Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-11 / 35. (1662.) szám
1928 február lí, wombai 8952 diákebéd 44.760 kor. értékben 36 egyetemi hallgató részére Prága, február 9. Havi-egy-ebéd akciónk eddigi gyönyörű anyagi sikere mellett talán még értékesebb az az érzés, mely ezzel együtt országszerte megfogta a magyar sziveket: ai összetartozásnak, a nemzetszeretetnek, a kul- turimádatnak magával sodró tömegérzete. A tucatjával érkező lelkes levelek megérdemelnék, hogy az idő legszebb dokumentumai gyanánt sorra közöljük őket. A sok közül emeljünk ki ma egyet: egy szepesi magyar asszony levelét, aki a követezőket irja: „Gondjaim ma nagyobbak minden eddigieknél s én fájón érzem szegénységem le- alázó tudatát, hogy nem járulhatok az ingyen- ebéd-akciókoz úgy, amint szeretném. De van egy jóeszü, jószívű (egyetlen) fiam, ki — ha jó Isten is úgy akarja — szintén felkerül egyszer az egyetemre; ő rá gondolok, ha arra kérem Szerkesztő urat, fogadja el tőlem is azt a nagyon szerény ajánlatot, hogy havonta 5 koronával egy-egy szerény ebéd árát 10 hónapon át megküidhessem. Talán — és valószínűleg — nevetséges a mai világban a bibliai szegény özvegyhez hasonló morzsányi adomány. De ha mindenki olyan szeretettel >dja fillérét a nemes akcióhoz, mint e sorok írója, akkor nem lesz éhező magyar diák Prágában s a vagyontalan magyar anyák legalább azzal az egy megnyugtató tudattal gondolhatnak távolbaszakadt — talán egyetlen — gyermekükre, hogy legalább az ebédje meleg a fiúnak, ha már meleg szobára nem is telik. S ebben az idegőrlő küzdelemben a mindennapi kenyérért, elérem-e azt az időt, mig Fiam az egyetemre kerül? S ha én már nem leszek — hiszem, akkor is lesz, aki az én árvámmal is törődik ... ... Nagyon természetes, hogy szerényen felajánlott „morzsámat** ne nyugtázzák nevem feltüntetésével. Bár többet tehetnék és bár nyíltan tehetnők!** Igen. Amikor a kisebbségi magyar diákság nyomorát látva, a magyar társadalom segítő kezét kértük, ilyen segítségre gondoltunk: a kölcsönös segítségre. Amilyen természeti törvény a létharc, a mindenek harca minden ellen, épp oly természeti törvény a kölcsönös segítség elve. Azt mondja a természettudomány, hogy azok a fajok, melyek csak a létharc elvét követik, széthullanak és kivesznek, de amelyek a kölcsönös segítség elve alapján rendezik be faji életüket, azok megmaradnak... Ez a szepesi asszony tulajdonképpen a magyar kisebbségi élet legnagyobb alapigazságának hirdetője és példája. A magyar női szív másik megható megnyilatkozása a lévai Schubert Pálné adománya. Schubertné pénz helyett munkával, müGalgóc (10) 50 kor., N. N., Galgóc (10) 50 kor., Reiner József plébános, Tarca (10) 50 kor., Bízik János, Ipolyság (20) 100 kor., Ruzicska Fanny, Korpona (20) 100 kor., Chriastély Gyula, Nyustyalikér (10) 50 kor., „Kettő*4, Tőkésít jfalu (12) 60 kor., Gregor János dékán, Garamnótfalva (12) 60 kor., özv. Huberth Vilmoané, Léva (2) 10 kor., Madarassy Istvánná, Léva (1) 5 kor., Jakabfalvy Barnáné, Léva (1) 5 kor., N. N., Léva (1) 5 kor., Nagy Rezső, Pozsony (10) 50 kor., Sztehló János erdő- mérnök, Nagyrőee (12) 60 kor., F. J., Szepes- ófalu (5) 25 kor., Scliuberth Pálné, Léva (70) 350 koronaIsaák Imre téesoi ref. lelkész gyűjtői vén: Isaák Imre (10) 50 kor., Fóris Béla (6) 30 korona, Balázs Lajos (4) 20 kor., Mandics József dr. (10) 50 kor., X. (4) 20 kor., F. L., (2) 10 kor., Hápka Péter dr. (10) 50 kor., Richter J. (2) 10 kor., Kallós (10) 50 kor., Gresner Erzsébet (4) 20 kor., Pataky István (2) 10 kor., Stefánsky és Ábrahám (6) 30 kor., Balassa és Szántó (6) 30 kor., Hannath József (6) 