Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-10 / 230. (2155.) szám

I 1R2* október 10, ertKBrtlfc. T^<^*yv\AGYARHIRIiAI> Hallatlan agrárius terror a szlovenszkói és ruszinsikói választási fronton Srámekék újabb íeiep'ezése az agrárok és szocialisták maradékbirtokairól - Dühöng a „béka" az agráriusok és Benesék között is - Rázus lapja a Hodzsa-terror ellen A választási agitáció a legnagyobb inten­zitással folyik, olyannyira, hogy a cseh pár­tok ismét, helyénvalónak látják egymásnak szemére vetni különböző kényes természetű dolgaikat. A cseh néppárt, amely már jóval a választás kiírása előtt éles harcot vívott a földreform ellen, most választási cikkeiben úgy a szocialistákat, mint az agráriusokat tá­madja a maradékbirtokok miatt. A Lidové Listy rámutat arra, hogy a cseh nemzeti szocialisták negyven mara­dékbirtokot kaptak. A cseh nemzeti szocialista szövetkezet hat­ezer hold területen gazdálkodik, a földhiva­taltól körülbelül kilencmillió korona kölcsönt kapott, a cukorgyárosoktól pedig másfélmillió .koronát. Hasonló a helyzet a szociáldemokra­táknál is. akik tizen kilencezer hold földet : kaptak. A cseh agrárpárt még több maradék- birtokot kapott, hiába agitál most a szocialis­ták ellen, sokkal jobban tenné,. — írja a nép­párti lap — ha közölné annak a 120 nagybirtoknak a jegy­zékét, amelyet a régi nemesi birtokokból emberei között felosztott, valamint felsorolná a nyilvánosság előtt azo­kat a kastélyokat és villákat is, amelyeket földosztás révén lég bensőbb emberei megsze­reztek maguknak. . .... ... if-f Ax agrárpárti nácselnikoknak mindent szabad? A cseh agrárpárt Szlovénszkón ismét a régi terrorisztikus módszereivel operál. A szlovák nemzeti párti Národnie Noviny erről a követ­kezőket Írja: A múlt héten Kassán ülésezett az agrárpárt végrehajtó bizottsága. Az ülésen jelen volt Hodzsa is, aki betegsége miatt azonban csak röviden beszélt. Beszélgetést folytatott egyes közigazgatási hivatalnokok­kal, akiket „megfenyegetett" azzal, hogy abban az esetben, ha a választásoknál vala­melyik pártért exponálják magukat, gon­doskodni fog arról, hogy huszonnégy órán helül áthelyezzék őket. Nem tudjuk, hogy ez a fenyegetés vonatko­zik-e a tőketerebesi jegyzőre, valamint más jegyzőkre és járásfőnökökre is. akiket nagy számban láttunk ezen az agrárülésen. Ugylát- szik, hogy az agrárpárt túl akarja szárnyalni az államnak még a legutolsó, destruktív 'pártját is, amelynek feladata bizalmatlansá­got kelteni a nép között az állami hivatalno­kokkal szemben, mert azok pártpolitikai ügyekbe beavatkozva hivatali kötelességüket elhanyagolják és így méltatlanokká válnak a polgárság bizalmára. A terrorisztikus mód­szernek eddig nem volt meg az eredménye, épp azért azt ajánljuk az agrár vezetőknek, hogy ha már megfosztották Szlovenszkó népé­nek nagy részét a földreform gyümölcseitől, ne ássák alá még az állam közigazgatási ap­parátusának presztízsét is. Alkalomadtán kénytelenek leszünk mindazon jegyzők és já­rási főnökök neveit is nyilvánosságra hozni, akik Hodzsa „fenyegetése" dacára mégis be­avatkoztak a választási pártmozgalmakba, .akilyet ex ,oflp.. behívtak, és szinte parancso­dban .be ferdéitek az agrárpárt végrehajtóéi- zottságának ülésére. Az agrárpárt terrorja Ruszimszikóban is dü­höng, amit