Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-27 / 245. (2170.) szám
1939 október 27, rasámap, StuiisSs és a református liÜSlil K c 1 ét s z-lo y mi s 7, k ó, október 26. Még egy néhány szó a Prágai Magyar Hírlap hasábjain egymás között: Stuncia István j^öéfpviselőjeM'b' ur és mi, ref. lelkészek között, Beszélhetünk őszintén. Az ő vállalói is papi palást — a miénken is. Az övé is Sárospatakon tétetett a vállára — a miénk isi Az igaz,, hogy miután ő mrinisztérinmi fő'tisztvd- eelíő és a csak agrárpárt lelkes organizátora lett, sőt uj földesúri teendői is vannak — ezt a palástot kevésszer használta s így az még szintbe uj és szép lehet — máig a miénk már kopott s hitvesi kezek varrják, foltozgatják — de azért palásti Ennek a jogán beszélgessünk hát! Mindenek előtt köszönjük önnek, hogy „képviselőjelölt“ korában, 11 évi bizonytalanság, tanácstalanság, sötétben való tapogatózás után föl gördíti a függönyt’ s a maga meztelenségébeoi .mutat rá az igazságra: „az agrárpárt nem viselhette tovább annak az ódiumát, hogy ilyen politikai atmoszférában élő magyarság felé szimpátiákat ápol, nem vállalhatta a felelősséget azért az engedékenységért sem, melyet a magyarság irányában tetteiben tanúsított". Tehát a reif. egyetemes egyház, sebe 11 éven keresztül ezért nem or vásottat ot t, 1028 január jában hozott egyházi törvényei ezért nem hagyattak jóvá, adócsökkentési segélyei ezért vonattak el, lelkészeinek állampolgársági mártiriumai ezért nem szüntettettek meg, 1919— 20~,ról elmaradt államsegélyei ezért nem fizettettek ki csak a szlovák ref. lelkészeknek! Vagyis nem az, egyetemes ref. kon vént eddigi elnökei: a becsületben s a ref. egyház, iránt való emberfelettii küzdelemben megőszült P. Ősinké Isfvjn volt püspök és Lukács Géza v-olt főgoudnok személye nem a helytelen egy- háopoli fika, nem a kouven tok és zsinatok rosszul értelmezett határozatai voltak közvetlen okai a ref. egyház sérelmei nett, megaláztatásának, amint eddig Stunda István ur hangoztatta! Nem! fianem az, hogy az agrárpárt nem viselhette az „ódiumot"! Ebből pedig sok következik. Mi eddig azt hittük, hogy retf. egyházunk életét, jogait, jövőjét, más egyházakkal szembeni egyenjogúságát az állam alkotmányos törvényed, a békeszerződés s egy egész müveit világ erkölcsi obligója védi és oltalmazza államunkban. Most egyszerre napfényre kerül, hogy mindezek ellenére sorsunk, jövőnk, életünk egy tényezőtől függ: az agrárpárt véleményétől. Idáig azt is hittük, hogy az egyes referát üss ágok vagy hivatalok élén referensek és tisztviselőik, a minisztériumok élén miniszterek állanak, akik előtt egyedül a jog, az igazság, a törvény irányadó azokkal szemben is, akiknek sorsa összeforrott a kisebbségi magyarság sorsával. Most kitűnik, hogy a ref. egyházunk ügyeivel foglalkozó referensek legeLsősorban agrárpárti exponensek, akik mindenekelőtt saját pártjuk szempontjait kötelesek tekinteni és az agrárpárt ódiumát mérlegelik! És következik más is! Az, hogy Stunda István, amit most irt, tudta évekkel ezelőtt is! Tudta, hogy neki, mint agrárpárti embernek, nem szabad szimpátiát ápolnia s engedékenységet tanúsítaná, pláne tettekben. Tudta, hogy a ref-. vallásu magyarságot (csak erről lehet szó, hiszen a ref. egyháznak nem lehet politikai nézete) a centralista agrárpárt járszalagjára láncolni sem az ígéretek csillogtatásával, sem a sebek osztogatásával nem lehetséges. Tudta azt is, hogy őt magasabb ambíciók vezetik! Zoch püspök utódjává lenni a képviselőségben, a mmrudékbirto- kosok arisztokráciájáig felemelkedni. És tudta, hogy ezeket a ragyogó ambíciókat nem áldozza fel azáltal, hogy a ref. egyház vérző és kiabáló sebeinek .gyógyításával „ódiumokat" vegyen a vállára! Hogyan vök hát mégis szive és lelke odaállani a ref. lelkészek elé, akik valamikor ifjúságának barátai, iskolapadjainak osztályosai voltak s a hiszékeny lelkek elé oda rajzolni a jövő minden színes álmát: a fel. egyházi törvények szentesítését, a lelkészeik állampolgárságát, az 1919-20. évi államsegélyeket — egyetlenegy célért, t .i azért, hogy ezek politikai uszály—KOT—BE— hordozóivá válva, feljebb lendítsék politikai karriérjét, — holott tudta, hogy fenti ígéreteit soha be> nem váltja s ezáltal lelkész társait a magyarság eldobására s arra az „útra" tereli, ahol a „megtévesztés" 6 „lelki megfertőzés" az útjelzők, amint a magyarság egyik nagy szócsöve leszögezi. De tudták mindezeket Szlavik György dr. és Hodzsa Milán dr. „képviselőjelöltek" is. Mindkettőjük előtt gyakran feltárultak a ref. egyház vérző sebei. Volt rá eset, hogy amikor az agrárpárt hálójába került ref. lelkészek a mull választások idején Kassán* a nevezettek színe elé járulhattak, Hodzsa Milán dr. „megdöbbent szívvel" vette tudomásul a siralmas panaszokat s mint miniszter adta ki utasításait a mellette álló s állítólag köny- nyeit törölgeíő Slavik György dr.-nak a ref. panaszok azonnali gyógyítására 1 Volt rá idő, amikor Hocüzsa Milán dr. tett nyilvános és pozitív ígéretet a sérelmek orvoslására alkotmányozó zsinatunknak. Volt idő, amikor 1928 január 24-én Slavik György dr.-vnak „ref. egyházunk iránti ezeretetéről a támogatási készségéről" tett nyilatkozatát jóleső^érzésekkel vették tudomásul a zsinati atyák. Mi vezethette ezeket az urakat arra, hogy ígérjenek s a reménység sugarát vetítsék a sok-sok siró és reménytelen papi házba, amikor tudták, hogy dgéretök a pusztában elhangzott kiáltás, mivel nem hajlandók viselni semmi ódiumot a szimpátiáért! És most egynéhány kérdés Stunda István úrhoz. Amikor csöndes óráiban színes álmait szövögeti a jövendőnek s ráhull lelkére a miniszteri tanácsosi, földesúri, képviselői állás ararrypora — nem tűnik fel soha szeme előtt volt iskola társainak, lelkészkollégáinak jelenlegi kálváriáé élete? A ref, parócthiák bizonytalan sorsa, fel-feltörő vádja, akiknek mindig és mindig Ígért és soha nem tett? Alom látásában, karrierje építésében sohasem csap arcába közös édesanyánk: ref. egyházunknak egykor glóriás s ma sápadt arca? Amelynek hűségéé szolgálatára esküt teW akkor, amikor az szeretettel vállára helyezte palástját. Kétségkívül lesz idő, amikor as apró zsongtőrösköd’ések kora lejár s ref. egyházjunk életében is beáll a konszolidáció. Hűséges kezek majd megkezdik egyházunk eme legújabb 11 évi szenvedésének s küzdelmeinek történetét írni. Ebből * történetből azonban hiányozni fog Stunda István neve. Legalább is nem fog úgy szerepelni, mint vécé angyalé, legfeljebb csak minit olyané, aki ref. egyházunk jövőjéért, jobb ■sorsáért, törvényes elismertetéséért még csak „ódiumot" sem akart magára vállalni. Ke 1 etsjrlove-nszkói ref. lelkész. 1 szocialisták iia döntenek — Loucltear csoportja a baloldali kopraány meSett — Ki vállalja a felelőségen — Pária, október 26. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a francia köztársaság elnöke Daladierí, a radikális szocialista párt elnökét bízta meg a kormányalakitással. Da- ladier több, mint egy óra hosszat tárgyalt Doumergite-el, majd megkezdte tárgyalásait a pártok vezetőivel. Elsőnek a szocialista frakció vezetőségét kereste föl. A szocialisták ma, vagy holnap ülést tartanak, amelyen végleg döntenek állásfoglalásuk felől. Daladier kijelentette, hogy ma délután három óráig tájékozódik a pártoknál, mire meghozza végleges döntését. A francia kormánykrizis, miként egy reggeli baloldali lap megállapítja, a radikális szocialista párt és a szocialista párt párbajává vált. A reimsi kongresszus után a radikális szocialista parlamenti frakció tegnap délután ülést tartott, amelyen Daladiert fölhatalmazta, hogy tegyen eleget a köztársasági elnök megbízásának. Daladier hivatalosan ma délelőtt hívta meg a szocialistákat a kormányban való résztvéíelre. A szocialista pártvezetőség távirati utón összehívta az országos pártvezetőséget, amely még ma esté ülést tart. A lapok szerint a tisztulás legkorábban vasárnap este következhetik be. A Petit Párisién szerint Daladier közben a többi balpárttal tanácskozik. Végeredményes döntés csak a szocialisták állásfoglalása után történhet. Időközben Lottcheur középpárti csoportja határozatot hozott, melyben kijelenti, hogy hajlandó a baloldali demokratikus program jegyében alakult kormányt támogatni. A radikális baloldalnak e határozata nagyban hozzájárul a helyzet tisztulásához. A Maiin szerint radikális szocialista körökben szívesebben látnák Paul Boncour szocialista kormányának megalakítását, mint Daladier kormányelnökségét. Ncwyork, október 26. Amerikai pénzügyi körűikben úgy tudják, hogy a nagy tőzsdei kri- zii.es. amelyet a túlzóit spekuláció okozott, ■elnru- 1 ófélben van. A bessz-epekulánsok tegnap óta nem vetnek piacra többé részvényeket. A tőzsde ma visszanyerte normális képét. Az acélipar vezetőinek nyilatkozatai negnyiigtat- ták a kis spekulánsokat és az gynököket. úgyhogy etil i r telén ke d ott ma-nő* kre többé nincs kilátás. mert Így a felelősség nagy része a szocialistákra hárulna át. Beavatott körök szerint abban az esetben, ha Daladier nem tnd kormányt alakítani, Paul Boncour kap megbízatást, aki lényegesen könnyebb helyzetben tudja megkezdem tárgyalásait. Páris, október 26. Egy beiruti francia távirat szerint az arab nemzeti mozgalom az utóbbi időben a palesztinai zavargásokkal kapcsolatban újból lábrakapoít és veszedelmes méreteket öltött. El Atras pasa szultán kongresszust hivott össze, amelyen a druxok vezérein kívül Szíriából, Egyiptomból, Palesztinából és Transzjordániáből is érkeznek delegátusok. A kongresszust Nabakban, a transzjordániai sivatag közepén tartják meg. — Ellentétes jelentések a szobi esetről — Budapest, október 26. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: A szobi határállomáson a csehszlovák utlevélközegek elvették Weisz kereskedőtől határátlépési igazolványát, amiért azután a magyarok nem engedhették őt át Magyarországra. Az ügyet rendezendő, a magyar .határközeg megkérte a csehszlovák közeget az igazolvány visszaadására. amit a csak csehül tudó csehszlovák határközeg nem értett meg, amire a magyar kirendeltség vezetője személyesen ment el egy szlovák tolmáccsal a csehszlovák határkirendeltség főnökéhez, akitől az igazolványt meg is kapta. A péntek dóHjíáni cseh lapok az esetet felfújva írják meg és azt állítják, hogy a magyar közegek erőszakoskodtak a csehszlovák határállomás főnökével és megfenyegették. V»~r-ha az igazolványt nem adja vissza, akkor rettenetes dolgok fognak törinénni. A cseh sajtókirohanások nem újak s periódjfccsrfln visszatérnek. Budapesten csak snmáJa fosnak minősitik a cseh sajtó egyébként jelentéktelen, lényegében vat Áfán kirohanásait. A csehszlovák beállítás Prága, október 26. A csehszlovák távirati iroda a következőket jelenti a szobi magyar- csehszlovák állítólagos határ incidensről: Szerdán, október 23-án, Weisz Ármin budapesti kereskedő Szobba érkezett, ahol megfelelő dokumentumok nélkül akarta átlépni a csehszlovák határt. Amikor ebben meggátolták, a szobi magyar rendőrhatóságoknál igazolványt szerzett, amely azonban csak a közvetlen határiorgalomra érvényes és amellyel a határt legfeljebb tiz kilométer mélységben szabad átlépni. Ezzel szemben Weiss Szeredre, tehát jóval távolabbi helyre akart utazni. A csehszlovák határőrök elvették Weiss igazolványát. Amikor az elkobzásról Lázár dr. magyar rendőrfogairnazó tudomást szerzett, bejött a csehszlovák utlevélosztály irodájába és B&roet csehszlovák rendőrtiszttől visszakövetelte az igazolványt. Barnel nem teljesitette Lázár kívánságát, mire Lázár letar! ózta fással fenyegette meg őt. Barnet kijelentette, hogy tartóztassák lei de az igazolványt nem adja vissza. Lázár eltávozott, de kisvártatva két detektiv- vel és három fegyveres rendőrrel visszaérkezett és újból az igazolvány kiszolgáltatását követelte. Beszéd közben Lázár dr. észrevette az asztalon Fekvő iratok között az igazolványt, mire szó nélkül felragadta és összeszakitotta azt. A csehszlovák határőrök jelentést tettek az esetről a felettes hatóságoknál. A külügyminisztérium részletes jelentést kórt az eseményről és pontos felül vizsgálat után megteszi a szükséges lépéseket. m||[|^-»T-T»,,MwiiMwnnMniwnr»iiMr''ii«iniiMiiiiiiniiMWHiirmiiiiiiiiin’iMiiiiiiiiiiinwni'iiwii ■■ iinirnini Hr Tirriiirmi—inimn iim <Tnnm~<T "linrmr Ami a tüdőnek az ózon S az a fehérneműnek a TERPENTIN!! 1 i|| Használjon teh át IgPocsatko Terpentin szappant III Mindenütt kapható!!
