Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-18 / 113. (2334.) szám

rPWCGM-MAGt^HTRLJ® A belpolitikai válságot előidéző kérdésekben a koalíció a jőve bélen akar megegyezni Megakadt a monstrumtöbbség szekere — A kormánypárti képviselők fegyelmezetlensége miatt nem tudják a határrendezési törvényeket a képviselőházban megszavazni — Még erősebben kiéleződött a viszony u agráriusok és a szociáldemokraták között (ipar) Farába, május 17. A hetek múlnák, • parlamteint nyári sejümideje közeledik, 3 a monshnu*n1iöibíl>ség munkája neon tud előr©- hakadui. A koloisaznw megakadt! A pártok el­ken bétea irányiban donornak s az idő auél- kJtfi mnük^ hogy a vitás kérdésekben meg­egyezés jött volna létre. A koalíciós tárgya­lások erediménytelemségét most már akut belpolitikai, válság követi s a múlt héten már nemcsak válságról, hanem miniszterek lemondásáról, ujj váilasztásekról, vagy eset­leg egy hirvataludkkonmátty kinevezéséről is beszéltek. A koáHedós válsággal párhuzamosan parla­menti válságról is beszélhetünk. A többségi pártokban hiányzik a klubfegye­lem. A parlamenti munika iránt érdeklődés nincs s ezzel m agyar ázható az, hogy a kópvásetdháa már kiét hete nem tudja a határrendeffiésefcr© vonatkozó aíkotmány- törvényjavafilatót megszavazni, mert a plé- numban sohasem volt meg & szükséges kvalifikál í többség. Almikor ez a monsirumkoalició megalakult, a kormánypártok fennhangon hirdették, hogy ez olyan nagy többség, hogy bármikor alkoümánytőnvényekét hozhat. S jme most nyílt az első alkalom egy alkotmán ytön vén y megszavazására, a koalíciós törvényhozók azonban két hét óta távol maradnak a Kű­ri obi inaimtól s a határrendezési alkólmánytőrv©ínyről va­ló szavazást már négyizben kellett elha­lasztani. A parlament válságát mutatja az a körül­mény is, hogy a kommunistákon kívül a par­lament valamennyi pártja a régi nyugdíja­sok egyemjogusi 1 ását forszírozta. Számos ve­terán jött a jparlameni ülésére, hogy a javas­lat vitáját végighallgassa, szomorúan konsta­tálhatta azonban, hogy a szónokok üres pad­sorok előtt beszélnék. Az .érdeklődés telje­sen megcsappant és a törvényhozók cmipán szavazásra jelentek meg, ugyancsak gyér számban, s azit hiszik, hogy ezzel parlamenti kötelességüknek eleget tettek. Nem csodálható, ha a parlamenti tárgya­lások iránt kevés az érdeklődés, ha azt lát­juk, hogy milyen elkeseredett harc folyik a monstrum többség egyes pártjai között. A szocialisták és agráriusok harca az általános gazdasági helyzet rovására megy. A szocia­listák azzal dicsekszenek, hogy lépten-nyo­mon a „zöld terrort" akadályozzák meg. Az agráriusok viszont a legnagyobb bizalmat­lansággal fogadják a szocialistákat, mert sze­rintük a szocialisták a mezőgazdajságnak csak olyan törvényeket adnak, amelyek pa­pírom ugyan megvannak, de a gyakorlatban teljesen értéktelenek. A két csoport harca ma a legélesebb. Bbben a parlamenti játék­ban az a legsajnálatosabb, hogy itt. a koalí­ciós pártok a muníkásság, a mezőgazdák és a fogyasztók érdekeit kölcsönösen elkótya­vetyélik és elárulják. Ha a mai koalíció szétesnék, úgy nem vol­na győztes és legyőzött s a választóik bizo­nyára elítélnék az ilyen