Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-15 / 184. (1222.) szám
4 1926 augusztus 15, vasárnap. A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI SzSovenszkó l@«&reagsr©feb Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról XVIÍ. A tenger mélységei Utánnyomás tilos Ámbár a tenger kiterjedése a föld felületének 70.8 százalékát, körülbelül 361 millió négyzetkilométert borit, a tengerfenék alakulásáról aránylag keveset tudunk. A térképek végtelen tömege a föld felszínének alakulását mutatja, de semmit sem mond a tenger fenekének alakulásáról. Bár ez a kérdés természetesen nem érdekel bennünket annyira, mint a föld felszínének ismerete, mégis szükséges gyakorlati szempontokból is — mint a kábelek lefektetésének céljából — a tengerfenék ismerete. A hajózásnak is sok tekintetben hasznára válik ez az ismeret, eltekintve a számos elméleti értékű tudományos problémától, amely ehhez a kérdéshez kapcsolódik. Régebben teljesen határozatlan elképzelések voltak forgalomban a tengerfenék alakulásáról s a tengerek mélységeiről. Azt gondolták, hogy a tenger mélységeiben éppen olyan hatalmas hegyláncok húzódnak, mint a föld felszínén, de csak 1851 után, mikor az első kábelt lefektették, érezték szükségét annak, hogy a tenger mélységeit meg ás mérjék. Ezen a téren a legnagyobb munkát Anglia és az Egyesült Államok végezték, de Németország is jelentékeny részt vett ebben a munkában. A Gazelle korvett földkörüli utján 1874—76-ban sürü mélységméréseket végzett, a Bakiivia 1898—99-ben folytatta ezt a munkát, majd 1906-ban a Plánét mérőhajó expedíciója különösen értékes eredményekkel zárult. De a többi tengerjáró nemzet is derekasan tevékenykedett, úgy hogy a tenger mélységeiről való megbízható adatok mindinkább szaporodtak. Ezzel a munkával kapcsolatban természetesen a mérőón is mindinkább tökéletesedett. Ezek az apparátusok különböző technikai segédeszközökkel, hőmérővel, a föld felszínéről talajanyagot felhozó kosárkával vannak 'felszerelve, úgy hogy a mélységen kívül egyéb hasznos tudományos kérdésekről is tájékoztatnak. A Thomson-féle apparátus például kiválóan bevált 3000 m. mélységig, de vannak apparátusok, amelyek csaknem 10 km. mélységig is megbizhatóaknak bizonyultak. A 19. században és századunkban végzett mélységmérések eredményei érdekes adatokat szolgáltattak. A legnagyobb mélységet idáig 1912-ben a Csendes óceánban a Filip- pini-szigetekhez tartozó Mindanao északi csücskénél, az óceán fenekének Filippimi- mélységeiben mérték, ahol a mérőón 9780 métert mutatott. Az Atlanti óceánban idáig mint legnagyobb mélység 8340, az Indiai óceánban 6459, a déli jeges tengerben 5733, az északiban 3800 m. Ezekről a mélységekről elképzelést szerezhetünk, ha meggondoljuk, hogy a föld legmagasabb kiemelkedése, a Himalája Csomo- Lungma nevű csúcsa, 8868 méter, s a repülő, elérte legnagyobb magasság 10.518 méter. Nagyon tanulságosak azok a számítások, amelyeket 0. Erűmmel, az oceanográfia legjelesebb művelője, végzett. Ha összeszámítjuk azokat a szárazföldi területeket, amelyek 4000 méternél magasabbra emelkednek, kereken másfélmillió négyzetkilométer eredményhez jutunk. 5000 méter fölé már csak félmilliónyi terület emelkedik. A tenger talajából 4000 méternél mélyebben 185 milliónyi terület fekszik, tehát a tenger felszínének kereken a fele a nagyobb terület, mint amennyi szárazföld általában van. 5000 méteren alul még 72 milliónyi terület van (a szárazföld felületének a fele) s 6000 méteren alul még mindig 5 és félmillió, vagyis akkora terület, mint az európai. Oroszország. Az óceánok tehát a föld kérgében hatalmas méretű bemélyedésekben ringanak, amelyek mellett a kontinensek mint nagy platók emelkednek. Érdekes Danának izo- sztatikus elmélete, amelyben megállapítja, hogy a legnagyobb szárazföldi kiemelkedések közelében vannak a legnagyobb mélységek. A tibeti fönsiknak pendantja a Csöndes óceán legnagyobb mélysége, a F Hippi ni-medence. 