Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-01 / 297. (1335.) szám
.Miiwiminiafliw MJmiW^yjmBCTBC^UMU'Wi —MWWOMg**U 1927 Január 1, saomliaiL Egy zseni közvetlen közelében ii fentemtlon résaletek Jókai Már aggjkoíri házasságának töreéncééíből Aki becsapott egy világvárost Sgy tele^+nbandita garázdálkodásai Fárisban -— PöUwaréy Briav.d, Herriot. egy híres festő, egy orvostanár és Paris rendőrfőnöke a becsapottak közűit Paris, december vége. A francia főváros Lakosságát hónapok óta egy ismeretlen telefenbandíta tartja, izgalomban, aki után eredménytelenül nyomoz Paris egész detek- tivíestülete. s, A vakmerő tréfálkozó még Herriot miniszterelnöksége idején telefonüzenetté) lepte meg a párisi színházak közismert csillagait, amelyben ankét ra hívta őket össze a miniszterelnökségre, ahol Herriot az általános fizetésréndezés tervezetét kívánja velük megtárgyalni. A • tóit sem sejtő szülészek és színésznők természetesért készpénznek vették a hivatalos hangon közölt telefonba rt óé hűségesen el is vándoroltak a miniszterelnök&ógre. ahol legnagyobb elképedésükre zárt ajtókra találtak. A színészek után az ismeretlen telefoubriganti a híres politikusokat tüntette ki rajtaütésszerű felhívásokkal. Egy éjszakán Poincaró lakásában szólalt meg a telefon és a hivő fél sürgős külpolitikai ügyben kívánt beszólni a volt. miniszterelnökkel. Poincavé jelentkezett is, de az ismeretlen Mr- íihang mindössze azt tudatta vele, hogy a párisi csillagvizsgáló jelentése szerint abban a pillanatban múlt el éjfél. Ugyanez a hang zavarta fel néhány nappal később BrLand-t hajnali kőt órakor a nyugalmából, hogy vele is közölje a párisi csil- i lagda pontos időszámítását. Később kiderült, hogy ugyanezen az éjszakán Moreau párisi rendőrfőnök álmát is megzavarta a telefoncsengetés. A titokzatos ismeretlen „nyugodalmas jóéjszakát" kívánt a francia rendőrség mindenható főkapitányának ... Az ismeretlen mitsem törődött az általános felháborodással, amelyet vakmerő telefonfelMvá- sai előidéztek, hanem tovább folytatta ttzelmeit és következő áldozatként Van Don gént, a híres francia festőt szemelt© ki. Egy szép napon a lakás tkereső házaspárok beláthatatlan tömeg lepte el Van Dongen gyönyörű, ; n-télyszerü villáját a Pária közelében fekvő Saint (termáin en Laye-ben. Valamennyien látni akarták ::7.í a csinosan bútorozott hároinszobáe lakást, ame- > Ivet potom áron kínált a festő a* egyik ismert napilap hirdetései között. Van Dongen, akinek természetesen sejtelme sem volt arróL hogy valaki a nevébe® már hetek óta lakást hirdet, eleinte személyesen tárgyalt a háza elé seregiéit emberekkel. de később, amikor a* érdeklődők száma egyre növekedett és már valóságos emberáradat lepte el a kastély parkját, rendőri segítséget kért. Kgy antomobilos rendőr osztag azután nagynehezon ei is oszlatta a többsséz főnyi tömeget, amelynek egy része már-mftr fenyegető magatartási tanúsított. Van Dongen fellélegzett, de kőt nap múlva ujabb meglepetés érte a* ismeretlen jóvoltából. Kora reggel, ugyanis egy párisi virágárus cég alkalmazottja állított be a festőhöz és a „menyasz- sscmya" száméra állítólag megrendelt rózsánsokrot nyújtotta át ax elképedt Van Dogennek, aki egyéb- kémé már évek óta nőé, családos ember. Alig sikerült azonban a virágkereskedő* emberét meggyőzni arról, hogy rossz tréfáról van sző, már ujabb küldöncök kopogtak Van Dongen villájának ajtaján. A híres párisi Larue-éttermek vezetősége tizenhat terítékes „eljegyzési ebéd" felszolgálásával örvendeztette meg