Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-11 / 207. (1834.) szám

1ÚÚ8 szeptember 11, kedd. <PKAXiAW * l^róAR'HI IUíAE* > Szir?HÁz-Köi?WKai>TüRA, Az égő szoknya Bemutató a Magyar Színházban Budapest, szeptember 10. A hivatásos kritikusokat — valljuk be őszintén — iszonyú zavarba kozta Egyed Zol­tán. Egyik legmerészebb tollú, legsnájdigabb, legfélelmetesebb kollégájuk első nagyléleg- zetíi színmüvéről kellett véleményt monda­ná ok. Nehéz lecke! A közönség — pláne a fő­próba „intimpistás", minden színházi plety­kában kanál közönsége — szinte kéjelegve jártatta szemét a kritikusi „első sorokon". Mint aki azt mondja: na, lássuk, pribékek, hogyan akasztjátok a hóhért? Ez a színfalak mögé kukucskáló, minden személyi kapcsola­tot ismerő vagy ismerni vélő, egyszer a fel­hőkig magasztaló, máskor a sárga földig le- csepülő, de sohasem tárgyilagos publikum ritkán bizonyult annyira alkalmatlannak ver­diktre, mint „Az égő szoknya" nyilvános saj­tóbemutatóján. Mert: szerzőt és müvet szigo­rúan el kell választani egymástól. Abban a várakozással teli, gyönyörű pillanatban, mi­kor a függöny szétnyílik, nincs szerző és nincs kritikus, nincs barát és nincs ellenség, nincs rokonérzés és nincs elfogultság, — csak irodalom és művészet, vagy legalább is iro­dalomnak és művészetnek kell lennie, ami a szemem elé tárul, arai az érzékeim körébe esik. Egyed Zoltán lehet kíméletlen kritikus, a szavak hazardőrje, a gondolatok zseniális felelőtlenje, lehet jópajtás, vagy húst marcan­goló, csonttörő fenegyerek: a színpadon, mi­kor fantáziájának titokzatos öléből kilépnek a figurái, egyszeriben személytelenné válik. Nincs ember, csak szerző van, nincs pro és kontra előítélet, csak színdarab van. Végigolvastam a budapesti napilapok kritikáit „Az égő szoknyádról. Valamennyi a házi főpróba, illetőleg a nyilvános főpróba nyomán Íródott. A sajtótechnika megkövetel­te, hogy a közbeeső kettősünnep ne legyen akadálya a beszámolónak, tehát nem várták be az esti premiért, hanem egy félig-meddig illetéktelen, mert kiválasztott nézőközönség impresszivitása fekszi meg a kritikákat. Nem vonom kétségbe kitűnő kollégáim meggyőző­désének tisztaságát, de magamról tudom, micsoda más zöngeszekrénye egy uj színda­rabnak az érdektelen, a benfenteskedéstől meg nem fertőzött esti előadás, mint a szín­padi vihargép minden megmozdulására fi­gyelő, megzavart látású, befolyásolt itéüetü főpróba közönsége. Egyed Zoltán exponált személyének egy forró bemutató középpont­jába kerülése után nagyon jogosnak és érthe­tőnek tartom annak a színigazgatónak a kí­vánságát, aki szerint valóban elfogulatlan kri­tikát csak a második vagy harmadik előadás után lehet mondani, tehát akkor, amikor szerzőről, darabról és előadásról lehántódik minden személyi vonatkozás. Soha még úgy ne méreztem az elhamarkodott kritika bi­zonytalanságait, tapogatódzásait, kilengéseit, mint „Az égő szoknya" főpróbája alapján írott vélemények olvasása közben. Az égő szoknya: szimbólum. Az erdélyi havasokban, a Hargittán él egy nagyvagyonu ur, Montbach gróf, kalandosvérü, sürüvérü, feketevérü férfi. Becsatangolta a félvilágot és végigkóstolta a szerelmet a félvilági