8000 méter mélységben a Marianen- medenoében még 22.000—23.000 nkm, a Ton- gamedencében 63.000 nkm, a Kermadek- raedenoében 70.000 km. van. Milyen elenyésző ezzel szemben földünk legmagasabb hegyeinek, csúcsainak területe! Érdekes az is, hogy a legnagyobb mélységek nem a nyílt óceánon vannak, hanem mind a partok közelében. Meg kell állapítanunk azonban azt is, hogy az Indiai 'és a Csöndes óceánok egyes részeiben a mélységmérést még nem végezték el. A mérések számának növekedésével mind világosabb képet nyerünk a tengerfenék alakulásáról is. Erről legközelebbi cikkünkben. (Folytatjuk.) Pamí T. KeSice, Fö-wfca 19. sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérkéoviselete. Túl a nagy Kriványon... Az erős levegő és erős emberek hazájában — Az egyetlen adomázó havasi paraszt, akivel eddig találkoztam Kriván-Gyetva. augusztus. A népszerű nóta nem pontosan ezt a tájat jelöli meg a színmű kedves alakja „erdős bérces völgy ölében" fekvő szép hazájának. A Nagy- Kriván, az igazi s egyúttal a dalban szereplő még jóval fentebb van. A Magas Tátra nyugati sarokbástyáját képezi a régi Liptó vármegyében és 2496 m. magasságban hódol a magas egek felé. Ezen túl, észak felé már Galícia következik s figyelembe véve a másik geográfiai „adal"-ot, hogy az erdős bérces völgy ölében fekvő szép hazát a „zólyomi határon*4 kell keresnünk, megengedhetjük magunknak azt a kutatói szabadságot, hogy előre elképzelt szépségeket, hangulatokat itt lássunk meg még a geográfiai pontosság rovására is. A hegyek tetején alpesi házakra emlékeztető faházak állanak. Kisterjedelmű fensikokon gyenge rozs és bokros krumpli zöldéi. Távolabb hatalmas hegyek szürkéllenek a horizonton, a keskeny ösvény a gyalogfenyők hazája felé fut tovább. Az Isten közelsége az idetelepedett életen már nyilvánvaló. A hóval testvérkező sziklás hegyek alján az élet legszerényebb kellékeit növelgeti a szüntelenül bucsuzkodó napsugár. A szétszórt házikók környékén juhok legelnek, magasnövésü férfiak szénát gyűjtenek. Az egész kép hangulata erdélyi hazám tájaira emlékeztet. Az állatok ott is ilyen elővigyázatosak, az emberek ilyen darabosak, kemény arcélüek, rövid távolságokra tekinthetők, s ruházatuk ott is néprajzi muzeumbeli tradíciókat jelent, miképpen itten. -■> Itt minden erős. Erős a levegő, erősek az emberek, erős a fák tömzsi alakja, a növényzet vastag szára s az állatok karcsú bokája is. A laz-ok, az alacsony házikók vastag gerendázata alá úgy lehet bebújni, mint a kis csirkék szoktak a kotlós szárnyai alá. Itt az Ég is erősebb tekintetekkel pillant le a földre és erősebb munkára parancsolja az embereket. Már jártam üt egyszer A háború végén, a nagy zavarok, forradalmak idején jártam már itt egyszer. Egyik házikó környékén — félkilométernyi távolságokra vannak egymástól — néhány izgatott embert, asz- szonyt és gyereket láttam. Sajtvásárló szándékaimban meginogva csak hosszas gondolkozás után mertem feléjük közeledni. Rövid utón megtudtam izgatottságuk okát. Mérges pillantásaik elől arrafelé mentem, amerre sűrűn mutogattak. Egy másik házikó előtt egy magyar paraszt ült a ház öreg szlovák gazdájával. A magyar javakorbeli ember volt, fekete parasztgunyában, az öreg túl a hatvanon. Egy gerendán ültek s az öreg csendesen sirdogált. Megtudtam, hogy a vendég-magyar a sirdo- gáló öreg fiának kedves katonapajtása volt. Hazaérve a szétszaladt frontról alig hogy megmosakodott, eljött megkeresni a hegyek közé bajtársa apját. Utolsó üzenetet kellett átadnia, a sirdogálő öreg fiát a szabadulás napján érte egy olasz golyó. — Nem tudok a nyelvükön, s azok meg akartak verni! — mondotta a magyar és az emberek csoportjára mutatott. — Szerencsére jött ez az öreg s vele tudtam beszélni. Az, öreg sirdogálva kezdett velem is beszélgetni. Bevezetett a házba, sajttal kínált és reszkető kezekkel egy piszkos kendőt bontott elém. — Ez a fiamé volt, vele küldte, — mondotta és rámutatott a csendesen falatozó magyarra. A kendőben egy arany vitézségi érem volt. Azóta sem tudok olyan megértéssel az emberek mellére akasztott érempénzekre tekinteni, mint amilyennel erre tekintettem. Szabad-e ilyenekkel díszelegni? De akkor megilletődve néztem az aranyérmet simogató öreg szlovákot s a bólongató magyar parasztot. Végighallgattam egyikét a derékas katonasorsnak és sokáig fájt az ismeretlen élet pusztulása. Együtt, mentem a magyar paraszttal a kanyargó ösvényen. Az Összegyűlökezett emberek kíváncsian néztek ránk, nem láttam az előbbi haragot. Megtudták tán, hogy mi járatban volt a hirtelen ellfenséggé vált feketeruháju magyar paraszt? A következő napokban a városban ezt láttam: Katonák vezettek egy hatalmas bernáthegyi kutyái s a kutya nyaltában többfajta vilézsógi érem fityegett. Azt gondoltam akkor, hogy az emberi méltósághoz jobban illik az elkövetett cselekedetek higgadt elbírálása, mint azok kigúnyolása. Az az előbbi arany-érem mást jelentett nekem, mint amit általában szokott. Egy másik találkozás Most keresem az öreget, akinél a feketeruhás magyar azt a szomorú látogatást tette. Azt mondják, hogy meghalt. Elment tehát a megsiratott fiú után. A faházban uj emberek laknak. Barátságosan felelgetnek nekem. Egy jómozgásu, csinos menyecske s egy hórihorgas, nevető arcú férfi. Ennek az arcát jobban szemügyre veszem s látom, hogy az örökös mosolyt szapora kék szemeinek és kissé ferde orrának természetesen Összejátszása okozza. — Az öreg meghalt — mondja jó magyarsággal, — azóta mi lakunk itt. Nehéz itt lakni, mert egy helyben kell maradni, ez a ház nem mozdul tovább! Nevet s én nem értem. A felesége magyarázza, hogy a Gyúró — igy hívják a férfit — az előtt drótos volt s azért szeret annyira mozogni. Nagy élvezettel hallgatom a jókedvű embereket. A férfi nagyokat nevet, kisül, hogy ékelődő, vidám és kimondottan szellemes. Az öreg drótos és a fia — Bizony, — mondja mosolyogva — apám már kis gyerek koromban megfogta a kezemet. — Gyere Gyúró, menjünk. pénzt keresni. A hátamra kis ládát akasztott, olyan volt, valamivel nagyobb, az ő hátán is. Az mondta az öreg,1 hogy akinek esze van, az drótosai megy, mert az egész cakumpakk elfér egy kis ládában. Nem úgy, mint az üveg, amit cipelni nagyon nehéz és vigyázni is kell rá. — Hogy fogunk pénzt keresni? — kér lez- tem apámat, mikor neki indultunk . — Fogunk kiabálni s ahová behinak, ott nagyon nézzed, hogy mit csinálok én! — mondotta ő és úgy is volt. Többet nem néztem a földre, mert eddig buta voltam és ott a földön kerestem a pénzt. Szép városokba mentünk. Egy nagyon szép házban nagyon örültek nekünk. Sok uraság ült ott a kertben és nagyon szépen beszélgettek velünk. Adtak lukas edényt csinálni, megfótozni és közben mindig kérdezgettek minket. Egyszer oda jön apámhoz egy ur és a fülébe súgja: — Nézze jól meg öreg annak az urnák az orrát! — Rámutat az egyik urra és tovább megy. Akire rámutatott, annak olyan érdekes, fölfelé kunko- rodott nagy orra volt, hogy nevetni kellett rajta. No apám jól megnézte a nagyorrut. A kapu előtt, mikor el akartunk menni, utánunk jön az ur, aki azt mondta, hogy nézze meg a nagyorrut és azt mondja: No öreg, gyöjjenek most hozzám! El is megyünk egy másik szép házba. Itt azt mondja az ur, hogy csináljon apám bádogból egy olyan nagy orrot, mint annak az urnák volt. Apám azt mondja, hogy szerszám keil hozzá. Van szerszám! — mondja és már hozza is. No oszt apám csinált egy ugyanolyan orrot, mint annak az urnák volt. De olyan nagy volt, mint én magam. Befestettük zöldre és éjjel az úrral elmentünk egy szép házhoz, felmásztunk a tetejére és a padláslukhoz odatettük. Másnap reggel az egész város nézte és nagyon nevettek. Az urak most megint összejöttek és nagyon dicsérték apámat. Sok napig voltunk ott vendégségben és a végén nagy bankót kaptunk. — Látod fiam! — mondotta apám. — Ilyen ügyesnek kell lenni. Ez a vicces ur nekem nagyon jó barátom, mikor erre megyek, mindig örül nekem. Jegyezd meg magadnak! Nagyon sok pénzt szereztem én azután, mikor nagy lettem, mert megjegyeztem magamnak. Az ördögi gyorsaság Itt elhallgatott és mosolyogva élvezte a hatást. A felesége nagyokat nevetett, ón barátságos jó érzéssel néztem a magas embert. — Mást is tud? — kérdeztem — valami jó vicces dolgot, ami megtörtént. — Persze! — mondotta. — Egy másik helyen azt mondja a gazdasszony: — Itt van, ez a lukas fazék, csinálja meg. — Akkor már egyedül vándoroltam, mert nagy lettem és apám meghalt. Leülök a konyhába és csinálni akarom. (Májon egy öreg ur és azt mondja, hogy ha fél perc alatt tovább tart, akkor nem fizet semmit, jüng/en kell megcsinálni. Én szépen, úgy, ahogy szoktam, megcsinálom egy negyedóra alatt. Há, mondja az öreg- ur, nem kapsz egy krajcárt sem. Volt ez százszor is fél perc, nemcsak egyszer! Jó mondom, de olyan ember a világon sincs, aki egy fél perc alatt ilyen nehéz munkát meg tudna csinálni, ő azt nem bánja, ő előre megmondta, hogy igy lesz. Várok ott sokáig, bizonyltom, hogy nekem jár a pénz, megérdemlem, de az ur nevet és sehogy sem akarja ideadni. Akkor látom, hogy a felesége egy fazékba rakja a megkopasziott csirkét és felteszi a sparhertra. Odaugrom, lekapom a fazekat és azt mondom: — No ha fél perc alatt meg lehet fótozni a fazekat, akkor fél perc alatt meg is lehet benne főzni a csirkét. Kész van, együnk! Az ur és a felesége nagyon nevettek és duplán megfizették a munkámat. A bádogos ablak Mi is nevetünk. Olyan végtelen egyszerűséggel adomázik, hogy nem is keresem a beszédében az igazságot. Az előadás formáját élvezem. A számon van, hogy igy szóljak: — Bizony ugye az jobb világ volt? — de nem * eszem. A távoli élet bűneit és a politikát még idézni sem akarom. Ehelyett ezt mondom: — Tényleg annyira sajnálja, hogy már nem vándorolhat? — Jobb élet volt az! Több pénzem volt. — Nem szereti ezt a szép vidéket? — Nagyon szeretem, de a nagy városokban több ember .lakik! (Neki még több ember kell. Én meg az ő helyébe kívánkozom. Ez a világ sorja!) Szürkülni kezd az este, lassan indulni kell már. Felállt ómban még megkérdem: — Melyik nagy várost szerette legjobban? Hol volt a legjobb kereset? — Debrecent. Azok a vicces urak is ott laktak. — És baja nem esett sehol, nem bántották? — Á sehol! — nevet. — No egy helyen, de nevetni kell rajta most is. Egy házban behívtak Komáromban s egy mérges ur veszekedett ott egy mérges nagyságával. A mérges ur rám ordít: — Ez az ablak kitört bádoggal íőtozza be! Én annyi ablakot nem tudok fizetni Mondom neki, hogy én nem vagyok ablakos. A nagysága is mondja, hogy ne merjem hozzátenni a kezemet. A mérges ur akkor a nagyságát bezavarta a szobába, nekem meg egy szép, nagy ablakot kellett csinálnom bádoggal. Mikor kész lett, kiszaladt, a nagysága, egy fával kiverte a bádogot és még az én hátamat is ütni kezdte. No szaladtam ki az udvarra, az ur is utánam, ott jól megfizette a bádog árát és azt mondta, hogy soha se vegyek feleséget, mert az asszonyok mind ilyenek. Nevetünk ezen is. A beszélő, kékszemü menyecskéje, Ancsurka szemrehányóan veregeti az urát. Ezért kap egy csókot, én meg búcsúzom. Elmenőben még benézek a nyitott házba. Minden úgy van benne, mint régen. Az adomás Gyúró felesége nem más, mint az elesett katona testvére, a sirdogáló öreg másik gyermeke. Juhok tolongnak a karám felé. Egyik épület mellett nagyszerű sajtokkal bíbelődik egy öreg ember. Az épületből füstölődő osíyepka szaga szálldos kifelé. Ez az öv.nagáért való élet célos küzdelmeinek, az erős levegőnek és erős embereknek a hazája. Darkö István. xx Rendelje meg a magyar gyermekirodalom kincsesházát, az „Ifjúsági könyvtár" első kötetét 12 koronáért könyvosztályunknál. Szállodai taknréktüzkclyckct, valamint komplett konyhs- bsrendczógekst alegjobb miaősógbea és legmodernebb kÍTitel- • ben gzéllit „E II S” IFraEis Winternitz & Co. kályhz&fjyár Praha VIII., Sírásó vská Iá*. 366. Árjegyzék ingyent