30 korona, Griinstein dr. (3) 15 kor., J£ellermann dr. (6) 30 kor., Egy vallásos este perselypénze a ref. közönség részéről (49) 245 korona, ösz- szesen 140 ebéd 7Ü0 korona értékben. A diákleányok Otthonára: Rohn Szeve- rinné, Perecsény 50 korona. Mai elszámolásunk újabb 617 ebéd kész- pénzbeli födözetét képviseli s mellette 35 korona már élszámolt havi részletösszeg érkezett be. A gyűjtés eddigi eredménye tehát 8952 ebéd 44.700 korona értékben, ami megközeli- tőleg 36 diáknak, illetve diákleánynak biztosit „meleg ebédet*4 Harminchatnak, de csak ebédet. A diákmenza körülbelül háromszor ennyit akar nyújtani a magyar diákságnak. A magyar menza eddig hiába kért, hiába remélt segítséget a prágai kormánytól: egyedüli reménységünk a magyar társadalom. A volt plxisgyári épületben harmlnc-negyvenágya* kórházzá lehet fejleszteni a jelenleg huszágyas városi kórházat. Ami további terveinket illeti, készülünk egy rendes fürdő építésére, az idegenforgalom programszerű fejlesztésére, az állatni kocsiul kikövezésére és egy, a követelményeiknek minden tekintetben megfelelő városi muzeum létesítésére. A városi nagy levéltárat most rendezi egy szakértő tanár s a levéltár iratkinoseit felbecsülhetetlen értéküeknek mondja. A város lakossága minden nemes óéi támogatására nagy áldozat- készséget mutat, de az 1928. évi költségvetés a jelenlegi 300 százalékos pótadó mellett is hiányt mutat, amit a 416 ezer koronás állami hozzájárulásból kell fedeznünk. A program megválóéi fá sára összetartás és kitartó munka kell. Én nemcsak remélem, de hiszem is, hogy számíthatok polgártársaim messzemenő támogatására és áldozatkészségére. Művészet-irodalom^ Késmárk városa elindult a politikamentes gazdálkodás ösvényén Hz ui városbíró a múlt bűneiről és a jövő feladatairól — SziovgAsskói szerkesztőségünk interjúsorozata — Késmárk, február 10. Az egészséges lokálpatriotizmus szelleme talán sehol sem virul olyan elevenen és tetlrelendiíően, mint a Szép ess ág varosaiban. Minden polgár büszkén érzi és vallja magát a szepességi városka polgárának, de ez a büszkeség nem a lokálpatriotizmus üres dicsekvése, hanem egy kisebb közösség szolidaritásának és együvétartozásának kifejezése s az otthoni rög, a ház, az utca és az otthoni élet atmoszférájának szeretető. A szónak e nemes értelmében vett lokál- patrióta Palencsár Rezső, Késmárk város bírája, aki a zípeer faj minden jó tulajdonságával felvértezve igyekszik városának minél szélesebb fejlődési lehetőségeket biztosítani- Leghívebben és plasztLkusabban az 6 szavainál világithtajuk meg a szepességi városba életéi, örömét, baját és dolgos polgárainak igyekvését- Késmárk város bírája készséggel áll rendelkezésünkre és kérdéseinkre részletesen tájékoztat a város jelenlegi helyzetéről, a követendő pénzügyi politika főbb irányelveiről és a jövő perepek tivá iról. — Úgy tartja-e a városbiró ur — kérdeztük —•, hogy a képviselőtestület mostani összeállításában és szervezeti szabályzataival megfelel-© hivatásának? — Erről a kérdésről lehetne beszólni — válaszolta —, de azt föltétlenül el kell ismerni, hogy az átalakulás zökkenőin átjutott már a városi gazdálkodás és kialakult a város politikájának uj rendszere. Véleményem szerint veszi erteKU KezimurnKavai járult hozza akciónk anyagi és erkölcsi sikeréhez. A diákalap javára készített gyönyörű gobelint értékesítette és annak árából 70 diáknak terített ebédet a prágai magyar menza asztalánál! Komáromi tudósítónk jelentése szerint a Jókai Egyesület és a Komáromi Dalegyesület közös elhatározással a prágai és a komáromi diákmenzák javára nagyszabású estét rendez, amelyen a Dafegyesület énekszámokkal, a Jókai Egyesület szereplői zeneszámokkal és sazvalatokkal vesznek részt. Az ünnepi előadást ezen az estén Richter János, a magyar nemzeti párt szenátora tartja. Nagyszombatban Egri Viktor, a kiváló szlovenszkői iró vette kezébe az akciót, Du- naszerdahelyen Stadtracker Gyula evangélikus lelkész fejt buzgó tevékenységet. Kezdeményezésére a dunaszerdahelyi Protestáns Kör a havi-egy-ebéd alap javára a napokban teadélutánt rendezett. Nagytapolcsányban Petrikovits AladáT dr. népszerűsíti a menzaakció gondolatát. A csehszlovák köztársaság legkeletibb magyar városkája, Técső, Isaák Imre református lelkész nemes buzgósága révén 140 diákebédre küldött fedezetet. így lassanként beérkezik valamennyi magyar város és falu szeretetadománya. Módját fogjuk ejteni akciónk vége felé, hogy városok, illetve községek szerint is kimutassuk, honnan érkezett a legtöbb adomány. Mai részletes elszámolásunk a következő: A negyedi református leánykör nevében Sándor Benő ref. lelkész (50) 250 korona, Henscb László, Szepesszombát (10) 50 kor., Erdélyi András ref. lelkész, Lasztóc (4) 20 kor., Bertalan István, Rutlka (2) 10 kor., G. M., Somodii (Szepsi) (6) 30 kor., Polák Józsel- né, Bodrogszerdahely (4) 20 kor., Névtelen, Aknaszlatina (1) 5 kor., Zmoray József, Alsóhámor (1) 5 kor., Zalay Gusztávné, Korompa (3) 15 kor., Ondrcjkovits Mária, Léva (10) 50 kor., Mihályi Lajos dr., Kismálas (40) 200 korona, N. D. S., Trencsén (2) 10 kor., Sztreehay Ágost dr., Trencsén (20) 100 kor., Thold József László, Nagyselmec (3) 15 kor., Baesa Lajos ref. lelkész, Szódó (10) 50 kor., Radványi Géza dr., ügyvéd, Kassa (10) 50 kor., Schrei- ber Auguszta, Komárom (2) 10 kor., Sziklay Ede, dánok (20) 100 kor., Marschalkó Elemér dr., Igió (20) 100 kor., X. Y., Komjáti (20) 100 kor., Révész Ferenc, Ipolyság (10) 50 kor., Sztankóczy József né, Pelejte (10) 50 kor., Bo- dó Péter, Galgóc (20) 100 kor., Ernáit Ferenc, azokat a hibákat és fogyatkozásokat, melyek a gazdálkodásban föltalálhatok, éppen a városok vezetősége és a képviselőtestületek tagjai hivatottak kiküszöbölni és pedig a nemzetiségi, felekezeti és egyéni szempontok teljes kikapcsolásával. Sajnos, ezek a szempontok sok város vezetésében még ma is érvényesülnek és kerékkötői a konszolidációnak, a varosok kulturális és anyagi fejlődésének. A jelenlegi helyzet hibáinak egyedüli oka a képviselőtestületek összeállítási módjában van. A pártpolitika és a pártszempontok mérgezik meg a várospolitika atmoszféráját. Elsősorban az adóterheket viselő polgárok hivatottak a városok pénzügyi gazdálkodását irányítani, nem pedig az egyes pártok exponensei. Sokkal hasznosabb és helyesebb munkát tudna végezni valamely képviselőtestület, ha tagjainak legalább a felét az adócenzus alapján küldenéik beEbben az esetben kiküszöbölődnék a politika és az egymással szemben álló pártérdekek a a testületek minden erejükkel a város gazdasági szanálását és fejlesztését szolgáltbatnák. Sajnos, a mai állapotokat egyelőre neon tudjuk megváltoztatni és igy azon sem segíthetünk, ha a közügyek intézése sokszor tévútra csúszik és elfajul. A következőkben Uj Auróra a városi gazdálkodás fontosabb alapalveit körvonalózta Késmárk város bírája: — Rövid háromhavi hivataloskodásom alatt még nem volt alkalmam a városi gazdálkodás minden részletébe betekinteni s igy csak általános képet rajzolhatok a legfontosabb kérdésekről. Nagyon megsínylette városom, hogy elesett a bevételi forrásoktól, amilyenek az állami szubvenció, a hadl- kölcsönkötvények kamatai, a fogyasztási adó és az ezzel járó egyéb jövedelmek