Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-31 / 296. (1334.) szám
1926 december 81, péntek 'KacaiMAfifeAR-HÍMíflB 5 Rudnay Gyulával, budai műtermében Budapest, december. XI « az ember? Ez a szelíd arcú, végtelenül szerény, finom és halk beszéd ü ember, szürke ruhájához hordott különös, széles nyakkendővel, aminek fehér mását lovagló hölgyek öltik gallérjuk köré. Ki ez az ember, e szelíd szemekkel, nyárepolgári módon fésült bajával, ahogy az állvány előtt ül és íestéklakkot rázogat zöld üvegben, miközben uj és uj cigarettára gyújt abból a dobozból, amelyben leánya, Rózsiké hozza át a lakásból a sürgősen töltött cigarettákat Ki ez a gr-elid ember, akinek képei drámaiak és lzzóak, akinek színein és kompozícióin egy fój- tott és robusztus temperamentum ecsetje világit, akinek vásznain % sötét aszfaltnak, a hideg kéknek ós a komor harmóniáknak tobzódásában a fehérnek jajditó és hasító felkiáltása harsan felénk, hogy lrámalabbó, még mélyebbé fokozza a színekből és lázas futamokból komponált zséniálié egészet! Ki ez az ember, hol találom ir.eg ezt az embert, belülről, lelkében, hógyha első meglátásra is ilyen hatalmas ellentétté fokozódik az ember és a művész. Ha felületes köszönő viszonyban vagy vele, eszedbe sem jut, hogy nagy művész. Mert szerény, egyszerű. Ember. Ha a müvét nézed: vélnéd Szabó Dezső viharos pándánját találod benne. Ritka ilyen ellentét a művész müve és árulkodó emberi mivolta között. Hol van hát eldugva képeiben a szelíd, jóságos, egyszerű ember és viszont keresem, megoldani próbálom képeinek izzó atmoszféráját, mély drámaiságát ebben a széles, domború koponyában! Budára jött ki, földszintes műtermet keresett és talált, azt mondja, legjobb világi tásu műterem Pesten ós Budán, az országnak ez a világhírű festője, aki szinte egyszerre tűnt fel, egynapról a másikra arriváit, hogy még szcditőbb gyorsasággal megismerje őt a külföld, Stockholmtól Rómáig, Bécstől Lón 'ónig, mialatt itthon a képzőművészeti főiskola tanári székét foglalta el. Finoman, halkan beszél Részletezve és szívesen. A cigaretták egyre fogynak az ujjal között. Jobbkeze még festékes egy kicsit, a lakkok, a kékek s komor feketék még apró pöttyökben tarkál- lanak a kezén: ez a mesterség velejárója, mint molnárnál a liszt és hivatalnok ujján a piros tinta. Nem volna szabad letörölni soha. Nagyon őrül, hogy művész. Az az ember, aki százszázalék bán megtalálta s fújta ki életformáját Semmi más hivatás nem lett volna jő neki A 1 mondja: — A gömörmegyel Pelsőcön születtem, azután rövidesen Bejébe kerüllek a szüle1 m, ott laktam én is. Beje művészileg hatalmas tökét jeleni számomra, máig is oltani inspirációkból élek. (Lám, igaza van annak, aki azt mondja, hogy egy gyermek megindulására nézve legdöntőbb a gyermekkora. A fiatal évek szülői házának hangulata, élete.) —• tompa Mihály-szellem élt ottan s hihetetlen az az áhitatos szeretet, mely odafüz. Speciális magyar szellem lüktetett is azóta bennem: a palóc lélek, aminthogy legértékesebbnek tartom a Vógrád-Heves-Gömör-Borsod négyszög magyarságát, a palócsdgol. A magyar lélek tömörsége és ereje éppen olt van meg! Mosolyog. Bevallja: — Igaz, hazabeszólés ez a fajtámhoz, de nem Is esoda, mert időnként ki-ki dokódik egy festő, író ebből « népből. Madarász Viktor is. (— Aztán hogy kezdett rajzolni, Művész ur, mikor még gyermek volt?) — Először négy esztendős koromban, krétával. Kikaptam, mert összefirkáltam a bútort. Igazuk volt. Palcsó Sándor, jó tanítóm mondta apámnak: „Tessék .várni, ebből a gyerekből nagy művész leszl" Dugva rajzoltam. Szégyeltem. Bár apámban is volt müvészvér. Lassankint hírem járt a környéken. Ugyannyira, hogy negyedik polgá- rista koromban már Bem tábornok diadalát akartam megfesteni Sóhaji Jól esik visszaemlékeznie. ■—Mit ner£ adnék, ha ezek a gyerekkori rajzaim most a kezemben volnának! (— Tudatos volt ez a müvészkedés?) — Dehogy! Nem volt ez tudatos. Csak folyton kísértett A szüleim akadályoztak. Makacs voltam. Nem érdekelt más. Aminthogy ma sem érdekel semmi más. Uj cigarettát vesz, körülnéz a képeken és -ismétli: — Kérem, nem érdekel semmi más, csak a művészetem. Néha hegedűvel vidítom magam. (Boldog ember.) — Pesten lett ön'udatos a művészetem, Szé hely Bertalannál. Az volt az egyetlen nagy rajz- pedagóg"-’'- Tudott is, látott is! Helyéscélu szisztémája volt. (— Ki volt mégis mai művészetének mes- t ,?) — Senkit sem fogadtam el mesteremnek. Magam utján mentem. Terhemre volt az elmélet (— További útja?) — Münchenbe kerültem HoIIósy Simoühóz. fi igazi mester volt. Közben Róma, ismét München. Aztán Páris. Bohémélet Mecenás-kéreéés, pénztelen napok és ösztöndíjas hetek. Vágytam már haza. Hiányzott a termékeny magyar levegő. Kérde rik Pár éban: Mért megy haza, hisz nincs ott **ni- mi! — Mondom: Éppen erre a semmire megv-k haza! — S v'sszajöttem, kérem, Párisból egyenesen Lice-Gicére. (— Gyönyörű távlatók: Páris—Lioe-Gice!) — Nem haj! Gömörben megerősödtem lag. Újra átéltem mindent Kezdődhetett a produktív munka. Hanem: házasodni akai~am. Először. Ez aztán megbénított mindent (- Ki volt?) — Bizony... nem tudom már a nevét... majd eszembe jut Nc-etf-'k. Első szerelem. lice-Gice—Párls. Horizont — Ez is eliüult Következő állomás Hódmezővásárhely. Elmondtam ott a palóc művészetet. Áhítattal fogadták. Alig tudtak róla! Kérem, érdekes, hogy ha messzebb van két magyar népcsoport, egymás művészi megnyilatkozásai hallatlan újságként halnak rá. (— Tovább!) — Somogy, Dunántúl (— E különböző vidékek különböző hatások is? Ki létet ma mutatni, még, vagy már?) — Nem! E vidékek egy közős fókuszban találkoznak. Nem tudom megkülönböztetni a különböző hatásokat — Aztán: háború. Bevonulás Losoncra. Közben már fontos megbízást kaptam. A Singer és Wolfn-r cég lekötötte összes képeimet Neki dől-1 goztam. (— Médnyártszky is, a festő. Gárdonyi is, az író. Keserves szerrMés volt! Méltóságod nem járt olyan rosszul?) — Nem! Velem nagyon méltányosan bán'ak. Ezerkilencszáztizennyolcas kiállításom, Pesten, döntő volt. A huszas és huszonnégyes kiállításra már mint jól ismert művész mentem. 1921-ben tanára lettem a Képzőművészeti Főiskolának, Európa va- lamennnyi fővárosát bejárták a képeim, a magyar reprezentatív kiállítások keretében. (— A nagy gobelin?) — Persze! A főrendiház fogadótérmébé velem terveztette az állam, nagyságra nézve a világ második gobelinje. Harminchárom négy szög méter! Honfoglalást jelenei. Jómagam is kiváncsi vagyok rá: hogy hatnak fonálra átszámítva. a színeim. Engedményeket kellett tenni. Most tizenöt ember szövi Másik állami megbízásom a debreceni egyetem épületiben két olajkép, történeti tárgyú. A másik kettőt Iványi-Grünwald Béla festi. Egyik képem témáját tudom: Csokonai (— Mit szeret legjobban? Táj, portré, kompozíció?) ~ Vérbeli komponista, vagyok. Csak a kompozíciókat szeretem... Ki tudja, hányadik cigaretta füstölög már Rudnay kezében. Finom füstfelbő szállóng a képek félé. Apróbb kompozíciók. Vázlatok és k;dolgozott képek. Fzóditő szinorcseszter, De olyan képek, hogy — ákár Munkácsánál, — itt is minden eésetvonás- ra rámondhatod: Rudnay. S uíővégre, vérbeli művésznek, talán mégis éz a legszebb diadal. (Ihyvi.) Szenzációs lélektani rejtély egy lefokozott főhadnagy pőrének tárgyalásán a prágai hadbíróság előtt Titokzatos bűnügy, melynek kulcsa vagy a hisztéria egyik különös esete, vagy pedig hipnotikus merénylet — Mért lett öngyilkos Ledec czredorvos? — Az orvosi szakvélemények sorra cáfolják az első tárgyalás szakértőinek terhe ő vallomásait — A fakirtermészetü főhadnagyon psychológiai kísérleteket mutatnak he a bíróság előtt Prága, december 30. A prágai hadbíróság szenzációs eset tárgyalásához fogott hozzá. A bűnügy annyira különös, titokzatos, hogy nemcsak a köztársaságban, hanem egész Európában is ritkítja párját. Egy perújításról van szó, amely az elítélt részéről, aki a büntetését már le is töltötte, arra irányul, hogy bebizonyítsa az orvosszakértők sorsdöntő tévedését e ezzel visszaszerezze becsületét. . ... - r, A vádlottak padján egy eivilruhás, gyenge testalkata volt főhadnagy ül, Aki két évet ült a thérésienstadti várfogházban s akit öt évvel ezelőtt csalásért és sikkasztásért megfosztottak a rangjától. Az érdekes perújításnak már az előzményei vannak tele titokzatossággal. Sikkasztás vagy rablás? 1919 szeptember 11-én a brüxi gyalogsági laktanya gazdasági irodájának a helyiségében reggel hat órakor a szolgálatot teljesítő altiszt égő lámpa mellett az iroda- helyiség padlóján eltérülten találta a gazdasági hivatal vezetőjét, Félix Rudolf főhadnagyét A tiszt eszméletlenül feküdt néhány papiros mellett a szobában, máskülönben rend volt. Hiába költögette, Félix nem mozdult. Azonnal orvost hivattak. Ledec ezredorvos megvizsgálta az eszméletlen főhadnagyot és az esetről felvett jegyzőkönyvbe belevette, hogy Félixet gyenge agyszélhüdés érte s esése következtében megsérült a lapockáján. Azonnal rovancsolást tartottak a gazdasági osztályban és megállapították, hogy a pénztárból hiányzik 29.900 korona. Egy följegyzés alapján megállapították, hogy Ledec orvos 800 koronát és Félix főhadnagy 100 korona előleget vett, a hiányzó összeg tehát 29.000 korona. Az ájult főhadnagyot a katonai kórházba szállították, ahol sokáig nem tért magához. Később parancsnoka meglátogatta és érdeklődött a pénz felől. A főhadnagy állandóan fejfájásról panaszkodva kijelentette, hogy ő semmiről nem tud, mert elájult s egész éjszaka eszméletlenül feküdt az irodában, Az orvosi szakvélemény alapján elítélik a főhadnagyot A vizsgálat természetes következménye a4 volt, hogy Félix főhadnagyot és Ledec ez- rédorvost a bíróság elé állították. A bíróság a jelekből arra a meggyőződésre jutott, hogy a főhadnagy ráfion ál tan akarta leplezni sikkasztását. Az eszméletlenség, a föltevés szerint, agy következett be nála, hogy előzőleg erősebb adag mortiuminjekciét kapott Döntő szerepet játszott .a főhadnagy él Ítélésénél az orvooszatkérlők véleménye. Hájek Ferenc dr. egyetemi tanár ngyan- is Slavik dr. törvényszéki szakértővel egyetemlegesen azt állította, hogy az ing vérfoltjai nem tisztán emberi vértől erednek, hanem, nagyobbrészt lóvértől valók. Az orvosszakértők hangoztatták, hogy egészen friss preparátummal vizsgálták meg a vért s ennek alapján jutottak a megállapításra. A bíróság az orvosi szakértők véleménye alapján bebizonyitottnák találta Félix főhadnagy csalását és sikkasztását s ezért őt két évi súlyos fegyházra s rangjának elvesztésére ítélte. Ledec ez- redorvost fölmentették. Hogy az ezredorvos mégsem lehetett egész tiszta a dologban, az kitetszik abból, hogy később minden különösebb ok nélkül felakasztotta magát. Újabb vérvizsgálat igazolja az elítéltet Azóta öt év elmúlt. A főhadnagy ártatlanságát folytonosan hangoztatva letöltötte két évi fegyházbüntetését és a büntetés leülése után ügyvédje utján kérte a perújítást. A legfelsőbb katonai bíróság végre helyi- adott a perújítás kérelmének és a brünni egyetem Barka és Rosek OTvostanárait bízta meg az ing vér foltjainak fölülvi zsgálásával. A két egyetemi tanár eskü alatt kijelentette, hogy a vérfoltok tisztán emberi vértől erednek és teljesen mentesek mindenféle állati vértől. Ennek alapján a legsúlyosabb vádpont elesett s így a bonyolult pöirt elölről kezdhették. A prágai hadbíróság Popler Albert hadbíró-alezredes elnökletével tegnap kezdte a pör újabb tárgyalását. A vádlott a patikusán ül a vádlottak padján s az elnök által föltett kérdésekre röviden csak azt feleli, hogy nem érzi magát bűnösnek. Lehetségesnek tartja, hogy a gazdasági osztály pénztára nem volt példás rendben, ő azonban nem csalt és nem sikkasztott, legfeljebb az 1919-es rendetlen viszonyok mellett rosszul gazdálkodhatott. De erre is mentséget hoz föl. A háborúból ugyanis többszörös sebesültként tért vissza. Emiatt aztán, annak ellenére, hogy semmiféle előzetes szakképzettséggel nem rendelkezett, a frontszolgálattól áttették a gazdasági osztályhoz. A bíróság Félix első kihallgatása után elsősorban alt vitatta meg, hogy Félix főhadnagyiak a kritikus napon történt sebesülése ólyaü nagymérvű vólt-e, hogy attól 12 óra hosszat feküdhetett eszméletlenül. Mi lehetett a gyanús eszméletlenség oka ? Hever céh dr. egyetemi tanár, az elmegyógyintézet vezetője, erre vonatkozólag teljesen újszerű szakvéleményt adott, mely egészen más megvilágításba helyezi az esetet. Heverooh szerint az eszméletvesztés oka nem a sebesülés volt, hanem a főhadnagy hisztériája. A vádlott — mondta az elmegyógyász — hisztériában szenved és az ilyen hisztériás ember hosszú ideig feküdhet eszméletlenül Előfordultak már esetek, hogy hisztérikus hölgyek egy hétig is feküdtek eszméletlen állapotban. A vádlottat különben hosszú ideig figyelte! és egyáltalában nőm látta annak jelét, hogy szimulálna. A bíróság előtt demonstrálják a hisztérikus főhadnagy fakir természetét A védelem előterjesztésére kihallgatta a bíróság még Wiener Ottó dr.-t, Prága közismert ideggyógyászát is. Wiener Is szenzációs újdonságokkal szolgált a bíróságnak. — A főhadnagynál különös érzéki jelenségeket tapasztaltám —■ mondta. — Megállapítottam, hogy idegei nem reagálnak egyenlő mértékben sóm az elektromosságra, sem pedig a szúrásokra. Hajlandó vagyok ezt az or- vesszakértők előtt is bebizonyítani. A bíróság felszólította az orvosszafkértőket, hogy Wiener dr.-ral együtt végezzék el a főhadnagyön ezt a kísérletet. Az orvos- szakértők kivonultak egy másik tereimbe, ahol Wiener dr. a főhadnagy testének több részén egyenlő mértékben és erővel szúrásokat ejtett. Az egészséges idegek helyén azonnal láthatók voltak a sebek és a vérzés is megindult, viszont, más helyeken semmi nyomát sem látták a szúrásoknak, úgy hogy a főhadnagyon valóságos fakirtulajdonságo- kat konstatáltak. Wiener dx. továbbá még azt is előadja, hogy a főhadnagyot mindenféle formában villanyozta. A hátát villanyozva, anélkül tehát, hogy a főhadnagy láthatta volna, hogy mit csinál vele, sokszor hosszú ideig semmit sem érzett a páciens, viszont egyes helyekhez érve rettenetes fájdalmakról panaszkodott Felbe a hipnózis áldozata? Végül még bejelenti az ideggyógyász, hogy egy ilyen hisztérikus természetű embernél az eszméletlenség igen könnyen állhat be. Ugyancsak megfontolandó körülménynek hozta föl azt, hogy a főhadnagy spiritizmussal is foglalkozott, amit szintén paíológikus tünetnek minősít Wiener véleménye szerint nincs kizárva az sem, hogy a főhadnagyot a végzetes éjszakán’’ hipnózisnál altatták el. De hogy ki hipnotizálta, azt mái természetesen nem tudja utólag megállapítani. Ezzel az orvosok kihallgatása véget ért A szakvélemények szenzációs fordulatot hoztak a titokzatos ügyben. Az uj szempontok alapján a bűnösség gyanúja mindinkább az öngyilkos Ledec orvosra terelődött. A bíróság ezután felolvastatja a pariira- tokát, majd a tárgyalás folytatását ma délutánra tűzte ki. Terente, a híres román rabló- vezér ismét garázdálkodik Bukarest, december 30. Egy bukaresti lap reggeli számában érdekes tudósítást közöl arról, hogy Terente, a hírhedt rablóvezér ismét feltűnt a Bukarest—zsombolyai gyorsvonaton, a határig utazott, ott néhány gúnyos sor hátrahagyásával — eltűnt a vonatról. Terente személyével kapcsolatban Braüábaa és Braila környékén is érdekes események történtek. A brailai tavak, mocsarak között öt esztendeig tanyázott Terente és bandája. Két ó» előtt a rablővezér külföldre szökött, azóta egy másik rablóbanda fosztogatja a környéket Cocos vezérlete alatt. Egy dunai halász, akit szintén kifosztottak a rablók, észrevette, hogy a Cocos-banda tagjai egy korcsmában mulatóznak. Maga köré gyűjtötte néhány halásztársát a korcsmáhóz ment, de miikor ideérkeztek, Cocosék már elindultak Braáía fedte. A halászok üldözték a rablókat, Brailában a 10-ik tüzérezred kaszárnyája előtt sikerűit is elérni Cocos alvezérét, Comah Juonl és négy társát* A halászok és a rablók között komoly tüzhare fejlődött ki. A lövöldözés zajára a kaszárnyából i« kivonultattak egy csapat tüzért, ezek lefegyverezték a rablókat és a halászokat, Coman Juon azonban eltűnt A Cocós-banda brailai bevonulása ősszé vág azzal az időponttal, amikor Terente feltűnt az országban, ezért a csend őrhat óságok azt hiszik, hogy Cócos éi társai azért mentek Brailába, te'"' ismét átadják a vézérséget TerepiénekA Franciaországból hazatért h;res rablóvezér több helyen jelentkezett több helyen fel is fedezte kilétét, de sehol sem tudták elfogni. Többek között két detektív is megismerte Tereidét, de aurtyira féltek a híres rablótól, hogy szó nélkül futni engedték.
