Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-27 / 245. (2170.) szám
A íeromhoít Szentföld városaiban, gyarmatain i ■ Egy berlini újságíró ianaimányuija az arab-zsidó harcok színhelyén — Az arabok hatalmas egységes államot akarnak létesíteni — A Balloné-deklaráció érvényesítését követetik A Prágai Magyar Hírlap kát héttel ezelőtt kezdette meg Theodor Berkes palesztinéi cikksorozatának közlését. Lapunk hasábjain idáig négy közlemény jelent meg, amelyek a helyszíni tapasztalatok íközvetlen erejével mutatják be a zsidó- arab probléma minden oldalát. Általános érdeklődésre tarthat számot a mostani eik, amely a tran6zjordáni«i arabok politikai vezetőinek hivatalos álláspontját ismenteti. Anrraan (Transzjordánia), október 26. Múltkori jelentésemben utaltam egy nagyon érdekes tényre, arra tudniillik, hogy Transzjordánia emirje, Abdallah, memorandumot intézett a palesztinai angol főbiztoshoz, Chanceliorhoz és ebben a memorandumában rámutatott arra a komoly veszedelemre, %nely a zsidóknak tett újabb engedményekből származhatik, sőt már származott is. A mandátum kormánya ugyanis a zsidóságnak a siralmak falára vonatkozó több kívánságát teljesítette és az arabokban lappangó gyűlöletet újból fölszitotta. Akik a palesztinai helyzetet alaposan ismerik, azt állítják, hogy az újból kiéleződött és komoly veszedelmeket rejt magában. Éppen ezért nagy örömmel fogadtam azt az értesítést, amely Abdallah emir irodájából érkezett hozzám és arról tudatott, hogy az emir Bagdadba való elutazása előtt hajlandó még engem fogadni. Természetesen azonnal utra- keltem és igy tárgyalni tudtam Abdallah emir- rel Transzjordánia fővárosában, Ammanban. Az emir megerősítette előttem azt a tényt, hogy memorandumot intézett a főbiztoshoz, ámbár sajnálatosnak tartja, bogy ez a nyilvánosságra szivárgott, mert közbelépését nem szánta a nyilvánosság számára. A memorandum egyes részleteinek fejtegetésébe az emir nem volt hajlandó belemenni, annál is inkább, mert szerinte a memorandumot a sajtó nem adta vissza mindenben teljesen híven. — őexcellenciájához, a főbiztos úrhoz azért intéztem memorandumot—- mondotta az emir hogy tiszta képet nyújtsak neki a helyzetről, ahogyan az a mi fölfogásunk és megítélésünk szerint kialakult. Ilyen módon hozzá akartam segíteni őexcelenciáját ahhoz, hogy a krízist megoldhassa. Transzjordániában a siralmak fala miatt végbement események igen fölizgatták a kedélyeket és aggódnak az arabok többi nemzeti jogai miatt is, mert úgy látják, hogy a palesztinai arabság jogait veszedelem fenyegeti. A főbiztos ur már válaszolt is írásomra. Abban a helyzetben vagyok, hogy közölhetem önnel a válasznak némely részeit. A főbiztos azt mondja, bogy főgondját a rend föntartása és a zsidók és arabok közötti barátságos viszony helyreállítása képezi. Megköszöni javaslataimat és tanácsaimat és kijelenti, hogy a siralmak falára vonatkozó uj intézkedések csak ideiglenes jellegű rendelkezések, amelyek a status quot nem sértik meg és az a céljuk, hogy úgy a mohamedánokat, mint a zsidókat megbékítsék. A zsidók mégis a legélesebben tiltakoztak ezen rendelkezések ellen, mert a főbiztos nem engedte meg nekik a .spanyol falaknak, függönyöknek alkalmazását, padoknak és szőnyegeknek a siralmak falához való vitelét. Az uj rend, irta nekem a főbiztos, csupán addig marad érvényben, mig a szakértői bizottság, amelynek egybeállításáról a főbiztos a londoni gyarmatügyi hivatalnak javaslatot tett, végleges határozatokat nem hoz a siralmak falára vonatkozólag. A főbiztos úgy reméli, hogy intézkedéseinek alapján a transzjordániai lakosság hangulatát megnyugtathatja és a félreértéseket megszüntetheti. Megegyezik velem abban a véleményben, hogy nem elegendő a nyugtalankodásoknak hatalmi eszközökkel való elnyomása, hanem olyan intézkedéseket kell életbeléptetni, melyek az arab lakosság leikéből eltávolítják a fölháborodást és az aggodalmakat az arabok jogainak megsértése miatt. A főbiztos azt irja nekem, hogy ezeknek az intézkedéseknek a legnagyobb figyelmet szenteli. Ámbár az emir nem közölte velem a főbiztos válaszáról való személyes benyomását, bennem az a vélemény alakult ki, hogy Abdallah emir a főbiztos válaszát megnyugtató momentumnak tartja. Az emir ezután bagdadi utazására tért rá, amelyre már el is indult. Azért utazik Bagdadba, hogy fivérét, Faisalt, Irak királyát meglátogassa. Fivére már háromszor volt Ammanban és ő most vissza akarja adni látogatását. Bagdadi utazása igy részben hivatalos, részben magánjellegű. Az atyjának, Hussein volt királynak bagdadi útjáról szóló sajtójelentéseket nem tartja igazaknak. Atyja Said herceggel és a hercegnőikkel Cyprus szigetén tartózkodik és nem is hagyja el a szigetet. Jól érzi ott magát, meg van a mozgási szabadsága és ha kedve tartja, világkörüli útra is indulhat. Az emirrel folytatott beszélgetésünk főtárgya természetesen a cionista probléma körül mozgott. Ebben a kérdésben az emir rendkívül diplomatikusan nyilatkozott. —< Hivatalos poziciót töltök be, — mondotta. —• Minden népnek teljes 1 elkentből kívánom a legjobbakat. Ez a kívánságom természetesen magában foglalja azt a fölfogásomat is, hogy egy népnek sem szabad a másikat megtámadnia és annak jogait megsértenie. Ebből a fölfogásomból és gondomból született meg a főbiztoshoz intézett memorandumom is. A zsidóknak egy kísérletéről van szó. Mi arabok védjük magunkat és majd meglátjuk, mit szólnak ehhez a többi népek. Az emirrel folytatott tárgyalásom után két órán keresztül beszéltem Transzjordánia miniszterelnökével, Hassan Chalid pasával. Tárgyalásunk az általános világproblémákon kívül különösen az arabság kérdései körül forgott. A miniszterelnök megállapította, hogy a mandátumot képviselő angol hatalomnak nincs könnyű dolga, mert úgy az araboknak, mint a zsidóknak nagy ígéreteket tett. Ebből is állott elő a nehéz helyzet. A zürichi cionista kongresszus nagy aggodalmakat váltott ki az arabok táborában s a palesztinai sajnálatos eseményeket a zürichi kongresszus reakciójának lehet tekinteni. A helyzet csak akkor változhat’ meg s a zsidók és arabok között csak akkor jöhet létre a béke, ha a zsidók nem sértik meg az arabok nemzeti jogait, nem támasztanak olyan törekvéseket, amelyek az arabok jogainak megsemmisítésével a zsidó nemzeti uralmat akarják megvalósítani Palesztinában. Ha a zsidók megelégszenek tisztán a gazdasági tevékenységgel, megszűnik az arab és zsidó ellentét. Egészen világos, hogy a zsidók nemzeti élete Palesztinában egy harmadik hatalom állandó fegyveres védelme nélkül elképzelhetetlen. Ami az extrém cionistáknak azt a követelését illeti, hogy Transzjordániára is terjesszék ki a Balfour-deklaráció érvényességét, meg kell állapítani, hogy erről szó sem lehet, mert Transzjordánia nemzeti függetlenségét egy- szersmindenkorra elismerték. További beszélgetéseinkből, amelyeket Transzjordánia kormányának tagjaival és képviselőivel folytattam, megállapítottam, hogy az araboknak föltétien követelésük a Balfour-deklaráció érvénytelenítése. Anglia valami olyasmit ígért, meg, amihez nem volt joga, mert nem hozzá tartozott. Ha Anglia továbbra is kitart a Balfour-nyi- latkozatból eredő állapotok mellett, maga az angol hatalom jut beláthatatlan nehéz helyzetbe. Az arabság abban az esetben, ha türelmének vége szakad, fegyveres erővel semmisíti meg a Balfonr-deklarációt. Transzjordániában éppen ezért reményteljesnek találják a főbiztos válaszát, mert ez legalább beismeri a kérdés tanulmányozásának szükségességét, elismeri azt is, hogy erőszakos intézkedések nem alkalmasak a krízis megoldásához, tehát el keli következni a mai hely- jet revíziójának. A* arabok elsősorban Palesztinának, Szíriának és Transzjordániának egy nagy arab államban való egyesítését követelik. Még hevesebb hangokat hallottam, amikor a Beni-Sacher arab törzs fősejkjével, Miskai LLOYD BREMEN új óriási gyorsgőzösei „BREMEN* és „EURÓPA* ca 46.000 tonna ca 46.000 tonna áthajózzák önt Bremenböl New Yorkba csekély 6 nap alatt Cherbourgből New Yorkba csekély 5 nap alatt „COiLIJMBUS* csekély 7 nap alatt 32.500 tonna azaz 6 nap alatt Utazási ügyekben Északamcrikába, Kanadába, Délamerikába és a többi világrészbe ingyenes felvilágosítást nyújt ÉSZHKNÉMET LLOYD, PRIÍGH, Hybernská 8. 14731/29 pasával tárgyaltam, akit a pusztai beduin-táborban kerestem föl. Kijelentette, hogy hamarosan el fog következni a leszámolás ideje. Ibn Saud király az arab fegyveresek élén megindul a zsidók ellen. Az arabok nemzeti érzése fölébredt. Most már tudják azt, bogy jogaikat csak fegyverrel vivhat- ják ki és a fegyverhez hozzá is fognak nyúlni, hogy a végső győzelmet megszerezzék. Hétfőn hajnalban négy órakor húsz ágyu- lövés dördült el Ammanban. Az ágyúzás azt jelentette, hogy Transzjordánia emirje, Abdallah, most indult három automobillal és egy páncélvonattal Bagdad felé, keresztül a vége- láthatatLan sziriai pusztán. Lehetséges, hogy a három fivér: Faisal, Abdallah és Ali között Bagdadban végbemenő tárgyalások rendkívül nagyjelentőségüek lesznek és az arabság minden problémája szőnyegre kerül a testvérek megbeszélésén. Igen különböző hírek keringenek Abdallah utjának céljairól. így például azt is rebesgetik, hogy Ibn Saud Irak határán a Tuwesh beduin törzstől megsemmsitő vereséget szenvedett. Bár a hireket állítólag hivatalosan megerősítették, mégis azt kell hinni, hogy ezeknek éppen az ellenkezője igaz, vagyis Ibn Saud semmisítette meg a Tuwesh-törzset. A Hussoin-di- nasztia és Ibn Saud közötti viszály közszájon forog, bár jelek vannak arra, hogy a cionisták és angol barátaik ügyében elfoglalt egyenlő álláspont következtében a két ellenfél között megenyhült a viszony. Valószínűleg erről is tárgyalni fognak Bagdadban. A CSEH AGRÁRPÁRT A MARADÉKBIRTO KOSOK PÁRTJA. AKI A MARADÉKBÍR- TOKOK REVÍZIÓJÁT S A JOGOS APRÓ FÖLDIGÉNYLÖK RÉSZÉRE VALÓ KIOSZTÁSÁT AKARJA, AZ A 2-ES LISTÁVAL SZAVAZ. AZ AVAR Irta; KOKASMIKLÓS Sárguló, foltok bontják meg az erdő zöldjét. Kíméletlenül hideg őszi levegő rezeg a csalóka napfényben. Szelesre fordult az idő. A hűvös éjszaka párája megbontja a levelek épségét: fonnyad a szár és a holnap kergetődző szeszélye elsodorja a falevelet. Nagyszerű szőnyeg borítja az erdőt; uítalan tömegében hever az avar. Európában is ilyen zavar uralkodik. A nagy gonddal elültetett remények sudár fácskáira ráborult az őszi misztérium: a köd. Amig a forró nyár siető