Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-15 / 12. (1639.) szám
8 1928 január 15, ras&raap. Bartók Béla otthonában — Interjú a nagy magyar zeneszerző feleségével — Budapest, január. íA Szilágyi Deaső-tténi lakásban, szemben a téli gúnyába öltözött Duuaparttal, mindenesetre le van szerelve a telefon, csupán helye árvul szürkén és foltosán az egyik ajtó mellett és szomorú drótja fityeg emlékeztetőül Bartók Béla nem szereti a zajt, a felesleges teleíoncsengetést, nem rajong különösen az újságírókért sem és Bartók Bélát leginkább akkor keresik fel az ujságirók, amikor tudják róla, hogy nincs is otthon. Bartók Béla bájos fiatat felesége, rimaszombati leány, fogadja az interjúért. jövőket s a legtöbb Bsrtók-mterjut a fiatal méltőságos asszony adja. Levelezéseit is ő végzi, kiadókkal, impresszárióikkal megbeszélendő ügyesbajos dolgait is; Bartókot nem érdekli semmi más, osak a zene, a zene — és a családija. * * * A szemét nem lehet elfeledni. Ragyogó, mélytüzű bogársaeme, fehéres hajának kontrasztjával felvillan, valahányszor Bartók Bélára gondol az ember. Ritkán láttam oly sokatkifejező, lélekrevellálé szemet, mint a Bartóké, áttüz ez a hallgatóság leikén, ha a Vigadóban meghajlik finom alakja a keményen udvarias frakkban, de kivillan a Váci-utca hangversenyirodájának ablakán is, ha csupán a fényképét helyezi el ott az impresszárió. A képből ugyanaz a ragyogó szem. Néhány évvel azelőtt még tűnődve nézett ösz- sze néhány konzervatív hangversenylátogató, ha Bartók leütötte a billentyűket s a maga különleges szerzeményeiből adott elő pompás darabokat. — Atonalitás, antiharmőnia, pentatonikus ská- í*„ — rebegték az ijedtebbek, akik a klasszikus muzsika jóleső védbástyája mögül nem voltak hajlandók kimozdulni az uj zeneiség áramlatába. A zene módja felől volt vitatkozni valójuk. A généről magáról, nem. Azt egyöntetűen elismerte mindenki: Bartók zseni, zenei-zseni, nem a pesti aszfalt által hivatalosan zseninek kiáltott zongora- virtuóz, hanem ember, aki egy nép leikéhez szállt ■muzsikáért. Ő és Kodály Zoltán jelentették és jelentik ma is a magyar nép zenei psziíhéjét: nem a néphez való leszállást jelentette működésük, hanem a magyar nép s egyáltalában „a“ nép kollektív muzikális őstehetségéhez való föláradást, mikor faluról-falura gyűjtötték a népdalokat, kottán, gramofonon, a magyart, de a szlovákét is, a svábét, a románét is: s ebből a hatalmas tárházból merítettek uj és eddig nem hallott anyagot az európai muzsika számára, amelyet már kezdett fenyegetni ©gyoldalról az üres klasszicizmusba való beletén- íerülés, másrészről az európaival nem homogén néplélek muzsikája. Bartók Béla ma világmárka, Hübayval, Kodállyal, Dobná nyival, Vecseyvel Európaszerte ismert nagy zenész. Nagyszerű adomány marad utána: néhány ezer viaszhenger a Néprajzi Muzeum termes folyosóján álldogáló üvegszekrényekben: ebbe mentette ót éppen talán utolsó pillanatában a pusztulásnak indult népdalokat. * * * Lakásán minden népies jellegű vonatkozást mutat. Minden szobájában magyaros bútor. Festett asztal, tulipános fogas, ágy, szivalakura faragott széktámla, tarka szőttesek a kézimunkák, népies kerámia: egyik sem utánzat, mind eredeti, finom, értékes. Bartók művészi szeme gyönyörködte magáévá őket. A nagy ablakon keresztül a Dunára lát az ember. Előttünk a Szilágyi Dezsődért templom vöröstéglás épülete, aztán a Dunapart, a maga téli szomorúságába vesző fáival. Bartók Béla nincs itthon. Amerikába ment. Vastag leveleket szorongat kezében a felesége. Amerikai levél. Naplőszerüen ir le mindent benne Bartók — Paristól — Californiáig. — Tavaly is akart már menni, tavaly előtt is. Megvolt