Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-19 / 288. (1326.) szám

1926 december 19, vasárnap. 'í*mQAÍ-/v\Afi^AR'HIRIiAE 5 Egy női Casanováról a világhírű és gyönyörű szép Otero asszonyról esik szó mostanában. Azok az emberek, akik har­minc vagy harmincöt évre emlékeznek vissza, tudni fogják, hogy akkor ez a név mit jelentett Európában és az elfakult varieté színházak uj fényben fognak ragyogni az emlékezés lelki sze­mei elölt- Párisban könyv jelent most meg: A szép Otero emlékiratai és aki e könyvben lapoz, a harmincöt év előtti Európa egyik legnagyobb női szenzációjának démonikus képeivel fog találkoz­ni. A szép Otero nem volt művésznő és a félmű­vészet hermelinpalástjába burkoltan egész Euró­pában a legnagyobb művészetet .tanította és do­kumentál la: a szerelem művészetét. Egy anekdóta jellemzi ennek az asszonynak mámoros, csodála­tos életét. Otero asszony egy párisi kis varieté színházban szerepelt és állandóan együtt látták egy odatartozó kis színésszel, aki mint a hü kutya ragaszkodott ehhez a gyönyörű asszonyhoz. Egy napon a színészt egy mogorva képű angol kereste fel és megkérte, hogy mulassa be a szép Otero- mk. Ez megtörtént és este együtt üllek egy kis monlmartrei korcsmában. Az angol csak ennyit mondott az asszonynak: „Jöjjön velem egy hétre Londonba“. A szép Otero felfogta a helyzetet és igy válaszolt: „Nem lehet, mert a szabónémnak tartozom, a számla 90.000 frankot lesz ki, s ha nem fizetem meg, nem adja ki az uj ruhákat. Azonfelül meg a színháznak legalább 50JKI0 frank pörAlél kellene fizetnemAz angol egy pillanatig sem gondolkozva, 10.000 frankot hozzácsapott az összeghez, két csekket veit ki, az egyilcet a szín­ház igazgatóságára, a másikat a szabónő címére állította ki és átnyújtotta a szép Otcronak mind­kettői. Otero asszony a telefonfülkébe sietett, ér­tesítette a szabónőt és a színház igazgatóságát a helyzetről, külön-ki'dön mindegyiknek iiz % levo­nást engedett és vissalérve az asztalhoz, bejelen­tette, hogy minden rendben van, elutazhatnak Londonba. Mikor egy hét múlva egyedül tért visz- sza Londonból, nemcsak 135.000 frank volt a zse­bében, amely összeget a százalék levonása után úgy a színház, mint a szabónő neki visszaadta, hanem még egyszer ennyi. Ha az ember a könyvet a megfelelő szkep­szissel lapozza át, akkor rájön arra, hogy hogyan íródnak az ilyen könyvek. Az Otero esetében a titok eléggé nyilvánvaló. Műveltségi foka olyan alacsony volt, hogy ez a szinte pornografikus könyv a maga hihetetlen primitivüásában éles világításba hehyezi ezt a nőt, akt Európa koroná­zatlan királynője volt. Nem ö a könyv szerzője, ő csak az anyagot szolgáltatta és Claude Val­imon1, áléi az előszót irta, a könyv szerzője. Az egész könyv arra törekszik, hogy egy gyönyörű szép női test rejtélyes hatalmát mutassa be a mai közönségnek, egy kísérlet tehál, amely nem sike­rülhetett másként, csak a pornográfia igénybevé­telével. Mert az idő munkáját megállítani nem le­hel: az idő munkája a rombolás és az építés, az enyészet és a teremtés. A szép Otero nem szép Otero többé, az emlékezetben sem, mert az emlé­kezetet az utána következő szép Oterók annyira megostromolták, hogy az egyes nő képe teljesen elmosódott és összekeverődött az utána következő nők vonásaival. A könyv szerzője egy helyen a kővetkezőt mondja: „Az a szépség, amely miatt a férfiak eszüket vesztik, általában teljesen ér­zéketlen a férfiszivek szenvedélyes follobbanásá- tal szemben, de a szép Otero nem tartozik emé passzív szépségek közé, amelyek nem akarnak azokról a viharokról tudomást venni, amelyeket ők maguk idéznek fel. Életében gyakori eset volt, hogy a vihar azt röpítette fel az arany és a szo­ciális pozíció trónusára, aki a szép Oteróban ezt a vihart felidézte. Ez az asszony szenvedélycsen szeretett és mélyen szenvedett. Valódi asszony nemének összes hibáival és erélyeivel, nemének minden jóságával és rosszaságával“. Ez a megállapítás annyiban igaz, hogy ez a női Casanova a gazdag kereskedőtől egész Vilmos császárig mindazok által ünnepeltette magát, akikről azt hitte, hogy ünneplésük méltó az 6 szépségéhez. Eugénia excsászárnő olyan gyöngy­sorral ajándékozta meg, amely békében milliókat ért, tisztára azért, mert „ezt az isteni női testei szebbé akarta tenni". A szép Otero női szépsége tehát a nőkre is nagy hatással volt és ez rokon­vonása a nagy olasz szépség- és ezerelemkirállyal, Casanovával. Kettőjük között a különbség csak ép­pen annyi, mint amennyi férfi és nő között az élet műiden megnyilvánulásában fennáll: a férfi majdnem, mindenben alkotó és aktív, a nö passzív még olt is, ahol aktív. Casanova az egyes sze­relmi élményekről igazi férfiúi szellemaktivitás­sal műremeket alkotott, amely több és nagyobb értékű, mint Von Juan szerelmi története. Casa­nova minden szerelmi élménye szellemmel telített és ezért dacol az idővel, dacol az enyészettel. Ne­ki sikerült az, amit az Otero könyvének szerzője hiába próbált, sikerült az egyes egyéni alakot az idő forgatagából, tehát az elmúlásból kiemelni és mint fel magasztosult eszmét az örök lét légkö­rébe emelni. Mert Casanova művész volt. De ez a női Casanova, a szép Otero, aki művésznőnek 'adta ki magát, nem volt művésznő és nem volt müvé zlélek. Testével, amely benne maradt az idők folyásában és igy az enyészeté és a. múlásé, lelke is elenyészett, meri hiába élte meg a nagy szerelem ívelő pályáján az egyes szédítő állomá­soké,: nő maradi, passzív maradt, életéből műre­mekei nem tudott csinálni, mert életét csak élni tudta, de nem alkotni. n. p. xx A Kis Pythagoras megható történetéi kicsi­nyeit és nagyok örömmel olvassák. | JÖGÁSZGKés ügyvedvizsgára készü- j j lök kérjenek „ÚTMUTATÓ"-t, Dr. Fehérvéry I Szemináriumától, BUDAPEST IV., Váczí u. 20. ( Keglevich- Kohner Alice pőre volt férje, Lederer ellen Az asszony a válás alkalmával „erkölcsi kényszer alatt és hisztérikus elmezavarban" mondott le vagyoni igényeiről — A hamisított váltó ügyében a bíróság kihallgatta Lederert Budapest, december 18. A budapesti tör* vényszék ma délelőtt kezdte tárgyalni Kegle­vich Pálné grófné £0 milliárdos pőrét, ame­lyet volt férje, Léderer Károly ellen indí­tott. 1921 tavaszán ugyanis Kohner Alice el­hagyta Léderer Károlyt és válópert indított ellene. Lederer a válást nem ellenezte, de Kohner Alice kénytelen volt egv szerződést aláírni, amelynek értelmében lemond min­den a házasság alatt szerzett vagyonáról, ki­véve egv palotát amelv még a házasság előtt is az asszony tulajdona volt. A pör most oda iránvul. hogv Keglevich-Kohner Alice ügyvédje a bí­róságtól kéri a szerződés hatálytalanítá­sát. mert azt az asszony egyrészt erköl­csi kényszer alatt, másrészt hisztérikus elmozavarában irta alá. Az ügyvéd az eredeti jogviszony vissza - állítását, valamint 300.000 aranykoronának a visszatérítését követeli, mert az asszony ennyi hozományt hozott s Lederer pedig az összeget a válás ideién már csak papirbank- iegvekben téritette vissza. Azonkívül az asszony részére öt bérpa­lotát és két birtoknak a felét igényli. A bíróság a mai nap folyamán Kegle­vich grófné hét tanúját hallgatta ki. Lederer Károly megérkezett Budapestre Lederer Károly a tegnapi nap folyamán Davosból Budapestre érkezett és újságírók előtt ki jelentette, hogv a váltóhamisítás üsrvében szabad folyást enged a bírói eljárásnak, mert az hivatalból üldözendő cselekmény. Tulajdonképpen zsarolási manőverről van szó, amelynek alapján az érdekeltek kihasz­nálták az asszony naivitását és azt hitték, hogy Lederer a botrányok elkerülése érde­kében ki fogja fizetni maid a hamis váltó ér­tékét. Lederert a mai nap folyamán a hami­sítási ügyben kihallgatja a vizsgálóbíró. Újabb letartóztatások Budapest, december 18. Lapzártakor je­lenti budapesti szerkesztőségünk: Gróf Keg­levich Pálné milliárdos váltóhamisitási ügyé­ben délután szenzációs fordulat állott be. Az ügyészség megkeresésére ugyanis a rendőrség előzetes letariózlalá-sba he­lyezte Faludi Oszkár dr. ügyvédet, lovag Ashbash Henrik nyug. ezredest és Balta Antal nyug. főhadnagyot és nyomban a vizsgálóbíró elő vezetette őket. Faludi Oszkár dr. ellen az a vád, hogy Keglevichnéuek azt a tanácsot adta, hogy, ha igaz, az hogy férje felhatalmazást adott neki a váltók aláírására, úgy erről közjegyzői ok­iratot állíttasson ki. Amikor pedig Keglevich grófnő ezt a közjegyzői okiratot felmutatta, Faludi Oszkár dr. több bankkal tárgyalt a vál­tók leszámitolása érdekében. Lovag Ashbash és Bállá pedig mint tanuk szerepeltek ebber az ügyben. Az ügyészség úgy találja, hogy őket is bűncselekmény gyanúja terheli s ezért rendelte el őrizetbevételüket A gyanúsítottakat a vizsgálóbíró ma még nem hallgatta ki, hanem hétfőre rendelte őket újból magához. Addig mindhármukat a Mar- kó-utcai fogházba kisérték. Egy zseni közvetlen közelében — Feszty Árpádné Jókai Mórról — Az ógyallai Feszty-kastély uriszobájában csendes beszélgetést folytatok egy szomorú, fehérhaju asszonnyal. Jókai Mór leánya, Feszty Árpád özvegye. Egyik legavatottabb tanúja a magyar irodalom, a magyar művé­szet hőskorának. Fehérhaju asszony bubdfri- zurával. Régi, nagy emlékek őrzője, friss, modern horizonttal, a legszebb élet osztályo­sa, akit élete derekán, tragikus életcsapá- sokfcal sújtottak, sokszorosan... Titkok légköre ... Csendesen beszólt az alászáiló délutáni szürkületben. Történelmi levegő nehezedett a mellemre s szorította őt is. Mit szabad el­mondani s mit nem?.., S az elmondottból mit szabad megírnom s mit nem?... Titkok sejtelme homályosát sok mondatot. Jókai há­za, Jókai élete s azoké, akik körülötte éltek telve vannak romantikával, titkokkal, sejtelmes, bizalmas részletekkeL Mikszáth Kálmán irta meg a „Jókai Mór és kora“ cimü munkájában: „Annak a háznak az volt a tragédiája, hogy túlsók volt benne a titok...“ — A titkok fátylát felfedni, egyelőre ko­rai, — mondotta kiváncsi kérdéseimre Jókai Mór leánya. — Az emlékirataim két kötele már megjelent. A harmadik kötet, amelyben sok olyan kérdésre fogok adni választ, amelyre ma még nem reagálhatok, csak ha­lálom után fog megjelenni. Már nagyjában készen is van. De ezt még nem látta senki... Újságíró számára kínos az a szituáció, amidőn titok lebeg közötte s az mformálója között. Ilyenkor nehezen indul a diskurzus. Most is nehezen indult, de Feszty Arpádné a rutinirozott causeur minden könnyedségé­vel hamarosan átsegített az első nehézsége­ken. Gazdag ömléssel beszélni kezdett Jókai Mórról, a magyar mesék fejedelméről. S egy rendkívüli emberről, egv kétségtelen zseni­ről a közvetlen környezete mindig tud olyan érdekes intimitásokat elmondani, amelyek nem tartoznak a „titkok** 1 közé, amelyek mégis nagyon érdekesek, mert az ember jellemzésére alkalmasak. Arra kértem meg Feszty Árpádnét, hogy ismertesse meg velem Jókai Mórnak, annak a rendkívüli embernek néhány rendkívüli tulajdonságát. Rendkívüli erényeit, szokatlan gyengéit. Furcsa kérdés. De Feszty Árpádné fölényes intelligenciával, kifinomodott lélek- analizáió készséggel mondott el sok jellemző apróságot Jókai életéből. Hogyan dolgozott Jókaj Mór? — Az iróembereket bizonyosan érde­kelni fogja, hogyan dolgozott Jókai Mór?... Szinte hivatalos órákat tartott. Reggel hatkor kelt, felhőikor megreggelizett, reggeli után fél 11-ig dolgozott. Ebéd után félórát aludt s kettőkor uira nekilátott a munkának s ötig nem mutatkozott. így volt ez 70 éves koráig. Ezeket a „hivatalos órákat*' még utazása közben is betartotta. Vasúton, ven­déglőben, idegen családoknál ebben az idő-: szakban előszedte lila tintáját, speciális író- tollát. speciális papirosait s dolgozni kezdett. Csak lila tintával, csakis speciális tollal és speciális, megszokott papiroson tudott írni, egyébként megakadtak a gondolatai. Munka közben nem szabadott őt zavarni. Annyira érzékeny volt, hogy nemcsak az ő szobája volt elzárva, hanem a vele szomszédos két szoba is, hogv semmi zaj ne érien hozzá. Az egész ország szállította Jókainak a regényanyagot — Tüneményes gyorsasággal dolgozott. Néha egyszerre 3—4 regényen is. Ezek a gyengébbek voltak. Ha elkészült egy munká­val. akkor jegyzőkönyvét szedte elő s a fel­jegyzett számtalan téma közül, amelyik pil­lanatnyilag legjobban megkapta őt, annak a regénynek a munkájába kezdett bele. Egész Magyarország küldött neki témákat. Ha egy régi családnál régi okiratokat találtak, amely­nek valamilyen regényes háttere volt, ha va­lakinek valamilyen érdekes romantikus él­ménye volt, Jókaihoz küldötte. Mint kis folyók nagy viz felé, úgy ontot- tották a kis emberek témáikat a nagy Jókai szónoki zsenialitása emberhez. — Nemcsak nagy iró volt, hanem tüne­ményes szónok is. Ez bizonyos mértékben hátrányára volt. mert politikai ambíciókat ébresztett benne, aminek csak az lett a kö­vetkezménye. hogy a végtelenül jóhiszemű, minden rafiné­ria nélküli embert ismételten kihasznál­ták. sokszor ízléstelenül, korteseélokra. — Mert a politikusok tudták, akit Jókai megy el támogatni a választá­sokon. annak nyert ügye van. — Nemcsak a nagy regényíró óriási presztízse révén, hanem szónoki zsenialitása is óriási sikereket szerzett neki. Lágy, me­leg hangja volt, melodikus, behízelgő, köz­vetlen, a pátosza tulzásnélküli, de ellenáll­hatatlan volt, azt csinálta a hallgatóival, amit akart... — Erre jellemző példa egy gyerekkori emlékem. Nem tudom, mikor, nem tudom miért lehetett, gyerek voltam, csak az a fé­lelmetes zaj van még most is a fülemben, amikor a tömeg ordítozva közeledett a há­zunk felé, Djákok jöttek tüntetni valami miatt Jó­kai ellen. — Az ablakokat kővel hajigátták, macs­kazenét rendeztek, nagyanyám sirt, én gye­rekésszel azt képzeltem, megölnek bennün­ket; iparkodtam a helyzet magaslatára emel­kedni s Jókai mellett hősi halált halni. — A tömeg vészjóslóan a kaput dönget­te s nagyapa k:i akart menni a tüntetők közé. Én mentem elől, kicsiny leány egv szál gyer­tyával, én nyitottam ki a kaput, akkor még a tüntetők nem voltaik vérszomjasak, mint ■■TF11B1III■■■ MiiII■ ■ I 11■ HICTWMKV.rffinMMM'JWffUBBa—BB—■——— I Finom ékszer a legszebb ajándék Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. ^■■■r»gkKTOif^awr^mBPmanMacsmmMiíiwmir n min.ih’iwttiiiibi iii— a maiak s harsány hangon kiáltottam a tün­tetők felé, hogy Jókai beszélni akar! — A zaj pillanatok alatt elült, a megle­petés zsibongása után megszólalhatott a papi. Félóra múlva a tüntető diáksereg egyet­len extázisbán ünnepelte a nagy irót s vállaira emelte, — A szónok Jókai felülmúlhatatlan si­kere volt. A Kossuth-beszéd előzményei — Persze, nagyon önérzetes is volt Er­re neki aztán igazán iogcime volt. Mikor Kossuth Lajos meghalt, Jókait szemelték ki, hogy felette halotti bőszedet mondjon. — Borzasztóan örültünk. Hála Istennek, ez megint hozzá méltó szereplés. Eleinte