Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-05 / 103. (2028.) szám
6 6 Állítsunk szobrot Jókai Mórnak szülővárosában ! iszonot évvel ezelőtt halt meg a nagy »mesefa* — Komárom, májas 4. A dana mén ti városka ginbe-görbe uccáit halihatatlanná -tette a szőkehaju, kékszemü kisfiú: Jókai Móric. Errefelé igy szokták mondani, ha nagyon büszkék városukra az emberek: a Jókaiak, Beöbhyek, Péczelyek megszentelt földje. Nos, igen, Jókai csakugyan megszentelte ezt a kisvárost. Szebb örökséget alig kapott város fiától, mint Komárom Jókai Mórtól és akinek van fogékonysága a múlt iránt, az minduntalan találkozik Jókai Mór emlékével ebben a kisvárosban. * Milyen nagyszerű energiaforrást jelenthetne Jókai Mór emléke ennek a kisvárosnak kultúrájában. Vezér lehetne ez az emlék és ha vezér lenne annak az embernek emléke, aki ma huszonöt évvel ezelőtt halt meg: éppen Komárom lenne Szlovenszkóban az a város, amely a magyar kultúrának lendülő akaratát mutatná. * A Ki rálypüspők-uccán, szemben a bencés- rendi gimnáziummal, emléktábla jelzi, hogy ebben a házban .született Jókai Mór. A Deák Ferenc-uocán az Ibász-féle házban az udvaron még áll a faldarab, amelyet az eredeti Jókai- kuriából hagytak meg a kegyelete® kezek: a kis Móric egyéves korától kezdve itt élt, míg a kollégiumot kijárta. Nem messze ettől a háztól az ősi református kollégium, bejárata felett a jeligével: Musis pusituim. A kis félénk Mórickát naponta idáig kisérte szemével a jó Eszter nővére, hogy képzelt rémei, a veszett kutyák, amelyek miatt még végrendelkezett is gyerekkorában, kárt ne tegyenek benne. Szemben a kollégiummal a hatalmas református templom a Jókai-családnak • ősi padjával, amelyet a kis Móric apja, nemes Jókai József tekintete® ur, ügyvéd és az árvák atyja készíttetett: és ahol a kis Móric is sokszor beszélgetett az Istennel. Odébb az Aranyerobér, Domonkos János háza, melyről annakidején misztikus meséiket hallott a fantáziájában túltengő kisfiú. A szigeten, Jókai Mór kedvelt szigetén, amelyet a győri Duna- ág választott el a várostól, megtaláljak a kertet, ahol első regényét, a „Hétköznapokat irta meg a huszonegy éves fiatalember. Es a református temetőben ott szomorkodik szüleinek sírja, Jókai Józsefé és Pulay Máriáé. Huszonöt évvel ezelőtt erről a sírról vitt néhány hantot a komáromi küldöttség Jókai temetésére és rászórták az örök mesemondó koporsójára, talán ezért lett olyan dúsan virágos a mesemondó-fitt sirja ... * A Jókai-Egyesület feulturpaloláj.* mégis temploma lett a Jókai-kultuszuak. A Jókai- szoba, melyet a pár évvel ezelőtti centenná- Tiumi ünnepségek alkalmával rendeztek be a Jőkai-emléktárgyakből, szintén azt mutatja, hogy a Jókai-kultusz ebben a városban nem múlhat el. Jókai fiatalkori fa- és csontfarag- ványai, Jókai édesanyjának különféle tárgyai, rokkája, a Jókairól készült szobrok, Jókai levelezései, müveinek különféle nyelvű kiadványai és a Jókai személyével, vagy családjával összefüggő többi emléktárgyak: mind ezt mutatják. ♦ Kár, hogy valami mégis hiányzik ebben a városban, ami nemcsak a komáromiaknak, de az erretévedt, messziről jött idegeneknek is büszkén hirdetné, hogy a nagy ,.mesefa“ e város*fia. Komáromban nincsen Jókai Mórnak szobra. A Jókai-Egyesület megalakulásakor legelsősorban vette programjába, hogy Jókainak nagyságához méltó szoborral fogja megörökíteni emlékét. Még 1912-ben hozzákezdett a gyűjtéshez, ami eredményesnek is mutatkozott és már közel állt az eszme megvalósulása, mikor a háborúban, mint más alapítvány, úgy ez is hadikölcsönbe vándoKi találta fel az iránytűt? A svéd archeológusok nemrégen érdekes tudományos megállapításra jutottak az iránytű feltalálása és használata tekintetében. Megállapították ugyanis, hogy az iránytűt minden valószínűség szerint a kínaiak találták fel s mintegy kétezer esztendő előtt a gotlandi és a wiking hajósok, akik az ősidőben kelet és nyugat között bonyolították le a hajóforgalmat, terjesztették el az iránytű használatát az északeurópai államokban. Amikor a mohamedán világ Krisztus után 1000-ben gazdasági válságba került, a gotlandi hajósok a Keleti-tengeri forgalmat a nyugateurópai államokkal közvetítették és Törökországot kikapcsolták az érdekkörükből. Visby, Gotland fővárosa ettől az időponttól kezdve kereskedelmi központtá lett és a város középkori törvényei súlyos büntetéssel sújtották azt, aki avatatlan kézzel hozzányúlt az iránytűhöz, mert ezáltal a hajósok életét veszélyeztette. Mindez arra vall, hogy a gotlandi hajósok voltak az elsők, akik a mű r/c Keleten megismerték az iránytűt és annak ha ználatát az egész világon elterjesztették. roll Az uj rezsim, sajnos, nem méltányolta még az ilyen célú alapítványokat sem és az összeg, amellyel a Jókai-szobor létesülhetett Budapest, május 4 Tulikőrén felkelni nem kellemes, különösen, ha későn feküdt le az ember — álmosan és émelyegve, míg a keleti pályaudvarig érek, fekete bőröndöm, a szemközti ülésen, rendkívül prózai társalgást inspirál, önmaga rum al. Mégis csak az ér a legtöbbet, fiam, rendesen, szabályosan lefeküdni, szabályos, puha ágyba — rendesen, pontosan felkelni, valami ütemes, másoktól rendelt és másoktól függő munkát végezni napközben, aztán család, gyerekek — az a jó kis polgári élet világ kezdete óta minden egészség és rendes munka feltétele. De mihelyt a vonat zakatolva megindul, átveszi uralmát a Másik, aki mindent jobban tud nálam és nálatok is, polgárok — a Képzelet. Mint valami folytatásos álomban, ami mostanában már csak olyankor zökkent visz- sza igazi életembe, mikor megadott körülményeim, véletlenül kialakult helyzetem keretei szétnyílnak, egyszerre eszem bejutok önmagámnak, folytatom ott, ahol legutóbb, néha hónapok, néha évek előtt abbahagytam s e minden emelőknél valódibb valósághoz képest, nevetségesen álomszerűvé válnak körülmények és életkeretek — világosan érzem, mennyire esetleges mindez ahhoz a bizonyossághoz viszonyítva, hogy íme, élek, én vagyok az, aki voltam és leszek, — ó igen, aki voltam, hatéves iskóíásfiu, ugrálva araszolván végig a Stoiv-utoát, hogy folytassam magamban a Hangya-tórái y époszát, míg a suliba érek, ahol abba kell hagyni, hogy aztán hazajövet folytassam, ahol abbahagytam, — ő igen, aki leszek, ha a köd kitisztul, magános repülő a tenger fölött, holdutazó az éjszakában, marslakó, esti csillag az égen. A jó öreg aforizma „művész hazája széles — e világ'1 mindig fölragyog, értelmet kap, mikor vonatban ülök. Ti jól tudjátok, régi kalandorok, világ kezdete óta, Homérosz és Hutíeai Utrik és Giordano Brúnó és Goethe és Beaudelaire, hogy ez mennyire nem szabados böhémség, hanem gyakorlati érdek volt számotokra — hogy rendkívüli körülményeik az egyetlen módja a polgári világban a belső rendet fentartani magában annak, aki alkotni akar valamit, a belső, minden polgári és állami s 'társadalmi rendnél nagyobb rendből. Szánalmas, megvert, korcs utódotok csak néhány szürke adattal járulhat hozzá e tanulsághoz. Az a néhány gondolat, elképzelés, megértés, uj rend, amihez formát tudtam találni életemben, mindig rendkívüli körülmények, zökkenők, válságok közt született meg bennem. Érdekes, azt a néhány verset, amit húsz év alatt írtam, például mindig vonaton írtam. Bohémnek lenni — ön tudja, ugye, kedves H. G. Wells például, milyen ostobaság ezt a fogalmat a polgári felfogás szerint valami