kormánypolitikát folytató pártokat. Etet nagyon is jól tudják a koaláéiós pártok s kézzel-Mbbal tiÜJtakozuak a parlament fel­oszlatásának gondolata ellen, mert a jelen­legi kormánytöbbség eddig végzett munkája igazán nem sok. A pénzügyminiszter szem­rebbenés nélkül 300 millió koronát engedé­lyezett három cseh bank fuzionálása céljai­ra, elmemben a régi nyugdíjasokat etappokba osztotta. Ugyanaz a pénzügyminiszter, aki a multiban foty to n-folyvást a takarékosságot hirdette, ma a szocialisták asszisztálása mel­lett a vasüti személytarilfáik húszszázalékos emelését s a sör árának emelését követeli. A koalíció berkeiben a veszekedés egyre tart és ma ismét azt hirdetik, hogy a végleges döntés a jövő héten fog meg­történni. Ezt az ígéretet már tőbbiziben hallottak, de igen sok hét múlt el már a döntés meghozá­sa nélkül. A koalíciós pártoknak tehát sem­mi okuk sincs aTra, hogy politikájukkal el- diceekedjenek. Lehetséges, hogy a koalíció belső viszálya konmánybukásra is vezet, de a megegyezés nincs kizárva. Bármilyen is legyen a döntés, a koalíció munkája az öszr- szesség számára őr iáisi negatívum, mert egy olyan inon strum többségben, ahol a világ­nézeti különbségek ilyen nagyok ós ahol egy törvényjavaslat csak nagy kompromdsz- szumok árán hozható tető alá, ott a törvény- hozás nem egétezséges ós a parlamentariz­mus válsága jelentkezik. Hégis megegyezni* 1 Gseb agrárkörökben kezdenek már ráesz­mélni arra, hogy a hurok a végsőkig nem feszíthetők, mert a belpolitika zsákoiccába járt. Sem & cseh agrárpárt, sem pedig a cseh szociáldemokrata punt a kormányból ki­válni nem akar, a kormányzást pedig egy hivatalnokkorrnáiiynak átengedni egyetlen koalícióé párt sem hajlandó. Ennek tenmészeites következménye az, hogy a vitás kérdésekben mégis csak a koalíción ‘belül igyekeznek megegyezni. S ezt a meg­egyezést a jövő hét folyamán akarják létre­hozni. A koalíciónak meg kell egyeznie ki áüat- vámok, a magyar kereskedelmi szerződés revíziójának, valamint a söradó emelésé­nek kérdésében. Az állat vámok kérdésében az agrárpártok­nak az az álláspontjuk, hogy azokat törvé­nyileg biztosítani kell, még mielőtt a szená­tusban a genfi rendszer novelláját megsza­vaznák. A szocialistáik viszont az áülatváimok életbeléptetését nem akarják azonnal ér­vényesít telni. Jelenleg mér egy kompro­misszumon fáradoznak, amely úgy szól, hogy a szilárd áSatvárnóknak csak egy részét érvényesítsék azonnal, a másik részét pe­dig csak akikor, ha aa áPatárak rohamo­san csökkennének. Ebben az ügyibe® a politikai nyolcas bizott­ság kedden fog tárgyalni. A söradó kérdé­sében Englis pénzügyminiszter és a cseh szociáldemokraták közlőtt olyan éles az el­lentét, hogy Englis ismét bemondással fe­nyegetőzik. A koalíciós pártok parlamenti klubijai énről hétfőn fognak tanácskozni. A magyar kereskedelmi szerződés reví­ziójának kérdése még mindig vitás és eb­be® ai ügyben a szocialisták és agráriu­sok között semmiféle közlekedés nem jött létre. Agrár-szocialista sajtáharc A szocialisták és az agráriusok éles ellen­tétéinek bizonyt tékaként egyrészt az agrár- párti Venkorrőak, másrészt a Právo Ládáinak mai vezércikkét idóateük. Az agrártpárti Yen- kov vezércikkébe® élesen támadja a szociál­demokratákat a magyar kereskedelmi szer­ződés revíziója miatt. Azt inja, hogy s psMxááld omofcr&'ták a vámtörvényeket Kérjen mindenütt Jjj £8g gg gj ^ © BT ftfi S SS®IT©WS€Slt*Ít Boroviök.