Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-03 / 29. (1952.) szám
1989 tobrn&r 9. vasárnap.------------------------------™—M 'P RJXÍM-A\\G'tARH!RLAE> BMiMWu^ri,r»wimgmi B-Argirae wjw .«t ablkuk 5 (HKXCBe,l‘^5f:i'ÍBK8 T Prága, február 1. Rémé Brúnót, a caeni jogi fakultáson a neniZíCfíiköai jog tanára, akit a szocialista párt programjával a legutóbbi francia választáson képviselővé választoltak, a kisebbségi kérdés egyik leigava/totitíabb francia szakértője. Ezt a kérdést nemcsak elméletileg ismeri és műveli is a francia szaíkiliaookban, hanem gyakorlati téren is alkalma nyílt a kisebbségek dolgával foglalkozni. A csehszlovákiai német és man’or, valamint , erdélyi magyar kisebbségek ismé- telteV megbízták öt. hogy érdekeiket a népszövetségnél képviselje. René Brúnót tapasztalatból tudja, mit jelent az kiseb őségnek lenni, illetve, hc ?y milyen szerepre van kárhoztatva a jelenlegi tárgyalási módszer mellett a kisebbségi jogvédelem űovvédje. Szocialista pártállása ebben legkevésbé sem gátolja. Hiszen a nemzeti kisebb- sédek védelme az elnyomással szemben nemcsak a szabadsá<rjogókból következik, hanem egyenesen a Il-ik, szocialista Internacionálé programpontjai közt szerepel. Sajnos, a francia szocialista pánt túlnyomó nagy része a kisebbségi kérdésben is alárendeli álláspontját a hivatalos francia külpolitikának, amelynek útjait nem akarja, vagy nem meri keresztezni A kisebbségeket üldözhetik, elnyomhatják, kifoszthatják, megfoszthatják' nvelvüktől, elrabolhatják iskoláikat, beszüntethetik lapjaikat, a francia szocialisták nem vesznek minderről tudomást. A kisebbségek nem nekik szenvednek. Legföljebb akkor mozdulnának meg éntiik, ha kicsinyes párttaktikai szempontok ezt kívánatossá tennék. Azonban legyünk igazságosak és állapítsuk meg, hogy a francia szocialista pártban is akadnak képviselők, akik az emberiesség szempontjait magukévá tudják tenni, annál is inkább, mert meg vannak győződve arról. hogy csak igv szolgálják igazán a népek kibékülésének munkáját. Ezek közé tartozik René Erimet francia képviselő is. Mint a kisebbségi kérdésnek szaikemb^^e, Alapittatott 1796 évben lom Lajos iia iiijaígríÉi ! Baííská Bysír ca Készítés szállít: síremlékeket, minden í:5nemben. Bútor- márvány lapokat. Mái vány kapcsoló lábiákat. Márvány csillárokat. Iparművészeti munkákat, stb. v * I maga is nagy érdeklődéssel néz a nópszövet- ' ség legközelebbi ülésszaka elé. Fii fogja-e vetni S trésé marin, amint jelezte, a kisebbségeik védelmének reformját? És va{:o-n javasolni fogja-e, amint a lapok jelen telit ék, egy Kisebbségi Bizottság fölálflitását? És milyen álláspontot fog a népszövetség elfoglalni a kisantanit-átomok. eilemtiáliásával szemben? Siresemaan indítványa a népszövetség előtt — Erre az utóbbira egész biztosan lehet szarniizni, — mondja Brunet ur. — Szinte idebailllóin az érvelésüket. A legkisebb ügyrendi reform is azzal a félelmetes következménnyel járhat, hogy a jelenlegi eljárást <rrö- keirasen megváltozitatja, — foMák alighanem panaszolni az érdekelt állk-mok képviselői. A jelenlegi eljárás mellett a panaszosokat úgyszólván meg se hallgatják. Ezt a helyzetet azonban a legártatlianabbnak látszó reform Ls m eigvá !i to a la that ja és azt eredményezheti, hogy a panaszosok és az érdekelt államok képviselői egyenlő jogi személyekként szerepelnének és az ilyen eljárás a rendes bárói pörrendiiaríásra emlékeztetne, —- fogják panaszolni az érdekelt kormányok. Ezt követeli természetesen a legelemibb jog- érzet, de ez éppen elegendő ok arra, hogy a kisantant-álilaiinok he zen ellenezzék. Nem volna-e elviselhetetlen egy szuverén nemzeti államra, hogy egy nemzetközi bíróság előtt saját alattvalóival szemben védekezésre szoruljon? — fognak méltatlankodni. De ez az érveilésüik tisztán elméleti szempontból se állhat fönn. Hiszen ezek az államok önként és formálisan elfogadták állami szuve- rónifásuk megszorítását akkor, amikor aláírták a különböző béíkeszerződőseket, az u. n. kisebbségi szerződéseiket és ünnepélyesen kötdtéizték magukat azok tiisztelatbentartá- sára. — De halílom egy másik érvelésükéit is. Ha a kisebbségi védelmet reformálni akarjuk, akikor ezeknek a reformoknak az alkalmazását nemcsak a kisebbségi védelemre eddig kötelezett államokra, hanem minden tagállamra és igy a nagyhatalmakra Ls ki kel terjeszteni, — fogják a kásán tant részéről etilen- vetni. Ne kutassuk azt, hogy vájjon ennek az törekvések támogatására sietnek, ami csakugyan fonák látvány volna! ellenvetésnek nem csupán taktikai jelentősége van-e? Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nagyhatalmak sohasem fognak hozzájárulni ahhoz, hogy a vetszi, vagy teszem katalán kisebbségeik eseliieigeö panaszaikJkai a népszö- velis éghez fór dulhassanak. Amikor a kisebbségi védelmei csehszlovák részről az összes államokra ki akarják terjeszteni, njilván azt remélik, hogv ennek lehetősége egymagában is elegendő lesz arra, hogy minden reíormíerveí örökre elgáncsoljanak. A valóságban ez a taktika jogilag, nem igazolható. Á h éke tárgyalások alkalmává] a hatalmaik részéről soha ilyen gondolat föl sem vetődött. . Ellenben a kisebbségek védelmét kezdettel fogva csak olyan államokra tervezték rákényszeríteni és csak olyan földrajzi területre alkalmazni, ahol a fajok küzdelme történelmi adottság és ahol ez a küzdelem már a történelem folyamán olyan mértéket öltött, hogy a kisebbségek elnyomásától és kipusztitásától joggal lehetett tartani. Hiszem például Romániára nem az 1919-bc-m kötött szerződés kény szelídíti először kisebbséginek védelmét, hanem már az 1873 iki berlini béke -kötelezte őt zsidó állampolgárai ioigainak tisziteléLbemlanlázára. A békeszerződéseik szerzőinek szeme elölt a pozemi, dunai, bak ni, hory úgy mondjam, íörténefti kisebbségi harcok el fa jutás.mák megakadályozása lebegett. Hogy ez csakugyan igy volt, annak kétségtelen bizonyítéka az a föltűnő tény, hogy például a vcrsaillosi szerződés e földrajzi területen kívül cső uj Németországra semmiféle kisebbségi védelmi kötelezettséget nem hárít. | Bizonyára nem azért, imutsba a győztes hatalmiak Németország érzékenységét kímélni akarták volna! Ha most, amint csehszlovák részről1 ezt nyilvánosan hangoztatták, a kisebbségi védelmet minden államra ki akarják iterjeszteni, akkor ezt Németországra is ki k ellene terjeszteni a versallllasii békeszerződés megmásitása, vagyis re vizű ója révén. Más szóval, amidőn nyiláéin taktikai okokból a kisiamitant-álllaimiok a kisebbségi védelem ki- terjesztését kívánják, saját maguk alatt vágják a fát, mert ezzel akaratlanul is revíziós Hí Essz a Kisebbségi iiieltságg&S! — Nyilvánvaló, hegy e.zt az érvelésüké-: . e lehet Ékese ni a un esetleges iuditványánaik ne- kiszegezni. A kérdés inkább az vájjon ha egy Kisebbségi Bizottság fölállítására indítvány történik, az indítvány fölötti döntéshez nem szükséges-e egyhangú határozat? Ez esetben pedig nagyon is kél-égés, hegy az érdekelt hat'Írnak bo-zz-r Árulásukat adnák. Eleve is nyilvánvaló, hogy a tanács az egyhangú döntést szívesebben látná. Ez azonban véleményem szerint nem föltétlenül szükséges. Emiékszem különben