Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-23 / 70. (1697.) szám
^ Mai számunk 12 oldal ^ VII. évf. 70. (1697) szám • Pántok 0 1928 március 23 rVna<wáRHiRMi> Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A magyar magvetők Irta; Péter Mihály A bibliában van egy gyönyörű példázat a magvetőről. Jézus mondta, hogy egy ember kiment a mezőre magot vetni és a vetett magok közül némelyik az útfélre, némelyik a köves földbe, némelyik pedig a tövisek közé esett, de volt olyan is, amelyik jó földbe hullott és ez azután sokszorosan meghozta a gyümölcsét. Az isteni tanító szeret képekben beszélni. Mikor ő'a magvetésről szólott, aki a mezőn dolgozik: a lelki magvetőkre gondolt, akik szórják a magvakat, az igéket a szivekbe, amely igéknek az a sorsuk, hogy egyszer kemény, köves helyre esnek, másszor a tövisek közé hullnak, vagy pedig alig hogy leestek, már elkapkodják a madarak.; de amelyik ige jó, fogékony szivbe esett bele, abban a szívben csodálatosan beteljesedik az ige igazi küldetése: százannyit terem. Csak egy tekintetet kell vetnünk az emberiség történetére és azonnal igazat adunk ennek a példázatnak. Mióta a világ áll, mindig küldött az Isten magvetőket a lelki-/a szel-, berni élet szántóföldjére és munkájuknak mindig ez volt az eredménye. Csak kevés szívben vertek gyökeret az isteni tanítások, dé ahol megfógódzottaki ott mindig! buja, nagyszerű aratás követkézéit. A világ népei között a magyar nemzet sohasem zárta el magát a lelki, a szellemi élet munkája elől, mindig támadtak kebelében magvetők, akik a nemzeti és ezzel kapcsolatban az emberi művelődésnek munkásai voltak már akkor is, mikor hazája Ázsia volt. Ellenségeink bizonyos gúnnyal szoktak rólunk megemlékezni amiatt, mert mi Ázsiából eredtünk. Csakhogy a gúnyolódok elfelejtenek, vagy meg sem ismertek több nagy dolgot. Nem tudják azt, hogy az emberi művelődés bölcsője Ázsiában ringott és hogy a magyar nemzet ennek a művelődésnek részese volt, bizonyítja, hogy egyistenhivő volt már akkor, amikor a világ népeinek nagy része természeti tárgyakat imádott, hogy tiszta családi életet élt, mikor széltében-hosszában a többnejüség divatozott, hogy az ipart, főként az ötvösművészetet oly magas fokra fejlesztette, mely az újabban napvilágra került tárgyak után ítélve csak műveltségére mutatott és hogy oly hadviselő erényeknek volt a birtokában, amelyeket Európa megbámult, amelyekben Európának később mesterévé vált. Mi mást bizonyít mindez, ha nem azt, hogy a magyar már akkor a 1 élki magvetők közé tartozott és hogy már akkor nagy érzéke volt a művelődés, a lelki, a szellemi élet iránt. Azután is magyar magvetők Szent Istvántól kezdve mindig bőséges számmal akadtak. Ha más nemzeteknek voltak költőik, tudósaik, államfórfiaik, a magyar nemzetnek is mindig voltak. Pedig még egyetlen nemzet sem vetett oly rettenetes körülmények között, mint a magyar. Míg egyik kezében kardot forgatott, csak a másikkal vethetett. Egy nemzetnek a szellemi „szántóföldjé“-n nem volt any- nyi a csírázást akadályozó kő, tövis, mint a magyarén. Mig más nemzet napfényes időben szántott-vetett, addig a magyar zivatarok között végezhette csak kultúrája szent munkáját. De mikor mindezek ez akadályok elmúltak és a magyar két kézzel hinthette a szellemi, a lelki igét, mindjárt meg is mutatta, hogy Európa azon népei közé tartozik; melyeknek Istentől vett küldetéseik vannak .aj lelki mezőkön való munkálkodásra. Ezek azj idők, nem számítva most a vallási téren való ; munkálkodásokat, a XVIII. század végén ( kezdődnek, a magyar irodalom, a magyar i nyelv érvényre emelésével, az érte *aló küz-j Bratianu nem hajlandó a kormányt átengedni a nemzeti paraszfpártnak A miniszterelnök expozéin a liberális párt értekezletén — Románia semmi szín alatt nem fogadja el a genfi döntést — Károlyt vissza akarják hozni párthívei — Bukarest, március 22. A liberális párt tegnapi' értekezletén Bratianu miniszterelnök belpolitikai expozét tartott. Élesen ítélte el a nemzeti parasztpárt egyes politikusainak tevékenységét, akik arra törekednek, hogy a külföld kiemelkedő szemólyisé- geánél a román kormány ellen hangulatot keltsenek. A pa-rasrtpárt vezérei az utóbbi hetekben állandó vendégei a Párisban élő extrónörökösnek. , . Kijelentette, hogy a kormány semmi szín alatt nem lép , vissza. Ezt az elhatározásét az ország érdeke és jóléte és a rend fentaríásának szükségessége diktálja. A liberális kormány Romániát nehéz áldozatok árán segítette a szükséges stabilizálódáshoz, még pedig nemcsak külpolitikai, hanem belpolitikai tekintetben is. Éppen ezért a nemzeti parasztpárt akcióját a legélesebben el kell ítélni, mórt aláaknázza az országnak tekintélyét és hitelét. Ez az akció később azok ellen fordul, akik előidézték. Néhány nappal ezelőtt beszélgetést folytatott a nemzeti parasztpárt egyik vezető politikusával, aki azt az ajánlatot tette neki, hogy patriotizmusból adja át helyét a nemzeti pánt vezérének, Maniunak. Erre ő azt felelte, hogy kötelességét szegné meg, ha a felelősséget azokra bízná, akik az államot veszélybe hozzák. A kormány semmiféle alkotmányellenes összeesküvést nem tűr meg és a legnagyobb eréllyel fog letörni minden ilyenirányú kísérletet. A miniszterelnök ezután azon vád ellen védekezett, hogy a liberális uralom gazdaságilag tönkreteszi az országot. Közölte, hogy Poincarétól táviratot kapott Romániának francia tartozásaira vonatkozólag. A kérdést olyan módon szabályozzák, hogy Romániának 500 millió franknyi adósságát 175 millióra szállítják le. Franciaországnak ezen nobilis cselekedete bizonyítja legjobban, hogy Románia nincs elszigetelve és még vannak jó és megbízható barátai. A francia adósság szabályozása biztosítja és megkönnyíti a román valuta stabilizálását. A miniszterelnök felszólította párt- in veit, hogy a húsvéti szünet idejét az ország felvilágositására használják fel. A genfi döntésre vonatkozólag kijelentette, hogy a külügyminisztertől részletes táviratot kapott, amely közli, hogy Románia egyöntetű tiltakozása a nép- szövetségi körökben mély hatást keltett. Titulesou felszólítja a parlamenti többséget, hogy továbbra ie a konszolidálás érdekében dolgozzék. A beszámoló után a kamara elnöke a kormányt biztosította a parlamenti többség teljos támogatásáról. Tifulescu gemoiiooif fanácstagsásárói Genf, március 22. Titulescu levelet intézett a népszövetség főtitkárságához, amelyben közli, hogy súlyos elfoglaltságára és egészségi állapotára való tekintettel nem képviselheti többé Romániát a népszövetségi tanácsban. A külföldi sajtó tudósítóinak megrendszabályozása Bukarest, március 22. Tegnap a külügyminisztérium sajtófőnökisége magához rendelte a külföldi sajtó tudósítókat és közölte velük, hogy fölmondja a vendégbarátságot, ha ezek Romániáról és a kormányról továbbra is kellemetlen híreket terjesztenek. A bécsi távirati iroda tudósítóját, Lázár dr.-t kiutasították, mivel a parasztpárt nagy tüntetéséről kedvezőtlen tudósítást adott lo. A kiutasítást az osztrák követ közbelépésére később visszavonták. A kormánynak ez az eljárása nagyon kínos hatást keltett a külföldi sa/jtótudésdtók körében. Kolozsvárott egyébként az Avarescu-párt nagygyűlést tartott. A szónokok úgy a kormány, mint a Maniu-párt elten állást foglaltak. Goga Oktávián hangoztatta, hogy a Maniu-rezsim épp oly rossz volna, mint Bratianu uralma, ezért mindkét párt erejét meg kell törni. Kolozsvárott az egyetemi diákpárt is ülést rendezett, amelyen hevesen tiltakoztak az optáns- perben hozott genfi határozat ellen Károly visszatérőben! Páris, március 22. Az Oeuvre, a Volonté és az Aveniir Bukarestből rá dió jelentést közölnek, amely szerint Károly herceg személyes barátai és az ellenzék néhány tagja úgy vélik, hogy itt az idő Károly trónörökös visszatérésére és megtették a szükséges előkészületeket a meglepeflésszerü hazautazásra, amely az országot és a liberálisokat befejezett tények elé fogja állítani. delemmel, Bessenyeyékkel, a Bécsben élt testőrökkel, — folytatódnak a XIX. század második tizedében nagy erővel megindult mindenféle reformmozgalmakkal — és tovább folynak égiszén korunkig. És ez a magyar magvetés kereskedelem, ipar, művészet, tudomány, költészet terén s az étet minden vonatkozásában oly nagy eredményeket mutat fel, hogy a magyar nemzet hosszú évtizedek verejtékes munkája, után ott állott már Európa legműveltebb népei sorában, pedig e munka közben is nagyon, de nagyon sok kő, tövis és más akadály állott a magyar magvetők előtt. ' 1 A sors úgy akarta, hegy Magyarország darabokra hulljon. Négy felé szakadt a magyarság. Úgy éreztük, mintha egy rettenetes ütés ért volna bennünket, mely után félalél- tan buktunk a földre. De azután, mikor felébredtünk, ráeszméltünk hivatásunkra, arra, hogy mi a Magvetőknek vagyunk az ivadékai. És megindult a munka. Jöttek a politikusok, az >rók, a költők, kimentek a magyarság mezejére és hintették a magvakat ... De milyen nehéz veit az ő munkájuk* Istenem! Micsoda küzdelmes sors jutott ezeknek a férfiaknak I osztályokul? Tömi a földet, a kisebbségi sors földjét, szómi a magvakat, de nem tele kézzel, mert csak apránként volt az tehetséges. Szórni a magvat, mikor a földbe, ahol csak lehetett, köveket hengeritettek oda és tövismagokat szórtak bele. És azután szórni a magvakat, mikor a magyarság szive is elkeseredetté, tövisessé vált a sok szenvedés között. Mióta magyar van a világon, apostolai, prófétái ilyen nehéz körülmények között keveset végezték a magvetés isteni munkáját. Hála legyen az isteni Gondviselésnek, mégis van valami eredmény. Isten mellett köszönet érte apostolainknak, lelki, szellemi magvetőinknek. Némi kis aratásunk mégis csak van. Jele ennek a sok magyar újság, az irodalom zsen- dülő kalásztengere, az elpusztíthatatlan magyar öntudat, mely van, mely él és követeli az élethez való jogait. Nagy eredmény ez a mostani időkben, amiért azokat is elismerés illeti, akik erős, fogékony szívvel fogadták magukba a magvakat: magyar népünket. E napokban egy nagyszerű munkaprogramot olvastam, amelyből kiviláglik, hogy vezéreink, a magyarság két pártjának nagy magvetői ezt a vetést még intenzivebbé akarják tenni. Valami felemelő, hogy el nem fáradtak, el nem csüggedtek annyi méltatlan bánásmód után. Céljuk feltörni az egész magyar ugart, hogy legyen itt igazi kultúra, kereskedelem, gazdasági élet. Egy nagy pespektiva bontakozik ki a tervekből. Kétségtelen, hogy ezer akadályokba fognak ütközni nemes terveik kivitele alkalmával. De nem kell elcsüggedniök, — erre kérjük Őket! Azokat pedig, akiknek szivén fekszik a magyarság sorsa, támogassák őket! Soha szentebb hivatása nrm volt a magyarnak, mint most. Az Isten igy szólt valamikor az embernek: „Szerelmes Fiam, add nekem a te szivedet." Most is a szivünket kérik, hogy adjuk oda magvetőinknek, hogy a jóakarattal, az áldozatkészséggel elhintett magyar magvak teremjenek abban, — némelyek harmincannyit, némelyek hatvanannyit. De ehhez a mayarság forró szeretete, bátorsága, tettre- készsége, áldozatossága kell, — amit különben a magyarság máT eddig is számtalanszor JsffluíatotL
