Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-25 / 193. (1820.) szám
4 í928 auguaetuA 86, uoanhaA. Álmodik a garami róna Ahol Hunba, Zuárd és Kadusa tartottak pihenőt a magyar honfoglaláskor — 4 mait és az őrök emberi tragédia találkozása Léva, augusztus. (A P, M. H. munkatársától.) A garami síkon suhan az autónk. Vasárnapi csendesség békéje ömlik el a tájékon, mégis mintha a szomorúság bandukolna nyomunkban. Bús álmot álmodik a garami róna. A fii nem zöld itt, a kánikula szalmaszin- re égette; a borostás tarlók tüskéi egyhangú szürkeséggel merednek ki a földből. Az idén nem hajtott ki a sárga tarlóvirág sem. A kukoricák lankadlan omlottak magukba, büszke kardlevelük kiesett sudárságából. A fák, bokrok rég elvesztették minden üdeségüket. A föld fájdalmában megrepedezett és némán szenved a vegetáció. Egész nyáron egy csepp eső sem esett erre! Szomorú az egész tájék, mintha már ősz volna, de az ősz minden bája és romantikája nélkül. Nem a pihenőre készülő természet bágyadó, tompafényü szépsége bomlik ki előttünk, hanem a szomjúságtól fuldokló élet keserves haláltusája mered szemünkbe lépte n - n y o m o u. A nyári munka már mindenütt kész. Hombárokban a gabona s lassan-lassan bevonul a lévai piacra, mert kell a pénz. A szombati hetivásáron száz vagon gabona cserélt itt gazdát. Váradnál megáll az autónk. A komp a Caram túlsó felén van, átíülkölünk a révészasszonynak. Vasárnap van, a uéném talán a korcsmában öblögeti a torkát. A folyóra alig ismerünk rá. Tavaszkor haragos morajlással tört be a falvakba, megemelgette a szobákban a ládákat, a székeket, igy próbálgatta az erejét. Ma, látom, egy gyerek fölgyürt nadrággal lépett keresztül fajta. Amíg jön a révész, elnézem a Garam- partot. Olyan kedves, mint egy gyerekmese illusztrációja. Száz, meg száz liba strandol itten a parti homokban. A komp mellett négy libapásztorleánvka tánciskolát rendezett, valami csoporttáncot próbálgatnak, melyhez a zenét a viz csobogása szolgáltatja. A garami malmok terjedelmes fakerekeiről síivárvá- nyos eseppekben hulldogál alá a viz, sudár topolyfák busán nézegetik lankadt lombjukat a folyó napsütötte, csillogó tükrében. Odább ezer év illusztrálására áll a vá- radi földvár. Avarok, majd a római légiók előretolt őrállomása a hajdani Pannóniában. Itt áll még ma is ősi emléknek a vérzivataros korból. Hatalmas és félelmetes népek életét élte túl ez az igénytelen, fejletlen tech- I nikával épült kopár földsánc, mely még ma is, mint néma, de talán örök mementő gya- ! nánt áll itt a népvándorlás utján. Csak éppen : a felírás hiányzik róla: Népek! az életet élni kell tudni a politikai adottságoknak megfelelően, ha élni akartok generációk sorozatán keresztül... Stilszerü volna ez a fölirás, mert itt a magyar fajta életét jövő generációiban pusz- ' tulással fenyegeti az „egyke’4. Pedig ezen a • történelmi tájékon erős lábbal kell állni a magyarságnak, mely harmadfélszázad alatt : kiheverte a törokdulást itt. ' Két és félévszázad előtt, midőn a garami rónán Nagysallónál emelt török őrhalomról 1 (ma Nagyhalom a neve) széttekintett a janicsár, föl Léváig s Újbányáig és le egész Esz- 1 tergomig károgó varjak tanyája volt a török- dulta Garamvidék. Kihunyt életek nyomán friss életek fakadtak, a magyarság fájának erős törzsei. Ezt a fát a nagy veszedelmek sem tudták megdönteni. Talán azért fűrészeli önmaga a gazda ezt a törzset? Halálszaga lesz itt akkor nemsokára a magyarság életének! Huba, Zuárd, meg Kadusa három napig vártak a váradi földvárnál Böngér fiára, Borsra, akinek csapatával itt egyesülve, indultak el a távolból ködöseu ma is ide kéklő Zobor irányában, Nyitra elfoglalására és a zólyomi őserdők felől fenyegető ellenség megfékezésére. Ezer év előtt fegyverzaj verte fel a ga- ramparti ősrengetegeket, ma itt a malmok kelepelgetnek át egymásnak békés danákat » munkás élet szépségéről s a szendergő róna arról a boldog korról álmodik, amidőn a civilizáció és a kultúra egyesült