arra, bo~v amikor a jelenleg működő kisebbségi hármas bizottságok fölállítását elhai! ározlíák, csehszlovák réséről már ezt is megák,sdályozni. jpyokezVsk aizzád érvelve, hogy igy a hármas bizoltságbon .képviselt államok nagyobb jogkörhöz jutnak,, ami a tanács tagjainak jogi egyenlőségéi fölborítja. De ennek a csehszlovák érveié- nek sem volt semmi sikere; a hármas bixolisá- gokait föláll irtották és azok ma is raüik-ödnék. — De hogyan működnek? Ebben a kérdésben a högyan-ra, a jelenleg érvényben lévő tárgyalási módra helyezem a hangsúlyt. Mert ez. tényleg tarthalalllíagi, a kisebbségi vedelEÜMIG-HlRTLlY 4175 a legideálisabb háromcsöves rádiókészülék, gramoíonátvitelre is berendezve. Ara három csövei, összekötöz inórokkal és szabadalmi diijaí együtt KI 8@@-— Kapható minden joíb rádióUí’eíben AMPÉRi ♦ & ali$8aí/s, ömsslásig u. IS SCosae®, Fö y. SS Szeeedm-Graher Károly: A magyar rámától a IBM legészakibb vámsáig Csekey István Északi írások című könyve December havában kaptam meg Csekey István dr. dorpati egyetemi tanár levelét, melyben arra kér, hogy Északi írások című. nemrég m ;g elenl müvéről „kis ismertetést*4 közöljek a lapokban. Azóta egy hónap telt el és szabad estéimen mind- nagyobb élvezettel mélyeitem el Csekey könyvébe. Itt is hideg téli napok vannak, hóval, jéggel, metsző széllel, mely pirosra csípi az arcokat. Ebben a hangulaiban annál készségesebben tárult fel a lelkem Észak sajátos varázsának, mely Csekey müvéből árad és észrevétlenül mindjobban befonja az embert Érdekes ember érdekes könyve ez. Huszonöt tanu’mányt tartalmaz a jog és politika, a történelem és irodalom köréből, sosem szárazon, mindig érdekfeszítően, — amellett pedig vannak a könyvben útleírások, de ezeket már nem a tudós, hanem a költő irta, olyan színesek, üdék, hangulatosak és lebilincselők. Érdemes közelebbről megismerkedni azokkal az emberekkel, akikről Csekey könyve szól: az észtekkel és finnekkel. Mikor a Balti tengerről be!e- süvölt arcunkba a csípős északi szél — mondja a szerző — úgy érezzük, mintha uj világba kerültünk volna. Valami békés, nyugodt harmónia üli meg a lelkeket: az Észak derűje. Mintha a beteg, lázas, vonagló Európának minden életereje Észak honában revelálódott volna. Nyiltlelkü, örtudatos, müveit, büszke nép az észt. Legbüszkébbek azonban egyetemükre, a híres dorpati „Academia Gustaviana44 mai utódjára, ahol Csekey István is működik í !nt a közigazgatási jog rendes tanára. Az egyetemnek közel ötezer hallgatója van. tanárai között vannak németek, svájciak, svédek, finnek, sőt van egy-egy francia dán és magyar is. akiknek záros határidőn belül meg kell tanulniok az észt nyelvet. Az előadásoknak kis része még ma is német és orosz nyelven folyik, amely nyelveken a Baltikumban mindenki beszél. Az észt köztársaságot úgyszólván * dorpati egyetem teremtette meg a köréje csoportosult hallgatók szívós és céltudatos munkájával. Még 1870-ben alapították Húrt és társai az észt egyetemi haHga, ók egyesületét, mely eleinte csak titokban működhetett és csak 1883 bán nyert elismerést, de akkor sem mint egyesület, mert a német diákok nemzetiségi szempontból nem ismerték el az ő bajtársi egyesületeikkel egyenlő- rangúnak. Érdekes azonban, hogy az egyesületnek 1881-ben titokban megállapított kék-fekete-fehér sziliéi lettek az észt nemzeti színeteké, amelyeket a köztársaság is megtartott. Egy bajtársi egyesület, mely ál’amot alapit! Igaz, hogy a történelem is segítségére sietett, de az orosz romok káoszában a jölvértezett észt intelligencia s a hősiesen küzdő észt diákok mentették