-igvár, Trenöin. így szerezz egészséges, szép fogakat, hogy örüljön mindenki mosolyodnak. Tartsd meg fogaidat egészsé­gesnek és gyöngyié- nyírnek. Ennek szere a KAL0D0NT S szebb fogak. ugyan megszavazzák, de Magyarország se­gítségére sietve megakadályozzák e törvé­nyek életbeléptetését. „Az agrárpárt minden ipari és szociáMs tör­vényt azonnal megszavaz, sőt a genti rend­szert visszamenő hatáUyai is elfogadta, a mezőgazdasági törvények azonban még a le­vegőben lógnak és a szocialisták mégsem engedik meg a magyar kereskedelmi szer­ződés felmondásét. Nem az agrárpártban dtaító válság, — inja a Yenkov —, hanem a magyar kereskedelmi szerződéssel való tisz­tességtelen játék és a lojalitás hiánya idézi elő a koalícióban a kölcsönös bizalmatlansá­got, a folytonos nyugtalanságot és a bizony- talanaágot,“ Stfcvki kópviöelöhjázi alehiök a szociálde­mokrata Právo Liduban azt írja, hogy az ag­rárpártba® nagyon egészségtelenek a viszo­nyok, amióta Svefafa betegágyából az isme­retes manifesziaméit az agránpárti kongresz- szwsra elMlldte. A pártban a nagy gazdasági problémákkal kapcsolatban teljes fejetlen­ség uralkodik, az agrárpártnak csak egy re­ceptje van: drágasági mcagalmakkal a fo­gyasztóét drágítani, a búza fogyasztását kor­látozná akkor, amikor az egész viliág el van árasztva búzával. Ezzel a politikájával a párt lehetetlenné teszi az ipari kivitelt s ez­zel általános gazdasági válságot idéz elő. J nap minden órájában átsurrantak a mellékuc- cákon, mint egy nyugtalan különítmény, a leg­nagyobb elfoglaltságban. Ernő és Ábel gondos­kodtak róla, hogy vállalkozásaik az ,,érdekes“- nek, a valószínűtlennek határán belül maiadja­nak. Közönséges ötleteket finnyásan utasítottak vissza. Néhányheti összjáték után már Béla is beletanult. Tibor finom ösztönnel tudott hozzá­illeszkedni az együtteshez. Ha volt e vállalko­zásoknak és játékoknak szabályuk, amit ugyan nem állapítottak meg soha, úgy csak annyi, hogy minden kezdeményezésnek haszonmentes­nek kellett maradnia. Ernő így mondta: „ön­cél". Béla lopott és a lopott pénzen használha­tatlan tárgyakat vásárolt, ruhákat, melyeket nem tudott felöltem, vagy fizikai műszereket, melyeknek használatához nem értett. Fölmerült az ötlete annak is, hogy a banda részére egyenruhát készítsenek, melyet oda­haza hordanak, de az ötletet elvetették. Más alkalomami a legnagyobb lelkesedéssel egyez­tek bele, hogy a banda tagjai egy külvárosi szabónál olyan ruhadarabokat rendeljenek, melyeket nem tudnak hordani, túlságosan bő vagy nevetségesen szűk nadrágot és kabátot, a legkülönösebb anyagból, amit egyáltalán ta­lálni lehetett. A szabó cimét Ernő hozta egy napon. Mindenki külön kereste föL Tibor fehér vi­torlavászonból rendelt frakkot, .sárga selyem­béléssel. Ernő nagyon bő pepita ruhát válasz­tott, melyben sokszorosan elfért, s a nadrágot a'bokán gumiszalagok húzták össze. Ábel sar­^giroagHiwjmgii nw wiw 1 * ^4 ^ 1 bízza a bevált ClfVO/KA HATÓKRA | ^Kérjen prospektust h. CHVOJKA, rkELOUC^ kigérő cutavavt csináltatott, világoszöld nad­rággal. A félkarú olyan zakkoruhát, melynek egyáltalán nem volt ujja, a v állakon simán le­szegve feszült a zubbony. Béla egyszerűen lovaglóruhát csináltatott, piros frakkot, hosszú fekete nadrággal, ő sze­rezte be a sarkantyút és a cilindereket is/ A szabóval sokáig és aggodalmasan próbáltak, centiméterrel méricskélték Ábel zsakettjének sarkára lógó szárnyait, hogy nem lesz-e — egy-két centiméterrel? — hosszabb, mint kel­lene? A szabó elhitte, hogy farsangra készül­nek. A barátságban az a szép, hogy önzetlen. Időnkiní leltárt csináltak, s fölosztották egy­más között a tárgyakat. Béla baráti mosollyal Ernőnek ajánlotta föl a kétcsövű vadászfegyvert és egy pár sarkan­tyút. Ernő viszonzásul három darab nyers talp- bőrt hozott az apa műhelyéből s egy kis por- cellán Szüzet a Gyermekkel, Mikor a csereüzlet így megindult, a partne­rek se maradhattak el. Ábel kezdetben könyve­ket lopott hazulról. A Kőszívű ember fiainak második kötetét, vagy a Szentek Életét. A köny­veket mérsékelt elismeréssel fogadták. Mikor Tibor ellopta az ezredes aggancsnyelü zsebké­sét, Ábel hirtelen fölbuzdulással ajánlkozott, hogy szállítja a bandának a néni vagyonát. Az ajánlatot tartózkodással fogadták. A „vagyon" kifejezés erősen érintette őket, képzeletükben nagy köteg papírpénzt, betétkönyveket, drága­köveket jelenített meg. Végre beleegyeztek, hogy Ábel egy délutánra hozza el a vagyont. Erre a délutánra mind felöl főtték kosztümjei­ket, s a pléhdobozt, melyet Ábel pontosan szál­lított, gondosan vizsgálták át, a forgalomból kivont zálogleveleket és értéktelen bankókat jegyzőkönyvbe vették s Ábel észrevétlenül visszahelyezte a dobozt régi helyére. Mindenki tehetsége szerint járult a közös raktárhoz. Az irányelv az volt, hogy a tárgy olemeléso mentői veszedelmesebb legyen, — ér­tékére nem figyeltek annyira. Bravúrnak szá­mított az isko Iákönyv tárból efemelni egy inté­zeti bélyegzővel megpecsételt kötetet, a bé­lyegző nyomát papírral átragasztani, s az így BE preparált árut eladni a diákság uzsorásának, az antikváriusnak. A vállalkozás igen nagy ve­széllyel fenyegetett, mert az intézetből ellopott és értékesített könyvért kicsapatás, esetleg tör­vényes büntetés járt. A föladatot Ernő vállalta, magára s teljes sikerrel oldotta meg. Állítólag hipnotizálta eladás közben az antikváriust. A pénzzel „jót kellett cselekedni". Erről meg volt a maguk önálló véleménye: A befolyt összegen a város ékszerészénél egy kis aranyláncot vá­sároltak, hosszú alku. után az árát kifizették, s távozáskor a láncot ott felejtették a pulton és nem mentek többé vissza érette. A banda határozatikig mondta ki, hogy taná­raikkal, kiket esztendőkön át válogatottan kí­noztak, a kölcsönös és korlátlan kínzás hall­gatag megegyezésén felül, mely tanár és nö­vendék között főnnállott, a jövőben kímélete­sen és figyelmesen bánnak. Az órákon hallga­tagon ültek, összefont karokkal, ájtatos figye­lemmel. Béla az utolsó pádból rohant előre, hogy apró figyelmességekkel árassza el az osz­tályfőnököt. Időnkint összefogtak s tanulási bravúrokkal kápráztatták el