a kana- vász árából. Históriát, jogot, matematikát, filozófiát ta­nul Talán dobravemék a kw kereskedőt, ha az apa nem küldene néha néhány koronát Vétó­ról — pór év múlva üzenetet küld a fiúnak: — Én már befejeztem földi pályafutásomat, gyere Vácra, vedd át a* örökséget Silberstein Józsua eltemette az öreget, az­után fiatalon elfoglalta Magyarország egyik legnagyobb rabbista-llumát. Az uij váci főrabbi 1844-ben megalapította a váci jesivát, kezébe vette a fiatal zsidónemzedék nevelé­sét azokon az alapokon, amelyeket a maga számára irányadóknak ismert. A tőketerebesi rőfösiizletben bőséges peda­gógiai tudást szedett magába a fiatal rabbi, két esztendő múlva a váci jesiva a magyar- országi zsidó nevelés egyik leghíresebb in­tézménye. Józsua tanított és irt. ötven kötet könyvet irt, ezek a könyvek elviszik a hirét egész Európa zsidóságához, később Amerikából érkeznek hozzá fiatalem­berek, tőle akarják tanulni a magasabb hit­tudományt, a filozófiát. A váci jesivábam ál­landóan 150—200 zsidó fiatalember tanul. Már nemcsak papokat nevel, hanem döntő szerepet kap a magyarországi zsidó­ság általános nevelésében. A pénzarisztokrácia nem egy híressége ko­pogtat a váci rabbinak ajtaján, egy-két esz­tendőre Silberstein Józsuáihoz hozza gyerme­keit. A főrabbi híre szájról-szájra repült, csudák hirét terjesztették róla, de Silberstein Józsua soha nem volt csoda- rabbi. Gaon-nak nevezik őt a nemzetközi zsidó életben, igy nevezik azokat, akiket egy-egy nemzedék szellemi vezérének elfogad a zsidóság. Silberstein Józsuát a központi rabbibizott­ság elnökévé választották és ezt a magas tisztséget haláláig betöltötte. Tanult, tanított és irt. A világháború kiörése óta nem adta ki munkáit, nyelc-tiz kötetre való kézirata gyűlt össze, özeiket a kéziratokat most sajtó alá rendezik, kiadják régi munkáinak újabb kiadásával együtt. A híres zsidó tudós pár hónappal ezelőtt sokat szerepelt a legmagasabb társaságok szóbeszédében... A zsidó hagyomány egy imát őriz, amely­nek legendás híre csudatevő erőt tulajdonit. Azt mondja a zsidó néphit, hogy ez a® imád­ság megmentheti a halálos beteget is, ha a beteg családja bizonyos feltételeket teljesít és az imádságot a „Gaon“ mondja el. V. György angol király hónapokig beteges­kedett Az orvosok mindent megtettek a ki­rály életéért, amit a tudomány megtehet. A® olvasó még emlékezhet arra, hogy György ki­rályt menthetetlennek hitte mindenki, Anglia királytemetésre készült. Ebben a® időben ritka érdekes levél érke­zett Vácra, Silberstein Józsuához. Azt mond­ja a legenda, hogy a levelet Mary királyné irta, kérte a híre* főrabbit, hogy György király életéért mond­ja el a hagyományos imádságot. A Gaon imádkozott. A király meggyógyult. A néphitből soha sem fogja kiirtani senki a meggyőződést, hogy Silberstein Józsua imádsága gyógyította meg az angol királyt. Silberstein főrabbi erről soha nem beszélt. Lehetséges, hogy a levél híre csak legenda, mégis örökké élni fog a zsidóhitü nép között, a nagy hagyományok között fogják őrizni. Ha a főrabbi alakjáról le ie vetkőz tétünk minden legendás vonást, megmarad minden értékével az ember, a zsidóság egyik leghíre­sebb tudósa, akit Maimonides-szel, a közép­korban élt híres zsidó jogtudóssal, a spanyol királyok udvari orvosával egy sorbán emleget­nek a zsidók. — A sarlósok falusi tanulmányútja. A pozsonyi Sarló vezetősége közli: A Sarló augusztus havában hat főiskolás vándorcsoportot indát útnak. A cso­portok a sztóvemezkói és rus-zitnszkói magyarság gaz­dasági, kiulttairáfllis és egészségügyi viszonyait figye­lik meg külön e célra összeállliijtotit kérdőívek alap­ján. A sajtó aflfcltt lévő kérdőíveket a következő bi­zottság áloftoatba össze: AszbéJy Sándor, Balogh Ed­gár, Baross Zoltán dir., Csáder Mihály dr., DOboesy László, Freiberg Jenő dr., Jócsdk Lajos, Horváth Ferenc és Kodolányá János. A kérdőíveket falun lakó főiskolások kitöltés céljából megkaphatják a Sarló vezetőségétől. A" vándorcsoportak vezetőd au­gusztus 5-ón Érsekújvárod szociográfiai kurzusom vesznék részt. A váedorűás augusztus 7-én kezdő­dik a következő csoportbeosztással!: I. Csallóközi csoport. Vezeti: Balogh Edgár. Résztvesz: Geörcih Dénes, Ferenc László, Nemesszeghy Jenő, Sáfár y László. — II. Mátyusfökl—garaímvölgyi csoport. Ve­zeti: Hrdina Lajos. Résztvesz: Csáder László, Hegyi István, Hupka József, Páirioska Zoltán. — III. Ipoiy- vőlgyi csoport. Vezeti: Páll Ferenc. Résztvesz: Diósa Kornél, Dőbossy Imre, Fekete József, Jablónczy Ká­roly, Zhoreila Árpád. — IV. Gömöri csoport. Ve­zeti: Horváth Ferenc. Résztvesz: Ohinorauszky Ist­ván, diriét Ernő, Komjáthy Gyula, Prohószka Ist­ván, Tóth Vilmos. — ^V. Bodrogközi csoport. Ve­zeti Jócsik Lajos. Réeátvesz: Balázs András, Kul­csár Béla, Marion János, Popovics János, Tóth Béla. — VI. Tiiezaháitá csoport. Vezeti Borosa Zoltán dr. Résztvesz: Berták János, Lőrimcz Gyula. Margittoy Endre, Szondi László, Vnss László, Zapf Dísztó. — Utólagos jelentkezések beküldendőik augusztus 1-ig. Az egyes jelentkezők küldjék be azonnal fényképü­ket és 10 K-l (esetleg felnitMiléskérésőt ezen költ­ség ailól) a következő cinnre: Nagyidat Ernő titkár, (Rraitüslava -Pozsony, Lőrinokapa-u- 24., 2. lépcső, II. emelet „Sarló". \J S > diszmfl A Övegf porcellán nagykereskedése. g 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom