Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-27 / 245. (2170.) szám

A íeromhoít Szentföld városaiban, gyarmatain i ■ Egy berlini újságíró ianaimányuija az arab-zsidó harcok színhelyén — Az arabok hatalmas egységes államot akarnak létesíteni — A Balloné-deklaráció érvényesítését követetik A Prágai Magyar Hírlap kát héttel ez­előtt kezdette meg Theodor Berkes palesz­tinéi cikksorozatának közlését. Lapunk hasábjain idáig négy közlemény jelent meg, amelyek a helyszíni tapasztalatok íközvetlen erejével mutatják be a zsidó- arab probléma minden oldalát. Általános érdeklődésre tarthat számot a mostani eik, amely a tran6zjordáni«i arabok poli­tikai vezetőinek hivatalos álláspontját ismenteti. Anrraan (Transzjordánia), október 26. Múlt­kori jelentésemben utaltam egy nagyon érde­kes tényre, arra tudniillik, hogy Transzjordánia emirje, Abdallah, memoran­dumot intézett a palesztinai angol főbiztos­hoz, Chanceliorhoz és ebben a memorandu­mában rámutatott arra a komoly veszede­lemre, %nely a zsidóknak tett újabb enged­ményekből származhatik, sőt már származott is. A mandátum kormánya ugyanis a zsidóságnak a siralmak falára vo­natkozó több kívánságát teljesítette és az ara­bokban lappangó gyűlöletet újból fölszitotta. Akik a palesztinai helyzetet alaposan ismerik, azt állítják, hogy az újból kiéleződött és komoly veszedelmeket rejt magában. Éppen ezért nagy örömmel fogadtam azt az értesítést, amely Abdallah emir irodájából ér­kezett hozzám és arról tudatott, hogy az emir Bagdadba való elutazása előtt hajlandó még engem fogadni. Természetesen azonnal utra- keltem és igy tárgyalni tudtam Abdallah emir- rel Transzjordánia fővárosában, Ammanban. Az emir megerősítette előttem azt a tényt, hogy memorandumot intézett a főbiztoshoz, ámbár sajnálatosnak tartja, bogy ez a nyilvá­nosságra szivárgott, mert közbelépését nem szánta a nyilvánosság számára. A memoran­dum egyes részleteinek fejtegetésébe az emir nem volt hajlandó belemenni, annál is inkább, mert szerinte a memorandumot a sajtó nem adta vissza mindenben teljesen híven. — őexcellenciájához, a főbiztos úrhoz azért intéztem memorandumot—- mondotta az emir hogy tiszta képet nyújtsak neki a helyzet­ről, ahogyan az a mi fölfogásunk és megítélé­sünk szerint kialakult. Ilyen módon hozzá akartam segíteni őexcelenciáját ahhoz, hogy a krízist megoldhassa. Transzjordániában a siralmak fala miatt végbement események igen fölizgatták a ke­délyeket és aggódnak az arabok többi nem­zeti jogai miatt is, mert úgy látják, hogy a palesztinai arabság jogait veszedelem fenyegeti. A főbiztos ur már válaszolt is írásomra. Abban a helyzetben va­gyok, hogy közölhetem önnel a válasznak né­mely részeit. A főbiztos azt mondja, bogy főgondját a rend föntartása és a zsidók és arabok közötti barátságos viszony helyre­állítása képezi. Megköszöni javaslataimat és tanácsaimat és kijelenti, hogy a siralmak falára vonatkozó uj intézkedések csak ideiglenes jellegű rendelkezések, ame­lyek a status quot nem sértik meg és az a céljuk, hogy úgy a mohamedánokat, mint a zsidókat megbékítsék. A zsidók mégis a legélesebben tiltakoztak ezen rendelkezések ellen, mert a főbiztos nem engedte meg nekik a .spanyol falaknak, függönyöknek alkalmazá­sát, padoknak és szőnyegeknek a siralmak fa­lához való vitelét. Az uj rend, irta nekem a főbiztos, csupán addig marad érvényben, mig a szakértői bi­zottság, amelynek egybeállításáról a főbiz­tos a londoni gyarmatügyi hivatalnak javas­latot tett, végleges