Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-25 / 292. (1330.) szám
10 1926 december 25, ssombat Helyesed indul M a totói, hegy a 'művelődbe ápolása a legszorosabban összefügg a nemzetiséggel, miért is a legioétsaerübb az államra bízni annak igazgatását. A gondolatmenet, annyira logikus és meggyőző, hogy szerencsésebb megoldást el sem indánk képzelni. A kulturális önkormányát, amelynek megvalósítását ttodzsa iökdLaügyi miniszter a jövő év nyarára megígérte, egy csapással nem egy visszásságot oldana meg azok közül, amelyeket fentebb felpanaszoltunk, feltéve persze, Iiogy az iskolaügyi kormány igazi és nem valami élaütanémiára gondol. Szlovenszkó a magyair föiskoiaiigy bölcsője Addig is, amiig egyszer sikerül a kulturális autonómiát kivívnunk, miiindeu erővel követek Hűnk kell iskolaügjnink tökéletes kiépítését. A icseksalovákiai magyarság szociális tekintetben teljesein differenciált nép. minden társadalmi oszr tály annyira ki van fejlődve benne, hogy nem elégedhetik meg a meglévő elemi iskoláikkal, hanem joggal követelhet megfelelő számú közép-, szak- és főiskoláikat is. Ismételten szót emeltünk' egy (magyar egyebem létesítése érdekéiben, de mindannyiszor merev visszautasításra találtunk. Pénzügyi nehézségekre, alkalmas tanerők hiányára, a hallgatóik csekély számára és főként a magyar kisebbség aránylag kicsiny voltára hivatkoztak, hogy megokolják elutasító magatartásukat. Valamennyi érv könnyen megcáfolható és ezért szükségfelen részletesen foglalkozni velük. Csupáin arra hivatkozunk, hogy Finnország lakosságának élig 8 százaléka, mindössze háromszázezer lélek tartozik a svéd kisebbséghez, mégis Abóban két fakultásból álló egyetemük van. Az itteni magyarság teMf legalább is akkora joggal követelhet a maga számára egy bölcsészeti és jogi karból álló csonka egyetemetMég egyről nem szabad megfeledkezni: a magyar főiskolai. oktatás' bölcsője itt Szüovenszkón, az akkori Feleőmagyarországban ringott. Itt alapította meg Pázmány Péter a Budapesten ma is fennálló első magyar tudományé gyet emel. Itt létesült Wdittnyódi István kezdeményezéséből a protestánsok hírneves eperjesi kollégiuma. Itt ala- pitcíta Mária Terézia a Selmecbányái bányászati akadémiáit, korának első ilynemű főiskoláját, mely oly nagy hírnévnek örvendett, hogy a skandináv államokból és * Spanyolországból is sűrűn keresték fel a tanulni vágyó ifjak. A főisikola'i oktatásinak tehát nagy és dicső múltja, van az itteni magyarság életlében, ami egymagában is -eléggé megmagyarázza, hogy miért ragaszkodunk annyira egy anagyar főiskola létesítésébe®. Tinektek nyilnak a fehér kapuk Csak ott kacag az öröm hangosam. Ahol sok szív fonódik egybe: Csilingelő virágkelyhei A szeretetmezönek. Műi nem leszünk ez Cr.cu egyedül. Piros kedv gyullad fel az asztalunkat Vendéget várunk, Csodaíöld lakóit. Kitárva állnak a fehér kapuk. Isten kapui, lelkünk sarkain: Fényszárnyai az emberszeretetnek. Az abrosz haván Szavak illatoznak: .Hivó igék, a szentéj énekéből, Zsoltárai a szegény Betlehemnek. Tinektek nyíltak a fehér kapuk, Kik jöttök messze csillagokból Vendégekül: Csöndes hajlékra vágyó Béke, Testvért megértő Jóság. Hűség, Szelídség, Mindentmegbocsátás, Könnyeiletörlő szótlan Türelem, Hálás Alázat, Vigasz, Irgalom... Mint gyermekek a hideg idegenből. Haza siettek — — Velünk ünnepelni. Mert aki küldte őket Úgy akarta: Ne legyünk egyedül ez estén. Az abrosz haván rózsák iHatoznak. Vendégeink ajándék virága. Együtt szegjük meg ez éjjelen Az Élet közös kenyerét. Sár ősi Árpád. A társadalom feladata a köBmüreflődée terén í ? A társadalom feladata a közmüroflődés terén Még óit is, ahol az állam egyformáin gondoskodik minden népe kulturális ezülkségíle't ebiek 'kielégítéséről, vagy pedig kényszerítő eszközöket .