züllötfcséggel, kitaszítottsággal, legalábbis anyagi bukással, szegénységgel és aszkézis- sel azonosítani — ön tudja, hogy amilyen szerencsétlenség és züllés és tőnkremenéis a polgár számára, ha elbohómesedik, ópolyan züllés és tönkreanenés a művész számára, elpolgárosodni. ön nagyon jól tudja, hogy csak pénzbeli javakban mennyivel rosszabb üzletet csinált volna, ha nem művészetének renvolna, ma már teljesen elveszettnek tekinthető. * Halálának huszonötéves évfordulója most mégis megkérdezteti velünk: vájjon nem-e elsősorban a szlovenszkói magyarság kulturális kötelessége az, hogy a dunamenü városkában méltó szobor hirdesse Jókai Mór emlékét. Mert vezér lehetne ez az emlék és vezérnek is kellene lennie. Vájjon nem indulhatna meg hát az országos gyűjtés Jókai Mór emlékszobrára?! Környei Elek. deli alá a polgári életet, hanem polgári életének a művészetet. Mi szegény magyarok, polgárok és művészek, többnyire ilyen szoros üzletet csinálunk. A polgár táncol és rajong és utazik és éocaká- zik és lelki problémáin töri a fejét — a művész otthon éí keservesen számol és kereskedik és ügynököl és összeköttetéseket hajszol. * Vagy a vasúti hídról beugrik a Dunába, egy utolsó, keserves kéziratot hagyván a korlát szélén, amiben, önmagát kifigurázva, nem eszmék és gondolatok végrendeletét adja, hanem anyagi javairól intézkedik. A vonaton olvasom, hogy Cholnoky László öngyilkos lett és hetven fillérbőd álló vagyonát a Baumgarten-alapitványra hagyományozta. Egy művész, aki polgár szeretett volna lenni. * Vigasztalásul Remarck könyvét lapozom át („Nyugaton a helyzet változat!an“) mig a határig érek. Egy katona szenvedései a világháborúban, óriási siker, példátlan példányszám. Jó könyv, művészi munka. De ez magában még nem okolná meg a népszerűséget, ami, ezúttal, tanulságosabb, mint maga a könyv. Vájjon mit jelent? Azt akarja demonstrálná a vásárló közönség, hogy egyetért az iróvai, utálja a háborút, nem kér belőle többet? Nem biztos. A szadisztikus gyönyör, külső Látszat kedvéért gyakran veszi fel a részvét és szánalom álarcát — és Tel ma Titusz kiáltványában ezt olvastam: „a vértanu- ság kétféleképpen hat, kétélű fegyver az Igazság kezében — a kiontott vértől csak az egyik sápad el s tér meg, a másik vérszemet kap további vérontásra". Aztán meg . . . Emlékeatak Barabbés történetére? Minden olvasó egy ember. Külön-külőn talán mindegyik elborzad és megtér —- de együttvéve, tömegnek, vájjon mit fognak kiáltani, ha majd elhangzik a kóréds — mit akartok hát, ölni vagy élni? S már a határnál vagyok s mintha eleven, még vérző seben gázolna keresztül a vonat, ahogy megpillantom az első idegen feliratokat ott, ahol nemrég a testem és vérem nyelvén szóltak hozzám. Istenem. Páj. De muszáj frázist hazudni ahhoz, hogy elhagyják ? * Különben pedig csak hozzá kell szokni, a viliág mindenütt egyforma. Kassán azzal fogadnak az ujságirő urak, hogy nem kell félni, estére telt ház lesz, csakhát a közönség ki van merülve, most voltak a szépségkirályn őválasztások. A lapokban nagy fényképek, rniss Kassa, miss Ungvár, miss Eperjes, miss RánkszeJioe. Oda se neki. Azért lelki szépséggel is lehet valamit kezdeni, csak meg kell várni a sorát. Estére csakugyan megtelik a Schalkház díszterme. * Interjúk, Mit szólok a kisebbségi irodalmakhoz, mi a véleményem Mécs Lászlóról, Első szlovák élszer-, & ezGsíijjár VuBaJcfloiiM&Bc b frostig testvérek Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak lavittonkil arnnnal Pdrlö-liillK. Kassa, Eperjes, míímapló Irtai KARINTHY FRIGYES i 1929 május 5, vasárnap. üt gyógyít Podebrady? 1. Vérkeringési szervek betegségeit: W szivbajt még hibás szivkompenzáció ese- 1 tében is, főleg első fokosat. Szív- és tüdő asztmát, véredényei- rneszesedést, magas vérnyomást, szívbajjal 2 párosult vesebajt, szivelhájasodást, sziv- S tágulást, szividegbaiokat, fertőző beteg- 1 ségek utáni szivfáradságot, vérkeringés! I zavarokat. 2. A diabetes minden alakját kivéve a súlyos eseteket. Köszvényt. Elhájaso- £ dásfc. Kisebb húgyhólyag-köveket és g húgyhólyag-homokot. 3. Mindkét nem klimaktériumos álla- g potából folyó betegségeket. 4. Gyomorbajokat: gyomorsav tulten- 1 gést, gyomortágulást, étvágytalanságot, “ krónikus gyomorhurutot, idült bélhurutot íjj és alkoholisták hurutjait. 5. Betegségek utáni lábbadozást elő- j segít. 6. Légzőszervek hurutjait, kivéve a 1 gümőkórosokat; krónikus náthát, híva- | tásból származó hurutokat és dohányosok | hurutjait. 7. Idült börbajokat. Lichem ruber pia- I nust, idült ekcémát, psoriasist. 8. Neurosist, neuraszténiát, kimerült- | séget, hajszoltságot. 9. Női bajokat, különösen lefolyt gyulla- | dások után. : A MUDr. Libensky egyetemi tanár veze- | tése alatt álló betegvizsgáló és gyógyin- | tézet egész éven át nyitva van. A főszezon megkezdődött. milyen különbséget látok az erdélyiek és a szlovén szk ólak közt? Egyébként kinek van igaza, Einsteinnek vagy Szabó Dezsőnek? Milyen jövője van a szabadversnek és mikor hűl ki a Nap? Mii szólok a város fejlődéséhez? Drága, kedves, lelkes, hittel hivő fiuk, szegények és önzetlenek, örök, megoldhatatlan kérdések makacs kérdezői! Gyerekek, minden jóra fordul, minden nagyszerű lesz, bizonyisten — s mindenki nagyszerű és őszinte és igaz és a város is fejlődik és milyen praktikusan van megoldva, a járda szélén állanak a házak és nem például az ucca közepén, ahol akadályoznák a kocsiforgalmat Boldog vagyok, hogy ilyen rendben találtam mindent, folytassátok, éljen a fejlődés és éljen az eszme. * Kassáról Eperjesre, Eperjesről Kassára vissza, autón, éccaka, telikold fényében, a fenyveseket átkanyargó szerpe n tinutakon tarka sziliekben lapuló falvak közt, csodálatos! Álomszerű hegyek és erdők, hangtalan uocák, hidak, csend és ezüst sejtelmes álom — borzongásban kitáguló szív, elcsöndesedő gondolat — Kaledonia, normann táj, százmillióéves múlt emléke. Milyenné lett volna a világ, az ember és a lélek, ha nem ismernénk a Napot, csak a Hold ezüstfényében éltünk volna mindig — az Uranosz, vagy a Nepbun bolygón lehet ilyesféle, ahol a Nap messze van, kicsinyke csillag, úgy világit csak, mint nálunk a Hold. Csupa sejtelem és álom és szerelem volna az élet, — s mi lenne, micsoda el szörnyed és és rémület és orditás, ha egyszerre mégis felbukkanna valahonnan a tüzes, izzó golyó, hogy vakító fénnyel emelje szemünkhöz nyomorúság és rútság szöges göröngyeit? Vagy ez is viszonylagos? EJ lehetne képzelni Napot, izzóbbat és világosabbat annál, amit ismerünk s szemet, amely kibírja? * A közönség nagyszerű. Kisebbségi sorsában kifinomodott — megérti és hálásan honorálja a rejtett iróuiát is ott, ahol addig csak a durva tréfát értette. Valami meglepett. Néllány szenvedélyesebb indulattelt prózai írást olvastam fel, s utóbb mindenki úgy emlegette őket, közönség és kritika: „azok a versek."' A líra, úgy látszik, csakugyan válságot 61 — a versnek számit az olyan próza, amiben nem értelem a logika, hanem indulatok és érzések szabályozzák a szervek rendjét. A szabad vers mégis megtette n maga mü- vészetát alaki tó hatásá t. * Csak báróim napig voltam el Pestről s mégis, megérkezve a pályaudvaron, ugyanazt az izgalmat éreztem, mint mikor félévig jártam idegein országban. A festő, hogy jól lássa a képét, amelyben benne ól, néha hátraszalad, kicsit behunyja a szemét, hogy az összhatást vizsgálja. Ehhez elég néhány pillanat La.