nőkön. Egy párisi táncosnőtől, aki megunta a mula­tók füstös, fojtott levegőjét és tengeri útra ment vele, leánya született. Viktória, a leá­nyuk, a két szülő nyugtalan természetét, pat­tanásig feszülő idegrendszerét, túlzásokra haj­lamos temperamentumát örökölte. Az anya, vére parancsát követve, otthagyta a grófot és egyetlen gyermekét, aki anyakönyvi érte­lemben törvényesítve volt. Az öregedő fér­finak egyetlen öröme, vigasztalása, de egyet­len gondja is a serdülő szép hajadon. Mont­bach Viktória grófnő vad, fékezhetetlen, bru­tális és tulkorai erotizmus rabja. Egyszer úgy fegyverez le az erdőben egy rárontó pakulárt (áld félig ember, félig állat, mert beszélni nem tud és barlangban él), hogy megmutat­ja neki a meztelen, hófehér mellét. Az apát gondolkodóba ejti a dolog és orvostanárt hi­vat kastélyába. A híres pszichopatha szembe­kerül a leánnyal, aki — testi erejében elbi­zakodva — birkózást provokál és bosszan- szankodva, hogy a professzort nem tudja lete- pemi, megharapja a kezét. A tudós ingerül­ten hátbavágja az elkapatofct, szilaj terem­tést, aki — csak azért, hogy megmutassa: ezt a férfit is megalázom! — letépi a saját blú­zát és szoborként áll meg a tanár előtt. A csodás látvány megszédül a professzort, kar­jaiba ragadja a leányt és autójába hurcolja. Kint égzengés, felhőszakadás, villámok csap­kodása. A felbőszült apa fegyvert ragad és többször utánuk lő. Nem talál. A szerelmes pár elmenekül. Ez az expozíció. De még tudni kell azt Is, hogy van a grófnak egy fiatal erdészlegé­nye, Rozmaring Imre a neve, akin sürtin rajta felejtette szemét Viktória grófnő, de a szerény, egyszerű fiúnak még álmában sem jutott eszébe, hogy a szépséges leányt meg is szabad csókolnia. Pedig szabad. Pedig Viktó­ria nagyon szerette volna, És most kezdődik Viktória kálváriája. Filmszerű képsorozat, amelynek ezt a sablon- cimet lehetne adni: „A züllés utján". Első stá­ció: a professzor, akit hamar megun a leány, második stáció: a párisi orosz nagykövet, az­tán egy dragonyostiszt, egy lakáj, egy spa­nyol selyemfiu (sajátságos maquereau, aki „szociálisan" fogja fel „hivatását" és verej- tékes munkának tünteti fel a legléhább, leg­förtelmesebb férfiéletet), végül az elkerülhe­tetlen vég, a lejtő legalsó foka: a pénztelen­ség, hajléktalanság, kirugottság. Hét kép pereg le a néző előtt a forgószinpadon, egyik­másik hatásos fináléval, stilizált zenekiséret- lel s mikor az utolsó képben, Parisban, a Szajna piszkos vize mellett egy jóságos rend­őr lebeszéli Viktóriát az öngyilkosságról, már sejteni lehet, hogy a leányban, mélyen az idegek alján, a beteg szív legtitkosabb reke­szében a gyermekszerelem elnyomott meló­diája reszket, amely véren és szennyen áttör és űzi, hajtja — haza, Erdélybe, a vakító palástba burkolt hegyek közé, az Isten tiszta ege alá. A rendőrt, — hogy a szimbólum mi­nél élesebb körvonalat kapjon — az első fel­vonás erdészlegénye személyesíti, aminthogy az ő alakja tér vissza a dragonyostisztben, a lakájban és egy fregattakapitányban is. A forgószinpad szerepe véget ér, folyik a dráma tovább. Otthon, a főúri kastélyban egy felszaggatott szív tébolyult önkinzásával várja az apa