már a szerződése. De mégis nehéz dolog, nem ment. Nem akartam. Idén azonban, míg én Svájcban voltam, rávette az impresszárió, Baldwin, s megcsinálták az amerikai turné végleges szerződését. Karácsonyra egyedül maradtunk az édesanyámmal. De itt van Béla helyett Péterke... Bartók Péterke hároméves úriember, de meglehetős sok mozgalom van miatta a hájban. Nem respektálja a vendégeket sem, ő az ur itthon, általában mégis nagyon kedves úriember és minden tevékenységétől pontosan be kell számolni apukának Amerikába. — Itt a levele. Newyorkből irta. Beszámol szinte minden percéről. Párisból ment Cherbourgba, onnan aztán Newyorkba, ahol igen sokan vártáit. Már a hajón összehozta a szerencséje egy újságíróval, az aztán kiszedett belőle mindent a többi amerikai kolléga rovására. Newyorkban Murray várta és Balogh., két impresszáiiő. Egy kedves .öreg nénikéhez szállásolták el, akinél az európai művészek szoktak megszállni. Az segített neki az első amerikai hivatalos dolgok ügyét-baját elintézni. Másik levele már a newyorki hangversenye után kelt. Nagy sikere volt, írja, MengeLberg dirigens vezényletével zongorázta magyar rapszódiáját. Maga a zenekar is sokáig felállva tapsolt. Nagyon .szép lehetett,.. Kicsit el érzékenyül a hangja: — ... Tudja... azért úgy szerettem volna ott lenni... Most ismét Péterke jön be, befőttet kér. Később csokoládét. A havat is szeretné megnézni a Dunaparton. Igen helyes férfiú. — ő belőle is zongoraművész lesz? — Ki tudná azt még mostan? De a prezumtlv zongoraművész egyelőre táncművész-hajlamokat árul ©L Minden mozdulatáról pontosan fog értesülni a papa, odaát, a másik oldalon!, a hajóposfávaiL — Szóval a férjem most Callforaiában van, Szigethy hegedűművésszel együtt. — Hallom, hogy lemondott zeneakadémiai tanárságáról. — Igen, de nem fogadták el. Ehelyett kapott kétévi szabadságot. Hát ez nagyon szép, hogy itthon is úgy megbecsülik már. — Akkor egyhamar nem is halljuk Pesten a művészt? — Majd később, talán. Most európai turnén volt s úgy örülök, hogy mindenütt oly szépen fogadták a kedvesen Írtak róla. Mindenütt a magyar művészeit pajzsának hordozója. — És itthon, úgy a családban? Nevet. — Azt hiszi, hogy különböző furcsa exoeutrikusságáról beszélhetek? A művész itthon nagyszerű családapa, egyszerű polgárember, aki sokat zongorázik, kottát ir és nem szereti, ha túlságosan zavarják. Aztán valahogy elterjedi annak a híre, hogy az uram morcos ember, mindenkitől idegenkedő, de ez nem igaz, őt csak én ismerhetem legjobban s ón bátran állíthatom, hogy nagyon kedves ember, csak, ugy-e, nem lehet zokon venni tőle, hogy nem nagyon szereti, ha éppen akkor zavarják, mikor valamit komponál? Ha tudná, hogy mennyi minden apróságot meg kell neki Írni Péterről! Szinte furcsa: ő Newyorkról ir és a Paci- fic-vasutról, ón pedig alig tudok mást, minthogy Péterke ma egy újabb szóval gazdagabb. Lassan alkonyi délután hull Budára is. Autóbusz megy el hatalmas zörgéssel a Fő-utcán, mes2- sziről hallani csak a villamost, ahogy tompán csilingel a hóban, felnyúlnak a házak szemei. Bar- tókn-ó beszél egy férfiről, akiről ilyen szépen mégis csak ő tud beszélni, noha két világrész is ejtett már róla egy-kót szótFurcsa: egy férfi igy meg tudja növelni a distanciákat A distanciát, ami egy rimaszombati uri- ,leány, hajdani táncórák, kacagó, szőkehaju Ditája s Bartókné méltőságos asszony között van ... Régi — (Istenem, nézd, nem is olyan régi, pár év, kis idő) — krewzpolkák és one-steppek halkuló ütemén keresztül s diákzsurok naiv hangulatú ködén át, táncdaloB zongorák, Pásztory Dltta hangversenyén túl, feltornyosul egy zene-titán Bartók Béla. hogy minden mást elhomályosítson... Mosf nyílik az ajtó. Nem Péterke jön! Egy szegedi újságíró, aki interjút kér. — A férjem amerikai turnén van, — mondja Bartókné, a riporter roppant zavarba jön, lám, ezt illett volna tudni, ejnye, hogy is ment ki az eszéből. Aztán mindent a szerkesztőjére fog s bátor lendülettel hajlik meg: — Akkor... talán a méltőságos asszony lesz oly szives néhány szót... Már ül is és ir. Gyorsan ir és töltőtollából egy csepp lecseppen noteszára. Szombathy Viktor. TÉLI KÖDBEN ÉS FAGYBAN A MAGYAR IPAROSSÁG A legrosszabb kilátásokkal köszontott be az ujesztendő — Szertefoszlott a karácsonyi-vásár reménye is t senkinek sincs pénze — Hogy áll ma az Ipartársulatok Országos Szövetségének botrányba fulladt ügye? — Délszlovenszköi szerkesztőségünktől — Rimaszombat, január 14. A szlovenszkóí iparosság mai helyzete az uj esztendő beköszöntésével aligha mutathat rózsá- sabb ígéreteket a jövőre, mint a múlt évek szomorú emlékei és az ipar és iparos lefelé görbülő grafikonja. A fejlődés és jólét vonala, amely a köztársaság megalakulása utáni pár esztendőben a konjunktúra lökésére a magasba tört, csak annál hirtelenebbül és annál mélyebbre sülyedt. Ez a görbe azt jelenti, hogy a szlovenszkóí ipar kritikus órákat él és a betegség már olyan krónikussá vált, hogy egész röviden bekövetkezhet a teljes agónia. Mi sem természetesebb, hogy ilyen viszonyok közt minden szlovenszkóí iparosnak csak egy reménye lehet: az érdekvédelmi szervek utján minden lehetőt elkövetni, hogy emberi erővel megpróbálják megmenteni a megmeníhetőt. Felkerestük Valasskay Rezsőt, a rimaszombati járási ipartársulat és az adóbizottság elnökét, akinek agilis vezetése alatt az ipartársulat mintegy másfélezer iparosnak és kereskedőnek ügyeit intézi a legnagyobb rendben s aki hosszasan kifejtette az iparosság mai sanyarú helyzetét, amihez az általános és ismert bajokon és adósérelmeken kívül itt a határmenti városban még a különleges helyzet, a rossz vasúti összeköttetés, a vidék elesatolása, a megyeszékhely elvitele, járul. Ami Rimaszombatra és Gömörre áll, kis eltérésekkel egész Szlovensskóra vonatkoztatva is hü képe a mai helyzetnek. Fueesba mentek a téli remények — A magyar iparos, aki vagy nyomorog, vagy ha elég szerencsés volt és nagyobb tőkével vagy áruraktárral rendelkezett, akkor most vagyona utolsó roncsait kénytelen felélni, az elmúlt szomorú esztendőket ís csak egy gyönge injekció segítségével élte keresztül s vitte át a következő évbe. Ez az injekció az őszi és a karácsonyi vásár: októbertől januárig. A télre sok szűk 'gletet kell kielégíteni, sok mindent be kell vásárolni s a karácsony könnyen jelentheti azt, hogy nagyobb munkához, megrendeléshez és keresethez jut: ma már csak kevesen vesznek haszontalan ajándékot karácsonyra. Aki épp teheti, az hasznos, szükséges iparcikkekkel kedveskedik odahaza, muszájból összekötve a kedvest a hasznossal. — Sose volt még nagyobb szüksége a szlo- venszkói iparosságnak, főleg a magyar iparosoknak erre a vegetációs, mégis valahogy meghosz- szabbitó injekcióra. Ettől remélte, hogy lélekzetet véve, kezdheti meg az újév további élethalálküzdelmét. lSs sose volt még nagyobb a csalódása, mint október, november és december elmaradt és be nem váltott Ígéretében. Az elszegényedett vásárlóközönségnek ez ifién még „hasznos4* ajándékokra som tolt: e?y-egy rendelő, ka bekopogtatott az ajtón, az is legtöbbször csak azért, hogy megjavittasson, ki- tataroztasson valami régi elkopott holmit: de az uj rendelésekre nem telt már ez idén s az őszi és karácsonyi vásár szokásos felfelé mutató tendenciája ezidén a még kétsegbeejtőbb zuhanás vonalának adott helyet — Ilyen