az ájuldozó festőt, a nevében megrendelt ételekért és borokért csekély 1600 frankot kitevő számla egyidejű benyújtásával... Időközben Cuneo sebésztanárról, a világhírű orvosról sem feledkezett meg az ismeretlen. A tanár lakása elé egy napon halottaskoosi érkezett, a betegeit fogadó orvostanárt pedig egy temetkezési vállalat alkalmazottai keresték fel utasítást kérve ,.a műtét alatt kiszenvedett beteg tetemének élsz állítására". .. A. rutul becsapott és bolonddá tett emberek a feljelentések özönével árasztották el a párisi pre- fekturát és Moreau rendőrfőnök, aki maga is a csúfosan rászedett jóhiszemilek közé tartozott, azonnal intézkedett a vakmerő ismeretlen felkutatására. Parisban most kétszáz detektív a teleíoabri- ganti után nyomoz, akit lefülelni eddig még nem sikerült jsZŐRMEÁRÜJ | mindenféle kivitelben és minőségben, kizárólag | I saját gyártmány. Javítások és átalakítások kiválóan jl | és jutányosán eszközöltetnek. Képes árjegyzék in- | gyen és bementve, te F. VENDERas 1 j SZÖVETÁRUHÁZ! ADOLF ELGES, REICHENBERQ i.B. (LIBEREC), Flurgasse 15 a szabómester uraknak ajánlja, gazdag mintakollek- | cióját tavaszi és nyári szövetekben, I Mintakollekciókat csak szabómestereknek küldünk f Gyapjúszövet, bélésáru és mindennemű szabókellék! I A ezáíadforduiliat legkülönösebb, legmegte- pőbb, legrik oltóbb irodalmi, társadalmi esemény© n 75 esztendős Jókai Mór háziassága volt- Feleségül vett egy 20 esztendőé, kde samésmőt: Nagy- Bellát. Az egéez magyar, sőt az egész európai köfflvéieni'ény hosszú hónapokig állott ennek az eseménynek a hatása alatt. Egy író, akihez hasonló ideális kardiért magyar ember még nem ért •eh aki százezrek szemében, nem caalk nagy író volt: hanem nagy ember, valóságos einberideál — kiábfánditó, nagy emberi gyengeséget követett el. Egy zsenit sohasem lehet a közönséges ember mértékével mérni. Ezért akad meg minden pszichológus ennél a problémánál. Miért történt? ... Kár róla beszélni! Érdekes azonban, hogy miképp történt?.., Ennek a különös eseménynek alig van hitelesebb élő tanúja, mint Jókai Mór neveli leánya: Feszty Árpádné Jókai Róza. A P. M. H. elmúlt vasárnapi számában megszólaltattam már Feszity Árpádmét, aki Jókai Mór rendkívüli sajátosságairól mondott el ismeretlen, nagy feltűnést keltett részleteket. Amikor Jókai Mór életének legmisziiku-sabb rejtélyéhez érkeztünk el, amidőn Jókai kései házasságának magyarázatára, részleteire, titaknai-osságaira vonatkozólag kértem nyilatkozatot, Feszty Árpádiné a kínos emlékezések súlya alatt nem volt hajlandó beszélni, de volt olyan szives s rendelkezésemre bocsátotta „Tegnap" óimén megjelenő s e. jövő évben csehszlovákiai könyvkereskedői forgalomba kerülő emlékiratainak „Jókai aiko- aya“ oimü fejezetét, azzal a felhatGÍlimaaJóssah hogy annak legérdekesebb részleteit « Prágai Magyar Hírlapban leközöljem. A megrendítő en drámai lüktetésű fejezet a szeretet nagy szenvedésével állítja Az olvasó elé a te sut tragikus lelki összeomlását. Próbálja laro- nológiai sorrendibe szedett adatokkal magyarázni •a nagy elhatározás' letöri. okait. Az ősz Jókaii aktokkal véteti magáit körül... Az első tapasztaláé: A 65 éves Jókai egy német műkereskedőnél titokban több sorozat rali- vészi aktot rendel, anólfeüi, hogy ‘környezelének egyeMe® ®xM említene. Ezt olvasom az eaníáfeiraíba®: „Velem megfordult a világ... A 95 esffite-ndős Jókai — a* én pápám aktokkal veszi körül magát ... Áss én pápám. aki a nőkre régen, régen rá s® s— akinek inam, tejSehér, gyermokbőr- kam/vaasága arca úgy ©1 pirul, ha teéfö'lócmak ve?