meg hazájukat a bol- sevizmustól és rázták le a szolgaság jármát. Csekey István tizenegy évig kecskeméti jogakadémiai tanár volt. A délibábos magyar rónáról került 1923 szeptemberében Dorpatba, az Ernbach parti Aténba. Ö szervezte meg a dorpati magyar tudományos intézetet is, mely északon tiszteletparancsolóan képviseli a magyar kultúrát, kiadja a Bib’iotlieca Hungarica-Estica Insti- tuti Litterarum Hungarici Dorpatensis cimü könyv- sorozatot és már ismételten fényesen sikerült magyar ünnepeket rendezett. (Madách-ünnep, Jókai- ünnep). * Érdekes dolgokat mond el Csekey a mai orosz- országi viszonyokról. A vonatok teljesítmény és pontosság szempontjából békebeliek. Este hatkor indul egy gyorsvonat Révaiból és reggel tízkor Pétervárt száll ki az ember a nemzetközi hálókocsi társaság sleeping-carjából. A megszólítás már seholsera a régi „elvlárs44, hanem mindenütt „polgár44. A bolsevisták csaknem teljesen visszatértek a kapitalista rendszerhez, am^ly mégis csak bevált az évszázadok során. Pétervár képe nem teljesen a régi. Szédületes forgalom, a járómüvek feltűnően olcsóbbak, mint Európában bárhol is. Mindenütt tömérdek idegen, akik arra törekednek, hogy kihasználják a pompás konjunktúrát. Hisz gazdaságilag újra fel kell épiteni a hatalmas Oroszbirodalmat. Ragyogó üzletek, amelyekben a világon minden kapható ékszerig és déligyümölcsig egyaránt. Vannak cikkek, amelyek feltűnően drágák; igy a ruha- és cipőnem üek. Az árak azonban nvndössze k ét-háromszorosai az európai paritásnak. Az uccákou példás rend van. A rendőrségnek a személyzete ugvszólván a régi, csak az uniformisokon van valami vörös sallang. Ezek a legnagyobb udvariassággal igazítják útba az idegent. A szállókban óriási az idegenforgalom. Minden a régi. Az éttermekben, ami szem szájnak ingere miniden kapható. A bankokban igen alacsony (4—G százalék) a kama'láb. Azonban n ma"'oW- i galomban az 50 százalékot is meghaladja, A banküzletek gombamódra szaporodnak. Uj bankot ugyan is valamennyi bankszerü üzletággal annyit lehet alapítani ma Oroszországban, amennyi csak jólesik. Semmi sem áll útjában, sőt minden eszközzel megkönnyítik. 1921-ben még egy bank sem volt. Ma Pétervárt 27 hitelintézet, 4 kölcsönös önsegélyző és néhány kommunális pénzintézet működik, nem szólva az állami bankról és annak al- ágairol. A szociahsztikus berendezkedés ma már csak abban nyilvánul, hogy mindössze egy-két szobás lakások vannak, amelyeknek bérei a lakók szerint különbözők. A gyártulajdonos (a bur- zsuj) ötezer rubelt fizet, a tisztviselő ötszázat, a munkás ingyen lakik. A bolsevizmus leple alatt forrongó kérdést egyálta1ában más szemmel kell tekinteni, mint azt az utóbbi évek során megszoktuk. A kérdés kezd Oroszországban a bolsevizmus problémájából kinőni és voltaképpen orosz, még helyesebben pánszláv kérdéssé válik, amelynek megoldása összeérhetik a szociális világproblémával és annál bonyolultabb alakot ölthet. * Szabadságünnep Révaiban, a hóiéples, antik északi városban! Milyen más, mint a „quátorze Juiilet44 Parisban! A perzselő nyár helyeit húsz fokos, kemény tél. Porban kavargó, táncoló, színes tömeg helyett az északi jellemből áradó nyugodt méltóság s a zajra hangfogóként borul a fehér hótakaró. A dél napbarnintotta „mülatt<4-arcai helyett az észak hó-vérutánzó színes orcái... Aligha született nehezebb küzdelmek közölt állam, mint az észt köztársaság. A fiatal észt állam Páts Konstantin e’nökben látja egyik felszabadító vezérét. Az észtek kimondhatatlanul szeretik, ötven éves ma ez a szép, ősz ember, akinek arcvonásaiban példátlan energia rejtőzik. Ezernyi küzdelemmel párosult fajszeretet emelte őt kis népe vezérévé. Maga is megpróbálta a rabságot. Az 1905-i októberi forradalom idején mint revali polgármesterhelyettes összeütközésbe került a parancsnokló orosz tábornokkal és halálra ítélték, de még idejekorán Svájcba tudott menekülni, öt évig ette az emigránsok keserű kenyerét, majd 1910-ben maga jelentkezett a bíróságnál, amely egy évi várfogságra ítélte. Most egy bátor, erős nép szeretete viharozza körül, bárhol is mutatkozik. A szabadságünnepen felzendül az észt himnusz, mikor szánja befut a katonai négyszögbe. Prüszkölve, kéhyeskedve kaparja a havat a két pompás pej mén, amelyet a magyar kormányzó ajándékozott az észt elnöknek. Katonai kíséretével díszszemlét tart, majd plvonulnak e’őtle a gyalogsági formációk, a nehéz e könnyű tüzérség, a huszárság, amelynek uniformisa hasonlít a magyar huszárokéhoz, de a pikáikon lengő kis észt lobogók még színesebbé teszik külsőjüket: aztán jönnek a tengerészek, a csillogó sisaku tűzoltók, akik ugyancsak katonásan vannak megszervezve, tekintettel a faházak sűrű tömegére. Végül három óriási tank és négy kisebb defiixroz el, mint a kis ország katonai erejének jelképe. Fönt az egész parádé alatt három repülőgép búg. A sors csodás és kiszámíthatatlan akarása úgy intézte, hogy az államfőnek is akkor van a születésnapja, mikor az észt állam megszületett: február 24 én. Fokozott tehát a lelkesedés és a szeretet megnyilvánulása. A zenekar az Elagu!-t (Éljen ő!) játsza, a közönség pedig szűnni nera akaró tapssal köszönti az elnököt... * Az észt nyelv még hangzatosabb, mint a magyar, kerül minden mássalhangzótorlódást és ugyancsak az első szótagra teszi a hangsúlyt. Az első maavar ember, akiről tudjuk, hogy beszéde az észt nyelvet, Reguly Antal volt, a korán elhalt lelkes nyelvbuvár és utazó. Az észt-magyar kulturális érintkezésnek határkövét jelentette Hunialvy Pálnak 1869-iki utazása a Baltikumban. Finnországban, Szentpétervárott. Stockholmban és Kopenhágában. Utazás a Balt-tenger vidékein cimü munkája az észt népnek ku’ túr történelmi felfedezése volt nyelvészeti, néprajzi és földrajzi szempontból egyaránt. Hunfalvy többször kifejezi tiszteletét az észt nép csodálatos iparkodásával szemben, melyet nem tudott lelohasztani a majdnem rabszolgasággal határos százados elnyomatása sem. Azóta a magyar nyelvészek, élükön Szárnyéi Józseffel állandó kapcsolatot tartottak fenn az észt tudományos körökkel. De nem jelentéktelenek azok a szálak sem, melyek a magyar irodalom művelőit és műfordítóit, igy Vikár Bélát és Bán Aladárt, az észt irodalomhoz fűzik. Jókai Mórnak A dagői torony cimü, először 1879-ben megjelent nagyobb novellája ész! földön játszódik. Az elbeszélést Csekey István fordította le észt nyelvre Ants Murákra vüjandii leánygimnáziumi tanárral, aki mint magyarországi hadifogoly tökéletesen megtanulta a magyar nyelvet s ma az észt színpadok jeles magyar fordítója. A gyönyörű novella egyébként németül, franciául, svédül, lettül, csehül és angolul is megjelent. A „tengeri rabló44 Ungern Sternberg bárónak színes történetét do’gozta fel Jókai á dagői torony cimü nőve1 Iája bari. Ez volt csaknem az o ő magyar szépirodalmi imi amelynek meséje az észt földön játszódik. Emeleti oly sok uéphagyp- Hiányban s annyi észt és külföldi irodalmi feldőli Stresemann küszMoálló genfi 'usébbségi' inJtiiifiltll! Beszé!jrtss Iáié M franca szotiaiista fcépiss'&ra!, a Sisefebiási feiréis tenJf&b fraatia iswtijá'sl - £z aÉJígs és az uj népszéveiségi t\mm - A kisaMsil