rossz ősze s ilyen rossz karácsonya s ami ezzel egy: ilyen rossz ujesztendei kilátása még nem volt a magyar kisiparosoknak, mint most, az ujesztendő küszöbén. — Ez az állapot nagyjában és lényegtelen eltérésekkel egészen egyforma a zajló Dunától a behavazott síkságokon át a hófuvásos kárpáti lejtők alatt egész a Tisza forrásvidékéig. o Téli vásár helyett téli háború — Az ujesztendőbe azonban abban is egységesen lépett a megnyomorgatott iparosság, hogy országos érdekvédelmi szervezete, illetve szervezetei körül ugyanolyan sürü a kőd, mint gazdasági helyzete fölött a reménytelenség. — Az újonnan alakult ipartársulatok egy országos érdekvédelmi szövetség utján még talán képesek volnának annyira felemelni szavukat, hogy az egységes jajkiáltás eljusson a prágai párnázott ajtók mögé és megindítsa a segítség és kö- nyörület: az igazságosság szivét. Egy országos szövetség olyan erőt képviselhetne, amitől még várni is lehetne valami javulást és segítséget. De éppen e körül az országos érdekvédelmi szövetség körül olyan dolgok történtek, amiknek emléke és nyomasztó súlya súlyos teherként kell, hogy nehezedjek át az ujesztendő átlépésekor a jövőbe is. Az ujesztendőbe ugv mentek át az iparosérdekek védelmére szolgáló ipartársulatok, hogy országos egység helyett egy országos békétlenség és háborúskodás emlékét vitték és viszik magukkal. A Turócszentmártonban tartott országos értekezlet, illetve alakuló gyűlés botrányba fuladt, ahonnan a kisebbségi kiküldötteket hatalmi szóval kitették a teremből, ami országos és máig sem elintézett háborúságra vezetett. Súlyos bajok ás hibák az országos szövetség körül — Az iparosérdekek országos védelmére egy, az ipartársulatokból alkotott országos szövetség: az Ipartársulatok Országos Szövetsége volna hivatva. Ebbe a szövetségbe — nem kell magyarázni miért — erőnek erejével bele akarták kényszeríteni a kisebbségi vidékeken működő társulatokat is. Ez azt jelentette volna, hogy a szabad akaratból alakuló szövetség helyett egy felsőbb parancsra és direktívákra parírozó mesterséges alakulat ül az ipartársulatok nyakára, aminek célja felől nem lehetünk kétségben. Annál inkább nem, mert a régebben tartott alakuló ülés által a következő gyűlés elé tér; sztett utasítások ellenére és *ezek kijátszásával akarta az ideiglenes vezetőség lefolytatni a maga kis játékait b ezzel nem is leplezte el szándékát, ami a kisebbségi érdekek nyílt megsértését és semmibevevését jelenti. Mint ismeretes, ez a második gyűlés Turőe- szentmártonba lett összehiva. Messze földről, nagy fáradsággal mentek el a társulatok kiküldöttei, hogy a közös bajok orvoslásán és a szövetség megteremtésén dolgozzanak. Különösen a székhely és a magyar és német nyelvhasználat kérdésének elintézetlensége gátolta a szövetséget abban, hogy aktív munkát kezdjen. A határozati javaslatokat már elkészítették a társulatok kiküldöttei egy előzetes értekezleten, de csak nagy nehezen kerül* nettek tárgyalásra. Mikor pedig az elnökséggel szemben 26:5 arányban a kiküldöttek a maguk többségének érvényt akartak szerezni, a megszegye- nitett és tehetetlen ideiglenes vezetőség — j melyben számosán foglalnak helyet a szlovák Jednota vezetői közül, ami ezt a 'pest ma- 1 gyarázza — kijelentette, hogy igy nem lehet tárgyalni s a gyűlést feloszlatta, majd a tiltakozó delegáltakat a nácsclnik a teremből kiutasította. Az országos botrány, persze nem maradt el a példátlan eljárás miatt Országos szövetség, amelyik nem országos —• így előállt az a különös és semmiképp sem kívánatos helyzet, hogy az országos szövetségnek mintegy 25—30 járási szövetség nem volt tágja, de iávoltartotta magát tőle. Nemcsak a kisebbségi, de sok szlovák járás is. Ezek aztán nemrégiben Komáromban jöttek össze egy értekezletre, ahol a szövetségi elnök is megjelent s próbáltak közös plattformot teremteni a kimaradt társulatok kéréseinek és kívánalmainak meghallgatásával, úgy hogy a magyar iparosság s ennek országos szövetsége is elfogadhassák azt. — A szövetségi elnök megígérte, hogy a kérések és javaslatok, valamint alapszabálymódosi- tási indítványok figyelembevételével igyekezni fog a társulatok kívánságát honoráltatok de tény, hogy az országos érdekvédelmi szövetségben mai napig nem foglal még'helyet a járási társulatok egy igen jelentős része s igy az országos jellegen kiköszörüleílen a csorba. Hogy ily helyzetben a magyar iparosság ma még semmi reményt nem fűzhet az ő érdekei védelmére hivatalos segédlettel alakított országos érdekvédelemhez, arról nem is kell beszélni. Mert ahelyett, hogy volna egy fix pontja, ahonnan a remény felcsillanását várná, csak ködöt, belső vihar nyomait és társtalan, segitségíelen elhagyotíságot érez, ami a mellére fekszik és megfojtással fenyegeti. Mi lesz az országos szövetséggel? — Annak, hogy mi is belépjünk az országos szövetségbe, nem lesz akadálya akkor, ha a szövetség nem fog centralista-soviniszta politikát folytatni, hanem tekintet nélkül a nemzetiségre, egyformán fogja minden ipartársulat s igy az össziparosság és kereskedőség érdekeit szolgálni és megvédelmezni, bajaink orvoslását elősegíteni, nem pedig úgy viselkedni, mint a legutóbbi közgyűlésen is, ahol a vezetőség a maga merev álláspontjára helyezkedve, semmibe sem vette a kiküldöttek kifogásait s a közgyűlést egyszerűen, feloszlatta. Ilyenformán jogos a szövetségbe még be nem lépett ipartársulatok tartózkodó álláspontja. — A komáromi ipartársulat által egybehívott társulatközi értekezlet egy hat pontban kifejtett alapszabálymódosi- fást dolgozott ki, mely alkalmas arra. hogy a sérelmes alapszabályt reparálja. A szlovenszkóí magyar iparosság ujesztendé- jét Ugyanúgy megüli a köd és a fagy, mint a jól- rosszul fűtött iparosházak ablakaiból nézve a téli dermedés sorssujtotta vidékeket. (—-ö.) Barátnők közt. Milyen változáson mentél át, — Mit csináltál az arcoddal? — Hiszen előbb oly szeplős, miteszeres és zsíros volt és most mennyire megszépültél, hogy tiszta az arcbőröd. Hát neked megmondom, őszintén szólva te is rászorulsz, neked sem legjobb az arcod Az Iza kozmetikai intézetet, Bratislava, Slefa- niková 19. többen ajánlották és tényleg rövid kezelésük után már olyan jó eredmény volt, hogy magam is meglepődtem. Nem is hittem volna, hogy oly könnyen szabadulok régi archibáimtól. Most már csak Iza toilette sarni- turát használok Kcs. 47.-ért és mondhatom rendkívül meg vagyok elégedve. Ajánlom, keresd lel rögtön az intézetet, a te archibáid is kezelésre szorulnak. Tudod, hogy a távolság miatt lehetetlenség kezelésre bejárnom. — Az intézet mindenfelé küld minden archibára megfelelő garnitúrát, pontos utasítással, utánvétellel. j Mitesszer, pórus, pattanás ellen garnitúra ...... Kcs 37— Szeplő és májfolt ellen garnitúra . Kcs 37— Vörös orr, arc, kezelt ellen garn. Kcs 37— Arcmasszás ráncok karikák ellen !>■* 77.—« Bőrű ji tő garnitúra 4 perc alatt lehámlasztja a bőrt s olyan lesz. 1 m<nt a?, üde gyav'v ’ 'nyé tuts 120.— Hajtalanitó. garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat, ennél jobb 20 év múlva sem lesz ...... Kcs 37— Kebelápoló. fejlesztő garnitúra .. Kcs 120.— Folyékony láthatatlan email, csodásán szépít v...... Kcs 77.—« Toilette garnitúra, csodás hatású 5 preparátumból . Kcs 47-fől 200 Kcs lg Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19., II,
