Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-18 / 113. (2334.) szám
rPWCGM-MAGt^HTRLJ® A belpolitikai válságot előidéző kérdésekben a koalíció a jőve bélen akar megegyezni Megakadt a monstrumtöbbség szekere — A kormánypárti képviselők fegyelmezetlensége miatt nem tudják a határrendezési törvényeket a képviselőházban megszavazni — Még erősebben kiéleződött a viszony u agráriusok és a szociáldemokraták között (ipar) Farába, május 17. A hetek múlnák, • parlamteint nyári sejümideje közeledik, 3 a monshnu*n1iöibíl>ség munkája neon tud előr©- hakadui. A koloisaznw megakadt! A pártok elken bétea irányiban donornak s az idő auél- kJtfi mnük^ hogy a vitás kérdésekben megegyezés jött volna létre. A koalíciós tárgyalások erediménytelemségét most már akut belpolitikai, válság követi s a múlt héten már nemcsak válságról, hanem miniszterek lemondásáról, ujj váilasztásekról, vagy esetleg egy hirvataludkkonmátty kinevezéséről is beszéltek. A koáHedós válsággal párhuzamosan parlamenti válságról is beszélhetünk. A többségi pártokban hiányzik a klubfegyelem. A parlamenti munika iránt érdeklődés nincs s ezzel m agyar ázható az, hogy a kópvásetdháa már kiét hete nem tudja a határrendeffiésefcr© vonatkozó aíkotmány- törvényjavafilatót megszavazni, mert a plé- numban sohasem volt meg & szükséges kvalifikál í többség. Almikor ez a monsirumkoalició megalakult, a kormánypártok fennhangon hirdették, hogy ez olyan nagy többség, hogy bármikor alkoümánytőnvényekét hozhat. S jme most nyílt az első alkalom egy alkotmán ytön vén y megszavazására, a koalíciós törvényhozók azonban két hét óta távol maradnak a Kűri obi inaimtól s a határrendezési alkólmánytőrv©ínyről való szavazást már négyizben kellett elhalasztani. A parlament válságát mutatja az a körülmény is, hogy a kommunistákon kívül a parlament valamennyi pártja a régi nyugdíjasok egyemjogusi 1 ását forszírozta. Számos veterán jött a jparlameni ülésére, hogy a javaslat vitáját végighallgassa, szomorúan konstatálhatta azonban, hogy a szónokok üres padsorok előtt beszélnék. Az .érdeklődés teljesen megcsappant és a törvényhozók cmipán szavazásra jelentek meg, ugyancsak gyér számban, s azit hiszik, hogy ezzel parlamenti kötelességüknek eleget tettek. Nem csodálható, ha a parlamenti tárgyalások iránt kevés az érdeklődés, ha azt látjuk, hogy milyen elkeseredett harc folyik a monstrum többség egyes pártjai között. A szocialisták és agráriusok harca az általános gazdasági helyzet rovására megy. A szocialisták azzal dicsekszenek, hogy lépten-nyomon a „zöld terrort" akadályozzák meg. Az agráriusok viszont a legnagyobb bizalmatlansággal fogadják a szocialistákat, mert szerintük a szocialisták a mezőgazdajságnak csak olyan törvényeket adnak, amelyek papírom ugyan megvannak, de a gyakorlatban teljesen értéktelenek. A két csoport harca ma a legélesebb. Bbben a parlamenti játékban az a legsajnálatosabb, hogy itt. a koalíciós pártok a muníkásság, a mezőgazdák és a fogyasztók érdekeit kölcsönösen elkótyavetyélik és elárulják. Ha a mai koalíció szétesnék, úgy nem volna győztes és legyőzött s a választóik bizonyára elítélnék az ilyen kormánypolitikát folytató pártokat. Etet nagyon is jól tudják a koaláéiós pártok s kézzel-Mbbal tiÜJtakozuak a parlament feloszlatásának gondolata ellen, mert a jelenlegi kormánytöbbség eddig végzett munkája igazán nem sok. A pénzügyminiszter szemrebbenés nélkül 300 millió koronát engedélyezett három cseh bank fuzionálása céljaira, elmemben a régi nyugdíjasokat etappokba osztotta. Ugyanaz a pénzügyminiszter, aki a multiban foty to n-folyvást a takarékosságot hirdette, ma a szocialisták asszisztálása mellett a vasüti személytarilfáik húszszázalékos emelését s a sör árának emelését követeli. A koalíció berkeiben a veszekedés egyre tart és ma ismét azt hirdetik, hogy a végleges döntés a jövő héten fog megtörténni. Ezt az ígéretet már tőbbiziben hallottak, de igen sok hét múlt el már a döntés meghozása nélkül. A koalíciós pártoknak tehát semmi okuk sincs aTra, hogy politikájukkal el- diceekedjenek. Lehetséges, hogy a koalíció belső viszálya konmánybukásra is vezet, de a megegyezés nincs kizárva. Bármilyen is legyen a döntés, a koalíció munkája az öszr- szesség számára őr iáisi negatívum, mert egy olyan inon strum többségben, ahol a világnézeti különbségek ilyen nagyok ós ahol egy törvényjavaslat csak nagy kompromdsz- szumok árán hozható tető alá, ott a törvény- hozás nem egétezséges ós a parlamentarizmus válsága jelentkezik. Hégis megegyezni* 1 Gseb agrárkörökben kezdenek már ráeszmélni arra, hogy a hurok a végsőkig nem feszíthetők, mert a belpolitika zsákoiccába járt. Sem & cseh agrárpárt, sem pedig a cseh szociáldemokrata punt a kormányból kiválni nem akar, a kormányzást pedig egy hivatalnokkorrnáiiynak átengedni egyetlen koalícióé párt sem hajlandó. Ennek tenmészeites következménye az, hogy a vitás kérdésekben mégis csak a koalíción ‘belül igyekeznek megegyezni. S ezt a megegyezést a jövő hét folyamán akarják létrehozni. A koalíciónak meg kell egyeznie ki áüat- vámok, a magyar kereskedelmi szerződés revíziójának, valamint a söradó emelésének kérdésében. Az állat vámok kérdésében az agrárpártoknak az az álláspontjuk, hogy azokat törvényileg biztosítani kell, még mielőtt a szenátusban a genfi rendszer novelláját megszavaznák. A szocialistáik viszont az áülatváimok életbeléptetését nem akarják azonnal érvényesít telni. Jelenleg mér egy kompromisszumon fáradoznak, amely úgy szól, hogy a szilárd áSatvárnóknak csak egy részét érvényesítsék azonnal, a másik részét pedig csak akikor, ha aa áPatárak rohamosan csökkennének. Ebben az ügyibe® a politikai nyolcas bizottság kedden fog tárgyalni. A söradó kérdésében Englis pénzügyminiszter és a cseh szociáldemokraták közlőtt olyan éles az ellentét, hogy Englis ismét bemondással fenyegetőzik. A koalíciós pártok parlamenti klubijai énről hétfőn fognak tanácskozni. A magyar kereskedelmi szerződés revíziójának kérdése még mindig vitás és ebbe® ai ügyben a szocialisták és agráriusok között semmiféle közlekedés nem jött létre. Agrár-szocialista sajtáharc A szocialisták és az agráriusok éles ellentétéinek bizonyt tékaként egyrészt az agrár- párti Venkorrőak, másrészt a Právo Ládáinak mai vezércikkét idóateük. Az agrártpárti Yen- kov vezércikkébe® élesen támadja a szociáldemokratákat a magyar kereskedelmi szerződés revíziója miatt. Azt inja, hogy s psMxááld omofcr&'ták a vámtörvényeket Kérjen mindenütt Jjj £8g gg gj ^ © BT ftfi S SS®IT©WS€Slt*Ít Boroviök.-igvár, Trenöin. így szerezz egészséges, szép fogakat, hogy örüljön mindenki mosolyodnak. Tartsd meg fogaidat egészségesnek és gyöngyié- nyírnek. Ennek szere a KAL0D0NT S szebb fogak. ugyan megszavazzák, de Magyarország segítségére sietve megakadályozzák e törvények életbeléptetését. „Az agrárpárt minden ipari és szociáMs törvényt azonnal megszavaz, sőt a genti rendszert visszamenő hatáUyai is elfogadta, a mezőgazdasági törvények azonban még a levegőben lógnak és a szocialisták mégsem engedik meg a magyar kereskedelmi szerződés felmondásét. Nem az agrárpártban dtaító válság, — inja a Yenkov —, hanem a magyar kereskedelmi szerződéssel való tisztességtelen játék és a lojalitás hiánya idézi elő a koalícióban a kölcsönös bizalmatlanságot, a folytonos nyugtalanságot és a bizony- talanaágot,“ Stfcvki kópviöelöhjázi alehiök a szociáldemokrata Právo Liduban azt írja, hogy az agrárpártba® nagyon egészségtelenek a viszonyok, amióta Svefafa betegágyából az ismeretes manifesziaméit az agránpárti kongresz- szwsra elMlldte. A pártban a nagy gazdasági problémákkal kapcsolatban teljes fejetlenség uralkodik, az agrárpártnak csak egy receptje van: drágasági mcagalmakkal a fogyasztóét drágítani, a búza fogyasztását korlátozná akkor, amikor az egész viliág el van árasztva búzával. Ezzel a politikájával a párt lehetetlenné teszi az ipari kivitelt s ezzel általános gazdasági válságot idéz elő. J nap minden órájában átsurrantak a mellékuc- cákon, mint egy nyugtalan különítmény, a legnagyobb elfoglaltságban. Ernő és Ábel gondoskodtak róla, hogy vállalkozásaik az ,,érdekes“- nek, a valószínűtlennek határán belül maiadjanak. Közönséges ötleteket finnyásan utasítottak vissza. Néhányheti összjáték után már Béla is beletanult. Tibor finom ösztönnel tudott hozzáilleszkedni az együtteshez. Ha volt e vállalkozásoknak és játékoknak szabályuk, amit ugyan nem állapítottak meg soha, úgy csak annyi, hogy minden kezdeményezésnek haszonmentesnek kellett maradnia. Ernő így mondta: „öncél". Béla lopott és a lopott pénzen használhatatlan tárgyakat vásárolt, ruhákat, melyeket nem tudott felöltem, vagy fizikai műszereket, melyeknek használatához nem értett. Fölmerült az ötlete annak is, hogy a banda részére egyenruhát készítsenek, melyet odahaza hordanak, de az ötletet elvetették. Más alkalomami a legnagyobb lelkesedéssel egyeztek bele, hogy a banda tagjai egy külvárosi szabónál olyan ruhadarabokat rendeljenek, melyeket nem tudnak hordani, túlságosan bő vagy nevetségesen szűk nadrágot és kabátot, a legkülönösebb anyagból, amit egyáltalán találni lehetett. A szabó cimét Ernő hozta egy napon. Mindenki külön kereste föL Tibor fehér vitorlavászonból rendelt frakkot, .sárga selyembéléssel. Ernő nagyon bő pepita ruhát választott, melyben sokszorosan elfért, s a nadrágot a'bokán gumiszalagok húzták össze. Ábel sar^giroagHiwjmgii nw wiw 1 * ^4 ^ 1 bízza a bevált ClfVO/KA HATÓKRA | ^Kérjen prospektust h. CHVOJKA, rkELOUC^ kigérő cutavavt csináltatott, világoszöld nadrággal. A félkarú olyan zakkoruhát, melynek egyáltalán nem volt ujja, a v állakon simán leszegve feszült a zubbony. Béla egyszerűen lovaglóruhát csináltatott, piros frakkot, hosszú fekete nadrággal, ő szerezte be a sarkantyút és a cilindereket is/ A szabóval sokáig és aggodalmasan próbáltak, centiméterrel méricskélték Ábel zsakettjének sarkára lógó szárnyait, hogy nem lesz-e — egy-két centiméterrel? — hosszabb, mint kellene? A szabó elhitte, hogy farsangra készülnek. A barátságban az a szép, hogy önzetlen. Időnkiní leltárt csináltak, s fölosztották egymás között a tárgyakat. Béla baráti mosollyal Ernőnek ajánlotta föl a kétcsövű vadászfegyvert és egy pár sarkantyút. Ernő viszonzásul három darab nyers talp- bőrt hozott az apa műhelyéből s egy kis por- cellán Szüzet a Gyermekkel, Mikor a csereüzlet így megindult, a partnerek se maradhattak el. Ábel kezdetben könyveket lopott hazulról. A Kőszívű ember fiainak második kötetét, vagy a Szentek Életét. A könyveket mérsékelt elismeréssel fogadták. Mikor Tibor ellopta az ezredes aggancsnyelü zsebkését, Ábel hirtelen fölbuzdulással ajánlkozott, hogy szállítja a bandának a néni vagyonát. Az ajánlatot tartózkodással fogadták. A „vagyon" kifejezés erősen érintette őket, képzeletükben nagy köteg papírpénzt, betétkönyveket, drágaköveket jelenített meg. Végre beleegyeztek, hogy Ábel egy délutánra hozza el a vagyont. Erre a délutánra mind felöl főtték kosztümjeiket, s a pléhdobozt, melyet Ábel pontosan szállított, gondosan vizsgálták át, a forgalomból kivont zálogleveleket és értéktelen bankókat jegyzőkönyvbe vették s Ábel észrevétlenül visszahelyezte a dobozt régi helyére. Mindenki tehetsége szerint járult a közös raktárhoz. Az irányelv az volt, hogy a tárgy olemeléso mentői veszedelmesebb legyen, — értékére nem figyeltek annyira. Bravúrnak számított az isko Iákönyv tárból efemelni egy intézeti bélyegzővel megpecsételt kötetet, a bélyegző nyomát papírral átragasztani, s az így BE preparált árut eladni a diákság uzsorásának, az antikváriusnak. A vállalkozás igen nagy veszéllyel fenyegetett, mert az intézetből ellopott és értékesített könyvért kicsapatás, esetleg törvényes büntetés járt. A föladatot Ernő vállalta, magára s teljes sikerrel oldotta meg. Állítólag hipnotizálta eladás közben az antikváriust. A pénzzel „jót kellett cselekedni". Erről meg volt a maguk önálló véleménye: A befolyt összegen a város ékszerészénél egy kis aranyláncot vásároltak, hosszú alku. után az árát kifizették, s távozáskor a láncot ott felejtették a pulton és nem mentek többé vissza érette. A banda határozatikig mondta ki, hogy tanáraikkal, kiket esztendőkön át válogatottan kínoztak, a kölcsönös és korlátlan kínzás hallgatag megegyezésén felül, mely tanár és növendék között főnnállott, a jövőben kíméletesen és figyelmesen bánnak. Az órákon hallgatagon ültek, összefont karokkal, ájtatos figyelemmel. Béla az utolsó pádból rohant előre, hogy apró figyelmességekkel árassza el az osztályfőnököt. Időnkint összefogtak s tanulási bravúrokkal kápráztatták el egy-egy órán a tanárt, a föladott anyagot bőségesen meghaladó tudást fitogtattak, társaikat rendre és figyelemre intették. Az osztály gyanakodva szemlélte őket., de ezzel nem törődtek, ők sokkal mulatságosabbat tudtak, mint ezek a fajankók, akik az ősi, együgyü diáktréfáknál, primitív tanárkán zásnál nem jutotak még odébb: tudtak udvariasak lenni, ernyedetlen szorgalmat mímelni és kifogástalan magaviselettel nyugtatni meg a gyanakvó, megkínzott, de végül is le- fegyverzett feljebbvalókat. Ez szórakoztatóbb volt, mint- a durva és rebellis tréfák. Az osztályfőnök karácsony előtt kénytelen volt Bélát és Tibort rövid beszédbe®, mint örvendetesen megtért bárányokat, példaképpen odaállítani az osztály elé. Béla nem bírt magával. Álkulcsokat vásárolt és gumikeztyüt, amire semmi szüksége nem volt, mert, az apa fiókjában a ikézikassza korlátlanul állott rendelkezésére. A pénzzel már nem tudott mit elkezdeni. A banda makacsul ragaszkodott az „öncél" elvéhez. « a napjában eltulajdonított tiz-huw, koronák haszontalanságokra mentek el. Béla két szenvedélyt ismert: a kozmetikát é-s a divatot. Hosszas könyörgésre megengedték neki, hogy két elegáns ruhát csináltathasson, a legújabb divat szerint, s hozzá selyeminget, finom nyakkendőt, puha szarvasbőrkeztyüt, antilopbetétes lakk cipőt. Puha, világos nyúl szőrkalapot is vett, s könuyü bambusz sétabotot. Minden héten egyszer, Tibor lakásán felöltözhetett. A banda adogatta a ruhadarabokat-, a félkarú fáradhatatlan volt Béla csinosítása körük Mikor igy állott, teljes dandy-diszében, kalappal fején, keztyüvel kezén és sétabottal karján, a tükör előtt, fel és alá sétáltatták a szobában, mint a szalonokba?: a próbakisasszonyt, s kritikus megjegyzésekkel kísérték az öltözet szépségeit. Végül fogcsikorgatva ült le egy székre, szemben a tükörrel', a hosszan bámulta magát. Aztán lassan levetkőzött, Tibor átvette a ruhadarabokat, s gondosan elzárta szekrényében, s Béla visszabujt lompos1 diáköltönyébe, melynek nadrágját az apa egy régi nadrágjából fordították át számára. Az ellenkezés, melyet a dolgok és tárgyak használhatósága és célszerűsége váltott ki belőlük, bonyolult áldozatokat követelt. Helyes és dicséretet érdemlő cselekedet volt például tiz sor szöveget többnapos fáradság és vessződé s árán betanulni egy svéd könyvből, olyan nyelven, melyet senki e vidéken nem értett. Az igy beszajkolt szöveggel Ábel osztatlan elismerést aratott. De tilos és súlyos vétek volt ugyanakkor készülni a másnapi órára latinból vagy történelemből. A szellemi erőkifejtést nem Ítélték el, de csak akkor, ba semmiféle gyakorlati célra nem vezethetett. A testi virtus is törvény alatt álott. Tibor kitűnő ugró volt, szenvedélyes táv- és magasugró, aki nehezen állta meg, hogy az útjába eső széket vagy korlátot át ne ugOTja. Az ugrás gyönyörét engedélyezték neki, do csak akkor, ha olyan magas célt választott, amellyel semmiképpen nem tudott megbirkózni. A szabó uj ruhatáruk összes darabjait egv napon szállította le. A nap, mikor először fö;.- próbálták a kosztümöket, a brosztlitovszki béke napja volt. fW§ ta, vasárnap. jBBWBBBBMBBM——1—BB—11
