Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-14 / 86. (2011.) szám

8 1929 áprfflb 14, mvmewimmBD Egy kislány táncol... Az operett harmadik felvonásába* kijött a színpadra egy kisleány, szőkén^ kékszemüen, mini ahogy az mér kislányok számára elő van Írva, mini primadonnáknál a jólszabott toüetíe és a bagó kacaj, körülnézett, mosolygott, az­tán felemelte e hangocskáját még a lábacs­káját és hozzáfogott a színpadi produkcióhoz. De nem is jól mondom, nem produkció volt az, nem nslin-fitogtatás, fűznem kedves, egyszerű, igazi játék, akár ez esztertáne, vagy a bujócs- Jca olyan komoly, önmagáért wdó repdesés, mintha a gyerekszobában, kertben csinálta volna, ahol senki sem nézi és senki sem tap­sol érte. . A kisleánynak vékonyka volt a lába, a haír­jad szögletesen mozgatta és bátorUdamd gesz- Ukulátt vele, de a primitív kis tánc és e sely­pítő ének mégh olyan komolyan, fölfigyelt e- tően és etám&óan áradt szél a zsúfolt nézőté­ren, mint egy ujjongó, nyers ősemberi meló­dia a tűs körűi. As emberek, a publikum úgy ült ebben a dalos csengésben, ndnt a dettri- tsmbaa: ess egyik fülig kosta s száját jóleső mosolyában, a másik könnyezett Utókban és a harmadik nem győzött elegei beszélni s szom­szédjához. A siker nagy és viharos vök és nemcsak ennek & kislánynak szólt, hanem a többinek is, akik otthon, közönség és kritika nélkül kreálnak táncokat, vertei úrnak egy vi­rágról, vagy magasba eresztik a hangjukat, matt egy kis libegő tufibaUonL Egyik idősebb fővárosi színész, aki e na­pokban jubüátt, azé mondta ss htterjuvoló uj- sdgárórpak, hogy a színésznek evők negyven éves koráig szabadna játszani- Én ezt ez időt h toknak tartom, Alkotni csak tiszta üludók- tosl és pyermefciéMekel illene, g megrontás előtt, raffméria nélkül és gonoszság nélkül. A ttssla, a valódi dal, meg a tánc tulajdonképpen az ősembernél kezdődött, folytatódott a liba­pásztor leánynál, eztán rossz iskolába került, ahol a kedvezőtlen gazdasági viszonyok, ez érvényesülési igények és egyebek megrántot­ták, mcgraffindtták, minden hájjal megkenték. ÜEfa Pipi, IMi és Mérni szépen énekel, vagy kedvesen táncol ttz-tisenöf esztendős korában, akkor as a művészei, nem pedig az, mikor ki­látástalan gépiróktemszonyok, vagy megcsalt polgárleányok Minek be színésznőnek, a #esakasértig*, vagy „én majd megmutatom neki*, Jidíh9 igy sffcerftF', gondolatával a vé­rükben és a pMUmtásnkbcm, ahogy fáradtan, kacéron, megükkettetően néznek fel s rep- rezentativ páholyokba. Améni példáid Jactehe üoogen dzenkétesztendős koráig müveit, mo­solyban, könnyben, mozgásban, csibésske- 'désbeu, léteké brázoidoban, as művészet volt, 0 vér és pénz gtmdotc&éiudc szárnyé nél­kül vedé. Évvel kapcsolatoson megbeszélésre méltó produktuma as utóbbi éveknek, hogy az em­berek minden téren a specializálódásra töre­kednek. Kezdve azon, hogy újabban orvosok­nál is kiveszőben van a régi megjelölés, mmt például: X Y. has, fej, szem, szív és az ösz- szes orvostudományok tudora, minden ember speciáli zá-lódrd akar a jótulajdonságaioat, akár szépség, jóság, vagy költői adottság le­gyen az. Ezelőtt ha egy leány szép volt, örült neki, boldog volt vele és jóérzést árasztott ma­ga körül. SeTTimi több. Nem akart róla okira­tot, nem versenyzett, nem akart színésznő len- szélni, gyönyörűeket mond, miért nem lett IMe. Manapság, ha egy fiatalember egy szép meleg, kvMwrált mondatot ejt él véletlenül a társaságban, biztosan akad valaki, aki rögtön rácsap: Ejnye, milyen szépen tud maga be­szélni, gyögyörüeket mond, 'miért nem lett magából költő?! Vagy: egy anya jön és mond­ja: képzeld, a Juciba, irt egy lcis versei az öleártiderről. Rogy jött egy pillangó, rászáJM az oleánderre és igy tovább. Kedves, mi? El is határoztam, hogy Írónőt nevelek Jucikéból. Itt van ez az Erdős Renée, mennyit keres . . . Valahogy úgy fest a dolog, hogy otthon a családban, a társadalomban, országban nincs is szükség polgári szépasszonyokra, müveit fmtal em berekre, okos gyerekekre, aJci szép finomérzésűfvagy okos, tegye Iá a tábláját és specializálja magái, mórt evvel talán lehet ke­resni, vagy meg lehet mutatni a városnak, vagy meg lehet pukkasztani a szomszédolcat. De művészi, forró, ihletett, tiszta és megren­dül) csak az tud, lenni mégis igazán, mikor például egy ilyen kisleány áll ki a középre, a szelíd, tejbegriz pillantásával, vágyak, csaló­dások, intrikák undora nélkül, önmaga já­tékos ked,véből és a hangjából, táncos moz­gásából libapásztorieányok és bevonuló legé­nyek melódiádnak ős (emberi motívumai csen­dülnek össze, valami ösztönös kultúránál. Sz. Nagy Mici. Fizessen elő a Képes Hsi-re Az elektromos repülőgép, a termővé tett Szahara csapolt Földközi tenger Hogyan látta Jókai Mór a XX. század technikai csodáit abban a korban, amelyik őrültek házába akarta csukáim Stephensont, mert gőzmozdonyról fantáziáit*4 ? Három évvel Jókai Mór halála után emel­kedett a levegőbe az első motoros repülő­gép ... S a fiatal Jókai Mór még szekéren utazott szülővárosából, Komáromból Pozsony­ba, hogy az iskoláit elvégezze, — mert az 6 gyermekkorában még norn volt vasút... Ak­kor még faggyugyertya volt a gépek első pri- mitiv ősei éppen csak elkezdték még terjesz­kedésüket A XX. század technikai coodái ma már ter­mészetes, maguktól értetődő dolgok s szinte elképzelhetetlen előttünk, hogy még száz éve ae ráült, hogy komoly angol tudósok bebizonyították, hogy a gőzroozdony terve megvalósíthatatlan lehetetlenségé, mert ha elő Is lehetne állítaná olyan gépet, amelyik óránként harmmc-negyvenkiloméle- res sebességgel „száguldjon*4, ennek semmi haszna se lenne, mert emberi szervezet ugy se birná ki ezt a sebességet «ás az ezzel járó nagy légnyomást..ötven éve »e múlt még, hogy a világ összes elmegyógyintézetei tele voltak Mmonűo.k‘'-kai, akik levegőnél nehe­zebb tJP^Í — repülőgéppel — akartak föl­emelkedni a magasba ... Mégis: ebben a korban élt egy ember, aki nemcsak az emberi történelem jövendő ala­kulását látta évszázaddal előre, do aki ismer­te a technika írtját is, azt az utat, melyet a technika csak ma kezd bejárai... E* az em­ber volt Jókai Mór. A „Jövő század regénye", ez a csodálato­san nagyszerű könyv, melynek társadalmi és történelmi vonatkozásait előző két cikkem­ben ismertettem, a technika kérdéseivel is foglalkozik. Hosszú oldalakat lehetne idézni ebből a bámulatos könyvből, mely ugy isme­ri a technika jelenlegi állását, mintha az Író­ja, aki negyedszáz esztendőved ezelőtt meg­halt, itt élne közöttünk és megfigyeléseit kö­zölné, — de annál érdekesebb, ha azokra a dolgokra figyelünk IN, melyek még ma is, mint megvalósítatlan, de megvalósítandó problémák foglalkoztatják tudósainkat, fölta- lálóinkat, — de melyekről Jókai Mór már félszázad év előtt Ugyanúgy tudott, mini ar­ról, hogy as orosz cárizmust a bofeevikiek uralma fogja fölváltani A technikusokat még alig oéhánv éve fog­lalkoztatja az elektromos repülőgép problé­mája, — Jókai Mór, aki még a motoros repü­lőgépek születését se érte eL, tudta, hogy a XX. század végén ez lesz az emberiség álta­lános közlekedési eszköze. Részletesen le is Írja regényében ezt az elektromos repülőgé­pet, mely — ugyanúgy, mint ezt a mai terve­zők elképzelik — a levegőből vonja ki a szükséges elektro­mos energiát Az atom-elmélet megingathatatlannak vélt épülete — mely szerint minden atom osztha­tatlan egység — csak a legutóbbi években kezdett ingadozni, Jókai Mór már ölvén év előtt szembeszállt ezzel az akkor még nagyon is tudományos fölfogással... A tudományos dogmák nem zárták el az ő szeme elől a jövőt s igy történhetett csak, hogy észre tudta ven­ni. hogy a lehetetlenségekből mégis meg fog születni az az uj világ, amelyet huszadik szá­zadnak fognak nevezni. Tudott a hajlítható üvegről, ismerte az izzólámpát, mielőtt ezt Edison megkonstruálta, Gabelsberger előtt foglalkozott a gyorsírás problémájával s jóval az eszperantó előtt fölkőrvonalazrta a „világ­nyelv lényegét... Nincsen olyan problémája a XX. mázad­nak, melyet előre ne látott volna, s a megoldások,' melyekkel a ma embere kí­sérletezik, fölkisértenek már Jókai Mór „Jövő század regénye“-ben is. Mint nagy kortársa, Malthus, ugy Jókai Mór is fölismerte már a múlt század elején a túl­népesedés nagy problémáját, — csak Jókai Mór más megoldást lát, mint a malthusisták. Emberibbet, becsületesebbet, ő nem akar há­borúkat, hogy ezek időnkint lecsapolják a „fölösleges" embervért s nem akarja korlá­tok közé szorítani az emberi szaporodást sem. Az ő megoldása az a megoldás, melynek irányában egy-két év óta kezdenek kísérle­tezni a tudósok. Jókai nem az emberek számát akarja csök­kenteni, hanem az életlehetőségeket meg­növelni. De nem állt meg ennél az elméleti elgondo­lásnál, hanem továbbmenve, eljutott addig a pontig, amelyen túl még mi se jutottunk, csak most kezdjük megtenni az első gyámol­talan lépéseket... Az újságolvasó emberek tudják, hogy a tudósok két lehetőséget látnak uj földterületek nyerésére: le kell csapolni a Földközi Tengert és ter­mőfölddé kell tenni a Szaharát. Ezt a két megoldást Jókai Mór is látta, — fél­évszázaddal ezelőtt! A technikai megoldások pedig, melyeket Jókai Mór „kigondolt", alig különböznek azoktól, melyeket a mostani szakképzett mérnökök terveznek... (Részle­tes leírás a „Jövő század regénye" IX. kötet 11—18. lapjain) Ahhoz, hogy megérthessük, milyen fantasz­tikusan lehetetlen dolgok voltak Jókai elkép­zelései a maguk korában, azt hiszem, ahhoz elég annyit megemlíteni, hogy ebben a kor­ban még csodaszámba vették as egyszerű fo­lyatás za bá I yo zást is ... Természetes, hogy Jókai, amikor megírta a „Jövő század regényéit, akkor nem csak ar­ra a három évtizedre gondolt, amelyet mi már megéltünk, hanem a következő hétre is... S azokat ax elképzeléseket, melyek az utánunk következő korra vonatkoznak, biio- nyos, hogy mi még ugyanolyan fantasztikus­nak látjuk, mint amilyen lehetetlennek érez­hette Jókai Mór valamennyi kortársa ezt az egész regényt. Jókai Mór a XX. századiéi nemcsak a vi­lágháborút, az eresz bolsevizmast és a tech­nika csodáit várta, — de a világbékét is ... Az ő elképzelése szerint éppen a technika az, amelyik megakadályozza a háborúkat, lehe­tetlenné teszi a hadviselést a azt a sok fe­lelőtlenséget, melyet „világpolitika" gyűjtő­néven szoktak emlegetni. A kortáraai rákö­tötték a bélyeget Jókai Mórra a „Jövő század regénye" megjelenésekor: álmodozó fantasz­ta! — ők ezt azért tették, mert nem hitték el a repülőgépet, a technika csodáit, a tenger lecsapolását, az orosz boteevironost és a vi­lágháborúnak nevezett tömegöldöklést, — de egészen bizonyos, hogy a mai ember is gyor­san készen lesz ugyanezzel az Ítélettel, ha meghallja, hogy Jókai Mór a világhétéit is megjósol ja... Ma még fantasztának számit Coudenhove- K&Iergi is, — s Jókai Mór már valóságnak irta meg as i Pánevrópáját félévszázaddal ezelőtt... S Jókai Mór nemcsak a politikai Páneuröpa- koncepciót teremtette meg ebben a csodála­tos regényben, de világgazdasági tervei se térnek ed Coudenhove-Kaiergi elgondolásai­tól. Jókai Mór azt is tudta, hogy a XX. század első felének legnagyobb betegsége a vámha­tárok fönnállásában fog rejieni s ő is csak ezeknek a vámhatároknak ledöntésével tud­ta elképzelni a mi káotikus korunkból kive­zető utat Az Í9t4 i9t8-as világháború gyilkos szatírája .A mi korunkról, erről a vérbe faüasztott, gyilkosán ostoba korról, nem valami jó vé­leménnyel volt Jókai M6r, — aminthogy nem is lehetett jó véleménye, hiszen 6 látta, mi­lyen eszeveszett vaksággal rohanunk a pusz­tulásba, végrom lásba. A XX. század végéről visszatekintve, a következőkben jellemezte a mi néhány évűnket: „A huszonötéves ifjak mosolyogva nézik végig a „régiségek és furcsaságok" múzeu­maiba lerakott emberölő gépeket, miknek egykori rendeltetését félkarú hadastyán ma­gyarázza nekik, bosszankodva nagyon, hogy az ifjak a nagy vérontó csaták leírásain nem lelkesülnek többé. Az egész világ nevetségesnek találja már, thogy egy időben minden férfi, tizennyoloesz- tendőstől a ha tvan esztendősig, puskát, kardot forgatott; hogy a tanár egyik nap töltötte a tudományt a tanítvány fejébe, másik nap pe­dig a tanítvány (a káplár) állította glóriába a tanárát (a közlegényt) s abriktolta: „szénás lábad, szalmás lábad"! Hogy urfiaknak és parasztlegényeknek minden esztendőben egy­szer le kellett vetkőzni bőrükig egy katona­tiszt meg egy szolga bíró előtt, aztán egy feltsernek megmutogatní kezeiket, lábaikat, ha épek-e még? s az volt a szerencsésebb, aki beteg lehetett! Hogy egy parancsszóra minden embernek abba Kellett hagyni a mun­káját, gyárát, műhelyt, irodát bezárni, az egész ruhatárát a hátára pakkolni, a tölté­nyeit a gyomrára akasztani, egy fegyvert a vállára kapni, egy másikkal a térdét veretni, egy vaslábast a fejébe nyomni s aztán dob­szóra ezredmagával taktusra lépve megin­dulni, reggeltől délig hegynek fölfelé menni, déltől estig ugyanazon az utón visszajönni; jobbra nézni, balra nézni, sarkon fordulni, féllábat a levegőbe emelve megállni, hideg­ben dideregni, melegben izzadni s aztán az ispitályban jelentkezni. Hogy voltak szánnlomraméHó mártírjai a társa­dalomnak, akik arra voltak kárhoztatva, hogy egész nap állig begombolkozva az egyenruhában, karddal az oldalukon járja nak keljenek; semmi munka után kenyerüket ne kereshes­sék; meg ne házasodhassanak (anélkül, hogy papok volnának); hanem ostoba fickókat áll­ni ée járni tanítsanak (anélkül, hogy tanárok volnának); harcot, háborút játszanak (anél­kül, hogy színészek volnának); sehol otthon no .legyenek (anélkül, hogy számüzöttek vol­nának); hanem gavallérok legyenek — hat­van forint havid íjjal, amiből tizet lehúznak ezredzenekarra! Hogy ezeknek a mozgásban tartása végett minden évben hár omhónapig budget-vitát tartanak az ország bölcsei: ott addig törül­nek a százötven millió hadi költségvetésből, mig százhetven millió lesz belőle; hogy ennek az adónak behajtása végett min­den évben kihúzzák az adófizető feje alól a vánkost, elkobozzák a tehenét, lovát, s a ka­tonának elvitt fia otthon maradt csizmáit. S hogy aztán mindezek a százezer és százezer lelkes teremtményei az Istennek, egy marhá­nak született s véletlenül külügyminiszterré lett szörnyeteg szeszélye szerint minden töme­gestől neki indíttattak egy másik ország száz­ezreinek, aztán azokkal a nagy emberarató gépekkel egyik is ka­szálta, a másik is a szemközt álló népet, s azé lett az igazság, aki a legtöbbet leka­szált Ez bizony mind nevetni való volt Kivéve azt az egy esetet, amikor a lelkes teremtmények eldobták a csatatéren a puskát s ahányan voltak, annyian haza is szaladtak, — ez már aztán komoly dolog volt 1999-ben ezekről már csak t tréfás adoma- gyűjtemény emlékszik meg. Az pedig, hogy valaha az emberek egymást nemzetiség, nyelvkülönbség miatt gyűlölték, s hogy ezek miatt háborút is viseltek, épp olyan álomnak tartja most már minden em­ber, mint a középkori vallásháborút." (IX. kötet 3—5. oldal.) A tükör, amit Jókai elénk tart, nem görbe tükör, — a nevetséges arc, ami megjelent benne, nem torzkép, hanem a mi arcunk. Le- tagadhataliánul. Szégyelnivalóan. Vigasztalan lenne a kép, — ha Jókai nem folytatná az elbeszélést s nem mutatná meg a kővetkező kort is. Befejező cikkemben könyvének ezt a részét fogom ismertetni: Jókai PÁNEURÓPÁJÁT! Jarnó József. A modern konyha tízparancsolata í. Nem regetárizinusra van szükségünk, hanem az ételek természetes Izére. 2. A zöldség, főzelék vitamintartalmát ne pusz­títsa el a főzés procedúrája. 5. A főzelékfélét jól megmosva és megtisztítva rövid lében főzzük, nem forrázzuk és nem öltjük le a levét, mert ezáltal kilugosodik és tápértéké­ből vészit. 4. A fölösleges Időpazarlás elkerülésére vannak már nagyszerű apritókészülékek, melyek beállít­hatók és a kívánt nagyságra egyenletesei: szeletel­nek mindent. 5. A különböző háinozókészülékek előnye, hogy a feldolgozásra kerülő termények héját hántják le, igy a vitamint tartalmazó héjalatti réteg nem vész kárba. 6. Elengedhetetlen a finom mérleg a konyhá­ban. 7. Nagy súlyt kell helyezni az idénvszerü nyers- salátákra, nyáron valóságos sorozatokat lehet elő­állítani belőlük. Minden étkezésnél szerepeljen va­lamelyes nyerssaláta. 8. A gyümölcs ne hiányozzon az asztalról so­ha. 9. A rántás helyett Inkább szétpárolt burgonyá­val sűrítsük a főzelék levét, vagy zöldségfélével. A rántás Ízetlenné uniformizálja a főzeléket 10. Az ételek természetes Ize fokozottabb tiszta­ságot követel. Csak elsőrendű zsírt és tiszta vajat szabad használni! |Mit gyógyitS Poriébrady?| 1. Vérkeringés!’ szervek betegségeit: aH szívbajt még hibás szivkompenzádó ese- gSal tében is, főleg első fokosat. Sxiv-és tüdő asztmát, véredényei- meszesedést, magas vérnyomást, szívbajjal p|l párosait vesebajt, s*ive!hájasodást, szív- jj||| tágulást, szívidegbajokat, fertőző beteg- ||p ségek utáni szívfáradságot, vérkeringési sp| ÉÉj zavarokat. 2. A diahetes minden alakját kivéve frMÍ ||i a. súlyos eseteket. Kőszvényt. Elhájaso- |pg dóst. Kisebb húgyhólyag-köveket és húgyhólyag-homokot. 3. Mindkét nem klimaktériumos álla- potából folyó betegségeket. 4. Gyomorbajokat: gyomorsavtulten­gést, gyomortágalást, étvágytalanságot, Isj krónikus gyomorhurutot, idült bélhurutot ||1 és alkoholisták hurutjait. 5. Betegségek utáni lábhadozást elő­6. Légzőszervek hurutjait, kivéve a gümökórosokat; krónikus náthát, hiva- §p tásbói származó hurutokat és dohányosok |É hurutjait. 7. Idült bőrbajokat. Lichens ruber pia- É| mist, idült ekcémát, psoriasist. 8. Neurosist, neuraszténiát, khneruh- í|1g séget, hajszoltságot. 9. Női bajokat különösen lefolyt gyűli a- |É dások után. A MUDr. Libensky egyetemi tanár vexe- pi tése alatt álló betegvizsgáló é* gyógyin- ||| tézet egész éven át nyitva van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom