Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-27 / 122. (1749.) szám
9 ms m&frx 87, vasárnap. Kíepetár védőié háromórás beszédében védence ártatlanságát hangoztatta Kosztecsha dr. a Vörösmarty-bűnügy bizonyítékairól és a vádról „Gyönyörűen kidolgozott regény a vád“ — Chmetik dr. vezeklő bűnösnek jellemezte beszédében védencét, Sikorshyt mai Prága, május 20. A Vő rősm a rty -hűn p 8r mai tárgyalását kilenc órakor nyitotta meg Hladik elnök. A tárgyalás megnyitása utón azonnal átadta a szót Chmelik dr.-nak. Sikorsky védőjének. Chmelik dr. közel egyórás beszéd'*' r többek között a kővetkezőket mondotta: Chmelik dr. védőbeszéde — Tekintetes esküdtszék! Egy tragédia van itt előttünk, amely a Kriván tövében kezdődött el s két év után, itt folytatódik. Emberi tragédia ez, fájdalommal, szenvedéllyel teljes. Szegény Margit akkor halt meg, amikor vágyait beteljesedni látta, amikor esküvőre ment. Itt pedig három tehetséges fiatalember Ül a vádlottak padján, akik közül kettő a szülők büszkesége volt. Négy ember tragédiája ez, amely két év óta tart, négy ember eorstragédlója. Nem fogok kombinációkba, találgatásokba bocsátkozni, csak arra utalok, amit itt valamennyien hallottunk. Nincs helye találgatásoknak, mert jó lelkiismerettel jelenthetem M: az igazságot védelmezem. Sikorsky, a védencem beismerő vallomást tett s az igazságot osak azért védelmezem, hogy a többi vádlott valamely módon kárt ne szenvedjen. Nem fogom jellemezni a másik két vádlottat Látták, ki az erősebb, ki a gyengébb. A főtárgyalás elejétől kezdve mondták védencemre: „Sikorsky hazudik". Sikorsky teljes beismerő vallomást tett, ezért nem engedhetem meg, hogy a hazugság ódiumával is tetézzék bűnét. Látták, hányszor hivatkozott Kíepetár és Michalko a becsületére és az Istenre, de a tények azután megcáfolták őket. Kíepetár óvatosan, elővigyázatosan beszélt és számtalanszor hivatkozott becsületére, tisztességére. Amidőn először hallgatták ki, azt mondta: „Nem ismerem azt az asszonyt". Ugyanúgy mondta ezt, ahogy Péter mondotta: „Nem ismerem azt az embert". Jogában állott Klepetárnak a hazugság fegyverét is igénybe venni védelmére. Ezt jól használta fel. Letagadta Vörösmarty Margitot, mert Vörös- j marty Margit árnyéka állott fenyegetőleg mögötte. Ha lelkiismerete oly tiszta volna, mint ahogy állítja, mondhatta volna mindjárt első kihallgatásakor: „Tudom, hogy Margitnak ismeretsége volt Michalkoval, azután ez és ez történt vele". Sikorsky vallomását egyébként Michalko Mátyás, a vádlott öccse teljes egészében megerősítette ai álesküvőt illetően. Megértem, hogy Klepetárnak el kellett tagadnia az álesküvőt, hiszen innen gördült el útjára a tragédia. Nem veszem rossz néven tőle hazudozását, hiszen ez teljes joga volt, csak azt akarom, hogy ezt itt konstatálják, mert Kíepetár Sikorskynak, amikor ez vallomását tette, a szemébe* mondta: „Sikorsky ur, maga hazudik!" A felbomlott együttes — Michalko édes-keveset akart tudni Margitról, aki pedig a menyaszonya volt s róla való emlékezései csak a kritikus julius 15-ig szolnak. Kíepetár sem tud visszaemlékezni erre a nőre, aki pedig saját bevallása szerint első páciense volt. Különös, hogy a háromtagú társaság julius 15-e után feloszlik. Kíepetár é« Michalko Páriába mennek, Margit pénzén, Sikorsky pedig Prágában marad s megosztja utolsó teáját és utolsó tsemléjét Kíepetár kedvesével, Kovarovával, akit Kíepetár Parisba utaztában kidobott a vonatból. — Látták és hallották Miohalkot, hogyan ecsetelte Margit halálát Nem volt szavahihető Michalko előadása, dadogott, kapkodott * mikor azután Jöttek a tanuk és még Michalko apja és húga sem merte azt mondani, hogy Sikorskyn sérülést látott, Michalko visszavonta vallomását. Sikorsky beismeri, hogy hazudott de azt is megmondja, miért: Azérí változtatta a gyilkosság dátumát, mert erre becsületszóra kezet adtak egymásnak és kettőjük unszolására Sikorsky magára vette a bűnt és a hazudozást. Azonban ezt is beismerte. Szemére vetették Sikorskynak azt is, hogy átadta a vizsgálóbírónak Michalko csempészett leveleit. Nos, nem tudom, mi jobb, tagadni-e, vagy beismerést tenni. Ha valakit folyton ide-oda rángatnak, elnyomnak, akkor egyszerre csak megszólal benne a lelkiismeret s előáll az igazsággal. Michalko maga is hivatkozik a csempészett levelekben a Sikorsky- től kapott becsületszóra. Ezzel magyarázható Sikorsky hazudozása. Különben a Kassán kihallgatott tanuk sok mindenben erősítették meg Sikorsky szavahihetőségét. — Hüvafikozfcalk itt tegnap a háború ufómá erkölcsökre, amelyek tönkretették, a fiattal lelkeket. Én azt mondom, hogy ezek az erkölcsök Leginkább azt tették tönkre, akiben elhalt a leJkiisdniarett szava. Már pedig Sikorskyban felébredt és megszólalt a lelki- i&meret. Hivaftkozás történt arra ia, hogy MMtalkonak magas állást juttattak, de nem fríztosiíbcdbak számára megfelelő jövedelmet. Ezzel szemben tény az, hogy Midxallkonak. nagy jővediemie volt, Kíepetár gazdag szülők gyermeke, sokat is keresett irodalmi munkásságával és csatk Sikorskynak nem volt soha pénze. Ha Sikorsky csalt, nyomorában csalt. Ez az ember nem ismerte a gyönyört, soha pénzzel nem rendelkezett, nem Ízlelte ki az életet, nem kölcsönzött ki pénzt a nőktől, sőt a nők tették tönkre őt, a gyönge férfit igen enyhe bümtefjéesel ússza meg. De SHkonsky azt Mette nekem, hogy nem képes ért mondani, mert valahányszor hazudott, mindig rajtakapták. „Osak aa igazat moridJhaitom," — mondotta. Sikorsky — ^megfogadtam apám tanácsát, hogy csak aa igazat vallljam, mert meg alkarok tisztulná és nem akarok Margit árnyékával a háltam mögött élni." Védencem nem takarított el semmiféle nyomokat. Neki csak egy dokumentuma volt: a lelkiiismerefte és ezt nem lehetett elégetni. Amikor két vádlott- társa Párásban, volt és Kővárévá bánkódott kedvese után, azzal vigasztalta a leányt, hogy barátai visezajömudk még Páaüsböl a bizonyára a csendőrök hozzák el őket. Sfflfaoitskyinak nem érdeke, hogy a többire terhelő Márványlapok bútorokhoz, kávéházi asztaloknak, pultoknak, kapcsolótábláknak, különféle márvány fajból gyári áron szállít: HORN kfiipar • gyártelepe, Bafishá-Bpsiriea. vallomást tegyen, hogy súlyosabban mártsa bele őket a valónál. Sikorsky a tárgyalás folyamán csak igazat beszélt. — Kérem az esküdteket, úgy Ítéljenek, hogy visszaadhassák apjának ezt az embert, aki • tévedett, de javulná fog. A főkérdlésre nem-mel feleltjének. Csapán a pótkérdésre válaszoljanak igennel, mert Sikorsky bűnös abban, hogy segédkezet nyújtott a gyilkosságnál. Chmelik dr. védő ezután még a Siokrskyra vonatkozó többi vádakat - illet ően is felkérte az esküdteket, hogy — belátásuk szerint — igen-mell,- vagy nem-meft feOel.jemek rójuk. Beszédét ezzel végezte: — Úgy hé!jenek, hogy visszaadhassák aa emberi társadalomnak ezt aa emberit, aki Mas Önöknek! Kosztecsha dr. vééőbeszéde „Nincsenek al Chmelik dr. beszéde után feszült figyelem és a hallgatóság nagy mozgolódása következtében Kíepetár dr. védője, Kosxtecska dr. emelkedik szólásra. — Szorongó szívvel kezdem beszédemet, — mondja Kosztecska dr. — mert hátba kihagytam, kifelejtettem valamit a tárgyalás során. A védelmet nem akartam először elfogadni. Csak Kíepetár dr. apjának kérésére vállaltam el. Láttam a vádiratot és a közvélemény megnyilatkozását a mikor hozzá önökkel itt négy hétig együtt kínlódtam magam keresztül a tárgyalás anyagán, arra a megállapításra jutok, hogy itt homály van,-hézag van. Amit a rendőrség nem nyomozott ki, amit a hatóságok nem vizsgáltak ki, amire a tárgyalás nem derített fényt, azt, — igy akarják, — maguk derítsék fel! De ezt csak bizinyitékok alapján lehet tenni ám, hol vannak itt a bizonyítékok? Miért szenzációs a por Miért szenzációs ez a pőr? Mi teszi azzá? Az, hogy három intelligens ember ül a vádlottak padján? Nem. Azért szenzációs ez a bünpör, mert nincsenek benne bizonyítékok! Nem vádirat az, amelyet itt kaptunk, hanem egy gyönyörűen kidolgozott regény. Elismerem, hogy az államügyésznek nehéz dolga volt. Mondtam is neki a tárgyalás folyamán, hogy büszke lehet, mint irodalmár a gyönyörű regényére. De hol vannak itt a bizonyitékok? önök csak iudiciumok alapján vethetnek véget ennek a szerencsétlen ügynek, de kérd un, miért hárítják a maguk vál- laira a felelősséget. Azért, mert a rendőrséget Sikorsky hamis nyomra vezette, ő maga lett a bi- zonyiték és azután mindenki beleszeretett ebbe az élő bizonyítékba. Ki a bűnös? Ez önöknek kellene megmondaniok, de nem adták meg önöknek a lehetőséget, hogy tisztán lássanak. önöknek joguk van az ügyet visszavetni azzal, hogy azt mondják: „Nincsenek bizonyir —- Küepetár aura hivatkozott a vizsgálat folyamán, hogy számtalan alibije van. Kijelentette ásít da, hogy ifőail übij.tt, amely a julius 15-cről julius 16-ára virradó éjjelre vonatkozik, a főtárgyalásra halasztja. Jó taktika volt. ez, mert a vádlott ezzel alibijét a főtárgyailásra hagyja a legbathatósabb védekezés céljából. De Klepetáut hússzor is kihallgatták b a vizsgálóbíró mindannyiszor mondta meM, terjesszen ©15 alibit és azonnal kiengedik a vizsgálati fogságból. Kíepetár azonban mindannyiszor azt mondta: „Majd a főtáagyatásotn." Ami a tanúikat illett, ezek neon oszthatók két csoportba. Mert, nincsen aliibitanu. Akiket aidlbilfcanuk- nak vonultattak fel, azoknál hiányzik a legfőbb kellék, amely az ilyen két évvel) ezelőtt történt gyilkosság esetére vonatkozik, a caiusa sefiendi, vagyis az emlék rögzítése. Az együttest három tanú i« látta Csorbára utazni, akiknek semmi közük a pörhöz. Ha szabó megy Csorbára azzal a vonattal, akkor emlékezett volna a három ember ruháira. De mivel fogász ment, ez csak Kíepetár állkapcsára és fejialkatácra emlékezett. Ennek a tanúnak a vallomása biteltéröemiő, noha Kíepetár védője mintegy negyven biincselekmiénnyel vádolta meg. Rovarévá 16-ról nem tud különösebbet mondani Szürke nap volt ez az ő életében, nincsen semmi különösebb emléke róla. Azt mondja erről a napról, hogy Küepetáirral sétált és kávé- házban volt. Hol itt a bízom ydítéfc, hogy aznap valami mnd- kávliii esemény történhetett vele, amtiíhcz vallomását és emlékezését hozzá tudná rögzíteni? [Egyediül Küepetárék háziasszonya tudja fixálni vallomását egy számára elég fontos eseményhez, de k a többi aiMhitamu nietm tudja ezt megtenni. „Csak az igazat mondhatom*4 — Mondják Sikorskyra, hogy vallomása pszichológiai lehetetlenségeket tüntet fel. Beismerő vallomást tesz, de magát igyekszik ‘kivonni a bün- ÜóaytoőL Nagy dolog az, ha vakká hrtanmit voltam, segédkeztem, láttam." Hiszen volt más módja is a védekezésnek. Mikor először eljöttem hozzá, megmagyaráztam neki, hogy áll az ügye, emliitettem neki, hogy nincsenek bizonyítékok és hogy ha megfogadja Mtehaiko tanácsát s vállalja az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét, Vigyázzunk arra, hogy minden darabon rajta legyen a világ-hírű SCHROLL gyártmányok védjegye! tékok, nem tudjuk, ki & bűnös!" (!?) Ha egy tapasztalt újságíró tanácsára hallgatnék, akivel ma beszéltem, akkor csak est kellene nnmdanom: „Esküdt urak, nincsenek bizonyítékok, fölmentést kérek." De a három ember fölmentésével még nem intéznék el az ügyet. A hatóságoknak uj vizsgálatot kellene inditaniok e a tárgyalás az uj vizsgálatnak csak kiindulópontja lehet. Az orvosszakér- tők, amint hallották, nem tudják megállapítani, hogy a csontok Vörösmarty Margitéi-e, hogy Margit halott-e. Hol van a beismerés? A Sikorsky-é?, Hisz ő vádlott! Megértem Sikorsfeyt, mint embert, aki mögött ott lebeg Margit árnyéka! Az önfentartás ösztöne dolgozott benne, talán ő a gyilkos s másokra hárítja a bűnt. Lehet ennek az embernek hinni? Ez a fantáziától függ. De a fantáziától nem lehet egy port függővé tenni. Én itt nem egy, hanem mindhárom vádlottért tartok védbeszédet. Támadás a vádirat ellen — Itt az egész csehszlovák igazságszolgáltatás szégyenéről lehet sző, ha később kiderül, hogy nem lett volna szabad hinni. Tanítani fogják az iskolábkan, a belekerül a tankönyvekbe a vádirat azzal, hogy hogyan nem szabad a vádiratot megszerkeszteni. Nem az ügyész személye ellen irányul ez, mert beismerem, becsületes, noha kemény ellenfelem volt, de a vád szegény. Ami védencemet illeti, mint ember és mint védő, aki tanulmányoztam őt, megfigyeltem s meg is foghattam volna, kijelenthetem, hogy e* aa ember nem volt a gyilkosságnál! — A tárgyalás idője alatt hiányzott nekem az ügyész, a kőzvádiő, aki segített volna nekem Sd- kcxmkyval szemben. Kétségtelen, hogy Sikorsky- nak kőt védője volt: Chmelik dr. és Papik dr. ügyész, akinek érdeke, hogy ne dőO/jöm. meg Sir korsky vallomása. Sikorsky vallomásának értéke még beszólni fogok, de I — Kíepetár alibi jiéről még beszélni fogok, de előrebocsátom, hogy aa a