ereje ösz- szetöri a kardokat, hogy acéljából a békés munka szerszámait, meg vasúti sin eket gyártsanak, melyek testvéri ölelésbe kapcsolják az emberiséget. Ha el tudná mondani álmát a szenvedő föld, minden népek kenyeret adó anyja: vájjon meghallgatnák-e őt? A Garatn jobbpartján friss kép vár reánk. Nem az előbb vázolt meséskönyv- illusztráciőhoz hasonló, békés élet idilli képe, sem az ősmiilt történelmének álmodozó, 'komor jelvénye, hanem a jövőbe olvadó jelen örök emberi tragédiás szimbóluma: a harc, mely állandóan, mint a fata morgana viziós képe lebeg a lélekben kimerült emberiség szeme előtt. Itt a háborúból tartanai próbát. Az emberi tudomány kegyetlensége páncélautókba sűrítve, fölényes, néma gúnnyal nézi a község piacán a kacagó búcsúi vidámságot. A sátrakban piros mézeskalácsszivek mosolyognak, a korcsma előtt katonabanda szól, a poros levegőben kacagás úszik és a tarka tömegen vöröskeresztes autók suhannak keresztül. Az emberek kacagnak, jókedvnek... Persze, hogy vigak! Hiszen vasárnap van. Aratás után van. Az égbetőrő, csillagos csu- csostornyu templomokban ma mutatták be az ,Ujkenyér“ első áldozatát az Úrvacsora formájában.,Búcsú van a faluban. Es mit tudják ők, hogy én az utoD találkoztam a mesebeli idillel, a múlt mementójával és az örök emberi tragédia élő szimbólumával! Es most ez mind itt kavarog benn a lelkemben. Koperniczky Kornél. A világ nyolcadik nagyhatalma: a Film hadat üzen a nemzeti gyűlölködésnek A filmesek világkongresszusa Berlinben — Európában naponta átlag tizennyolcmillió embert szórakoztat a mozgókép — Megalakítják az európai moziszindikátust — így fiatalít és szépít a Gorall -créme (Mi-púder Gorall-szappan FSIeraka* a C. S. R, r<Saa4f«: Vörö* Rák gyógytár, Bratislava. Berlin, augusztus 23. A világ hetedük nagyhatalma: a sajtó félévszásados harcban verekedte ki világhatalmi pozícióját, amelyet legújabb sütető kollégája, a Fiion aránytalanul rövidebb idő alatt ért el, s már eljutott karrierjének csúcspontjára, ahonnan döntő súllyal, avatkozik az emberiség életébe. A film, amely rövid tizenöt év alatt került a v áros piacok ponyvaeátoráből a világ urainak trónusára, ma már egyenrangú, ha nem nagyobb hatalom a sajtónál. Szórakoztat, nevel, tanít, világnézetet szugerál, hitet fakaszt, épit és rombol. A mozgó kép újraformálja a világ arculatát, a népek életét, egymáshoz való viszonyukat. Mint utódja és trónkövetelője, a rádió ösz- szébbfogja a másfélmilliárdnri emberiséget, g osztályokat és világrészeket hoz közel egymáshoz. A szórakoztatás és oktatás legkelendőbb cikke lett és minden tekintetben kiérdemli azt a kétségtelenül nagy és folyton növekvő figyelmet, amelyet & világ többi hatalmai szentelnek neki. Hogy ez az nj világhatalmi tényező harci eszköz lesz-e az osztály- és nemzeti ellentétek élezésére, vagy a béke eeoigálatába áö-e, a* kettőn ál: a filmipart kezükben tartő érdekcsoportokon ég mozgókép milliónyi közön®égén. A közvélemény és az uj nagyhatalom birtokosai egyformán tudatában vannak a film jelentőségének és ez a felismerés indokolja azt a szokatlanul nagy érdeklődést, amellyel a világ szeme az enrópai filmesek most folyó berlini kongresz- szusát figyeli. 17 európai állam filmipari érdekeltségének és mozgóképszínházainak képviselői gyűltek össze Berlinbe, hogy megbeszéljék a filmipar és a mozik nemzetközi, a gazdasági és kultúráiét nagy területeit átfogó kérdéseit. A kongresszuson a 'külföld filmüzletét 4000 delegátus reprezentálta, a legnagyobb termelő és moziország azonban hivatalosan távolmaradt. Amerika az idő rövidsége miatt technikai okokból nem küldte át mamut- iparának képviselőit, de az ottani érdekeltségek nagyobb érdeklődéssel és rokoneaenvcel kíséri az európai szervezkedést A kongresszust a német mozgókép-színházak szövetségének elnöke, Guttmann Leopold nyitotta meg az angol, francia, holland, belga, magyar, osztrák, csehszlovák stb. delegátusok tömeges részvétele mellett. Bevezető beszédében hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy az egész világ fi’lmüzletemberei megegyezésre jussanak a film nemzetközi vonatkozású, kardinális kérdéseiben, ami annál is fontosabb, mert ma vitathatatlan tén3r, hogy a fihn a legalkalmasabb eszköi a népek közötti béke propagálására. A kongresszus, amely a maga nemében első, az európai filmipar éz üzlet egységét keik hogy demonstrálja. A népeket egymás ellen uszító, a ha- rag és gyűlölködés magvái hintő filmek előállítását be kell -szüntetni és ami eaen a téren eddig történt, maradjon a múlt keserű és szégyenteljes emléke. A filmiparnak meg kell találnia az együttműködés nemzetközi piattformját. A film ma világhatalom, ami kitűnik egyedül abból a tényből is, hogy Európában naponta átlag 18 millió embert szórakoztat a mozgókép. Az iparnak és az üzletnek méltóvá kell lennie a film magas kulturális és erkölcsi hivatáséhoz. Az elnöki megnyitó után Siegfried német nemzetgyűlési képviselő érvelt nagy hatást keltve amellett, hogy meg kell alakítani a világ filmgyárait és színházait egybefoglaló nagy munka- közösséget. A kongresszuson egy pár nagyhorderejű határozatot fogadtak el. Elhatározták, hogy a legélesebben tiltakoznak a békebontó és gyűlölködésre uszító heccfilmek előállítása ellen. Kimondták, hogy szükségesnek tartják a mozgóképszínházak nemzetközi szövetségének megalakítását s a szövetség három központját Berlinben, Londonban és Parisban állítják fel. A moziszindikátus erkölcsi kötelességévé teszik, hogy minden erejével, a film egész technikai arzenáljával szolgálaszöv 'sége nyilatkozatban szögezte le, hogy a !eg- tába álljon a béke ügyének. AZ ELŐ HALOTT Irta: GYÖRYDEZSŐ Többször találkoztam véle. Rendes, jó- kötésű ember, úgy a negyvenes éviek felé. Barna szeme van. igen, ezekben van valami, ami feltűnő rajta, ami elkülönbözbette előttem is a többi idegen embertől, akikkel szintén többször találkoztam, de nem emlékszem rájuk. Néz a szemeivel, néz, néz éfi aki látja, az az érzése, hogy ezek a szemek most egész mást látnak, mint amire néznek. A Kinek mentén gyerekek játszottak a tarlón. Ege részltek. Madzagra fűzve három négy egér is nyúvákolt az egyiknél. Én ezt néztem, a kis szadista zsarnokot és kínzó játékukat, valaíba magam is szívesen egeTésztem s mint az indián a skalpokat, úgy hordtam haza az egérhulláikat. Emlékszem, mikor kitört a háború, rengeteg volt az egér s a megritkult kenyér langyos cipójával a kezünkben, vertük őket a gyakorlótérré avanzsált őszi mezőn. Az emberem mellettem áll s úgy látszott, mintha ő is ezt figyelné. Az egyik egér elszaladt, a gyerekűiad föl- visitoitt s hajrá, neki vetették magukat az egérnek, amelyik szerencsétlenségére a száraz göröngyü útra menekült. Irtó visongás, hújrázás kii/Jbeii vesszőkkel űzték a * nyomorultat, egyre több ütlegel kapott, egyre ügyetlenebbül manövirozott, aztán oldalra fordulva megadta magát, a Sorsnak, aminek végét a szomszédos tarlók egerei ezentúl nem kaszás csontváznak vagy zöldszemü macskának, de biztosan vesszős kölyöknek fogják elképzelni. Egy elkésett, otrombább kölyök még egyel vágott a döglött párára. — Hagyd, — szólt az egyik — ezt már agyonvertük. Semmi különös nem volt a hangjában. Az emberem megrázkódott. Én is. Megijesztett. A szeme riadtan és medöíbbenve bámult, majd. el kezdte kapkodni a fejét, nem feltűnően, de azért észre lehetett venni. Valami megütötte ezt az embert, valahol egyszer nagyot kínlódhatott, valahol már ezzel nagyon kibámt a sóts. Egy percre azt hittem, hogy rossz fát tett a tűzre. A lelki ismerete ébredezik, azért riadozik, de ostoba voltaim és szégycnlem magam ezért a gondolatért. Lehet is. * Én meg ott sétáltam a sínek melleit, neki dolga akadt, elment, aztán visszajött. Beszédben elegyedtünk. Megint szerény és kissé alázatos hangon beszélt, mint egy régi világból való uradalmi ember, kasanár, vagy efféle. Kikérdeztem az életről és láttam, hogy most jól esik neki beszélni róla. — Sok vidéket láttam már én, — mondta később — négy esztendőt töltöttem orosz fogságban. Tizennégyben Galíciában megsebesültem, elfogtak, elvittek Moszkvába, négybélig kórházban feküdtem, akkor elvittek Ázsiába, egy éviig Omszkban éltem, három hétig voltunk vonaton, aztán az Amur partján, lágerban, megint Moszkvában, Petrográdon, onnan Arohangelszba kerültem, ott két esztendőt töltöttem, szolgálatban, már jő dolgom volt, mind a három sebem begyógyult, csak néha fáj, most se tudok még nehezet emelni, — elgondolkozik és nézi az erdős hegyoldalt. — Ott nincsenek fák, csak a fenyő terem meg, a nyár is rövid, május közepén még hó volt, olyan, hogy a halottakat se lehetet temetni, olyan kemény a fagyos föld, hát jégbe temették őket, az könnyebb, az emberek vackaikban éltek a rénszarvasokkal, karót ütöttek az udvarra, a hóba, odakötözték a rénszarvast. Aztán jött a nyár s szeptemberre megint fagyott Nyáron nemi ment le a nap. Égy órára eltűnt ugyan, de világos maradt, azt mondták, hogy kinn a tundrákon nyáron mindig látni, éjszaka is. Amur, Amur, háromhetes ut, ilyesféléről ir a Szibériai. Garaizonban Markovies Rodion is. Mondom is neki, hogy hasonlót olvastam a minap. — Hogy hívják, — kérdi, — nem, nem tudom, a névre nem emlékszem. Aztán az egyszerű, falusi ember naiv- ságával hozzáteszi: — De ha ő is az Amurnál volt és háromhétig utazott, akkor biztos találkoztunk. # — És hogy esett fogságba, hol kapott sebet. — A derekam lőtték át, elestem, aztán — és a másik oldalához nyúl — itt meg két szuronydöfést kaptam. — Már fekve? — Fekve, kérem, roham volt, átlőttek, leestem, jöttek az oroszok, aki jajgatott, abba beledöftek, észrevettem ezt, hej, de jő eszem volt akkor, behunytam a szemem és hallgattam. Odajöttek, rámdöftek, de nem ordítottam, mégegyszer rámdötftek, minda- kettő az oldalam érte, erre a hátamba éreztem egy ütést, odaszurt, de a turniszterem felfogta. Biztosan szúrni akartak még, de hallottam, hogy az egyik oroszul rászólt, jól értet - tem, tudtam szlovákul, sose felejtem el a hangját: — Hagyd, ezt már agyonvertük. # Aztán azt mondja: — Hát engem már halottnak is tartottak. Most már értem az emberemet és a nézését. „Sohasem felejtem el.“ így mondta motsl. Úgy mondta, mintha egy intelligens, müveit ember mondta volna. A lelke, igen, a lelke emberi élek, megriasztott, megütött lélek, nem tud nehezet emelni, beleszur az oldalába, de a teste még csak hagyján ... a leikéivel i baj van. Faggatom. — Igen, rágondolni már nem rossz, igy ébren ... csak az rossz, hogy nem tudok jól aludni... kérem, olyan sokszor álmodom a háborúval, mindig bajba jutok, vernek, kiáltoznak, másnap szinte beteg vagyok, pedig nappal nem is gondolok rá, csak álmomban és nagyon rossz, nem tudom elkergetni ... # Fütyül a vonat. Mennie kell. Tizennégy esztendő múlva, nem messze a szülőfalujáé; , hívja a békés szolgálat, elég jó dolga van, rendes ember, csak nem szabad nehezet eme' nie és c-sak azt szeretné, ha aludni fudu •. álom nélkül és kiáltozások nélkül. A gyerekek gaudiummal nyargalnak c‘ a fogoly egerekkel és lóbálják őket a vonal felé. A sport, tánc és ének kötelező tantárgy a Ausztriában. Récéből jelentik: Az uj iskoTaiéctou már az uj tanterv szerint fognak tani tank ámenben a testedzésinek nagy helyet bi® torit antik. A- uj tawterv hangsúlyozás, hogy a fitaiailság rend'' napi kötelességévé akarja fenni a főrnagyakor! • tokai, mert ez által a fiatalok abba a helyzetim kerülnek, hogy adott esetben embertársaik segítségére siethetnek, szolgálni készek lehetnek, Növekszik a felelősségérzetük és « köz fogalma iránt i érzékenységük. Ezért az uj tantervben a kirándulás és a tánc- kötelező ianláirgykénf szerepel és o nagy- szabású kő rándulásokat télen is szigorúan rendszeresíteni fogják. A szabadiban való 'mozgásra igen magy súlyt helyznck és azt lehetőség szerint énekkel kötik egybe. A felsőbb osztályokban n'Apd utókat os táncot fognak tamikuil. A sport műiden aga szintén kötelezd lfsz.