©, — «M úgy járkál a ItSötető, szenvedél vekkel teM, áaaS életiben, mint valami ttettee. nyugodt, róssa- eairmoíkból ftasBeíujit, egy érintésre szétfoszlő Öreg meeefclréfy... * virágok, madarak 'telibe, flUesmi- lék atyja: — Magányos óráiba® női. te&teMtea gyönyörködik, — raeréfemről álmodik ? .. .,.A peasgőpaladk-Aeőria... Amit egy é&e- iea keresetül visszafajtanöiki, — ralasndlkor Mwwsa nagyobb erőral tör M... Jókai alkonya Az első impresszió után sok év telt el. A rohamos öregedés éved... A család mér titokban állandóan orvos®! figyeltette. S az orvosi vizsgálat kétségtelenül a szellemi munkások ismert öregkori betegségét állapította meg rajta..., De — mint az orvosok mondották — ilyen hatalmas agyvei önéi, ilyen eaellemórdásnál kiszámithatatlan, milyen tempóban fog haladni. Ilyen, pácienseket az úristen maga kezel, külön titolrfelje® törvények szerint.'.. Ebben m időiben már ismételten érkeztek jelentések a családhoz, amelyek mind azt *©j {tették, hogy a 75 érce Jókai különös elhatározás előtt áll. Senki sem akart hiúm a dologban. A iegÍTgís knaaaWb napokról igy ir Fesztv® é: Jókai „szökik" „Egy reggele®, szeptember első napjaiba®, beállít Árpádhoz — (Feezty Árpádhoaí, a nagy fesíőmüvét'zhez. — A szerit.} — Gyula, papa inasa s dadogva mondja: ő már nem mer tovább hallgatni. A mébóságos ur holnap szökik, már be vau Palkóira minden; nézzük inog. Nem hazudott, két láda volt már bepakolva. A® ©gyekbe® csomó könyv legújabb msnakájához. Hála Mennék, legalább dolgozni akar, ea megnyugtató... A bár h&tmn Jókat bará/íaára „Árpád (rögtön elmein! Hegedűsekhez figyelmeztetni őket, itt a® utolsó óra. Netm hitték. Azt hitték, cseládpletyloa. EOdkor összehivfia Jókai és a ,mi barátaink közül mindazokat, kik már Pesten voltak. Nedeczlky Istvánt, Dárday Sándort, Gozsdiu Eleiket, Dormijanovitsort, Bródy Sándort, Fenyőt, Bársony Istvánt, Herezeg Ferencet és Gárdonyit. Mind gyanútlanul jöttek s óriási meglepetés volt, miikor így szólt hozzájuk: — Barátaim, azéirt hivattalak beaiaietfte&rit, lássátok, hogyan hagyja e3 otthonát Jókai Mór!... Mind rá támadtak: lehetetlen... rágalom... Bródy Árpádhoz ugrott:-- Árpád te rágalmazol! .., Bársony zokogni kezdett, mindenki saját tetm- l peraimen túrna szerint kezeit tördelte, könnyes | szemmel hadonászott, vagy az asztalt verte. Miu- Idieuki Árpádot gyanúsította. isteni haragudott meg érte! Papa iráiit'i szeretedből. tették... Szép volt látni a különböző korú, állású, temp eremen tűnni, erős férfiaknak e«t &■ nagy fájdalmát... Árpád kértes követelte tőlük: jöjjenek ei más- • nap reggel meggyőződni — rágalmazott-e? ... .A. drámai Molyáé u utolsó találkozás Jókai és Fes®ty között iMósnap korán felment Jókaihoz * megkérdezte: — Igaz-e, pápákám, hogy Maga ma ed akar szölín'i? Máért nem mondja meg nyíltan? így egy 'iskolásgyereik megy ei hazulról, nem Jókai Mól'!... Mi est a bizalmatlanságot nem érdem-eijüík:. Nem fogjuk semmi oselekedetébe®, vágyában aOaadá- ly-oaní. Se jogunk, sem kedvünk hoztó ... Míg Árpád beszélt, a scMafrockija bojljalvial játszott; akkor hirtelen zsebébe nyúlva, egy levelet, Árpádhoz cáímzett levelet vett ki. Bécsi hotelből. volt' oimie-zve. Tartalma ilyenforma: ,j2® még fiait adnak érzesm magam 8 boldog akaróik lemná.. Ez volt az utolsó találkozás Jókai és Feszty között. «„. Az inas jelentette, 11 árakor két kom jön. A* utolsó, izgalmas próbálkozás Árpád lizeut Hegedüsólíhe®. Most már aztán cdhitték. Kétségbeesetten rohant Hegedűs Sándor és Hegedűs Lóránt. Jött Dárday, Nedeczlky... 9 óra volt, a kocsik 11-re voltok rendelve. Lassan érkeztek a többi barátok ía. Lent a műteremben nagy vitáli folytak. A többség szí kivánia, követelte: akadály urnám meg r* esküvőt báima áron ... Ezt sem én, sem Árpád nem engedtük. Az általános többség, a priidebbek, takarékosabbak aat akarták, hogy orvosilag vizsgáltas- «uk meg őt. HiivaMosan kell deineniik seulistt kimondatni. ügy neim köthet házasságot. A törvény előtt elveszti polgári jogait. Meg lesz mentve sók keserűségtől, m országot sem éri ilyen csalódás é» minket sem tagadhat M... Felpattantam: — A® ajtó ©lé áfflok, a testemmel védem cm* lekvési jógái Neki íb ven. annyi cseiekrvési joga, HJflot aikártmelyáik hordárnak. Hírnevét, pfeasét maga azerezte, neon örökölte senkitől. Ahogy megszerezte, úgy *1 is dobhatja, ha a® neki úgy tetszik!" Árpád nekem adott igazat Hozzátette: — Semmid, swnM rólunk a gyanút soha 1© nem mosná, hogy a pénzéért tettük. A vüta'elíkeseTed.ettén tovább folyt. A legfen- taeffit«ikuí?abíb prepozíciók bangzottaík d. Erőszak alkaiknazáeát (követették ofkoa emberek, — irió- zatM utasntotituk el. Játaá marad .. ? A vita közben Pista bácsi Mmeut papához • szerel elével, tapintató© lényével annyira vitte, hogy — nyakéba borult, megcsókolta s azt mondta: „köszönöm neked, hogy megmentettél. Nagy veszedelemben vottam." S megígérte, lemond minden terviéről, oaak azt az egyet engedjék meg neki, —- mégegyszer lássa s elbúcsúzzék attól, akitől nwet igé i'otétnél fogva örökre el fog válni... Általános lett az öröm. Dárday airt a boldogságtól. Árjaid s megelégedő közepette ezoane- rnan mondotta: — Jókaii nem fog többé visszatérni. Erre megint mind rátámadtak, kivétel űélküí1. ÖOOOÖOOOOÓOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCiíLlllMlíZl ma 5-órai tea (két orchester) & O r E6te elsőrangú előadás Paul Gordon- ^ p nal, a fenomenális kötéltáncos művész- £ g szel az élén. q «n Kezdete pontosan V«9 órakor. ö Í? ^ OOGOOOOOOOOQOOOOQOOOOOQOOQOOOQoh Hm tudtam, neki van igaza.., „Az én boldogságomnak már vég© ...“ Valaki azt proponálta, menjünk fel hozzá mindnyájan. Köszönj'üik meg Jókainak nemes és bölcs elhatározását. Árpádnak ás nekem nem tet- sseft ez a gondolat. Szánpadiasnak láttuk. Azért csak mentünk a többiekkel. De leghátul marad- tunlk^h^y ne is Mason. Ott ült az Íróasztala mellett összeesve, mint egy nagy beteg. Az is volt. Szegény, öreg ember volt Sokan őlellgertitéfki, csókolgatták, hálálkodtak neki. Főleg a család. fin csak a lelógó kezét csókoltam meg szótlanul ... Nem tudta, kik beszélnek hozzá, ki érinti meg. Nem nézett feá a® egész idő alatt. Annyit mondott csak tompé hangon: — Af én boldogságomnak már vége ... Igaza vett .,. Hegedűs Lóránt hálája Hegedűs Lóránt, aki a* egész idő alatt nem vett itt, az utcán találkozott vele, amint Dárdaival távozott. Végtelen szeret etében Mérdepelt előtte? a« utcán, átkarolta lábát g agy könyörgött : — Mónic bácsi, gondolja meg, gondoljon Magyarországra e a nevére!... Nem felelt, — talán nem is hallotta- Talán nem is értette. Pedig hogy szerette Lórántot, (kiesd korától kezdve. „Nagypapa, ne menjen!..." Négyéves kislányom abban a pillanatban lépett ki dajkájával a kapun s boldogan rohant a nagypapa felé... ellökte... az, aki azelőtt napszámosokkal szedette M a gyökereket a földből * a négy köveket, a Svábhegyen, hogy meg ne. botoljon kicsi Iáiba .. „ ...S most, *TOÍk«r tudja, hogy utoljára, látja, ellökte... A gyerek sárra fakadt s agy kapaszíkodbtit