elveszett leányát. És mikor meg­történ, az átkos vér haláltáncától kimerültén, bünbánatra alázott fejjel megjelenik Viktória, felordit az apa: „Hát én most mit mondjak neked? Hát én most mit csináljak veled?" Aztán beszólitja az erdészt és ráparancsol, hogy kérje meg a leánya kezét. így torkollik, egy morganatikus házasság csöndes révébe, Viktória tengerré dagadt fájdalma, csalódása, leánymultjának vérförtelme és — ha hinni lehet neki — megtérést szomjazó szerelme. Egyed Zoltán színpadi értékei közt első: a dTámai nyelvezete. Ez a sokhuru, zengő, mélyen reflektáló, sugárzó és sugártörő, szin- dus nyelv, amellyel kevesen tudnak bánni oly pazarul, ha kell s oly fukar gazdaságos­sággal, ha idő és helyzet kívánja. Az első felvonás indítása hibátlan: két szokatlan ka­rakter bontakozik ki, apáé és leányé. A drá­ma magva a legtermékenyebb talajba hull: a közönség szivébe. Nagy feszültségek után az apa kezében elsülő fegyver: technikai felvo­násvégnek is brillláns. A vonalat azonban nem tartja be Egyed Zoltán fantáziája. Hety­kén rúg egyet a dramaturgián,, lomtárba ha­jítja a „vonalvezetés", az „építés" kipróbált törvényeit és aprópénzre váltva a cselekmény aranyát, a forgószinpad ördöngős masinériá­jára bízza magát. Lehet, hogy neki van igaza, lehet, hogy a gáncsolóknak, akik „egységet" vártak, zárt meséit, időben és térben elhatá­rolt drámát. A közönség Egyed Zoltán mellé állt és ezzel a probléma meg van oldva. Sza­bad volt neki, mert sikerült. A harmadik fel­vonás a szerző liraiságát, költészetének ne­mes ércfedezetét reveláJja. Nagy és osztatlan siker mint impozáns kupola borul a részletei­ben talán egyenetlen, de mindig érdekes és lebilincselő alkotás fölé. Az előadás mindenkit kielégített. Min­denképpen Hegedűs Gyuláé az elsőség. A szónak, a mozdulatnak és az arcjátéknak ez a hármas művésze, végre egyéniségét betöl­tő, önmagához méltó feladathoz jutott. A bá­natát borba fojtó, ön marcangoló apát shake- spearei magasságba tudta emelni. Klasszici- tás dolgában csak Z. Molnár László veteke­dett vele, noha egészen harmadrendű szere­pet bízott rá a színház. Egy púpos, alázattól csöpögő lakájból formált mesteralakitást ez az izig-vérig nagy komédiás. Tőkés Anna, a Magyar Színháznak a Nemzetitől elszerződhe­tett drámai primadonnája figurális szépségét és hangjának bársonyos kellőmét vitte harc­ba, hogy Viktória érzékisége megbizsergesse a játékbeli szerelmesek és a nézőtér idegeit. Sok sikerült mozzanata volt. Kiss Ferenc, bár négyszer is alakot váltott, halvány színek­kel tarkázta a színpadi palettát, de ahol ele­mében volt, lendületet adott a játéknak. Zá­tony Kálmán az orosz nagykövet szerepé­ben a nyers bonhómia levegőjét árasztotta. Rendezés, kiállítás minden elismerésre méltó. Egyed Zoltán bátor lépéssel indult el a színpadi irodalom kanyargós, kockázatokkal és farkasvermekkel fenyegető utján. Nem félt­jük, hogy nyakát szegi. Molnár Jenő. (•) Palotay Bősbe szenzációs sikere. Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti: Palotay Erzsi, a Terézköruti Színpad legifjabb tagja, aki páratlan előadó művészetével életre keltette az elárvult magyar chansont, most startot vett a filmhez. Hogy a start milyen tempóval történt, mutatja az a körülmény, hogy Palotay Erzsi máris bent van a komoly érdeklődés központjában. Rábízták Szép Ernő „Május"-ának főszerepét, amelyet most fü­zesit a Corvin-filmgyár. A darabot Audaházy­Kaanya festőművész rendezi; a szereplők: a kitűnő Gallért Lajos, a bájos Nagy Emmi és Zsolt Béla tehetséges fiatal felesége, Hollós Ilona. Palotay Bözsi, es a kis kassai bakiig, — aki úgyszólván má­ról-holnapra lett színésznő, minden előtanulmány nélkül egyszerre ott termett a színpadon, hogy egy rövid hónapon belül dédelgetett kedvence le­gyen a nagyigényü pesti publikumnak, — úgy adja vissza Szép Ernő hangulatét, ahogyan ezt a szerző az ihlet legforróbb perceiben elképzelte: kicsit ábrándos, kicsit jasszos, Pest gyermeke, jó­szívű csirkefogó, aki bukdácsoló, nagynő-gesztu- eaival könnyet és mosolyt csal a s Bemek be. Palo­tay BözskébőL, illetve Erzsiből (mert ez már a hivatalos, komoly neve) sugárzik az őstehetség, a hamisítatlan, rutinmentes naivság, amely üdén ragyogja be minden mozdulatát. A film egyrészét a művészvilág reprezentánsai előtt lepergették már, akik megállapították, hogy Palotay Erzsire szép jövő vár, nagy feladatok elvégzésére van predesztinálva. (•) Piceave- Alfréd nem tartja komoly mű­fajnak a revüt. Budapestről jelentik: Piccaver Alfréd, a bécsiek ünnepelt tenoristája, Pesten van. Először lép fel itt operettben. Piccaver ezt nem tartja művészileg kisebbnek és ezt nyíltan ki is mondja. — Operett? — mondja az újságíróknak — komoly műfaj, értékes szánpadi művészet. Higy­jék el, van jövője, akárki beszéljen az ellenkező­jéről. Én bizorn az operett művészi fejlődésében. Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy az operett haldoklik. És hogy ma már nincs nagy operettszerző. No és Lehár, Kálmán Imre? Az tény, hogy kevesebben vannak, de szerintem ez csak átmeneti időszak. Majd az uj generáció isimét felidézi az emlékekben oly gazdag múltat. — ... és a revü? — próbálják elleovetni. — A revü nem komoly szinház! — mondja Piccaver és hangja megkeményedik. — Látványosság, deko­ráció és egyéb, de nem színpadi művészet, nem Prága, szeptember 10. Amint szombati szá­munkban beszámoltunk róla, a Viktória Zsizskov a Középeurópai Kupa középdöntőmérkőzésén 4:3 arányban — a biré segítségével — győzelmet csikart ki a bécsi Rapidtől. A prágai bajnokcsapat igy nem szerezte meg a megfelelő előnyt a jövő vasárnap bécsi második meccshez, ahol okvetlen eldöntetlent kell kivívnia, hogy a döntőbe kerül­hessen. — Ezzel szemben a budapesti Ferenc­város Becsben legyőzte az Admirát és ezzel meg­nyerte azt a lehetőséget is, hogy a középdöntő győzteseként a Kupa döntőjébe kerül. — Prágá­ban kettős attrakció folyt le vasárnap. A Sparta a Sabáriát, a Slavia pedig a Viennát győzte le rész­ben a biró segítségével, részben pedig szerencsé­vel. — A budapesti bajnokságokon a Nemzeti oko­zott nagy meglepetést, amennyiben az Újpestet megverte. Győzött a Vasas is, amely négy ponttal a liga élére került. A Hungária viszont csaknem kikapott a Bástyától. — A prágai DFC Hamburg­ban, a Teplitzer FK Szalonikiben aratott szép győzelmet. — Pozsonyban a Zsolnai SK legyőzte az SK Bratislavát és igy Szlovenszkó bajnokságá­ért a Ligetivel mérkőzik meg. — A Pozsonyi TE Prágában elvesztette a tavaly megszerzett vizi- pólóbajnokságot. — Csehszlovákia tenniszbajnoka újból Kozseluh János lett. — Az atlétikában Buda­pest bajnokságai emelkednek ki, azonban Páris­ban Cator csaknem 8 méteres ugrásával meg­javította Hubbard világrekordját. A párisi verse­nyen egyébként & németek vitézkedtek. A monzai autóversenyen borzalmas szeren­csétlenség történt. A 20 halott között a neves Talbot-versenyző Materassi is, a katasztrófa elő­idézője, életét vesztette*. A vasárnap sportjáéi az alábbi jelentéseink szólnak: LABDARÚGÁS Ferencváros—Admira 2:1 (1:1) Bécs. szeptember 10. Húszezer fanatikus néző előtt folyt le a Hohe-Wartén a Középeurópai Kupa második középdöntő mérkőzése a budapesti Fe­rencváros és a bécsi Admira között. A két bajnok­együttes végig változatos és izgalmas küzdelméből, amelyet a prágai Schiermer biró elsőrangúan vezetett, a budapestiek egy gól előnnyel meg­érdemelten kerültek ki győztesként. Maga a játék nem mozgott magas nívón, miután mindkét fél óvatosan játszott, azonkívül a nagy bőség is be­folyásolta a tempót. A magyar csapat azonnal uralja a terepet és már a harmadik percben meg­szerzi Turay révén a vezetőgólt. — A 16. percben Admira felszabadul és támad. Közvetlenül a fél­idő befejezése előtt Siegl szabadrúgásból — közönség óriási üdvrivalgása mellett — kiegyenlít. — A második félidőben a Ferencváros fölényben van. Az Admira kapuját valóságos tűz alá veszi, azonban az osztrák védelem helyén áll. Végre Takács Il.-nek sikerül egy bombaszerü lövéssel a színjátszás. Azok, akik a revüket összeállítják, nem is törekszenek erre. Lehet külőn-külön mü* vészi a díszlettervező munkája, vagy a rendezősé­gé, de hol a szerző, komponista? — ... miért játszik operettet? — Kedvem telik benne. És Schubert iránti kegyeletből. Különben a jövőben is fogok operettben fellépni. így elsősorban Offenbach Kékszakállú hercegére gondolok. —< Ezután érdekes témára terelődik a sző. Piccaver* ről, a nagy lemondőról és elkésőről beszélünk. —< Egy szó sem igaz ebből — mondja a menedzsere. — Piccaver pontos, mint az óramű, soha le nem mond, csak ha a közönség érdekében jobbnak látja. Ellenben igenis lemond, ha tudta nélkül Írják ki a nevét a szinlapra. Késni pedig nem szokott, mert tudja, hogy a közönség nem szíve­sen várakozik, már pedig ő a közönségre nagyon vigyáz. És igyekszik a lehető legjobb oldaláról megmutatkozni neki. Január óta például összesen öt percet késett el. Ez igazán nem sok?! A SZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA KASSÁN: Kedd: Ártatlan Zsnzsi. Operett-reprlz. Szerda: Ártatlan Zsuzsi. Csütörtök: Trojka. Színmű. Péntek: A régi nyár. Operett-újdonság. A POZSONYI MOZGÓK MŰSORA: Szeptember 11-től 13-ig: REDOUTE: A 17. számn há«. ADLON: A feledés ntja. TÁTRA: A holtak erődje. ELITE: Honvágy. METEOR MOZGÓ, NYITRA Szept. 