voltak. Elmaradtak a bevételek, viszont növekedtek a kiadások. A várost nagyösszegü vagyoni ézsma megfizetésének kötelezettsége terheli, nemi kis gondot adott a pénzügyi politika intézőinek. A különféle szabályrendeletek alapján nyert jövedelmek ée a várost illető adőrész biztosítottak ugyan némi jövedelmet, de ez az állam itámogatás csalt akkor könnyű ti meg a városgazdáikodás dolgát, ha idejében érkezik. Köztudomású tény, hogy az állami adóhivatal a községi pótadót nem hajtja be rendes időben, a város nem is jut hozzá, amikor szüksége van és ebből rendszerint fizetési zavarok keletkeznek. Egészséges üzleti sse lemet I — Ami az én egyéni várospolitikai felfogásomat illeti, szigorúan kikapcsoltam a város politikájából minden olyan momentumot, amely a politikai és felekezeti gyűlölködés tüzét szíthatná. Célom az, hogy megtisztítsam a várospolitika berkeit politikai intrikáktól és az áldatlan versengéstől Mint üzletember be akarom vinni a város pénzügyi gazdálkodásába az üzleti szellemet. Minden városi üzeminél és bérletnél érvényesítem a rentabilitás elvét és a rendelkezésemre álló eszközökkel megszüntetem azt az állapotot, amelyben a város bérbead ott ingatlanaira és vállalataira ráfizet. Ezután Pálén csár városbiró részletesen foglalkozik a város Iparának és kereskedelmének helyzetével, amelyről azonban sok jót nem mondhatott. Kereskedelmileg és iparilag az államfordulat után a város visszafejlődött Megszűnt a fonógyár, a fehérítő- gyár és korlátozott és redukált üzemmel dolgozik a Wein Károly és társa szövőgyár, nem beszélve a háború alatt feloszlott szita-, selyemgyártó- és petroleumfinomitü-üzemekről. Nem sokkal kedvezőbb a kulturális helyzet sem. Az államfordulat után a hires késmárki felsőkereskedelmi iskola felsőbb oktatási jellegét a kormány megszüntette és lefaragta egy kétéves kereskedelmi iskolára, melynek bizonyitványa nem bir érettségi jelleggel. A közel múlt viszonyairól indokolt pesszimizmussal beszél Késmárk város bírája, de nyomban optirniszt ihusra fordul a hangja, amikor a Jövő feladatairól térül a sző: — A város fejlesztésének programja nagy feladatokat ró reánk, de szívesen állunk elébe, mert tudójuk, hogy magunkért tesszük^ a, iái kedve* városunkért. A képviselőtestület múlt évi határozata alapján készült el a nagy vízvezeték hálózatának terve. A Magiastátra forrásvidékéről kapjuk majd a vizet a vízvezetékbe, amelynek kiépítése folyamatban van és az óv végéig teljesen elkészül. A vizmüvek két és félmillió koronát emésztenek, de a beruházás önmagát amortizálja. Újabban komoly tárgyalásokat folytatunk a kaszárnya építéséről. A város nyolc millió koronával venne részt az építkezési akcióban, amely üzletileg ©em lenne hátrányos, mert a kincstár által fizetendő bérből amortizálni lehetne a költségeket Már a bábom előtt tervbe volt véve agy modern kórház építése, amit, ha kedvünk és vágyunk szerint nem íb valósíthatunk meg, legalább megközelíthetünk. Irodalmi almanach 1928-ra. Szerkesztette Re in el János. 208 lap. Pozsony, Comcordia. A ti ez évi Uj Auróra külsőleg kevésbé oly díszes, mint az előbbiek, ezzel szemben tartalomban összehasonlíthatatlanul gazdagabb és színvonalasabb elődeinél. A könyv a szlovenszkői irodalom mellett az erdélyi irodalomról is képet akar adni, amennyiben tizennégy szlovenszkői név mellett tizennégy erdélyi márkát is szerepeltet. A szlovenszkői költőket Mécs, Győrv. ölvedi, WLmberger, Szeredai, Gruber és Tamás képviseli, az erdélyieket Bartalis, Szentimrei, Áprily, Remény ik, Berde Mária, Szombati-Szabó, Tompa és Bárd. Egészben véve az erdélyiek súlyosabb, egyénibb, magasabb