neki is tetszett a dolog ,de egyszer rossz kedvvel jött az ebédhez s kijelentette, hogy nem tarthatja meg a beszédet Heify volt nála s azt mesélte, hogy Kossuth gyűlölte s mindig szidta öt. — Olyan ember felett, aki gyűlölt en­gem, nem tarthatok beszédet. Ez minden etika ellen volna. — Sikerült azonban egv hiteles tanút szerezni, aki Kossuthnál járt halála előtt s látott a könvvtárában több Jókai-regényt, sőt egy regény margóját tele látta Írva megjegy­zésekkel. Ez hatott s Pápi mondott egy cso­daszép beszédet, ami méltó volt úgy az élő, mint a halott óriáshoz. Jókai emberismerete — Azt mondják egyes nagyon szigorú esztétikusok, hogv Jókai regényeinek alakjai nem jól jellemzettek. Nem akarok most esz­tétikai vitákba bocsátkozni, csak azt jegyzem meg, hogv bárcsak olyan emberismerete lett volna, mint amilyen pompás jellemző ereje volt. ő, aki a legmerészebb lélektani problé­mákat oldotta meg regényeiben, _ soha nem ismerte azt, akit testi szemei­vel látott, aki fizikailag közel állott hozzá. — Karakterét is csak azoknak érezte, kiket hírből ismert vaev évek előtt látott, de azokat aztán mesemódon, természetfeletti ' módon ismerte. Ellenben a közvetlen közelében élőkről teljesen hamis cs véletlen, momentán kialakult képzelete volt. — Mindez csodálatraméltó, emberfeletti fantáziájával kapcsolatos. Fantáziájából ala­kult ki az a természettudományi, csillagá­szati alapon szőtt, amellett a gvermeli naiv hitének minden bájával bíró mesevilág. ^ csodavilág, amolyhez hasonló szép és nagyszerű, nem tudom, fog-e még valaha emberi lélekben születni? ... Jókai fantáziája — Az ég minden csillagának meg volt a maga meséje az ő számára. Mindegyikben járt már. Barátságban volt a természeti erők­kel. Viharban kiment a nyitott verandára, mintha vendéget várna. Mint gyermek, ilyenkor mindig azt éreztem, több, mint ember!... — Az a csudáé élet a szemében! - •. Mintha azt mondotta volna a villámnak, szél­vésznek: „Ti hozzám jöttetek, testvéreim vagytok, a mindnyájunk Atyja küldött, me­séljetek arról a sok csodáról, amit a föld ha­tárán kívül láttok, hallottok, —- amiket itteni emberek még csak meg sem értenek... — Volt egy nagy távcsöve. Akkora len­cséje volt. mint egv tánvér. Láttuk rajta a Saturnus összes gyűrűit. Nem volt nap, hogy papa ne nézett, ne vizsgálódott volna rajta. — Fanatikusan hitte, hogy akik érde­meket szereztek rá, főleg akikben erős volt a szép, jobb, tisztább utáni vágy, azok halá­luk után tökéletesebb csillagba jutnak, mint a Föld, ahol intelligensebb, nemesebb, légie­sebbek lesznek. A rosszszivüség, állati tu­nyaság és brutalitás pedig még fejletlenebb életviszonyok közé löki vissza az egyént. — Ö a Marsba készült. Emlékszem, sváb­hegyi terraszunk ablaka narancssárga és bí­borvörös üveglapokból volt összerakva. Órákbosszat néztük ezen az ablakon keresz­tül a fákat, virágokat s próbáltuk elképzel­ni, ilyen világítás lesz-e odafenn a Marson? Uj csülag az Androméda ködképeben — Csodálatos, milyen megérzése, látnoki ereje van sokszor a költőnek. Egy novellájá­ban, táborozó katonák ismeretlen csillagot fedeztek fel. Huszonnyolc érvel a könyv megjelenése után tudósok ugyanott, az An- dromóda ködképében uj csillag létezését ál­lapították meg. Jókai imádkozik ... — Megható volt az esti imája, öreg nap­jaiban, épp ugv. mint kisfiú korában, össze­tett kezekkel, a kis gyermek és a zseni nagy bizalmával imádkozott Istenéhez. Minden örömében bajában hozzáfordult; hitt abban, hogy közvetlenül meghallgatja őt; szerette mesélni, hányszor mentette meg uagv vesze­delmektől. Törhetctlcnül hitt a lélek halhatatlansá­gában. — És abban is, hogy az élők és hatottak

Next

/
Oldalképek
Tartalom