úgy ruszinszkói szerkesztőségünk, mint a Lidové Noviny is megállapított. A Kur- tyák-párttal kapcsolatban — Írja ruszinszkói szerkesztőségünk —■ olyan hírek terjedtek el, mintha a nemzeti demokratákkal való lista­kapcsolásuk megtörtént volna. Ezzel szemben a párt titkárságától nyert információnk sze­rint a listakapcsolásra vonatkozó tárgyalá­sok még nem fejeződtek be. A párt jelölő értekezletét, amelyet az ung­vári Koronában akartak megtartani, a rend­őrség szét zavarta, állítólag azért, mert a megengedett számnál többen gyűltek ösz- s®e. A Lidové Noviny ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy a gyűlést egy Besta nevű rendőrközeg oszlatta fel, aki egyúttal az agrárpárt végre- hajtóbizottságának a tagja. A rendőrség kü­lönben nemcsak Kurtyáékkal, hanem vala­mennyi agrárpárt-ellenes párttal szemben hasonló módszerrel dolgozik. Ax agrárpárti sajtó Benes ellen Megírta a P. M. H., hogy a cseh nemzeti szocialisták Uhlir helyébe Seba belgrádi kö­vetet jelölik és Uhlir minden valószínűség szerint mint követ Seba utódja lesz. Az ag­rár sajtó ezzel a hírrel kapcsolatban éles tá­madást intéz a cseh nemzeti szocialista párt és a külügyminisztérium ellen. A Venkov ezeket Írja: ügy hírlik, hogy Uhlir belgrádi követ lesz, mert Seba követet Benes kinevez­te képviselőnek. Azt hittük, hogy a külügy­miniszternek csak követet áll jogában kine­vezni de most úgy látjuk, hogy a követi ál­lást és a képviselői mandátumot föl lehet egymással cserélni. Nem akarjuk Uhlir dip­lomáciai képességeit felülvizsgálni, azonban mégsem tűrhető, hogy ilyen kereskedést űzzenek egy fontos diplomáciai állással, mint amilyen a belgrádi követi állás. Avagy talán ez azt akarja dokumentálni, hogy a cseh nemzeti szocialista párt a külügymi­nisztériumot saját pártszervezetének tartja? Koncentrált támadás a ruszinszkói agrár-rezsim ellen A ruszinszkói pártok berkeiben nem túl­ságos nagy a mozgolódás. Az egymással el­lenséges érzelmű pártok ugyan farkasszemet néznek egymással, de a harc .niég nem lán­golt fel teljes erővel. A nemzeti demokraták éles harcba kezdtek az agrárpárt ellen s kü­lönösen Bacsinszkvt szemlélték ki támadá­saik tárgyának, akiről most azt hiresatelik, hogy 1919-ben, a legkritikusabb időben el­hagyta Ungvári és két évig mint a magyar kormány alkalmazottja Magyarországon tar­tózkodott s csak akkor tért. vissza Ruszin- szkóba, amikor a köztársaság helyzete már ■hhHBHHMHWBHHB biztosítva volt. Az agrárpárt ruszinszkói je­lölése óriási zavart eredményezett, különö­sen, miután a sajtó leleplezte az agrárpárti exponensek erdőgazdálkodását. A ruszin nép egyenesen kihívásnak tekinti maga ellen, hogy a párt Thegze erdészt harmadik helyen jelölte. Azonkívül palotaforradalmat idézett elő Za- jic titkár jelöltetése is, mert annak legna­gyobb ellenfele Brandejs kormánytanácsos. Az agrárpárt természetesen most is hazug trükkökkel igyekszik félrevezetni a népet, így vasárnap Berő községiben kidoboitattak a kisbiróval, hogy akinek jövedelmi adótarto­zása van és annak elengedését óhajtja, az jöjjön a templom elé, ahol a cseh agrárpárt kiküldöttje fog beszélni. A lakosság össze is gyűlt, de egyhamar rájött a turpisságra és szétszéledt, Apponyi az optánskérdésről Budapest, október 9. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjeleutése.) Apponyi Albert gróf, aki tegnap délben Parisból gyöngyös­apáti birtokára érkezett, az optánskérdésről egy soproni lap munkatársa előtt a követke­zőképpen nyilatkozott: — Az ügy kedvező fordulata, hogy Hender- son vállalta a közvetítést, miáltal vagy létre­jön a. megegyezés, vagy ellenállhatatlan erő­ve! követelhetjük a legközelebbi tanácsülé­sen a vegyes döntőbíróság kiegészítésé!. Ked­vezőtlen fordulat, hogy Románia igyekszik a reparációs kérdéseket az optánsok kielégíté­sével kapcsolatiba hozni, ami burkoltan az op- tánsok igényeinek elvetését jelenti. A ma* gyár kormány ebbe természetesen nem egyez­hetik bele-. Az olasz trónörökös esküvőié Róma, október 9. Megbízható hírforrásból származó értesülések szerint az ólász trón­örökös Marié Joeé belga hercegnővel február hónapban tartja Rómában esküvőjét. Az egy­házi esketést a mechelná érsek végzi. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja ® Képes Hét Gárdáé tartalommá! .elesik meg minden csütörtökén CBS iOXIÓ ÜSZŐK RiCENY Irta: ssifiNONó <■») — De nem az, — mesélte, kicsit asztmá­sán, a vidám terebéiy, akinek megvolt az a drága jó humora, hogy ő maga csinálta a leg­több tréfát a kövérségéből, amelyet nemcsak nem szégyell, hanem büszke volt rá. — Ha­nem az, hogy mikor megérkeztem a nyugati­ra, mire kiértem az udvaron, istenért, uem volt egy autó sehol. Csak egy árva konflis szerénykedett. Mondom: „Barátom, üljön csak alám". Hatalmas nevetés tört ki. Szájrói-szájra ad­lak a szót, hogy: „Üljön csak alám!" Nagyon Jő. — Hát aztán odatörleszkedett. Megfogom a kocsit s rálépek a hágcsójára, hát felbillen. — Nézem az ülést. Én ebbe nem tudok be­leilleszkedni. Mi az ördögöt csináljak. Mon­dom a kocsisnak, hogy felülök mellé az első ülésre. Mert láttam, a térdem nem fór el benn a kocsikában. Felmegyek nagy egyen­súlyozó művészettel s ráülök mellette a bak­ra, úgyhogy a félsonkám a lámpán volt . . . Nem lehetett beszélni a kacagástól. „Fél- .fconka a lámpán", „fél.sonka a lámpán" — ismételték el a fiatalok s nyúlva voll min­denki. — Hát akkor reccs!... Letörött a lámpa.... S ezt olyan szenvtelen, csöndes hangon, mintha a világ legtermészetesebb dolga vol­na. Kellemes barna arcán alig egy kis mosoly. Felemeli a nagy kriglit s mindenki vária, hogy le fog zuhogni a sör, de csak egy keve­set ivott, akkor leszopla kis barna bajuszáról « babot s folytatta: Ilyen kaJendoUbao *oK réetzam ope­ráció előtt. Persze mikor kijöttem a kliniká­ról, egész abnormálisán normális pasas lett belőlem. — Abnormálisán normális . . — mon­dogatták az asztal körül. Most egy szokatlan vendég jött. a telek­könyvvezető, száraz, szúrós szemű furcsa ember, erdélyi menekült. — Nini Vihorlát, — kiáltottak fel — hon­nan jön ily késő éjszaka Vihorlát ur? — Kisszálláson voltam, — szólt az furcsa, zöj-gő csöndesen — s hogy nincs itthon a csa­lád, azért kell valamit enni. — Egy kicsit, — szólt csintalanul Lekszi. — Egy kicsit. Nem is sokat, mert tele etet­tek odakinn. De hát nem volt kedvem lefe­küdni; hát Soma mit.lehetne enni. — Egy kicsit, — hangzott a Lekszi szava. — Egy kicsit persze. S hozzáfogott tanulmányozni az étlapot. A ovik kérj ét is feltette hozzá, aztán a papirt eltartva magától a ovikkor mögött nézett körül. — Milyen kalandom volt. Hallatlan micso­da gazemberek ezek a soffőrök. — Halljuk, halljuk 1 — Kérlek alásson barátocsfaám, — mond­ta csöndes, aprólékos módján a telekkönynr- vezető — a Gedeon barátunk autóján vol­tam . . . — Aibá. — S rákerül tünk Badakony mellett arra az uj kövezett útra. Hát én nem tudtam, hogy ott. most kövezik az utat. — Aha a gróf erdeje ont lett. Jó. — Hát kérlek, homok az az ut s a sofför se tudta, hogy kövezik és a szélén akart menni, nem tudott azokon a lerakott nagy köveken menni s egyszer csak lecsúsztunk az árokba. Nevetés. — Aha, — mondta Lekszi fokozott, figye­lemmel. — Borzasztó nagy baj volt. Barátocskám egy jó félórát, vagy háromnegyedórát éltől- töttünk, mig ki tudott valahogy kecmeregni belőle. — Aha. —De még emelni is kellett az autót. Fene nehéz egy ilyen autó. — Aha. — Nem ie tudom, nem emeltem-e meg magamat. — Borzasztó, ilyen kaland. Ekkor a főkapitány jött. Szokott igy éjfél felé benézni, mikor hazamegy az inspekció- sok ellenőrzéséből. Fekete bajsza villogott, mint a kitűzött szurony, férfias arca fénylett a villanyfény­ben. Olyan volt, mint egy főkapitány. — Szervusz, szervusz főkapitány ur, — üd­vözölték jobbróLbalról, nagyon népszerű em­ber volt, bár a vicceiben mindig volt valami sértő, lenéző. De nagyon tudott tekintélyt tartani. — Szervusztok, mondta a főkapitány s megoldotta a karásziját s felakasztotta a fo­gasra. ő maga pedig betelepedett a helyére Ábris bácsi mellé belől. Ővele kezet is fogott: — Hogy vagy Ábris bátyáin? — No. — Hál istennek ... Mi újság gyerekek? — Nagy újság van, Vihorlát ur Badakony­uál autód efektet kapott a köves utón, e miatt kénytelen kis nyulgerIncét fogyasztani. A főkapitány bótravetette a fejét s kakas- módon nevetett. Igen, — mondta Vihorlát rendíthetetlen komolysággal, — kérlek alásson, most. építik az utat s akkora kövekkel van kirakva az ut, kérlek mit mondjak, mint egy-egy söröshrdó. Arra jön, még csak ezután, a zúzott kő. Azon már el fog tudni menni az autó, de ezen nem. — De poros vagy főikapitány ur, — mondta egy friss hang. A főikapitány mosolygott s nem szóit. Lel©- gyintett a válláról egy pár porszemet, mintha azzal minden rendiben volna. — így jár, aki asszony után jár, — mondta igen komolyan Ivekszi. A főkapitány ezen is csak nevetett. Csak nem fogja igazolni magát, mikor ő minden­nap ilyen porban fürdik. — Sört méltóságos ur? — kérdezte Soma, a pincér. — Mit kérdezi azt maga mindig, — szólt. Lekszi. — Sört a méltóságos urnák, de vá- gottat * . . Soma; ... — s mint egy szülész játszotta meg. —Habot le, alatta sziliig sör.v A főkapitány kedélyesen nevetett. — Tudja ő azt már; hát még mi újság? — Itt van Laci. A főkapitány maga elé tette a kél kezei $ előbbre hajlott. ~ Milyen Laci? — Avary. A főkapitány moeolygott, de csak ült e tá­maszkodott s nem szólt. — Kocsin jött be, — mondta a központi fő­szolgabíró, — ez is csak tőle telik ki. Ebben a melegben délután harminckét kilométerre zavarni a lovait. De hol van ilyen soká. mi­óta én itt ülök, nem is láttam. — Megharagudott. — Vétek Pali megkérdezte tőle, hogy van a nagyságos asszony. A főkapitány még szélesebben nevelőit de nem szólt. — Ilyen pikáns kérdéseket tenni -fed neki, —1 mondta Lekszi komolykodva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom