Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
24 ét ae elfáradás van oiym súlyos ét kostw4y kbntmcielü betegség, mmi egy xikbéigyuUar dát, vagy egy influenza. Persze, evvel az orvossággal is úgy vagyunk többé-kevébbé mindnyájan, hogy ismerjük, összetételét, árát, adagolását tudjuk és ha valmnink fáj és égünk, sajgónk, tüzelünk lázverten, mégsem nyúlhattunk az orvossághoz, nem mehetünk, menekülhetünk uj színek, formák, hcngolc, emberek, vidékek felé, mei't ezt az onx>sságot csak keveseknek és nagy pénzért árulják, mint a kokmnL A vége aztán a dolognál: az, hogy aki főszerepre készült, szépen, csendben belesül a szerepébe és statisztálnak vetik vissza a partnerek mellé. Ez nehéz kenyér és keserű, ahogy az ember mások örömeinél és vidám útjainál statisztál és a tengerből csak annyit Iáikat meg, amennyi egy anzikszra éppen ráfér. Az mszhkszon néhány pajzán sor: nEgyébként násewton vagyunk. Sok csók Aranka." vagy „A pálmák alatt is rátok gon- doíunkA minden gyönyörű, te tudnád ezt igazán élvezni.“ — Az ember fogja az anzikszot, úgy ahogy érkezeti Kairóból, Swine- mibndéből, vagy Tcomimából, megbámulja esz idegen bélyeget és a képen a virágzó fákat, a sétányt, strandot és a szökőkutat, aztán tovább megy a dolga után. Az egész szép já- tékból csak annyiban vesz részt, hogy meg érdeklődi a mamától, mikor jönnek haza a fiatalok, vagy ha Jenő bácsi megérkezik Karls- badból, kimegyünk elibe a vonathoz és eltenni való emlékünk, örömünk csak annyi van, hogy átvesszük a csontnyelü, látképes irótol- lat, művészi stoppolófát, gyüsziMariót és modern pipaszurkálót, amiket rendszerint semmire nem lehet használni . . . Nem véletlen dolog az, hogy például az ütőtök a legtréfásabb spécieszei az emberiségnek és a turnézó szélhámosok, bohémek és egyéb csavargók öreg korukig is a legüdébb kedélynek, frissebbek és mozgékonyabbak maradnak a nélkülözések dacára is, mint egy nyugodtan és rendszeresen élő miniszteri hivatalnok, vagy egy főkönyvelő a bankban. Az oíthorMő ember, az etiléit, átveszi a város hangját, szénét, a ,fcouleur-localeu-t és egy- ezmü egyhangú, fásult és elmaradt, mig a boldog ki-kirtícccmó minden tájnak óvhaUttkmul önkénytelenül is magába szívja az érdekességeit, különcségeit, kulturált gesztusait, ha még olyan primitív is, hogy csak arra emlékszik vissza, hol ette a legfinomabb hars d'euvre-t és a német bárónőnek kivel volt viszonya a hotelben? Labradornak, a pihenés, menekülés, xáqosz- UMs ét gyógyulás Labradorénak nem is elengedhetetlenül muszáj a tengeren túl lennie. Néha már ott vár ránk. az első állomáson, az első idegen uccán, egy uj ember kézszoritá- sában, egy másfajta étel izében. De kell, feltétlen, sürgősen és halaszth-ataJJanut. Az embernek olyan szép, komoly és áldásos cselekvése ez önmagával szemben, mhtha egy megveri, maszatos és fáradt uccagyereket megfürösztene és felöltöztetne tiszta ingbe.... 8z. Nagy Mid. — ............ ....... Sz eredai-Gruber Károly: PROLÓGUS A knídoszi leány cimü sajtó alatt levő verskötetből Ezek a versek késön érkezők, Mint kedves vendég, kit örömmel vártak. De mert elkésett, lemondtak róla rég És portát, ajtót, ablakot bezártak. Mikor íródtak, más volt a világ, Szebb volt az ifjúság és mosolygóbb a cél, Könnyebb a könny és enyhébb volt a fájás. Rég meghalt Múlt már, ml e versekben zenél. Azóta megtanultunk vérködökben járni. Fojtogatott a fagy és megpaskolt a jég. A béna Bánat ördögmalmába sodródtunk S cslllagtalan-sötétben borult reánk az ég. S oly hasztalan, hiábavaló most a pompa, Mely zengő szóban, rímben tetszeleg. Ma nem kell selymes esték lágy melódiája, De Hajnal harsonája, mitől az ádáz Jerikó fala megremeg. Szeretnék én Is csatasorba állni S lángszavu, ódás Plndarosszá válni, Da Hajnal harsonája, mitől a* ádáz Eljegyzett már az Elmúlás És nem tudok már szállni. Busán jövők, rég elhagyott utón. Kezemben vers, színes konfetti, semmi. Ne bántsatok ezért. Terhem mégiscsak le kell [tenni, Aztán lehet már halkan, észrevétlen, örökre messze menni... Siessen előfizetni a H<étre 0 Istenem te, célom, mindenem te, törvény és jóság, apja minden oknak, tigy-e Te voltál, mikor még szemembe nem folyt a fény, és leszel, ha kimosnak belőle Téged holla földi férgek? nyomon követve átfogó szerelmed meg-megdereng már, érzek is, meg értek és már hiszek a hitben és Tebenned, de érzem, soká nem bírom, kifuttok, a lejem fáj, a szivem belekékül az ütésekbe s nyakig könnyben úszók, hát alul mégis én maradok végül? Felemelem a s**mem, napba, Téged kereslek és sütsz, meleg vagy, szeretlek, érezlek s mégis mint fagyott seb éget, hogy közied s köztem árnyékok merednek, a lábam botlik, kezem félretéred, a szemem közbül nagy mesékre bámul, Uram, segíts, nem értem az egészet, jaj, szabadíts ki ebből a vílágbuí, ezernyi szem, ezernyi száj és édes lányarc, asszonytest rajzik és sötétít, a testem kínzóm, körmöm hegye véres, de mit se használ, mert vágyakba szédít és visszaver a hasfal, mint a bástya, s az ostrom meddő, Hozzád sosem érek? egy csók, egy hívás: sorsom mint a kártya vetődik, fogj meg, félek, Uram, félek, se nappalom, se éjjelem miatta, és mig kereslek, ott kísért e hat nap, ha van, Te tetted, a Te csókod adta, hogy leke legyen az első agyagnak, kiért alázva, mig sóhajom elfogy, eléd már mellem használjam föl térdül, szólj hát, szabad-e belenyugodnom, hogy nincs semmi a Te akaratod nélkül?! Hogyan látja Jókai Mór az orosz hoíse Széljegyzetek a mait század egy auiopisztihus* regényéhez, mely már valósággá lett — Az í904-ben elhunyt Jókai Mór már a múlt században legaprólékosabb pontossággal ismerte az I9í8~ban életbe léptetett orosz házasságjogot 1929 husvét Ne tessék megijedni a címtől: nem idéztettem meg spiritiszta szeánszon Jókai Mór szellemét, hogy az utóbbi években nagyon divatossá lett szokás szerint elbeszélgessek vele a jelenkor nagy eseményeiről. Mindössze, egészen hétköznapi módon, idézeteket akarok elmondani egy régi könyvből, melyet már azok a kevesek is elfelejtették, akik valamikor olvasták. Azt hiszem azonban, hogy nem tévedek, amikor ezekben az egyszerű idézetekben csodálatosabb csodát látok, mint Napóleon, Ho- méros, Dante, vagy akár a közelmúltban fölakasztott rablógyilkosok gpiritiszta szeánszon tett nyilatkozataiban. Tessék elgondolni: vodt egy ember, aM a múlt században, amikor a vasút még gyermekkorát élte, úgy beszélt az elektromos repülőgépről, mint a XX. század természetes közlekedési eszközéről. (1907-ben szállt föl az első motoros aeroplán s most kezdenek komoly tudósok az elektromos repülőgép problémájával foglalkozni.) Tessék elgondolni: ez az ember már a múlt századévben ismerte a technika mindama csodáit, melyeket az egész emberiség bámulata közben tényleg meg is valósítottak a zseniális feltalálók. Ez az ember tudta a világháborút, az osztrák- magyar hadsereg szomorú végű Lengyelorszá- g: offenziváját, Przemysl tragikus harcát, — a7 inflációt... Mindent tudott. Tudta, hogy a századév eleje meghozza az orosz bolsevízin üst (Marx Károly, a „Kommunista kiáltvány" szerzője, Jókai Mór kortársa, akkoriban azt hitte, hogy a kommunizmus Angliából fog elindulni világhódító útjára!), — s tudta, a legapróbb részletekig, hogy a kommunizmus milyen lesz ... Ne tessék azt gondolni, hogy valami naplóról van szó, amelyik most került elő s „csodálatosképpen" mindent tud korunkról, hogy valami többédsevésbó ügyes hamisítvány, csalás rejtőzik a „szenzáció" mögött. Jókai Mór nemcsak megírta mindezt, de még a múlt század folyamán könyvalakban ki is adta. A „Jövő század regénye" ennek a csodálatos könyvnek a címe. Jókai Mór legtökéletesebb alkotása, pályájának legfényesebb pontja ez a regény, — ha a kor-társak nem is vették észre ... Hiszen ez az észre-nem-vevée, ha kicsit gondolkozunk rajta, egészen természetes is. A faggyugyertya korában villanyfényről beszélni! — ez nem érdekesség, nem zsenialitás a kortársak szemében, de fantasztikum, bolondság, mese. A múlt század nem nagyon vette észre a „Jövő század regényé"-! s bizonyos, ha Jókai Mór — akikor már nagy — hírneve és tekintélye nem állt volna a regény mögött, hát kiadó se akadt volna erre a „bolondságra" ... Kommentároknak, elmélkedéseknek, fejtegetéseknek alig is van helye itt, — az idézetek hangosabban, érdekesebben beszélnek. A papirrúhel és az mlláció .,. „Oroszországban, ha egyszer a szabadságot megkóstolták, nem tréfálnak vele. (Az igaz, hogy ellenfelei sem ismerték e kérdésben a tréfát.) Az elnyomott nép a maga módja szerint értelmezi a tartozások kiegyenlítését s a rangfokozatokat gonoszul békiti ki egymással. A szabadságot átviszi egyszerre minden térre. Szabad a föld a dézsma alól, szabad a jobbágy a robot alól, szabad a nő a családi kötelékből, a társadalmi nyűgből; lehet ki-ki, ami akar. A leány lehet kereskedő, vagy kézműves, vagy béCkebiiró, vagy szerető: senki sem kérdi. Papra-templomra semmi szükség többé, szabad nem hinni semmit. Szabad a pénz is; a kormány elveszi az egyházaktól, a volt főnemesektől, a letétemények pénztáraiból, kinek nyugtát ad róla, kit meg fölakasztat nyugta helyett. Kölcsönt vés* a banikalapból kamat nélkül g nyomatja a papirosrubeleket, ahogy a gői- gép győzi... (IV. kötet 44., 45-ilk oldal) A bérenc toll. • . „Van is elvbarátja a nihilisták (Jókai nihilistáknak nevezi az orosz forradalmárokat, — de, mint a továbbiakból világosan látszik, csak az elnevezésben van különbség.) nézeteinek elég. Ahol nincs, vesznek. Eladó toll mindenütt van a világon. Ai európai sajtónak egy harmadrésze az orosz köztársaság marasztalásával foglalkozik. Ezenkívül egy egész ligája a becsületes, jóhiszemű doktriner szocialistáknak ingyen, a maga kenyerén fárad a propagandájukban. A bérenc toll szándékos túlzással, a rajongó pedig fantáziája után paradicsomi színekkel festi kii az oroszországi állapotokat. Annak a belseje pedig el van zárva, jobban, mint valaha, az elől, hogy idegen szemek beléje láthassanak. Ahol forradalom viszi az ellenőrzést, ott utazni nem lehet: aki útlevelével az egyik falu határán áthatol, fönnakad a másik faluban. Levelek nem bocsáttatnak ki, gyanús alakoknak még szökni is bajos. A hajdani orosz rendőrség is félelmetes volt, de a nép rendőrsége még furfangosabb, és ez megvesztegethetetlen. Külföldi diplomácia nem székel ez idő szerint az orosz fővárosban: az európai kormányok még nem ismerték el a Nihil köztársaságát; de meg ez nem is tűr idegen kotnyeleskedést, amit hajdan diplomáciának neveztek. Neld nincsenek állandó követei sehol. (IV. kötet. 48—49. oldal.) „A cél: egyetlen nagy köztársaságot csinálni Európából. Elűzni a fejedelmeket; — eltörölni az országok határait; — megszűntetni minden speciális hazáról való fogalmat; — lefegyverezni erőszakkal minden ország hadseregét; — elpusztítani minden arisztokráciái; — lomtárba űzni minden alkotmányt; — simára taposni minden vallást; — és egy keresztvonással kvitté tenni minden államadósságot. S aztán megkezdeni az „uj világot" az „óvilág “-bán. (TV. kötet. 49-iik oldal.) „Most ott a Nihil uralkodik. Nem is nevezi magát Oroszországnak többé, hanem a „Nihil országának". Nem hazája többé a pánszlávizmusnak, nem fenyegeti Európát azzal, hogy „kozákká" fogja tenni: csak semmivé akarja tenni? Nem fenyeget hódítással, nemzeti elnyomással, csak mindannak az eltörlésével, ami ur, ami szuverén, ami hit... S még mielőtt átlépne a határon, már előtte jár az árnyéka. A Nihilnek mindenütt van követője. A Nihil nagy religió... (II. kötet. 110. oldal.) Polygamia successiva . •. „Az egész világot megrendítő orosz mozgalom, behozta a „római házasságot", de nem ■: Brutusok, hanem a Heliogabalusok idejéből valót, mely törvényesíti a „polygamia succes- si.va“-t; amely magyarul annyit tesz, hogy minden ember annyi feleségei veket, ahányat eltarthat, csak nem egy merre, kenem egymás után!" (L kötet 108. oldal.) Azt hiszem, emel le le lehet zárai m Idk* retek sorát Erekhez az idézetekhez bfto volán kommentárt fűzni. — elég tudná annyit, hogy volt egy ember, aki félssái évvel eaelMl mindezt előre látta és megírta! Azonban Jókai Mór nemcsak az orom forradalmat látta meg a mi korunkból, — amint ai orosz kommunizmus efkBvetkeré- sét tudta, — tudta a világháború egyen részleteit, ismerte a modern technikát, látta az osztrák-magyar hndvezctőeég taktikai hibáit, amiket ez a hadvezetőség ouyea pontosan hajtott végre 1914 őszén, mintha ónak Jókaiból ollózta, volna ki őket, — minthní nem háborút akartak volna nyerni, de Jókait igazolni... Látta az uj Budapestet, a kisebbségi kérdés elsőrangú tényezővé emelkedését és látta Coudenhtve-Kalergi gráf Pzaozrópt gondolatát Jókai Mór nemcsak a XX. szárad káoszát, kétségbeesett küzdelmét látta, de látta a ki- veze.. ntat is, hogy hogyan, art már egy következő crikíkben keU elmondani. Járná József. I IMII ■■■ Pardon, egy percre, csak annyi időre, mig a szivünk egy kt«á4 eh faosorodik. Ba ugyan nem ráhinti biztató invitálás, dehát akinek valami nagyon táj, sem kerap-é bele ai öklébe, hogy az is fájjon? Ás egyik fájdalomtól a*ián nem ér rá e másikra i m it valami. A végén majd egy nagyot sóhajtunk s asm! mehetünk vissza aa égetőbb, sürgősebb bajaink I kosé. Igazán nem járja, hogy aa aetherben vadászó, s ezzel feledést és pihenést kereső szegényembert még onnan h orv támadások érik. Hát nem aa, mikor ki van fizetve a lakbérem, a tűzifa-többletem, a keretes számlám, az adókátrálékeat elől meg a homokba dagtam a tárzee-f ejemet, saóvai elóg békésre voltam kiegyensniyoev* s akkor ráakadok az űrben Profeasor ár. Riehárd Kubáéit kellőmé* baritonjára s ez a kellemes bariton kezd nyugtalanító mérgeket önteni a fülembe? Hegy aztmoutija, 5 járt Észtországban, ott részivétt egy szabadtéri Antigoné előadáson ahol száaeoer néző voH. aa egész Észtország egy tizede. Az hogy ilyen csodálatos előadást még életében sem látóit Hogy a görög dráma njr« ólt, hagy a szereplők óriás tömegei egy be vegyültek a nézőkkel, de magukkal ragadták a lelkűket la ée szinéesek, szereplők, nézők, az egész százezerez tömeg egyfHÉ élte, szenvedte, irtózta végig a zord tragédiát. Hogy a dorpati egyetemnek pár óv alatt négyezerre szökött a hallgatói száma, bnmoaőt tanár ée docens tanítja a zseniális ffoóalwágot, nagyszerű tudósaik, művészeik vannak és sarjadnak i friee-sBántász talajból Hogy a diákká ró bánokban dlákflnk és diákleányok látszólag nagyvilági szabadossággal mozognak, s a bnbfhafa, rövid- szoknyás, rnzsos, eigarettázós diáklányok könnyedén és felkészülten vitatkoznak Hoflmsnstbalról, Einsteinről. Woronoffról, amiről s akikről tetszik, de ugyanezek a diáklányok kora hamalban friss hideg vízben mosdanak és az istállóban magák fejik meg a teheneket s nyáridén acélos karral forgatják a szagos át a napsütött észt mezőkön! És ha komoly alka! ; van, mély érőmmel és szeretettel viselik nemzeti öltözeteiket. És el- i mondják, hogy ők csak azért tanulnak, azért vetik ! magukat a modern életsodorba, hogy minden tudásukkal, minden miive’tségukkel a fiatal haza j szebb s boldogabb kiépítését tudják szolgálni. Eic- 1 stein-vitával is, tejes sajtárral is. Mesélte továbbá Prof. dr. Riehárd Kühnelt, a bosszantó bariton, hogy y diplomáciai vacsorán nemzeti öltözékben bájos észt uriíányok szolgáltak fel. Amint az egyik hozzá ért, angolul kínálta meg, mert hallotta, hogy szomszédjával angolul beszél. Kiihnelt pedig még korában hallotta, hogy szemköztijét németül kínálta. Erre megkérdezte tőle franciául, hogy talán ezt a nyelvet is birja, mire a bájos észt leányzó kedves mosollyal válaszolj oroszul, hogy őt nyelvet bőszéi. S hogy ez náluk általános, de sokan hathét nyelvet is tudnak. Kühnelttcl megjegyezve: nem akárhogy, hanem mint saját édes anyanyelvűket ... Vessük még közbe, hogy Észtországban hárma százalék az analfabéta... A sárga irigység eddig is evett, de aa igazi szivzsugor akkor következett, mikor aa aetheri bariton elzengte, hogy Észtországban van egy olyan akadémia-féle Írói testület, amelybe a komoly, értékes tehetsésreket tiszta, hivatott ó« igazságos mérlegeléssel felveszik. S aki oda fel van véve, az az államtól rendes évjáradókot kap, olyat, hogy gondtalanul élhet aa alkotásnak. Különösen kedvelt, naey íróik müveit az állam adja ki hatalmas diszkiadásokban és terjeszti a boldog, milliós kis hazában, de esen kívül is minden alkalommal s minden lehető módon támogatja íróinak, miivészeinek munkáját, s meg könnyíti életlehetőségeiket Nehogy rámpiritsen r lesből ugrani mindég kész rossmkarat: nem, nem magamat pónáiném bele abba a gonatalanité testületbe. Csak zagyon fájdalmasan kínálkozik a párhuzam, például Juhász Gyulával, akit szanatóriumba kellett vinni egyetlen évre gondtalanitó irodalmi díj éee- bontó örömétől. Előtte egy s»óp fiatal életet nya- morgott végig. No meg itt kló kereken egymillió magyar él s közte harcol zek jobb oerzra érdemes magyar iró, művész. Talán mielőtt folytatnám, előbb aőhajtmtak egy nagyot, mint fentebb mondtam. És aztán — tikján ne is folytawnk. j flekj Kóla** f GYÖRY DEZSŐ: FORRÓ LITÁNIA 1929 Mártám M, amnfoat
