Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-28 / 122. (1456.) szám
4 1927 május 28, szombat. *IU8SBCVV\AÖ5aiimWiA5 BjaaHMMWMatStKBMMHMMMW A NADRÁG Irta Márai Sándor Pária, májusban. Ami Londonban shocking, s amin Pá- risban vihognak: a nadrágról, amit hordott, illetve a térdnadrágról, amit nem hordott, bár hordania illett volna, vezércikket irt most Doumergue köztársasági elnök londoni látogatásával kapcsolatban Maurice de Wa- letffe a „Paris Mididben, — ugyanaz a Iviau- rioe de Waleffe, akinek évtizedekig semmi baja nem volt, s mint a „Presse Latine“ szövetségének elnöke szórakoztató és aránylag értelmes cikkekkel látta el Páris és a latin vidék nagyobb újságjait. Most néhány hónapja kitört Maurice de Waleffe-en egy bizonyos nyugtalanság a nadrággal kapcsolatban, amit nem akar többé hordani, s ennek a különös nyugtalanságnak elég nagy és széles publicitása. újságokban (mint a „Journalban) ad visszatérő vezércikkrohamokban kifejezést. Kegyetlen gúnnyal és haraggal támadt a jólbevezetett cikkiró a nadrágra, a pantalonra, a hosszú nadrágra, amibe pedig már olyan szépen beleszoktunk. Isten tudja, mi baja van vele? El lehet képzelni, ha az embernek fantáziája van, valahogy azt is, hogy egy jónevü zsurnalisztának 1927-ben másféle gondjai legyenek, mint a nadrág, el lehet képzelni és bele lehet nyugodni, hogy az egész nagrág-affér elmaradt volna, vezércikkestül és Walesiestül, De ha már egy . er itt van, nem lehet rossznéven venni Maurice ás Waleffenek, hogy egy ilyen gyönyörű alkalmat, mint Doumergue elnök látogatása Londonban, nem hagyott ki és nem mulasztott el, s vezércikket eresztett a szimpatikus Doumergue és annak nadrágja ellen, súlyos és goromba következtetésekkel, amiket ~e a nyájas és közszeretetnek örvendő államiférfi, se a nadrágja nem érdemeltek meg. A dolog ott kezdődött, Waleffe szerint, hogy Doumergue elnök londoni utazását, ami a nagyantant nia is fennálló barátságának izéjét, „kiépítését és elmélyítését", ahogy Kari Kraus mondja, volt hivatva szolgálni, bonyolult és delikát levélváltás előzte meg, — egy levélváltás, amibe belekapcsolódtak a Bucidngham-palota ceremóniames- tere, a Foreign Office, s az Elysée- protokoll- vezetői is. Aihogy ez már ilyen finnyás látogatások alkalmával szokásos, meg kellett pontosan beszélni és levelezni a kölcsönös udvariasságnak, tapintatnak, tekinteteknek ezer árnyalatát, amik veszedelmes Scylák és Charybdisek egy ilyen utazásnál, mikor a látogató is államfő, a házigazda is államfő, de a házigazda már régen és életfogytiglan államfő, míg a vendég csak két esztendeje, s csak további négy esztendőre álamfő .,. S min diákéltén két hatalmas, nagy állam fejei. S mindegyik kénytelen sokat tartani arra, hogy azt a nagy méltóságot, amit részben Isten kegyelme, részben az egyesült baloldali pártok akarata rájuk ruházott, maguk és az általuk képviselt nemzet méltósága érdekében tekintéllyel viseljék. Másszóval, ha egy köztársasági elnök, akit demokraták és szocialisták választottak meg erre a méltóságra, vizitbe megy egy abszolút uralkodóhoz, ott, kezdve a megérkezéstől, mikor nem csókolják meg egymást, minden ajtó átlépése, minden leülés és felállás, jobbra és balra engedés, jövé-s és bucsuzás annyi tekintetbe ütközik, hogy a spanyol etikett ahhoz képest majális volt ingujjban, s Doumergue urat, valamint az angol királyt csak szánni lehet, mert, ha véletlenül szimpatikusak egymásnak, az előirt megsüli tások és beszélgetések mellett e három nap alatt Londonban aligha jutottak hozzá, hogy vendég és házigazda beszéljenek is egymásnak valamit... Az Elyséenek csakúgy megvan a maga protokollja és étikét teje, mint a Buckingham palaoenak, — az utóbbi persze valamivel bonyolultabb. S mikor a szakértők már megállapodtak az érkezésben, étkezésben és indulásban, maradt még valami, egy tisztázatlan és homályos pont, ami lidércnyomásként nehezedett az angol ceremónia- mesterek lelkére: a nadrág, Doumergue nadrágja. Doumergue t. i. nadrágot hord, paEtalont, kétszáru, hosszú nadrágot, már közel ötven esztendeje. Ez egy szokás nála, talán egy rossz szokás, de mindenesetre rászokott. Ám a Buckingham-palaoe ceremóniája előírja, hogy az angol király csak vérbeli uralkodóit, vagy királyi vérből származó herceget fogadhat nadrágban; minden másféle földi halandó, legyen az miniszter vagy köz- lársasági elnök, csak térdnadrágos frakkban jelenhet meg audiencián. Aki az angol életet ismeri, az tudja, hogy a szigeten, ahol érdemes és idős emberek náci átallnak fényes nappal hosszú gyapjupa rókában és fantasztikus középkori kosztümökben végigmenni a Piocadillyn, ha valami ünnepség ezt megkívánja, ahol minden annyira tradíció; hogy nemcsak a hóhérok, hanem a mészárosok is fekete szalonkabátban és fehér keztyüvel állanak a levágott ökrök mellett, az tudja, hogy Albion ilyesmiben nem tréfál, s ha a rövid nadrág a Buckingham palotában kötelező, akkor ott nincsen vitatkozásnak helye. De a francia köztársaság elnökének, aki, sajnos, hosszú nadrágban jár, mégsem lehet egyszerűen megizenni, hogy mit vegyen föl, ha látogatóba jön. Ezért, hosszas tanakodás, kínos tűnődések és finom levélváltások után a Buckingham palace nagy lélegzetet veit, s egy rendkívül udvarias levélben értesítette az Elyséet, hogy eltekint ez alkalommal az előirt térdnadrágtól, s a francia köztársaság elnöke, Isten neki, húzzon hosszú nad.ré0ot, ha akar. így is történt, s többek csodálkozására a Buckingham palota öreg tégláiból nem esett ki egy sem. Ennek az elnöki nadrágrománcnak következményeképpen Maurice de Waleffe, a térdnadrág Don Kihottéja, aki eddig ki nem derített okokból azt követeli, hogy a férfidivat az egész vonalon térjen vissza a térdnadrághoz, s a sok hűhóval, amit fölvert, annyit már elért, hogy részben kinevetik ott, ahol nyilvánosan térdnadrágban jelenik meg, részben néhány ambícióiéit szabó és Pozsony, május 27. Az országos keresztény szocialista párt vasárnap Németprónáu szépen sikerült népgyülést tartott, amelyen Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő nagyszabású német nyelvű beszédben számolt be a politikai helyzetről. Beszéde bevezető részében kellő értékére szállította le az államellenességnek a kisebbségekkel és a kérésziényszocialista párttal szemben hangoztatott vádját, majd többek között a- következőket mondotta: — Az azonbau való tény, hogy a kormánnyal szemben ellenzéken vagyunk, dé ez nem jelent sehol, ahol józanul gondolkodnak, államellenes- séget. Hogy pedig mi ellenzékben vagyunk, annak megvan a maga alapos oka. — Az állam célja, hogy a lakosság meglazulja benne úgy fizikai, mint magasabbrendü boldogulását, s a vezetők kötelessége gondoskodni arról, hogy ezen cél mennél intenzivebben eléressék, vagy megk özei itt essék. A csehszlovák köztársaság a demokrácia, egyenjogúság és szabadság ígéretével alakult, dk az ígéretek ntm teljesüllek. — Demokrácia a nép uralmát, vagyis önkormányzatát jelentené Ki volna oly merész állítani, hogy nálunk önkormányzat van? — A városokat falukká degradálták, a régi bevált vármegyéket megszüntették, úgy a városokban, mint a zsupákban kinevezett választmá- nyi tagok és tisztviselők miatt a választott tagok akarata nem érvényesülhet, hanem csak az, amit a kormány akar. — Egyenjogúság: ez a fogalom itt el lett temetve. Ahol első-, másod- és harmadosztályú polgárokra való osztályozás de facto létezik, ott egyenjogúság nincsen. — Nem hagyható említés nélkül, hogy a lakosság egy része kedvezésben részesül a lakosság másik részének hátrányára. Az állam nem lehet csak egyeseké, annak mindenkiének kell lennie, ha azt akarjuk, hogy az államnak mindenki lojális alattvalója legyen. — Mi kisebbségek ezért harcolunk az állam alapítása óta, s mert természetes jogainkat nem akarják megadni, azután csodálkoznak, hogy elégedetlenek vagyunk. Hál lehetünk; megelégedve, ha lépten nyomon ereznünk kell, hogy valaki csak azért nem érheti el ugyanazt, a célt, mint más, mert valamely nemzeti kisebbséghez tartozik? — Mi kisebbségek, akiknek a magasabb Svájc bevezetését Ígérték, akiknek törvényileg elismert jogait sem engedik érvényesülni, teljes 3 ogigwl megosaltaknak állá tb a tjük magunkat e un i vél gazdasági letörésünk is az állam céljai közé lett áülitva, nem lehet csodálkozni azon, hogy az államalkotók részéről oly annyira óhajtott szív- beli lojalitás nem igen halad előre. Ezért, azonban a felelősség azokat terheli, akik a kisebbségeket törvényellem esen kezelik. Ezek az illojáli- sok, ezek az állam valódi ellenrégei, nem pedig kevéssé foglalkoztatott bonviván társultak vele és kezdenek propagandát csinálni az elavult viselet renaissance-ának, megtámadta Doumergue elnököt, aki szerinte „ugyanúgy megy vizitbe az angol királyhoz, mint a fűszeréig a sarokról", szóval nadrágban. Ez felfogás dolga, s a szerény és mosolygó Dou- mergue valószínüleg ugyanúgy fogja iöl, mint a mérges Waleffe, Csak más színben: ő úgy találja, hogy a köztársaságban éppen az a szép, hogy a sarki fűszeresnek is módot ad arra, hogy elnök lehessen és nadrágban mehessen vizitbe az angol királyhoz. Leghelyesebben valószínűleg az angol király fogja föl az egészet, akinek végtelenül mindegy Doumergue nadrágja. Senki nem pirult, el e nadrág fölött az angol udvarban, m^rt ők láttak azért már olyat; senki nem pirult el, csak Waleffe. Ez az elnöki látogatás különben is tele volt öltözködési incidensekké]. A disz eb ódhoz, amit a köztársaság elnöke a londoni francia követség épületében adott az angol királyi pár tiszteletére, a meghívott vendégek közül egy angol generális, talán, mert kedveskedni akart a civil Doumerguenak, talán, mert nem volt kivasalva a wanen- rokja, civilruhában jelent meg. Byng generálisnak hívják a szerencsétlent. De miután egy tábornokot civilben nem illik bemutatni se a .királynak, se az elnöknek, hazaküldtek az ■estélyről, s lady Byng egyedül vonult fel. Ez is felfogás dolga; de a legcsodálatosabb az egészben persze az a sok idő, amivel elmélyítés és kiépítés közben minderre ráértek. Anglia ráér még ma is ott tartani, hogy noblesse obiige és a nadrág kötelez. a tönkresiiányitott nemzeti kisebbségek hozzátartozói. — Nemcsak szellemi téren, a kultúrában és nyelvükben vannak törvényellenesen megrövidítve a nemzeti kisebbségek, hanem vagyonilag is. ügy a g'yári, mint a kisipar, melynek kapacitása 40 millió ember szükségleteit képes fedezni, a vámvonalakkal való elzárkózás folytán nem képes termelni, ezenfelül az óriási állami és szociális közterhek versenyképtelenné is teszik, ennélfogva nem megy csodaszámba, hogy a munkanélküliség évek óta állandó. S itt ismét Szlo- vensakó lakossága lett- megcsalva, mert a cseh és morva ipar bajain úgy segítettek, hogy tudatosan tönkre tették az itteni ipart. Amit a magyar állam humánus, szociális érzéktől vezetve itt létesíteni segített, amennyiben a mezőgazdaságnak a felvidéki területeken való kisebb termelő- képessége miatt az ipari üzemeknek az északi megyékben való letelepülését patronizálta, azt a csehek saját iparuk érdekében leépítették. — Az üres gyomor, s általában az éhség rossz tanácsadó, s ha. még hozzávesszük, hogy az állam jelenlegi vezetői nem helyeznek nagy súlyt a vallásos érzelem terjedésére sem, csak természetes, hogy az erkölcsi elszédülés nagyon köny- nyen következik be. Innen van a kriminalitás aggodalmat keltő óriási arányú terjedése. Ezt a kérdést, nem lehet a csendőrség szaporításával, hanem igazságos és méltányos közigazgatással és megfelelő gazdasági politikával megoldani. Nyissák meg az ország határait, hogy a nép természettől adott kereseti forrásait isméi, felkért:shesse, s mindjárt jobbak lesznék a viszony olt. — A régi osztrák-magyar monarchiában is voltak szegény emberek, de, aki dolgozni akart, annak nem kellett éhségtől tiltania, vagy éhség miatt összeesnie. Amire a közelmúltban is volt példa Pozsonyban. Európa közepén, olyan országban, melynek kiimája nagyszerű, földje termékeny, népe jóravaló; dolgos; szorgalmas, az említett eset beigazolt, elszomorító vád az ország mai kormányzati rendszere ellen, s azért vagyunk mi keresztényszocialisták ellenzékben s azért küzdünk a mai rendszer ellen, hogy a rohamléptekkel közelgő éhínséget távoltartsuk az ország lakóitól, jelesül Szlovenszkó lakásaitól. Bennünket semmiféle rágalom, semmiféle üldözés nem fog eltántorítani a helyesnek felismert u* követésé* "I. — Most, hogy a köztársaság elnökének megválasztása fog lefolyni, mi a mai rossz rendszer elleni tiltakozásunk jeléül is, nem fogjuk az eddigi elnökre adni szavazatainkat. De más okból sem fogunk az eddigi elnökre szavazni. — Masaryk Tamás, mint egyetemi tanár és mint politikus a köztársaság megalakítása előtt Írásaiban és beszédeiben a humanitás hívének vallotta magát, hirdette a népek szabadságát, ellensége volt a militarizmusnak, s nagy híve a pacifizmusnak. Mint köztársasági elnök vagfy nem■ tudta, vagy nem akarta megakadályozni a nemzeti „Az aoionémla gendalatát ne Itappk eltemetni” Jabloniczky János képviselő beszámolója Németprónán kisebbségek jogainak csorbításai, kultúrájának elnyomását, Nem tudta, vagy nem akarta érvényre juttatni azt a korábban hirdetett, tanítását, hogy egyik nép sem nyomhatja el a másikat. Az egykori pacifista egy szertelen militarizmusnak támogatója lett, mert a csehszlovák köztársaság militaristább állam a volt osztrák-magyar ma- uarchiáznál. Mert az eddigi köztársasági elnök írásai, tanításai és beszédei nincsenek összhangban államelnöki tetteivel, mi keresztényszocialisták semmi garanciáját nem látjuk a kisebbségek zavartalan létének és pláne fejlődésének az eddigi elnök személvében. — Az aktuális politikai napi kérdések keretében még a Hlinka-pártról kell megemlékeznem. A Hlinka-páTt a legnagyobb szenvedélyességgel hangoztatta éveken át, hogy autonómia nélkül a szlovák nép nem élhet. A kedélyeket az .autonómiai jelszavával a legmagasabb extázisba hozták és ebben tartották. Úgyszólván minden üt lakó nép Hlinka pártjában látta a megváltót, egyszerre azonban feledve lett az autonómia és minden, s Hlinka pártja a kormány szolgájává szegődött. Hogy mily indokok vezették elhatározásában, az mellékes, de tény, hogy az autonómiát elejtette. — Mi keresztényszocialisták ma úgyszólván egyedüliek vagyunk Szlovenszkőn. akik az ezen országrész autonómiája mellett kitartunk. Kezdetben nem is hirdettük az autonómiát, mert elérhetetlennek láttuk; de, amidőn a Hlinka-párt kipattantotta. hogy szerződés is létezik róla, a nekünk az itt lakó őslakosság boldogulása szempontjából szimpatikusnak mutatkozott autonómia gondolatát mi is magunkévá tettük, s mi, akik választóinknak soha nem szoktunk üres ígéreteket. tenni, igertiik és Ígérjük, hogy az autonómia gondolatát, nem hagyjuk eltemetni. — Hogy sikerül-e megvalósitanunk, az attól függ, mennyire lesznek áthatva az itteni választók annak szükségességétől. Bármennyire is ócsároljanak bennünket, az itteni őslakosságnak legtermészetesebb politikai menhelye és legerősebb erköl.M vára: az országos keresztéuyszocialista párt. Itt az ideje, hogy mindenki végre felismerje ezt és bátran a nyilvánosság előtt is vallja politikai felfogását. A Munkács-vidéki ruszinok egységes állásfoglalása az autonómiáért Munkács, május 27. (Saját tudósítónktól.) A ruszin nemzeti tanács június 5-én országos kongresszust tart. Ez a gyűlés előreláthatólag fontos etapja lesz a ru- szinság jövő harcának. A kongresszus előkészítése céljából Munkács és környékének ruszmsága szerdán Mrnkácson gyülésezett. A gyűlés, amelyen mintegy 60 község képviseletében több mint száz delegátus jelent meg, a kongresszusra 24 delegátust küldött ki. A gyűlésen, melynek elnökévé Demkó Mihályt, az autonóm földműves szövetség főtitkárát választották meg, rendkívül éles kifakadások hangzottak el a cseh agrároknak és Volosin ■' nak a nemzeti tanács egységét támadó manővere ellen. Fedák Iván, Lintur. Másika és több delegátus a legélesebben elítélték a kormányt ámogató radatagoknak a niszinságot eláruló, s az egységet megbon' szándékozó kísérleteit. Megbotránkozással hangoztatták, hogy az egyébként nem a legjobb viszonyban álló kormánypárti képviselők most, amikor a kormány kiadta a parancsot a nemzeti tanács szét- robbantására. s az ellen-vada megalkotására, rögtön egy gyékényen árulnak, s együttesen intéznek rohamot a, ruszin egység ellen. A gyűlés egyhangúan állást foglalt a nemzeti tanács mellett. kifejezést adva annak, hogy a ruszinság egyetemének erőteljes követelése: az autonómia. Járványos megbetegedés után Ei a lábbadozók általános gyöngeséget és fáradságot |iS éreznek. Ilyenkor az izmok elernyed- ||| tek, az idegek túlfeszültek. Masszíroz- ipj zuk magunkat, orvosi előírás szerint, ||| alpai Mentből sösborsseissfil §| Ez a masszázs fokozza a vérkeringést, j|l erősíti az izmokat és emeli a munka- ||| képességet. tíjs Permetezzünk „ALPÁ“-t lakásainkban fej és üzlethelyiségeinkben. Ezáltal elér- j§|! jük a levegő tökéletes fertőtlenítését. j|l| Kérjünk csak eredeti csomagolású ffÉ „ALPÁ“-t sértetlen ólomzárral. „Brusno*4 gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad“ Baí.kA.BystvIcal vonalon - 4 erősen rádióaktív, szénsavas, giaueerses forrassaj, csodás gyógyhatású moortelepekkel, mindenféle gyomor-, máj-, vese-, culcor- és női bajoknál, méhgyulladás, sterilitás, menstruációs zavaroknál Mérsékelt árak. Kérjen prospektust,