melegében járva saját árnyékunkkal társaloghatunk és a délibábok tüneményes li- d érceiben fantáziánk megvalósulását képzelhettük, addig homokbucka játékos ujjaknak szolgált talányul és hogyan tudtunk örülni, amikor elkészült álmaink vára. Milyen megrendítő a* a bizalom, amellyel a gyermek alkotásait újra és újra megvalósítja. A fejlődő ember önbizalma ez és nem volt kor, amelyben nagyobb szükség lett volna a saját erőnkbe vetett hitre. A fehér ember nagyszerű, fejlődése mind megannyi tanujele ezen, a saját képességeit megbecsülő bizalomnak. Az élet küzdelméből ne a kompromisszumokat emeljük .ki, amidőn az ár majdnem összecsapott felettünk: de légyünk annyira hiuak, hogy a saját izmainknak remegését mi magunk becsüljük meg. Mert ha a magyar ezer évet vizsgáljuk, tudatossá kell, hogy váljon a barna som. Különös végzetessége a magyarnak, hogy testvéreinek lelkében ott él az alkotó Nyugat ezer bizalma kikezdése; s vannak fajtánkbéliek, akiknek még ma is Kelet révülete az élettartalom. Hangos különbség ez, de a nemzet szempontjából lehetőséget kell keresnünk, hogy e differenciált adetteágnnknt értékes megoldásba fejleszthessük. Jfetn kétséges, bogy azok a saerenmésebb ma- gyúrok, akiknek aa eurőpfá élatuicsrástfk már megvalósult — sokkal könnyebben érvényesülnek a mai kenyérharcban, amidőn a „segíts önmagádon ...“ c. varázsige hangulata uralkodik. A mai többtermelő korban, amidőn a technika Amerikája eldorádőnak idegződik be a munkás népbe — szinte természetesnek találhatnék, hogy e tettnekész- ség a létfeltétel minimuma. De hány magyart ismerek, akinek gátlásairól meggyőződhettem, amikor arról volt szó, hogy a versenyben a kíméletlen kitartás érvényesülhet csak. Micsoda szédült pesszimizmus hatalmasodott el a magyarok között. A magyar ifjúságnak le kell számolni minden révülettel. Napról-napra újabb kialakulások ren getében erősen kell keresnünk az uj, megvalósítható lehetőségeket. Ha alkotó lélekkel nézünk bele az életbe, ahol a kegyetlen kim életlen® ég adakozó megoldásokat teremt: nem hihetem, hogy megátalkodott érzékenységünk meg ne változna. Hibás lemondás az, amidőn a túlzott szerénység visszautasítja az alkotó élet durvaságát. Nem a folyondár hiéna élősdisége teszi varázslatossá az őserdőt: de a viharokban megedzett derékkal felmagasodó fák terengő ágai dicsérik a természetet. Középeurópa műveltsége határozottan uj, átfogóan sokoldalú meglátásokat termel. Amidőn Spengler nézetei elterjedtek e földrészen, azonnal kritikával is megtermékenyült a mai lehetőség. Mert amikor elismerjük, hogy a világtörténelem több lezárt műveltség korszakát tünteti föl és csak Spengler indukciójából következik a letűnő Nyn- gat-nak - technikába sülyedő romlása, nem zárkózhatunk el azon megállapítás elől, hogy a műveltségek megujhődó változásaiban egyszersmind fejlődés is jelentkezett. Valamennyi művészetnek történelme ezt bizonyítja. Ha pedig ez igy van, akkor az alkotó emberek munkájának köszönhetjük, aki passzíve várja sorsa fordulását. Mert a mai életben is vannak lehetőségek, csak más emberek lelki beállítottsága kell hozzá. Ha gyermekkorunkban sa ideálok ezemelőttartásával nevelkedtünk, i*gj. ez apáink nemes gusztuséiból követkéz® tt. De ma, amidőn ax élet sajátosan önző megnyilatkozásait tapasztaljuk, bensőnk nemessége lehet érték, — amint az®is! — de semmi esetre sem dinamika. Pedig a mozgás mai korszakában elevennek kell lenni. Tehát keressük az olyan összeszerelést, amelyben korszakunk igényeinek is meg tudunk felelni. Döbbenetesen csalárd korszakban születtünk. Ha idős barátaimmal beszélgetek és ők emlékeiket idézik nekem, mindég azon veszem magam észre, hogy milyen hitvány az én bizalmam embertársaimhoz. Mennyire nem tadok hinni ígéreteknek, amikor a beváltandó keresztülvitele kényelmetlenségbe ütköme: ma olyan ritka lett a szivélyes- ség, pedig apáink idejében nagyszerű barátságokat termelt Sokan azt mondják, hogy önzőbb e korszak: én úgy találom, hogy az idő fogyott el a mai kutatások nyugtalanságában. Hiszen mindenki a holnap kérdéseiben küszköd és e® a nyugtalanság örli a* idegeket. Kétségtelen, hogy jelenünk a jövő vágyakozásaiban éli ki energiáit. A kutató technika napról-napra csodákkal lepi meg az emberiséget és nem egyszer a siker babérját habzsolja a gép megoldásaiban diadalra jutott emberi mü. De mert mindég tökéletesebb megoldásoknak kell egymásután következni — a rekord li- dérce öli meg a számok grimasszá! Amikor a kiszámítható haszon szerint alakul a civilizáció, kicsodának művészete nyűgözné le a mai emberiséget. Tehát ne csodálkozzunk azon, ha ma nincsenek kritikán felüli nagyságok. A kutató kor ezer rez- gésü kételyeiből alakulhat ki a felsőbbrendűség és higyjünk, a fejlődésben, — akkor is, ha pillanatnyilag nem is elégít ki a jelen küszködő élni- akarása. Különösen nekünk magyaroknak nem kenyerünk az erőlködés, — mi „huszár vágásokra" beidegzödött nép vagyunk. Nálunk a virtus feszitő ereje jelentett megbecsülést s kiválóságot. A mai célszerűségnek igen ellentétes a pillanat szülte elhatározás; nekünk meg kell tanulni előre elhatá- roaott célokra tervszerűen törekedni. Ilyen probléma, amely a jövendő magyarság élni akarásából tesz hitvallást, — például: a szociális megértésnek nemzetünkben való kiépítése. Micsoda egész embernek való feladat ez e vájjon nem a legnagyobb türelmet kivánja-e eme munka, amidőn saját fajtádat kell egymás becsülésére el- segiteni. Ilyen lassú, a következményekkel számolni tudó, a körülményekkel mérlegelő álláspontot elfoglaló magyar emberekre van szüksége nemzetünknek. A fiatal magyarság ne feledje, hogy neki és csak is sajátosan nemzeti alapon álló, a magyar rétegekből kikerülő ifjúságnak kötelessége, nogy a nemzeti megismerkedést elhatalmasitsa. Itt a lassú építés munkája nagyszerű önuralomban megnemesedett idegeket kíván. Ha a múltban vitézség kellett, — úgy ma tapintatos, önfeláldozó — de agyában erőteljes döbbenéetől hangos meggyőződésre van szüksége nemzetünknek. A szloven- szkói magyar ifjúság tanúvallomást tett e munka- kedvről s egysége bizalommal tölti el nemzetét. Lám, ime, ha valaki kételkedik, hogy vájjon a mai kor haladó tendenciája elbirja-e termelő, az alkotó jelzőt, — úgy határozott igennel kell felelnünk. Mert nagyszerűen emberi haladás, ha ke- zetfognak a durcás izmok. Ne tanakodjanak a finnyások: — mert az a kevés magyar, amely ma él — egy táborba való! # A falevelek csendes rétegein odanémuló kód tereng. Mennyi mag hullott e humuszra, amidőn szerte járt a szellő. Milyen hangos volt az erdő, amikor a madarak bujőcskát játszottak. Mo6t minden csendes. Az avarban járok és eszembe jutnak a nappalok. Esteledik, hogy virrasszimk. A holnap bizalma vesz körül. Ha télen a meg-nemértés hava eltompitja gondolataimat, tudni fogom, hogy ismét nyár lesz éa aratni fog nemzetem. Most t ak a varjukra vigyázok, hogy ki ne szedjék a szeme! fe-ST-V-f—l / / 9 ________