határozatokat nem hoz a siralmak falára vonatkozólag. A főbiztos úgy reméli, hogy intézkedéseinek alapján a transzjordániai lakosság hangulatát megnyugtathatja és a félreértéseket megszün­tetheti. Megegyezik velem abban a vélemény­ben, hogy nem elegendő a nyugtalankodásoknak ha­talmi eszközökkel való elnyomása, hanem olyan intézkedéseket kell életbeléptetni, me­lyek az arab lakosság leikéből eltávolítják a fölháborodást és az aggodalmakat az ara­bok jogainak megsértése miatt. A főbiztos azt irja nekem, hogy ezeknek az in­tézkedéseknek a legnagyobb figyelmet szen­teli. Ámbár az emir nem közölte velem a főbiztos válaszáról való személyes benyomását, ben­nem az a vélemény alakult ki, hogy Abdallah emir a főbiztos válaszát megnyugtató momen­tumnak tartja. Az emir ezután bagdadi utazására tért rá, amelyre már el is indult. Azért utazik Bagdad­ba, hogy fivérét, Faisalt, Irak királyát meglá­togassa. Fivére már háromszor volt Amman­ban és ő most vissza akarja adni látogatását. Bagdadi utazása igy részben hivatalos, rész­ben magánjellegű. Az atyjának, Hussein volt királynak bagdadi útjáról szóló sajtójelenté­seket nem tartja igazaknak. Atyja Said her­ceggel és a hercegnőikkel Cyprus szigetén tar­tózkodik és nem is hagyja el a szigetet. Jól érzi ott magát, meg van a mozgási szabadsága és ha kedve tartja, világkörüli útra is in­dulhat. Az emirrel folytatott beszélgetésünk főtár­gya természetesen a cionista probléma körül mozgott. Ebben a kérdésben az emir rendkívül diplomatikusan nyilatkozott. —< Hivatalos poziciót töltök be, — mondot­ta. —• Minden népnek teljes 1 elkentből kívá­nom a legjobbakat. Ez a kívánságom termé­szetesen magában foglalja azt a fölfogásomat is, hogy egy népnek sem szabad a másikat megtámadnia és annak jogait megsértenie. Eb­ből a fölfogásomból és gondomból született meg a főbiztoshoz intézett memorandumom is. A zsidóknak egy kísérletéről van szó. Mi ara­bok védjük magunkat és majd meglátjuk, mit szólnak ehhez a többi népek. Az emirrel folytatott tárgyalásom után két órán keresztül beszéltem Transzjordánia mi­niszterelnökével, Hassan Chalid pasával. Tár­gyalásunk az általános világproblémákon kí­vül különösen az arabság kérdései körül for­gott. A miniszterelnök megállapította, hogy a mandátumot képviselő angol hatalomnak nincs könnyű dolga, mert úgy az araboknak, mint a zsidóknak nagy ígéreteket tett. Eb­ből is állott elő a nehéz helyzet. A zürichi cionista kongresszus nagy aggodalmakat váltott ki az arabok táborában s a paleszti­nai sajnálatos eseményeket a zürichi kon­gresszus reakciójának lehet tekinteni. A helyzet csak akkor változhat’ meg s a zsi­dók és arabok között csak akkor jöhet létre a béke, ha a zsidók nem sértik meg az arabok nemzeti jogait, nem támasztanak olyan törek­véseket, amelyek az arabok jogainak megsem­misítésével a zsidó nemzeti uralmat akarják megvalósítani Palesztinában. Ha a zsidók megelégszenek tisztán a gazda­sági tevékenységgel, megszűnik az arab és zsidó ellentét. Egészen világos, hogy a zsi­dók nemzeti élete Palesztinában egy harma­dik hatalom állandó fegyveres védelme nél­kül elképzelhetetlen. Ami az extrém cionistáknak azt a követelését illeti, hogy Transzjordániára is terjesszék ki a Balfour-deklaráció érvényességét, meg kell állapítani, hogy erről szó sem lehet, mert Transzjordánia nemzeti függetlenségét egy- szersmindenkorra elismerték. További beszélgetéseinkből, amelyeket Transzjordánia kormányának tagjaival és kép­viselőivel folytattam, megállapítottam, hogy