•bocsát a • kisebbségek rendelikeziéeére, hogy az ön- fllibciia szerveik által kivetett kulturális adót be- hnjiisáík, még Ott is nélkülözhet)e>tlien a társadalom segítő közremüiködéee. A különböző irodalmi társaságok, tudományos egyesületek, müvészklubok eíb., etb. egyaránt bizonyiitják, hogy még a nemzeti állam sem mondhat le a társadalmi szervezetek kulturális tevékenységéről. Baj is volna, ha lemondana és a közművelődés ügyét egészen a maga hatalmi körébe vonná, mert kultúra csak ott virágozhat igazában, ahol az egyének é« azok csoportjai nemes versenyre kelnék egymással, hogy melyikük tud szebbet és értékesebbet alkotni a tudomány, a művészet és az irodalom részére. Kulturjavakat nem lehet k-ommunlsztikus alapon termelni és az állam legfeljebb csak előmozdíthatja, de nem végezheti a szellemi termelés munkáját. Még fontosabb az állam kulturális tevékenysége ott, ahol a nemzet magára van hagyatva és nem számíthat az állam támogatására. így7 van ez miinálunk. Az államjogi változás fagya kulturális intézményeink egész sorát elpusztította, de amiként a természet világában gyakran előfordul, hogy egy elpusztult szerv működését egy másik orgánum veszi át, úgy a népek életében is lehetnek korszakok, amikor a társadalomnak kell átvennie az elpusztult állami szervek funkcióját. A magyar társadalom készséggel vállalkozóit erre a feladatra, de ennek csak részben tud megfelelni, még pedig egyrészről az államhatalom gáu-csvetiéeei, másrészről saját szervezetlensége miitatt. A kisebbségi szerződés ugyan feljogosít bennünket arra, hogy saját költségünkön iskolákat és közművelődési intézményeket létesítsünk, ámde a kassai, ungvári gimnáziumok esete megmutatta, hogy az államhatalom nem hajlandó . megengedni magánközépisk ölűink szervezését. iKulituxáilis egyesüle-tiöiBik alapszabályainak jóvá-' hagyása érdekében is szinte, kivétel nélkül évekig •tartó harcokat, kell vívnunk és még örülnünk kell, ha hosszú herce-hurca eredménnyel jár. Ez azonban rengeteg energiát őröl fel, amelyet sokkal •produktívabb célokra tudnánk értékesíteni. Másrészről azonban kétségtelen, az is, hogy társadalmunk még nincs teljesen megszervezve a •kulturális önvédelemre. Távol áll tőlem az a.szándék, hogy lekicsinyeljem azokat- az. erőfeszítése-, két, amelyeket a magyarság e téren tett Jól tudom, hogy vagyonos rétiegeink mily sokat áldoztak magyar kultuToélokra és azt is tudom, hogy értelmiségünk, amely az elmúlt években annyi válságom ment át, mily heroikus áldozatkészséggel vásárolta a magyar könyveket, támogatta különböző egyesületeinket és közművelődési akcióinkat. Minden Városban és a legtöbb faluban vannak lelkes emberek, akikre mindig számítani leket és ' valóban megható, hogy a kis nreoenások- nak ez az önmagába zárt köre minden alkalommal •mily ' szives készeiéggel adja oda koronáit a magyar célok érdekében. Egyet azonban még meg kiéli tanulnunk: a kicsiny adományokból összetevődő nagy összegeket úgy felhasználni, hogy az •eredmény arányban álljon az áldozattal. Kicsiny összegekkel is nagyot lehet alkotni, ha a pénzit mindig a megfelelő célra fordítjuk. A gazdaságomig elvét a kulturális éleiben is alkalmazni kell. Kulturális szervezkedésünk Ennek előfeltétele azonban a rendszeres mun- kn, a szervezkedés. Politikai téren ezt már meg- val csikóit ük. Vannak nagy pártjaink, amelyek mögött felsorakozott az egcsz nemzet és amelyeknek parancsért híveik fegyelmezett serege pontosan és engedelmesen teljesíti. A kulturális életben •azonban még messze