hete: — Nagypapa, nagypapa, hová megy? Nagypapa, se menjen!... Hegedűs ók, Dárday vele sírtak, bér még biz tok &s adott seó bán. Ifi nem sírtunk, — ki sem mentünk, — de mi tudtuk, bog) mi lesz... ... Félóra múlva Dárday támolyogva jelent meg, mint akiit főbeütőttek. Már nem sári, — szikrázott a flzeme, a aselid, kék szeme. a* ama vörös voi< a ezégyentői. — Jókai megszegte a szavát!... Hogy est nekem meg kellett érnem!... Hogy ez lehetséges volt! ... A 76 éves Jókai mégis nősül... Közben elterjedi a városban a hir. Jöttek ismerősük, akiket 10 éve nem láttunk; jöttek vadidegenek, urak, nők, akik a bajukat tépték, sírtak, jajgattak. Megtámadtak bennünket, Árpádot és engem, miért hagytuk idejutni. Miért nem afkia- dályoffltuk meg... A mi kötelességünk lett volna ... Egy nő jött a férjével, ma már nem tudom, l«ik voltak, de úriemberek. Hisztérikn lehetett- Mindenáron vitriollal akart közbelépni. Alig te hétett lebeszélni, megakadályozni.,. tS másnap volt áss edküvő...“ Hogyan tagadta ki Jókai a leányát? — Drámai részletek botrányok drámai sorozatából — As emlékirat ezután megemlíti, hogy az ufa- afc a‘latt miég küldött Jókai Fesatynek egy szere- teltelj'e* levelet, hálásan említve magatartását az utolsó napok alatt. Azután jött a fokozatos szakadás a két család között. A napló különösen két esetet tárgyal ré«s- leteeebbeo. Egy kis tapétaajtó ... Az egyik 4 ,falazás" volt. Az történt ugyanis, hogy a Fesztyék lakása s Jókai Móré is egy házban, a Bajza-utcába® volt. A két lakást egy kis ta- pétaajtó választotta el. Szegény Gozedu El&k adta azt a szerencsétlen tanácsot Fesüstyéfknek, falazzák be az átjáró ajtót, miután hosszabb időre elutaztak Budapestr^, nehogy mái ie, mint Jókai, átjárhasson a* ő lakásukba. Jókait mérhetetlen dühbe hozta 9 mélyen sértette ez ás eljárás s megfenyegetve a házait, aat kiáltotta, hogy keservesen megbosszulja magát ezért a sértésért, amit rajta elkövettek... Ez a súlyos inddens egyenlő volt a telje® * kiitáissal. De az igazi nagy, a katasztrófát okozó öaszeültköffléB csak később következett, be. A ko- szorubotrá.ninyal', aimit Európára szóló botrány követett: az agg Jókai kitagadta leányait... A koszoruboteány Az emlékirat, elég részletesen foglalkozik ezzel, a Feszrtyné számára valósággal tragikus kiane- uetelft incidenssel. Akkor künn éltek Firenzében. Már oda kapták .ismételten az értesítéseiket, hogy as ilju Jókaáné már másodízben helyei el Mind- szentek napján koszorút Jókai első fellr«íégié®ék sírján s a .szalagon ez a felirat szerepel': Jókainé — Laboríalyv Rózának Mintha Laborfalvy Róza nem lett volna Jó- kainé... Bosszantott® a dolog, de nem vette tragikusan. Az elkövetkező nyáron azonban ismerősök, idegenek már jő el őre „hecc elték", hogy ha még egyezer megismétlődik, ne tűrje, köt^ssége közlbe- lépni stb.... Bármennyire idegenkedett ie tőle, ezek alatt a befolj'áeok alatt miégis ellratározte. hogy megteszi, amit annyira lávámnak tőle. De átadom a szót az eset tragikus főszereplőjének: „Úgy gond öltem el, kimegyek, mint rendesen a temetőbe, a lámpást meggyujtatom az őrrel, aki egész évem át őrzi azt s ha újból ott lesz a sértő felirat, vele levágatom... A koszorú mindig szent, ahhoz nyúlni nem szabad ... A szomorú elégtétel ... ...Egyszóval kiértem áremelőbe. A koszorú ott volt s a szalagon tényleg az a. bizonyos felírás. Megkérdeztem az őrt, ki hozta ide. 11a esetleg a pap, gondoltam, akkor nem tej.TfásPíüÉ SEupeplcszfáítal is hWp^bbI „F08W 0.ra.i!.H. Pnaha II., Síépanshá 57. 6