körülmény, hegy valaki nem tud aflfflbáit igazolni, még nem jeleníti azt. hogy gyilkos. A vád elsősorban Sikorskyra támaszkodik, de I neon mint bűnösre, hanem mint tanúra. Sikorsky, a kiét csont, a csempészett levelek és egy tuKhajtott irodalmi motívum: ez minden bizonyíték. Nézzük, miiért akarta Sikorsky Kflepetárt berántani a bűnbe? Ez hasonlít olyan bűnhöz, mim amilyenről éppen tárgyalunk. Normális ember nem képien ért megérteni. De kijelentem, hogy az amorális ember képes erre, amikor önmagának a megmentéséről van szó. 9ilkoreky mind a rendőrségen, mind a vizsgálat alkalmával, mind a főtárgyaMson a ba- nnvallomáookhoz alkalmazkodott. Vallomásainak naneeen semmá értéke. Kosztecska dr. ezután Sikorsky vallomásaival foglalkozik, különösem KlepetArral való ö&Boefűg- gésíbem. Azt bizonydltgatja, hogy Sikorsky vallomásait azért változtatta, mert tudott azokról a napokról, amelyekém Kíepetár nem töltötte otthon éjszakái! Tagadja, hogy Elepetár irodalmi élményszerzés céljából vett volna részt a gyilkosságban. Ab orvosok megáltápitöűták, hogy Kíepetár nem szadista, különbem patológikus esetként kezelték volna. Különösnek tartja a védő, hogy Sikorsky a vizsgálat és a nyomozás folyamán sohasem említette a gyilkosság utáni „ObermeoBdh“-jeflém«ít!ek|eft, erre szerinte csak a vádirat vezette rá. „Hérosztrátesi tett • • .** — Láttam Öt öt embert sírni. Láttam a szereuosétten anyáit, akt gyermekle után sírt, láttam Exoert, aki krokodiluskötrmyeket ejtett, láttam Midbalfcot sarai, amidőn a csempészett levelekben az elárult barátságról esetit ezó s láttam Klepeiárt ] sinni, amikor apját kivezették a teremből. JOte j ahogy Siborsky sírt, nem roSt őszinte, üglaa sírás. Én nem kívánom ennek az embenrek a vesztét, nem vagyok vérszomjas. Mentsék fel őt is. De támadnom kell őt, mert védencemet vádolja. Ami a tanukat illeti, Laiiitl és Rrál szavahihető tanuk, de Emer talán nem az, aki akkor jelentkezik, amidőn három hete keresik a gyilkost. Lehet, hogy bona fid© jött el, de talán herosztráitesiri tett vott sa tőke, ©* aa ember talán csak dicstelen himémrle akart szert tenni. Ez a tanú veszedelmesnek látszik, vegyék úgy a vallomását, mintha nem volna igaz. Az elnök ezután félórái szünetet rendel ed, amelynek letelte után Kosztecska dr. védő folytatja beszédét. / Koeztecska további védőbeszéde folyamán hangoztatta, hogy neki részletesen boncolgatnia kell a tanukihaLLgiatásokat és a leveleket is. A tanúvallomások szerinte nagyrészt bizonytalanok voltak. — Tisztelt esküdtek, — folytatta Kosz- tecska védő —, ha valaki olyan raffraált volna, mint amilyennek a vád Klepetárt tünteti fel, akkor az inkriminált julius 16-ikai dátumra előkészítette volna alibijét. Amikor a rendőrségen kihallgatták, érthető, hogy tagadott mindent, mert mögötte állt már az álesküvői história és félt annak következményedtől. A Julius 16-dkí alibit nem tudták előre beszerezni, de mint védő nem hiszek sem Mlehaíkónak, sem Sikorskynak és még az sincsen bebizonyítva, hogy a gyilkosság tényleg július 16-án történt volna meg. Klepetárnak 16-ára kellett alibit bizonyítania, sikerült is lassan, lépésröl-lépé? olyan embereknek a nevét megadni, aki'