vagyunk a szer vezet- ségnek 'ettől a fóliától, minden valószínűség szerint azért, mert erőink legnagyobb részét a politikai küzdelem vette igénybe. Pedig igénytelen nézetem szerint kulturális intézményeink centralizálására feltétlenül szükség van, mert csak igy lehet az önmagukban erőiken atomokat a széthullás'ót megóvni és akcióképes egységbe foglalni. A S z 1 o v e n szk ó i Magyar Közművelődési Egyesület megalakulása az első lépés volt ezen az utón. Alapsoa báljait eddig — sajnos — nem hagyták jóvá és igy az egyesület egyelőre nem kezdheti meg működését, amelynek megindulásától igen sokat várunk A hatalmas Deutscher Kultur ver bandnaik ez a pendantja lesz hivatva arra, hogy a magyar falut bevonja .tkul'iurájjiis- életűink vérkeringésébe. és a kisetrvbe- nek .fi'ltóirXiihől megteremtse azt, az alapot, ,ame- j! yen lóvá bb . lehet ópdt érti. A .Magyar Kők sM u n ka e g y 1 e t é n e k megteremtése sóikat ígérő kezdet. Természetes azonban, hogy ez az egyesülés csak akkor érheti el célját, ha meg tudja magának nyerni az egész magyar hölgyvilág támogatását, amit pártatlan, mindeneket átfogó jellegénél fogva feltétlenül meg is érdemel. Az erői: •egyesítősőre való törekvés jegyében szüléié# meg a Magyar Szín pártoló Egyesület is, a vergődő magyar színészetnek ez a társadalmi hátvédje. amiely végtelen sokat tehet a magyar Tbá- áia érdekében, örömmel jegyzem fel e helyen, íiörgy a magyar egyetemi hallgatók is szöveteégfbe tömörültek és közös kultunnua'kára szervezik meg az utánunk jövő nemzedéket. Hogy gazdaságod munkával mily szép eredményeket lehet •elérni, azt' megmutatta a Kazinczy-Társa- é á g könyv kiadóvá Halat a, amely már ima is fontos tényezője a csehszlovákiai magyarság (kulturális életének. Az Országos Dalosszö- iv e t ség megalakulása, valamint a Magyar tT est gyakorlószövetség előkészítése szántén amellett szól, hogy a magyar társadalmi élet különféle ágainak szervezkedése igen szépen halad előre. Mivel itt csupa kulturális akcióról van ezó, a legnagyobb mértékben csodálkoznunk kell, hogy a kormáúy referensei részben évekig íróasztalukon hevertet'ik uj egyesületeink alapszabályait, részben pedig az 1875. évi magyar belügyminiszteri rendeletre való hivatkozással nem veszik tudomásul az egyesületek megalakulását. Minden irányadó tényezőnek össze kell. fognia •kulturális szervezeteink engedélyezése érdekében, •hogy azután egymással párhuzamosan, sőt a lehetőséghez képest egymással szorosan kooperálva •műnk álkod hassa nak nemes céljaik .megvalósításán. Az irodalmi táraság Ezekkel az örvendetes jelenségekkel ezelnben az irodalmi és tudományos élet, nélkülözi azokat az átfogó szervezeteiket, amelyek nélkül szellemi életünk legkiválóbb munkásai sem érhetnek el nagy eredményeket. A magyar újságírók szándi- Icátueának kebelén belül megalakult iróezöveiség alapszabályait nem hagyták jóvá, de különben is ez az alakulat elsősorban szociális célokat tűzött ki mega elé és már ez okból sem képviselhette volna azt az abszolút tekintélyt, amelyre éppen egy irodalmi fórumnak ven a legnagyobb szüksége. A végleges megoldást csak egy jól megalapozott, •irodalmi társaságtól várhatjuk, amely legfőbb célját abban látja, hogy a gyermekcipőkben járó magyar irodalomból minden dilettantizmust .kitkü- .szöböljön és megteremtse a jóakaratu, de szigora (kritikái, amely ina még teljesen hiányzik. Egy •ilyen irodalmi társaság megalakulásának eddig /főként a Nyugat és Kelet sok tekintetben- elkérő górdcökodásvilága és nem utoljára a köztük lévő •nagy' távolság állott az útjában. Már pedig ezeket •az akadályokat előbb-utóbb át kell hidalná. Exő„Cári teák gyöngye** „Perla Carevna Tea" Elismerten a legjobb orosz-tea. 33 Ízlelje meg! ütitárs Szivem nem fért el A hordák alatt, Kivettem ezért És velem haladt. Nem vette észre A cselt senkisem, .Sok szarkáié tör így nem ért szíven. A szivem ifjú És dalt énekel, S tovább él, mint én, Óh, higyjéték el! Falu Tamás.-—oo—— A függöny Irta: Márai Sándor. Á függönyt (meglepetésszerűen thozbáik el egy délután, a hónap vége felé, mikor a kárpitos már két hónapja halogatta a szállítást. Az asszony el is pirult zavaraiban, mikor a kárpitoslegény karján a sötétbordó ablak- függönnyel becsöngetett. Már kétszer* tették félre a pénzt erre a függyönyre, de aztán, mikor a szállítás késett, mindig más helye akadt annak a pénznek. Most elszorult a torka, hogy a számlát vissza kell majd utasítani, nem volt még nagy gyakorlata az ilyesmiben, s remegett a hangja az izgalomtól, ■mikor mellékesem odamondta: — A számlát is elhozta? Ninc.s itthon az uram, jöjjön máskor vele... — S megint elpirult, mikor hozzátette: — Egy hét múlva ... Talán elseje után. A legény, jóképű fiatal áparoslegény, fel se nézett, egykedvűen babrált a függöny zsinórjaival, kalapálta a szögeket és egészen ebnérültén dolgozott, valami egyszerű, nehézkes tapintattál, mintha nem akarná tudomásul venni ennek a kedves, fiatal üriasszony- nak a szégyenlős zavarát. Hamar végzett a munkával, visszavitte a konyhába a létrát, az asszony a sötét előszobában .megáilett előtte <*«j&zmrMifm %. — Kezécsokolom, —.mondta a legény és sebesen becsapta az ajtót. Az asszony kiabálni akart utána, ni ár kezében volt a tízezer korona, de száraz volt a torka az izgatottságtól, valami rossz iz jött fel a szájába az egész dologitól... eh, nem értett ő eh ez, istenem, nem tud ő idegen emberekkel bánni. Vörös fejjel ment vissza a szoljába, sírni lett volna kedve. A függöny ott lógott az ablakon, nem egészen olyan volt, ahogy7 elképzelte, keskenyebb is, nem is az a puha, vastag bordó- anyag, aíhogy először kívánta, persze, azt még az első hetekben választottál:, s a miniszter íoigadószobájában, ahová Feri bevitte egyszer, lógtak ilyen nehéz vörös bársonyfüggönyök. Közben átrendelte az anyagot, mert mégis drága lett volna ... hát ez itt bizony másféle... néni az a vastag, gazdag, ami szépen esik, s meleg a színe és a fogása... közönségesebb, tulajdonképen minden lakásban ilyen van. No mindegy, gondolta. Leült az ebédlő- asztalhoz, halomban! állott mosás után a fol- toznivaló ruha, már az uj kelengyéből is kirágott egypár darabot a mosás... nem jó a minősége, vagy összeklóroznak mindent ezek a disznó mosón ék, de hogy ilyen hamar kopik mind en ... Dolgozott a félhomályos lámpa mellett, néha fölnézett és vizsgálgatta az uj függönyt. Aprókat sóhajtott, arra gondolt, hogy ez a berendezés utolsó darabja, nagyjából most már készen vannak ezzel a szerencsétlen'kis lakással, s (ami hiányzik, arra egyelőre úgyse telne, de jó lesz már igy is. Ez az ebédlő- függöny hiányzott még, hogy a berendezés úgy ahogy komplett, legyen. Most már kész a tálcás, akár vendégeket is fogadhatnak.... Végigjárt a szeme a kél szobán, az úri szobán meg az ebédlőn, mennyi álmatlan éjszaka, micsoda gondok ezekben az első hónapokban, aimig legalább igv sikerült összetákolni ezt a lakást... S a lelépés árára még mindig tam tozoak, a bútorra is’, elviszik ■ niég négy hó- - Djajttg. egyhairniaidátji 8 a tótvan millióból, amit ő hozott magával, éppeD futotta mindez. Gömbölyű, ferde-vonalú kis száját kesernyésen elhúzta, ahogy ezekre a dolgokra gondolt. Rárakott a tűzre, végigment a két szobán, elgondolkozva megállóit az uj függönyök előtt, kedvetlenül érintette meg a szövetet, megtapogatta. Kemény és fakó, nem fog sokáig tartani. Sofrranézte -a bútorokat, csodálatos, milyen hamar megszokta ezt a sok idegen holmit, az első hetekben 'keservesen szerencsétlen volt közöttük. Nézte a biiffét, az úri bútort, már hónapok óta nem is látta ezeket a tárgyakat, csak élt közöttük, pedig az első időiben minden uj darab érkezésékor igen-igen kétségbe volt esve, hogy a valóságban minden olyan másképen alakul, mint ahogy elképzelte: az ebédlőasztal, a karosz- szék, az a sa.TOk a vázával, minden milyen más .lett, mire elérkezett... néha csak egy árnyalattal olcsóbb, csak egy kategóriával silányabb, egy szilinél keményebb, de ez a lakás, az ő lakása, ahol most már élni fog, hosszú, hosszú éveket, talán egy életet, hát, hogy ez milyen másképen sikerült... Az éltso időben még küzdött, ellene, de most már mintha, meg is szokta volna, talán ez a legfurcsább. * Volt az arcának egy csufolódó, könnyű kis mosolya, ezzel nézett most is körül, le-ülf. a kályháihoz és örült a melegnek. Most már hagyta a munkát, úgyse érdemes, mert az ura mindjárt hazajön. Nyolc hónapja volt férjnél, azért az esküvő szép volt, látszott a többiek szemén az irigység, talán egy kis tisztelet is, hogy volt bátorsága egy ilyen szerelmi házassághoz neki, a híres szépségnek, alkutok volt másféle kérője is. Volt valami nagyon őszinte és szép abban, ahogy ők kelten nekimentek az életnek, két fiatal ember, ahogy nem hallgattak senkire, se családra, se érvekre, s ahogy a végén mindetniki beleegyezett, és a pap is örülni lát -zett, hogy Ó&s;:éáihtál'• kél e.ni.tr-rt, akik kédycliife' egymást. Milyen hirtelen ;jöit az egész, még 'most se látja tisztán, valami zavaros, sűrű ünnepély volt az egész, a kézfogé, a házasságul: első ideje. Csak az a sok gond ne szakadt volna rájuk ilyen hamar. S arra gondolt, hogy elkanyarodnak a dolgok az életben, de mégis szerencse, hogy megtalálta azt a férfit, akit szeret. S most már nagyjából be van rendezve a lakás is, — gondolta egy kicsit fáradtan. Sokáig ült így, Ferinek már jönnie is kellett, most negyedév előtt mindig sok a dolguk, de el szokott szökni és siet haza. Hát.rahajtotta a fejét, már hetek óta volt mindenben, amit csinált, valami fáradtság, de lehet, hogy ez el fog múlni, az utolsó időben nagyon felgyűlt minden, sok idegesitő, apró dolog, egy kicsit talán elszámitották magukat, a konybapéoze már hetek óta nem stimmelt, de nem akart most Feritől kérni. Úgyis csak előleget vehetne föl, inkább kijön majd abból, ami van még, inegkurtitják a kiadásokat ezen a héten. Szegény Ferike^ milyen hűségesen oda ad neki elsején mindent, csak villamosra, meg cigarettára tart meg magának egy félmilliót... Ezen elérzékenyült egy kicsit, de egyidejűleg utánamyult a reticiilnek, s aggodalmas arccal megszámolta a pénzét. Három százezrese volt még és nyolcvanezer apróban, nagyon kell vigyáznia, ha elsejéig ki akar jönni. Kedvetlenül gyömöszölte vissza a pénzt, megint azt a keserű ízt érezte a szájában. De legalább a függöny is meg van már. gondolta és próbált nevelni hozzá. Akkor hallotta a kulcsot a zárban és egy pillanat alatt eszébe jutott az a gyerekesség, áiogy nem mégy az ura elébe, hanem odaáll az uj függöny mögé az ablakai élvedéibe, és meglesi az urát. milyen arcot fog vágni, ha megpillantja az uj függönyt és észrereszi-e ■egyáltalán? Az ura még nem ért az előszobába, máikor ő már a függöny mögött állott, s 'hangtalanul kuncogott a tréfához. A férfi künn motozott a szobában, az aisszouv látni vélte minden mozdulatát, ahogy egy széles gefr*h»í-sal lehúzza a felüktől, a kalapot célozva oda löki a fogaim, a két