átlagot képviselnek. A kötetben lévő szemelvények alapján úgyszólván csak Mécs és Győry mérhető ugyanoly mértékkel, mint az erdélyiek jobbik fele. Ugyanakkor azonban az erdélyiek közül egyénileg valószínűleg egy sem éri el az ösztönös Mécs átfogó horizontját, képzelete gazdagságát és nyelvének bőségét. Győry programos tartalmú s magyar tragikumot kisugárzó szemelvényeiből a költő erős tisztulását és mélyülését olvashatjuk ki. A többiek köziül ölvedi erején alóli verese! szerepel, Wimberger Anna Szenes Erzsi stílusában ígéretesen fejlődik, Szeredai-Gruber kissé iskolás izü. Tamás egyéni arculata még kialakulatlan. Az erdélyiek közt legjobban Bartalis üde természetlátása, Szentimrei versének mély emberi tartalma, Áprily művészi biztossága, Resté- nyik logikus konstruktivitása ragad meg. Szombati-Szabó sehogysem tud megszabadulni a debreceni hagyománytól, a rimkovácsság cifra sallangjától. Érdekesebb összehasonlításra ad alkalmat aj prózai rész. Ebben Szlovenszkót Jankovics Marcell, Jaczkó Olga, Rácz Pál, Reményi József, Tamás Mihály, Tiohy Kálmán és Kovács Pál képviseli, Erdélyt pedig Kaczó, Tamási, Makkal, Kuncz, Tabéry, Szabó Mária és Bárd Oszkár. Isten mentsen a jogosulatlan általánosi fástól, de nem lehet letagadni a két csoport közötti másságot. Mialatt a mieink előadása derűsebb s külsőleg is idealizáló, az erdélyiek írásai tele vannak balladai homállyal és expresszív stilizálással. Nálunk nagy szerepet játszik a dekoratív elem, 6őt ez a dekoratív hajlam még a mesealkotásba is túlsók intellektuális vonást, arányosságra való törekvést visz be (pl. Jankovics- nál és Tichynél). Az erdélyiek a dekoráció helyett a konstruálásban erősek és szeretik a sötét színeket és diszharmóniát. A mi múltba néző, adomázó epikai nyugalmunkkal és derünkkel szembein (amilyet az előbbieknél és Rácznál, meg Tamásnál láthatunk), az erdélyi írásokban tragikai feszültséget és balladai dinamikát találunk. Szlovenszkón talán csak Darkó (aki különben szintén székely, a kötetből hiányzik) és Jaczkó Olga Írásaiban van meg ez a belső izgalom. A mi íróink embertípusokat, magyar típusokat rajzolnak, az erdélyiek ezen túlmenően, majdnem mindig székely típusokat 6 ezért alkotásaikban jobban érezhető a „honi levegő", a genius loci. A mieink talán simábbak 6 kevesebb hibát követnek el, de az erdélyi, irók zordon és sokszor talán torzabbra sikerülő probléma- keresése mégis megTázőbb, mélyebb. Az Uj Auróra egészében véve igen értékes, változatos és izgató olvasmány. Sziklay lirai autho- lógiája mellett ez az első komoly kísérlet Szlovenszkón az irodalom itteni és erdélyi munkásainak kollektív bemutatására. A versek és novellák között erősen kiemelkedik Bodnár Cecil szellemes esztétikai értekezése. Talán a kötet verses része az, amely egyrészt erősebb kiegészítésre, másrészt szigorúbb rostálásra szorult volna. A verses rész színvonalának egyenetlen hullámzását ée bizonytalan kezű megválogatását tanúsítja például az, hogy a naptárrész hónap-fejeiben mottókul ilyen szerzőktől való idézeteket olvashatunk: Vörösmarty Mihály, Berde Mária, Szombati-Szabó István, Tompa László<I), Mécs László, Ady Endre, Jankovics Marcell, Babits Mihály, Áprily Lajos, Reményfk Sándor, Wimberger Anna(t), Tamás Lajoe(t). Ez bizony kissé vegyes névsor. Annál váiogatottabb a prózai rész. Reinel János, aikl első íziben szerkeszti önállóan az évkönyvet, elismerésre méltó, értékes munkát végzett az Uj Auróra ilyen tartalmi kiszélesítésével és színvonalának váratlan emelésével. (—) — öt korona egy menzaebéd ára: vendégelj meg havonta egyszer egy nyomorgó magyar diákot! 4