egy-egy órán a tanárt, a föladott anyagot bőségesen meghala­dó tudást fitogtattak, társaikat rendre és figye­lemre intették. Az osztály gyanakodva szem­lélte őket., de ezzel nem törődtek, ők sokkal mulatságosabbat tudtak, mint ezek a fajankók, akik az ősi, együgyü diáktréfáknál, primitív tanárkán zásnál nem jutotak még odébb: tudtak udvariasak lenni, ernyedetlen szorgalmat mí­melni és kifogástalan magaviselettel nyugtatni meg a gyanakvó, megkínzott, de végül is le- fegyverzett feljebbvalókat. Ez szórakoztatóbb volt, mint- a durva és rebellis tréfák. Az osz­tályfőnök karácsony előtt kénytelen volt Bélát és Tibort rövid beszédbe®, mint örvendetesen megtért bárányokat, példaképpen odaállítani az osztály elé. Béla nem bírt magával. Álkulcsokat vásárolt és gumikeztyüt, amire semmi szüksége nem volt, mert, az apa fiókjában a ikézikassza kor­látlanul állott rendelkezésére. A pénzzel már nem tudott mit elkezdeni. A banda makacsul ragaszkodott az „öncél" elvéhez. « a napjában eltulajdonított tiz-huw, koronák haszontalansá­gokra mentek el. Béla két szenvedélyt ismert: a kozmetikát é-s a divatot. Hosszas könyörgés­re megengedték neki, hogy két elegáns ruhát csináltathasson, a legújabb divat szerint, s hozzá selyeminget, finom nyakkendőt, puha szarvasbőrkeztyüt, antilopbetétes lakk cipőt. Puha, világos nyúl szőrkalapot is vett, s könuyü bambusz sétabotot. Minden héten egyszer, Ti­bor lakásán felöltözhetett. A banda adogatta a ruhadarabokat-, a félkarú fáradhatatlan volt Béla csinosítása körük Mikor igy állott, teljes dandy-diszében, kalappal fején, keztyüvel ke­zén és sétabottal karján, a tükör előtt, fel és alá sétáltatták a szobában, mint a szalonokba?: a próbakisasszonyt, s kritikus megjegyzésekkel kísérték az öltözet szépségeit. Végül fogcsikor­gatva ült le egy székre, szemben a tükörrel', a hosszan bámulta magát. Aztán lassan levetkő­zött, Tibor átvette a ruhadarabokat, s gondo­san elzárta szekrényében, s Béla visszabujt lompos1 diáköltönyébe, melynek nadrágját az apa egy régi nadrágjából fordították át szá­mára. Az ellenkezés, melyet a dolgok és tárgyak használhatósága és célszerűsége váltott ki be­lőlük, bonyolult áldozatokat követelt. Helyes és dicséretet érdemlő cselekedet volt például tiz sor szöveget többnapos fáradság és vessző­dé s árán betanulni egy svéd könyvből, olyan nyelven, melyet senki e vidéken nem értett. Az igy beszajkolt szöveggel Ábel osztatlan elis­merést aratott. De tilos és súlyos vétek volt ugyanakkor készülni a másnapi órára latinból vagy történelemből. A szellemi erőkifejtést nem Ítélték el, de csak akkor, ba semmiféle gyakorlati célra nem vezethetett. A testi virtus is törvény alatt álott. Tibor kitűnő ugró volt, szenvedélyes táv- és magasugró, aki nehezen állta meg, hogy az útjába eső széket vagy kor­látot át ne ugOTja. Az ugrás gyönyörét engedé­lyezték neki, do csak akkor, ha olyan magas célt választott, amellyel semmiképpen nem tu­dott megbirkózni. A szabó uj ruhatáruk összes darabjait egv napon szállította le. A nap, mikor először fö;.- próbálták a kosztümöket, a brosztlitovszki béke napja volt. fW§ ta, vasárnap. jBBWBBBBMBBM——1—BB—11

Next

/
Oldalképek
Tartalom