11—12: A variette sztár. Társadalmi dráma a londoni arisztokraták életéből. (K. Klifford és Marion Nixon. győztes gólt berúgni. A Ferencváros most eny­híti a tempót, az osztrákok felnyomulnak. Az utolsó percben Runge offsiedból gólt lő, amit a biró azonban nem ad meg. Erre óriási lárma tör ki, a közönség egyrésze benyomul a pályára és az autbirót inzultálni akarja. A rendőrség azon- b .1 csakhamar rendet csinál. A Ferencvárosnál elsőrangúan szerepelt a csatársor, de megállotta a helyét a halfsor és a védelem is. Sparta—Sabária 6:3 (4t2) Prága, szeptember 10. A szombathelyi csapat mostani prágai szereplésén egyenrangú ellenfele volt a Spartának, amely fenti arányú győzelmét csak két offsiede-góllal tudta elérni. A Sábádénál meglepetésszerűen gyöngén szerepelt Weinhardt kaous, aki később meg is sérült. Pesovnyik hiánya is érezhető volt a halfsorban. A szombathelyiek legjobb embere Bures volt, aki a prágai pályán otthon érezte megát. Mellette Mészáros, Vámos és Povolny tűntek ki. A Spartánál Myclik, Malkovsky és Pátek játszottak jól, míg Hochmann kapuban több támadást szerelt le. A meccs a nagy hőség miatt mindkét oldalról lanyha tempóban folyt. — A Sabária kezdi a támadásokat és Mészáros rögtön az első percekben nagyszerű gólhelyzetei ront, azonban a 15. percben gyönyörű lövéssel ő szerzi meg a vezetőgólt. — Két percre rá Malkovszky kiegyenlít. Most a Sparta kerül fölénybe és Mal­kovszky a 25. percben a második gólt lövi. Wein­hardt a magasan iveit labdát a kapuba ejtette. A 27. percben Malkovszkyt a kapu előtt elgáncsol* jak. Hoyer a 11-est a harmadik góllá érvényesíti. A Sabária most felszabadul, azonban védelme szabadon hagyja Silnyt, akinek beadását az off- siedon álló Báron a negyedik góllá érvényesíti. 4:1. Közvetlenül a félidő befejezés előtt Povolny megszökik és megszerzi a Sabária második gólját. — A második félidő Sabária támadásokkal indul és a 7. percben Povolny a harmadik gólt lövi. Most a játék kissé eldurvul. A 25. percben Pátek rohan a kapura. Weinhardt elébeszalad, a két játékos összeütközik, Weinhardt sérülten esik a földre. labda pedig gólbarepül. Weinhardtot kiviszik a pályáról és helyébe az ifjúsági Kovács áll 1 A 27. percben Silny tiszta offsiede helyzet­ből a Sparta hatodik gólját lövi. Ezután mindkét részről lanyha játék folyik és az eredmény 6:3 m Ki: zt biró határozottan nyomta a magyar csapatot. Weinhardtot beszállították a klinikára, ahol bordazuzást állapítottak meg. Állapota azon­ban elutazását lehetővé lette. A meccs után Herceg Ervin, a Sabária elnöke kijelentette, hog}f csapata teljesítményével megvolt elégedve és a Vasas meccs óta határozott javulást észlelt játékosain. Amennyiben Pesovnyikkal szerepelt volna a S'a­A maorar intelligen- FIA* ci3 nélkülözhetetlen |i@P@S $101 barátja lesz * iiiiiiiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiii!ii!iiiiiiiiiih A Középeurópai Kupa középdöntőjében a Ferencváros legyőzte az Admirát A Sabaria kikapott Prágában — A Nemzeti legyőzte az Újpestet A Hungária csak eldöntetlenül mérkőzött — A DFC nagyszerű győ­zelme Hamburgban — A Pozsonyi TE elvesztette Csehszlovákia vizi- polóbajnokságát — Kozseluh Csehszlovákia tenniszbajnoka — Cator fenomenális világrekordja a távolugrásban — Két rekord Budapest bajnokságain — A Zsolnai SK lett Szlovenszkó futballbajnoka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom