Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-08 / 105. (2030.) szám

6 n fammmmnmmmwmKmtsmumammmBmsp 1929 május 8, gger&a. Akár hiszed, akár nem Amerika uj nemzeti játéka rektől — ha ugyan.nem ismertem őket személyük szerint •—, hogy igaz-e, amit róluk mondanak és fényképfelvételeket kérek tőlük. Azonkívül négy emberem dolgozik a különböző könyvtárakban és ellenőrzi az anyagot és fedez fel uj furcsaságokat És van itt egy emberem, alti tizenkét nyelvet be­szél. Két titkárom ötezer levélre válaszol — any- nyit kapok hetenként —, amelyeknek írói meg­győződést akarnak szerezni, hogy nem vagyok-e gyengeelméjű, hazug. De nek i bizonyitékaim, dokumentumaim vannak — egy könyvtárra való tényekkel rendelkezem. És mind e mai napig nem akadt ember, aki hazugságon kapott volna ... —■ Mikor látogat meg ismét? — kérdezi tőlem és fáradtan néz le a 18-ik emelet tetejéről a Central Park hatalmas panorámájára. — Hajóba holnap este indul. Üdülni, pihenni megyek, — elég az „Akár hiszed, akár nem“-játékból. Tudja, nekem nincs családom, nem bírom sokáig egy helyen. A kóborlásnak ez a kedve már a vérem­ben van; apám 14 éves korában átúszta az Othió folyamot, anyám ekihósszekéren született, nagy­anyám ökrösszekéren vágott neki a nagy síkság­nak 6 az őseim egész bizonyosan csak Californiá- ban laktak, mert kevés volt a pénzük, nem juthat­tak tovább. Holnap este útnak eredek — négy uj országot akarok bejárni a vázlatkönyvemmel. Isten önnel... És erőteljesen rázza meg a kezem. Rip 36 éves. Rip nagy^atermett, erős ember és legényember. Rip temérdek pénzt keres. Rip első­rendű kézilabdajátékos. Rip több levelet kap, mint a világnak bármely filmsztárja. Rip az az ember, aki örökké a föld furcsaságait szimatolja. Rip a túl nem haladott szenzáció. Rip (M országot járt be. Rip a világ szeme, öt világrész őrült sebesség­gel bejáró riportere. Korunk legnevezetesebb glo- betrottere. A huszadik század Münchhausen báró­ja. Rip a legelsőrangu filmezőgép. Akár hiszik, akár nem! Rip: Amerika nemzeti játéka. Á iishamászó szép Hu kalandjai Modernizált Maupassant-regény az előkelő francia fürdő­helyekről, amelyeken a nyolc nyelven beszélő csinos osztrák Siu csókkal és hipnózissal milliókat érő ékszert rabolt össze líewyork, április. A dolog a keresztrejtvényen kezdődött. Mint a ragadós betegség, úgy járta be egész Amerikát s átcsapott Európára is. Aztán az Ask me another következett. Az, hogy: kérdezz még valamit! S az amerikaiak lelkesedése nem ismert határt. Cocktail és bridge mellett, a sub- wavban és az árupad mögött lelkesen fejtették a keresztrejtvényt és „kérdeztek még valamit'*. De mindez csak egyszer volt... Amerika nemzeti já­tékát ugv hívják most, hogy: Believe it or nőt, — magyarosan: Akár hiszed, akár nem! S e játék­nak osztatlan feltalálója és irányitója Róbert L. Ripley, vágj- mint Amerikában röviden emlegetik: Rip. Ripley a huszadik század Münchhausen báró­ja. Ugv mond el egyes dolgokat — és nagyon nagy tehetséggel mondja el, hogy az embernek ég felé mered a hajaszála s kezdi megérteni, hogy meny­nyi csoda és hihetetlenség is van ezen, a mi föld­golyónkon. A dolog nem múlik országokon és utó­piákon. Rip eleget látott belőlük, eleget ellenőrizte, hogy igazak-e s beírta mind a jegyzetei közé. Több, mint száz újság olvasói csaptak le minden istenadta nap újságuknak legérdekesebbnek talált oldalára és bámész képet vágtak Rip legújabb fel­fedezéseinek láttára és hallatára. És szitkozódnak és nem hisznek neki és minősithetlen hazugDak nyilvánítják hozzá irt. leveleikben. Pedig Ripley nem hazudik; Ripley tényekről tudósit, Ripleynek bizonyítékai vannak minden lehetetlenségre. Beszél olvasóinak a gangeszparti indiai fakirok- ról; az örökké álló és örökké ülő emberekről; van. aki már 18 éve fekszik hegyes szögekkel kivert ágyon, a másik már 20 éve tartja magasra a feje fölött a két kezét. Columbiában ecetfolyó hömpöly­gőt i árját: a vize olyan savanyu. hogy nem él meg benne hal. Vannak emberölő fák, repülő kigvók, kúszó halak. Négyszázféleképpen lehet betűzni Shakespeare nevét. Eichenhob Jakab Boroszlóban 18 óra hosszáig aludt állva. Sebein Bornia Marien- badban 140 gödröcskéjével győzött a szépségver­senyen. Didius Julianus az Ur 193-ik évében öt millió dolláron megvette a föl-1 egész kerekségét. A hamelni Roemer Anna 1600 január 9-én hét gyermeket hozott a világra. Pierre Loti soha könyvet nem olvasott. Metuzsálem előbb halt meg, mint az apja. A római Hieronymus 21 nőt vett feleségül s a huszonegyediknek húsz férje volt már, mielőtt őhozzá ment. Montgaste Jacqueüne- nek Párisban 14 férjtől 17 gyermeke született. r'olumbus sohasem tette -lábát Amerika földjére. Napóleon épugy, mint Mózes, száraz lábbal kelt át a Vörös-tengeren. Két skandináv ember 1896-ban evezőscsónakon kelt át az óceánon. Ripley nem hazudik. Ripley tud mindent, Ripley tényekkel dolgozik. Kiszámította, hogy ha a kínaiak négyes sorban elindulnának, menetosz’opuknak- nem volna vége-bossza és örök időkig haladhatnának előre. (Mert a születések száma hasonlíthatatlanul nagyobb, mint a halálozásoké.) És azon a héten., mikor köztudomásra -hozta, hogy Liudbergh a hat- vaobetedik ember volt, ki átrepült az óceánon — háromezer levelet kapóit, melyek mind agyalágyult hazugnak nyilvánították. De Ripley azt a szót, hogy: „hazug", diszitő jelzőnek tekinti. Csak akkor iudja igazán, hogy ritkasággyüjteménye értékes hihetetlenséggel lett gazdagabb. E háromezer le­vél Írója közül egy sem gondolt Alcockra és Brownra és arra a két léghajóra, mely 31 és 33 utasával Lindbergh előtt repül: át az óceánon. — Az ember tíz évig dolgozott, tiz évig volt szegény ördög, aztán egyszerre tiz perc alatt hires ember lett belőle — mondja Ripley. És a híres­sége teszi, hogy a sok levél, telefonhívás és ebédre való invitálás közben alig térhet magához. És sehol meg nem található. A titkárok és az újságírók : rlandárától eltorlaszolva járja az országot, elő­adásokat tart, vitaestéket rendez és varietékben lép fel. Végre a lakásában — a newyorki Athletic Club 18-ik emeletén — elmondja nekem a' tör- íénetét. Valamikor, 15 évvel ezelőtt, kezdett raj­zolni, pénztelenül, senki sem tanította, csak úgy magától. És nagy szenvedéllyel játszotta a kézi- . labda játékot és játssza még most is. Megmutatja a szobájában lévő sok ezüstserleget. A nagy sze­rencse San Franciskóban érte: heti 8 dollárt ka­pott sportrajzokért, egy kis újságtól. De hamarosan elbocsátották s egyik újságtól a másikhoz jutott, rajzolt és dolgozott és Newyorkba került. Egyszer egy tétlen napjának unalmában feljegyzett néhány ( furcsa tényt, melyet barátaitól hallott. És hallatlan , sikere volt velük. Az olvasók többet akarnak hal- ' lani s a szerkesztő azt kérdezi tőle, hogy nem j hajthatna-e fel még egynéhány aféle furcsaságot, i — Mit mondjak még — mondotta Ripley —, j hiszen a többit tudja már. Abból a tényből élek, hogy a valóság bámulatraméltőbb és érdekfeszi- , több,'mint a költemény. Mert íz én vázlataim, me- ! lyek minden istenadta nap több mint száz újságban jelennek meg, éppen ezt bizonyítják. S a köny- ] vem. melynek rövid időn már második kötete jele­nik meg, hónapok óta a legkelendőbb könyv Ame­rikában. A dolog szinte úgy fest, mintha életem : egész hátralevő részén semmi egyebet sem kellene 1 lennem, mint uj csodákat fedezni fel és hazugnak mondatni magam az olvasóimmal. Átvezet a szomszéd szobába. ( — Most. az lesz mindjárt az első kérdése, amely- , re már százszor megfeleltem, hogy: honnan veszem ] a temérdek anyagot. És hogyan tudom ellenőrizni, ] hogy mindaz igaz-e. Hogy megtehessem. nagy uta- , kát kellett bejárnom az egész világon; megjártam j hatvannégy országot. Mindenhol találtam és jegyez­tem fel furcsaságokat. De most a legnagyobb anya- ' goi rriaguk az olvasók küldik nekem, özönével ka­pom tőlük mindenfelől. Believe itt or nőt: nemzeti játék lett rbb'ől a játékból, fa; ez a terület ki nem aknázható; erőig a világ világ lesz és emberek taknak benne, mindig fognak történni csodák és l abnormiláwok. Rendszerint megkérdesem ac embe- < Páris, május 6. Szürke vászon cső mag a nagy esküdtszék] terem elnöki emelvényén. Az ősz- szakáEas elnök maga bontja ki. A magas ab­lakokon beszűrődő napfényben meg villannak a drága ékszerek, milliós nyakék ék, szikrázó diádéinek, gyémánt fülbevalók, súlyos arany karperecnek, villód'zó briíliánsgyürük, vagyont érő melitük ... Egy simárafésülthia.ju, feltűnően szabályos arcú, magas, atlétatermetü fiatal fér­fi sajnálkozó pillantást vett a csillogó éksze­rekre. A gaz raontevideóiak — A többit kiszolgáltattuk jogos tulajdono­saiknak, — hallatszik a bi-ró monoton hangja. A simahaju, magas férfi elcsukló hangon ja­vítja ki a bírót: — Részint ellopták a többit... Mindenki megdermed a teremben. Az embe­rek azt hiszik, hogy a vádlott lopással gyanú­sítja meg a bíróságot. De az elegáns vádlott magyarázatul hozzáfűzi: — Montevideói barátaim félévvel ezelőtt megloptak .,. Mindent, de mindent elvittek tőlem... A gazemberek. Ezt, amit itt látnak, azóta szereztem ... Most már előkapja zsebkendőjét Franciaország legügyesebb és legnagyobb szabású uribetörö- je. Letörüli könnyeit és káromkodik. Montevi­deói ..barátait14 átkozta. Az elnök csenget. A káromkodásért renöreütasitja és mingyárt meg is magyarázza neki; — Nem ez az első eset, amikor a betörőt meglopják a társai. Miért barátkozott betörők­kel? A jövedelmező falramászás A huszonnégy éves „gentleman-betörőt44 Jean Elmernek hívják. Osztrák származású. Három év óta büntetlenül folytatta rablásait a legelő­kelőbb francia fürdőhelyeken. Rájött arra, hogy eleganciáját, jó megjelenését és intelli­genciáját úgy értékesítheti legyümölcsözöbben, ha gazdag nőket, akikkel megismerkedik — ki­fosztja. Nizzában, Cannesben, Biarritzban, Di­nárban, Vittelben, Ckamonixban, Vicbyben és Deaviileben kiválasztotta a leggazdagabb nőket. Melléjük szegődött a sétányon, a kaszinóban, a sportpályán, a strandon és táncnál. Szóra­koztatta őket. Azzal az ürüggyel, hogy szerel­mes beléjük, éjiéi belopózott szobájukba és minden ékszerüket elrabolta. Többnyire a falon mászott fel és falmászásával valóságos Iskolát teremtett Most itt a tárgyaláson kiderültek a részletek. Olykor pákánk kalandok elbeszélésére került sor és a betörő női neveket mondott... Hi­szen meg kell tudni, hogy az eddig még gaz­dátlan ékszereknek kik a tulajdonosai. Percen­ként felmorajlik a zsúfolt tárgyalási terem. A nők a hallgatóság soraiban sóvár szemeket meresztenek az elegáns betörőre, aki néha szmókmgban, máskor golfruhában jelent meg az „imádott nőnél41 és mindenét elvitte. Minden évben két aj nyelvet tanai Jean Ebner nyolc nyelven tökéletesem be­szél. Érettségizett és amint egyre vidámabban elmondja: — Ha nem „dolgoztam44, akikor tanultam. Minden évben két uj nyelvet tanultam meg. mert szükségem volt a teljes nyelvtudásra. Gondolják el, ha például nőm beszélnék gö­rögül, akkor sohase juthattam volna D. görög hercegnő bizalmába, aki ép azért kedvelt meg, mert idegen létemre hazájának nyelvén is be­széltem. Aztán szorgalmasan olvastam a napi­lapokat, mert hiszen tisztában kellett lennem a po I i tik a. eseményeivel. Ha akartam, német horogkecesTrtes voltfcam, mádkor francia royalista, orosz emigráns, vagy spanyol forradalmár. Nem olyan könnyű feladat az ilyesmi. Egy al­kalommal úgy szerepeltem Ohaanonix-baai, mint. ohez kóí;. „ — Ezt tudjuk, — szólt közbe az elnök és a.z ékszerekkel telt szürke zsák mellől felemelt egy — regénykéziratot. Olasz nyelven irta Jean Ebner. A regény címe: Csókok alkonya. Olasz regényt ir három nap alatt — Egy fiatal olasz grófnő kegyeit kerestem akkor, — beszél az úri bandita. — A regényt három nap alatt Írtam meg fo­gadásból. Amikor kész voltam a regénnyel, a grófnő el­vesztette a fogadást. Ez azt jelentette, hogy éj­jé be kellett engednie a szobájába, hogy ott halk hangon felolvassam neki a regényt- De csak a második fejezetig jutottunk el. A har­madik fejezet előtt csókjaimat zúdítottam reá. ö egészein elkábult és nekem könnyű volt a dolgom. Az éjjeliszekrényrőd minden ékszerét zsebembe csúsztattam és ő csak akkor vette észre, hogy nincsenek meg az ékszerei, amikor én már százkilométeres sebességgel rohantam autómon. Az udvarlás és nökóditás finomságokig fej­lesztett eszközein kívül volt még egy tulaj­donsága Ebnemek. Hipnotizálni tudta a nőket. Ezt. is maga vallotta be a tárgyaláson. A hipnózis se kutya Tavaly nyáron történt Cannesban, hogy si­kertelenül ostromolt egy fiatal, gazdag, magá­nyos amerikai leányt. A leány nem akrat vele szóba állni és közeledését már annyira unta, hogy ráparancsolt, ne merjen neki köszönni. — Én többé nem köszöntem neki, de mint­hogy hírt kaptam Biarritzból, ahol egy dúsgaz­dag német nagyiparos felesége nyaralt, hát si­etnem kellett, éjjel könnyedén felmásztam a szálloda második emeletére, kívül a falon. Kö­nyökömmel a pilléreikbe akaszkodtam, recézett gumitalpú cipőm cseppet sem csúszott a falon. Hol háttal, hol pedig hassal kúsztam felfelé. A miss ablaka nyitva volt A szoba sötét. Olyan halkan léptem be az ablakon át a szobába, hogy a miss fel sem ébredt. Óvatosan felgyúj­tottam egy kis emyős lámpát. A miss ágya- szélére ültem és mereven néztem rá, Péüig kinyitotta a szemét. Látott és szép kis száját kitátotta, mintha rémülten kiáltani akar­na, de nem volt ereje és csak suttogta: „What is itr4 Én csak tovább hipnotizáltam és kénvszjsri tettem, hogy többé egy szót se szóljon. Majd amikor láttam, hogy teljesen uralkodom felette, ráparancsolfcam: „Add ide az éksze­reidet44. ő habozás nélkül kibújt az ágyából. Minden ékszerét ideadta s akkor én ráparan- ceoüam, hogy aludjon tovább. Szerelmi sike­reimet mindig hipnózis nélkül szoktam aratni, ö vissza feküdt az ágyba. Aludt tovább, én pe­dig mentem Biarritzba a gazdag német as­szonyhoz ... Ékszerbecslés — revolverre! A német asszonynál azonban nem volt sze­rencséje. Az idős hölgy beengedte ugyan a szo­bájába, de sikoltozni próbált, amikor ő az ék­szerek után nyúlt. Erre az elegáns szélhámos revolvert szögezett az asszony mellének és közbeni jól szemügyre vette az ékszereket. — Hiszen ez mind hamis! — kiáltotta dühö­sen és a szőnyegre dobta az ékszereket. Ennek a jelenetnek az elmondása közben az egész terem csodálkozva morajlofct Az elnök maga is kíváncsian megkérdezte Jean Ebnér­től: — Hiszen ön túltesz az ékszerszakértőkön. Ilyen kritikus pillanatban, amikor egyik kezé­ben revolvert, tart, pillanatok alatt, meg tudja állapi tani, hogy valódi, vagy hamis-e az ék­szer? •' Az úri bandita, fölényesen mosolygott: — Gyakorlat kérdése az egész, — felelt, rosszujl leplezett büszkeséggel. — Nekem eb- hm pMglohetffo gyakorlatom van.,. ,! — Mondja, — kérdezte ismét a bíró — hány ? ilyen ékszerrablást követett el ön életében? ; Ebner habozás nélkül rávágta: 5 — Valamivel többet, mint százötvenet... ‘ De mondom, azok a montevideóiak tönk re te t- ' tek. Majdnem koldusbotra juttattak. Az áruló opálköves gyürii i A szürke zsákba csomagolt ékszerek között van egy briliánsnyakék, a moly nyolcvanhárom briliánsból áJH. Értéke ötmillió frank. Ennél még értékesebb kolliékat is rabolt a bandita. ’ Ezeket lopták el tőle a társai, akik rögtön e-1- t utaztak a zsákmánnyal Dél-Amerikába. Az el­nök sorra, felmutatta az ékszereket és a. betörő ’ mindeniknél részletesen elmondta, hogyan ra- t holta és kitől. Az , őszszakállas bíró kezében megvillant egy opálköves aranygyűrű. . — Azt visszakövételem! — lnarsant meg most . Ebner hangja. — Azt ajándékba kaptam Vichyben egy nőtől. Szerettük egymást. Tőle nem vettem el sem­mit. Ebben a pillanatban hangosan zokogni kez­dett a vádlottak padján Ebner barátnője, aki az ékszerek értékesítésénél volt segítségére. — Hát mégis megcsaltál, te alávaló! — kiál­totta zokogva Adrienné Rommey kisasszony, aki mindeddig csendesen hallgatta barátja val­lomását. Alig lehet lecsendesiteni. Omnia vincit Ámor Az elnöknek ez a jelenet juttatta eszébe, hogy megkérdezze Ebnertől: — Hol ismerkedett, meg a barátnőjével? ’ — Nizzában. — És milyen körülmények között? — Úgy, mint a többi nővel, — felelte a be­törő. — Élvettem minden ékszerét, de ő nem jelentett fel, hanem maga nyomozott utánam. Ügyesebb volt, mint a rendőrség. Két hónap alatt rámakadt. Kijelentette, hogy nem haragszik és akkor is szeret, ha betörő vagyok. így vontam be őt az üzletbe. Ékszereit vissza­adtam, sőt ajándékoztam is neki néhányat. Napokig fog tartani még a tárgyalás, mert sorra beidézik a károsultakat. Minthogy pedig minden károsult nő, biztosra veszik, hogy az esküdtszéki terem olyan jeleneteknek lesz a színhelye, amilyenek talán még sohasem vol­tak az igazságügyi palota falai között. A C$1. Magyar Újságírók Uniójának hivatalos közleménye Az Unió elnöki tanácsa május 12-én, vasárnap délelőtt 10 órakor Pozsonyban a Savoy-szálló kü­löntermében rendes ülést tart, amelyre az elnök­ség tagjait ezennel tisztelettel meghívjuk. Z i p s e r s. k. elnöki tanácstag, K o p p e r s. k. ügyv. titkár. V é c s e y dr. s. k. titkár-jegyző. * 25 A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátu­sának végrehajtóbizottsága május 12-én, vasárnap délután 3 órakor rendkívül fontos ülést tart Po­zsonyban, a Savoy szálló különtermében. Felszólít­juk a vezetőség és a végrehajtóbizottság összes tagjait, hogy az ülés fontosságára való tekintettel feltétlenül megjelenni szíveskedjenek. A szin­dikátus elnöksége. (Hivatalos.) — Adományok a prágai magyar diákmenra számára- Van szerencsém nyilvánosságra hozni, hogy a Prágai Magyar Diákmenza céljaira az alább felsorolt nemes lelkek bocsátottak önkéntes adományt rendelkezésemre: Gotthilf Mihály dr. Rozsnyó 200 korona, Rákosi Lajos Rozsnyó 500, Vogel Béla Eperjes 200, Tichy Kálmán Rozsnyó 280, Hámos László dr. Tornaija 500, Fábián Béla Rimóca 100, Polgári Olvasókör kulturális osztálya Rimaszombat 1000, Rimaszombat város 2000, Ku- binyi János Strkovce 100. N. Nyustya 100, Várga Lajos Rimaszombat 50, özv. Szőllőssy Istvánná Rimaszombat 50, Renc Ilonka Körmöcbánya 50, Evang. férfiak és ríj. szövetsége Pozsony 100, Mérges társaság Tárczy Kálmán dr. utján 10.50, Száklay Ede Jánok 1Ó0. Fekete Béla Kassa 50, özv. Tóth Kálmánná Nagyrőce 50, Bujanovics Gyula 100, B. H: Rimaszombat 50, Gocsó Emil Alsóvály 300, Urak kogregációja Pozsony 169, özv. Tolvay Imréné Mihalovce ICO, Puccoló István Cerove 25, Ethey Gyula Csejthe 150, Jeszenszky István Csejthe 150, Rummy N. Csejthe 110, Urinyi János Igló 100, Fábián Antal dr. Rozsnyó 100, Balás Hugó dr. 100, Kurimay Tercsi Munkács 50, özv. Stubner Simonná Dobsina 20, Haidin Károly és neje Ipelske Nekije 100. Stehlo Rózsi Beszter­cebánya 30, Kosztolánya Anna Z. Kostolány 200, Várnay Ernő utján pártgyüjtós 1000. özv. Kossuth Istvánné Mébi 20, Várnay Ernő Kassa 602.60. Kassai Polgári Társaskör 200, Nagyráby község gyűjtése Ragályi György utján 32, Beneda János Tornaija 30, Lukács Géza Rimaszombat 50, Fábián Béla Rimabréző 100. Fizély Béla Revuca 100. Csapó József Rimaszombat 30. Mutter Sándor Rozsnyó 50. Zéky István Hanva 500, Berghoffer János Pozsony 25, Pártos Károly dr. Somorja 20, Kari Wein & Co. Kézsmárk 10, Regmeci János Sala 200. Szubán István Kürt 100, Adda Viktor dr. Topolcsány 20. Galambos Géza Galánta 5, Ilillvoth Lajos Nagy­szombat 10, Hozáczi Ferenc dr. Tornaija 50, Blanka Besztercebánya 100, Primáriusz Szász dr. Tátraszóplak 100. dr. Vieszt Károlynó Nagyrőce 100, Mojses József Polonkn 100 Fodor Dezső és neje Amerika 500, Pálffv Károly Smolenica 1O0, Schubert Tódor Léva 100. Michna Bertalan Vnrin 100, Beucur Jenő Pozsony 50 és Somogyi György Tornaija 10 korona. Ezenkívül többen úgy küldték önkéules adományukat, hogy h nevüket közölni nem szabad. A nemzet hálája kiséri a nemes ada­kozást! — Rimaszombat, május 1-én. Törköly József dr. a Prágai Magyar Menza ügyvezető igaz­gatote-

Next

/
Oldalképek
Tartalom