az araboknak föltétien követelésük a Bal­four-deklaráció érvénytelenítése. Anglia valami olyasmit ígért, meg, amihez nem volt joga, mert nem hozzá tartozott. Ha Anglia továbbra is kitart a Balfour-nyi- latkozatból eredő állapotok mellett, maga az angol hatalom jut beláthatatlan nehéz hely­zetbe. Az arabság abban az esetben, ha tü­relmének vége szakad, fegyveres erővel sem­misíti meg a Balfonr-deklarációt. Transzjordániában éppen ezért reményteljes­nek találják a főbiztos válaszát, mert ez leg­alább beismeri a kérdés tanulmányozásának szükségességét, elismeri azt is, hogy erőszakos intézkedések nem alkalmasak a krízis megol­dásához, tehát el keli következni a mai hely- jet revíziójának. A* arabok elsősorban Palesztinának, Szíriá­nak és Transzjordániának egy nagy arab ál­lamban való egyesítését követelik. Még hevesebb hangokat hallottam, amikor a Beni-Sacher arab törzs fősejkjével, Miskai LLOYD BREMEN új óriási gyorsgőzösei „BREMEN* és „EURÓPA* ca 46.000 tonna ca 46.000 tonna áthajózzák önt Bremenböl New Yorkba csekély 6 nap alatt Cherbourgből New Yorkba csekély 5 nap alatt „COiLIJMBUS* csekély 7 nap alatt 32.500 tonna azaz 6 nap alatt Utazási ügyekben Északamcrikába, Kanadába, Délamerikába és a többi világrészbe ingyenes felvilágosítást nyújt ÉSZHKNÉMET LLOYD, PRIÍGH, Hybernská 8. 14731/29 pasával tárgyaltam, akit a pusztai beduin-tá­borban kerestem föl. Kijelentette, hogy hamarosan el fog következni a leszámolás ideje. Ibn Saud király az arab fegyveresek élén megindul a zsidók ellen. Az arabok nemzeti érzése fölébredt. Most már tudják azt, bogy jogaikat csak fegyverrel vivhat- ják ki és a fegyverhez hozzá is fognak nyúl­ni, hogy a végső győzelmet megszerezzék. Hétfőn hajnalban négy órakor húsz ágyu- lövés dördült el Ammanban. Az ágyúzás azt jelentette, hogy Transzjordánia emirje, Abdal­lah, most indult három automobillal és egy páncélvonattal Bagdad felé, keresztül a vége- láthatatLan sziriai pusztán. Lehetséges, hogy a három fivér: Faisal, Abdallah és Ali kö­zött Bagdadban végbemenő tárgyalások rendkívül nagyjelentőségüek lesznek és az arabság minden problémája szőnyegre ke­rül a testvérek megbeszélésén. Igen különböző hírek keringenek Abdallah ut­jának céljairól. így például azt is rebesgetik, hogy Ibn Saud Irak határán a Tuwesh beduin törzstől megsemmsitő vereséget szenvedett. Bár a hireket állítólag hivatalosan megerősí­tették, mégis azt kell hinni, hogy ezeknek ép­pen az ellenkezője igaz, vagyis Ibn Saud sem­misítette meg a Tuwesh-törzset. A Hussoin-di- nasztia és Ibn Saud közötti viszály közszájon forog, bár jelek vannak arra, hogy a cionisták és angol barátaik ügyében elfoglalt egyenlő álláspont következtében a két ellenfél között megenyhült a viszony. Valószínűleg erről is tárgyalni fognak Bagdadban. A CSEH AGRÁRPÁRT A MARADÉKBIRTO KOSOK PÁRTJA. AKI A MARADÉKBÍR- TOKOK REVÍZIÓJÁT S A JOGOS APRÓ FÖLDIGÉNYLÖK RÉSZÉRE VALÓ KI­OSZTÁSÁT AKARJA, AZ A 2-ES LISTÁ­VAL SZAVAZ. AZ AVAR Irta; KOKASMIKLÓS Sárguló, foltok bontják meg az erdő zöldjét. Kíméletlenül hideg őszi levegő rezeg a csalóka napfényben. Szelesre fordult az idő. A hűvös éj­szaka párája megbontja a levelek épségét: fonnyad a szár és a holnap kergetődző szeszélye elsodorja a falevelet. Nagyszerű szőnyeg borítja az erdőt; uítalan tömegében hever az avar. Európában is ilyen zavar uralkodik. A nagy gonddal elültetett remények sudár fácskáira rá­borult az őszi misztérium: a köd. Amig a forró nyár siető melegében járva saját árnyékunkkal társaloghatunk és a délibábok tüneményes li- d érceiben fantáziánk megvalósulását képzelhettük, addig homokbucka játékos ujjaknak szolgált talá­nyul és hogyan tudtunk örülni, amikor elkészült álmaink vára. Milyen megrendítő a* a bizalom, amellyel a gyermek alkotásait újra és újra megva­lósítja. A fejlődő ember önbizalma ez és nem volt kor, amelyben nagyobb szükség lett volna a saját erőnkbe vetett hitre. A fehér ember nagyszerű, fej­lődése mind megannyi tanujele ezen, a saját képes­ségeit megbecsülő bizalomnak. Az élet küzdelmé­ből ne a kompromisszumokat emeljük .ki, amidőn az ár majdnem összecsapott felettünk: de légyünk annyira hiuak, hogy a saját izmainknak remegését mi magunk becsüljük meg. Mert ha a magyar ezer évet vizsgáljuk, tudatossá kell, hogy váljon a barna som. Különös végzetessége a magyarnak, hogy testvéreinek lelkében ott él az alkotó Nyugat ezer bizalma kikezdése; s vannak fajtánkbéliek, akik­nek még ma is Kelet révülete az élettartalom. Han­gos különbség ez, de a nemzet szempontjából le­hetőséget kell keresnünk, hogy e differenciált adetteágnnknt értékes megoldásba fejleszthessük. Jfetn kétséges, bogy azok a saerenmésebb ma- gyúrok, akiknek aa eurőpfá élatuicsrástfk már megvalósult — sokkal könnyebben érvényesülnek a mai kenyérharcban, amidőn a „segíts önmagá­don ...“ c. varázsige hangulata uralkodik. A mai többtermelő korban, amidőn a technika Amerikája eldorádőnak idegződik be a munkás népbe — szin­te természetesnek találhatnék, hogy e tettnekész- ség a létfeltétel minimuma. De hány magyart is­merek, akinek gátlásairól meggyőződhettem, ami­kor arról volt szó, hogy a versenyben a kímélet­len kitartás érvényesülhet csak. Micsoda szédült pesszimizmus hatalmasodott el a magyarok kö­zött. A magyar ifjúságnak le kell számolni minden révülettel. Napról-napra újabb kialakulások ren getében erősen kell keresnünk az uj, megvalósít­ható lehetőségeket. Ha alkotó lélekkel nézünk be­le az életbe, ahol a kegyetlen kim életlen® ég ada­kozó megoldásokat teremt: nem hihetem, hogy megátalkodott érzékenységünk meg ne változna. Hibás lemondás az, amidőn a túlzott szerénység visszautasítja az alkotó élet durvaságát. Nem a fo­lyondár hiéna élősdisége teszi varázslatossá az ős­erdőt: de a viharokban megedzett derékkal felma­gasodó fák terengő ágai dicsérik a természetet. Középeurópa műveltsége határozottan uj, átfo­góan sokoldalú meglátásokat termel. Amidőn Spengler nézetei elterjedtek e földrészen, azonnal kritikával is megtermékenyült a mai lehetőség. Mert amikor elismerjük, hogy a világtörténelem több lezárt műveltség korszakát tünteti föl és csak Spengler indukciójából következik a letűnő Nyn- gat-nak - technikába sülyedő romlása, nem zárkóz­hatunk el azon megállapítás elől, hogy a művelt­ségek megujhődó változásaiban egyszersmind fej­lődés is jelentkezett. Valamennyi művészetnek tör­ténelme ezt bizonyítja. Ha pedig ez igy van, akkor az alkotó emberek munkájának köszönhetjük, aki passzíve várja sorsa fordulását. Mert a mai élet­ben is vannak lehetőségek, csak más emberek lelki beállítottsága kell hozzá. Ha gyermekkorunk­ban sa ideálok ezemelőttartásával nevelkedtünk, i*gj. ez apáink nemes gusztuséiból követkéz® tt. De ma, amidőn ax élet sajátosan önző megnyilatkozá­sait tapasztaljuk, bensőnk nemessége lehet érték, — amint az®is! — de semmi esetre sem dinami­ka. Pedig a mozgás mai korszakában elevennek kell lenni. Tehát keressük az olyan összeszerelést, amelyben korszakunk igényeinek is meg tudunk felelni. Döbbenetesen csalárd korszakban születtünk. Ha idős barátaimmal beszélgetek és ők emlékeiket idézik nekem, mindég azon veszem magam észre, hogy milyen hitvány az én bizalmam embertár­saimhoz. Mennyire nem tadok hinni ígéreteknek, amikor a beváltandó keresztülvitele kényelmetlen­ségbe ütköme: ma olyan ritka lett a szivélyes- ség, pedig apáink idejében nagyszerű barátságokat termelt Sokan azt mondják, hogy önzőbb e kor­szak: én úgy találom, hogy az idő fogyott el a mai kutatások nyugtalanságában. Hiszen mindenki a holnap kérdéseiben küszköd és e® a nyugtalanság örli a* idegeket. Kétségtelen, hogy jelenünk a jö­vő vágyakozásaiban éli ki energiáit. A kutató technika napról-napra csodákkal lepi meg az em­beriséget és nem egyszer a siker babérját hab­zsolja a gép megoldásaiban diadalra jutott embe­ri mü. De mert mindég tökéletesebb megoldások­nak kell egymásután következni — a rekord li- dérce öli meg a számok grimasszá! Amikor a ki­számítható haszon szerint alakul a civilizáció, ki­csodának művészete nyűgözné le a mai emberi­séget. Tehát ne csodálkozzunk azon, ha ma nincsenek kritikán felüli nagyságok. A kutató kor ezer rez- gésü kételyeiből alakulhat ki a felsőbbrendűség és higyjünk, a fejlődésben, — akkor is, ha pilla­natnyilag nem is elégít ki a jelen küszködő élni- akarása. Különösen nekünk magyaroknak nem ke­nyerünk az erőlködés, — mi „huszár vágásokra" beidegzödött nép vagyunk. Nálunk a virtus feszitő ereje jelentett megbecsülést s kiválóságot. A mai célszerűségnek igen ellentétes a pillanat szülte el­határozás; nekünk meg kell tanulni előre elhatá- roaott célokra tervszerűen törekedni. Ilyen probléma, amely a jövendő magyarság él­ni akarásából tesz hitvallást, — például: a szo­ciális megértésnek nemzetünkben való kiépítése. Micsoda egész embernek való feladat ez e vájjon nem a legnagyobb türelmet kivánja-e eme munka, amidőn saját fajtádat kell egymás becsülésére el- segiteni. Ilyen lassú, a következményekkel szá­molni tudó, a körülményekkel mérlegelő álláspon­tot elfoglaló magyar emberekre van szüksége nem­zetünknek. A fiatal magyarság ne feledje, hogy ne­ki és csak is sajátosan nemzeti alapon álló, a ma­gyar rétegekből kikerülő ifjúságnak kötelessége, nogy a nemzeti megismerkedést elhatalmasitsa. Itt a lassú építés munkája nagyszerű önuralomban megnemesedett idegeket kíván. Ha a múltban vi­tézség kellett, — úgy ma tapintatos, önfeláldozó — de agyában erőteljes döbbenéetől hangos meggyő­ződésre van szüksége nemzetünknek. A szloven- szkói magyar ifjúság tanúvallomást tett e munka- kedvről s egysége bizalommal tölti el nemzetét. Lám, ime, ha valaki kételkedik, hogy vájjon a mai kor haladó tendenciája elbirja-e termelő, az alkotó jelzőt, — úgy határozott igennel kell felel­nünk. Mert nagyszerűen emberi haladás, ha ke- zetfognak a durcás izmok. Ne tanakodjanak a finnyások: — mert az a kevés magyar, amely ma él — egy táborba való! # A falevelek csendes rétegein odanémuló kód te­reng. Mennyi mag hullott e humuszra, amidőn szerte járt a szellő. Milyen hangos volt az erdő, amikor a madarak bujőcskát játszottak. Mo6t min­den csendes. Az avarban járok és eszembe jutnak a nappalok. Esteledik, hogy virrasszimk. A holnap bizalma vesz körül. Ha télen a meg-nemértés hava eltompitja gon­dolataimat, tudni fogom, hogy ismét nyár lesz éa aratni fog nemzetem. Most t ak a varjukra vigyá­zok, hogy ki ne szedjék a szeme! fe-ST-V-f—l / / 9 ________

Next

/
Oldalképek
Tartalom