Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-14 / 183. (1221.) szám

4

MágasaiiUit a jugoszláviai Magyar Közművelődési Egyesület

Szabadka, augusztus 13.

Nemrég közölte a P. M. H., hogy a szabadkai Népkör kezdeményezésére erőteljes kulturakciőra határozták el magukat a jugoszláviai magyarság hivatott vezetői. A mozgalom élén a Népkör kulturbizottsága áll, amely az egyes községekben még meglevő és erre alkalmasnak látszó egyesületek és testületek támogatásával nagyon szép és helyes programot akar nemcsak kidolgozni, de meg is valósítani.

A mozgalomnak semmiféle politikai irálya nincs, amint nem is lehet és nem is szabad lennie éppen a magyarság érdekében, hiszen az egészen bizonyosan széthúzásra vezetne előbb vagy utóbb, amint arra igen helyesen mutatott rá ez akció több vezetője, első sorban Pleszkovics Lukács dr., a demokrata párthoz tartozó magyarság nemzetgyűlési képviselője, a Népkör diszelnöke. Ezt, tudniillik a pártszellem és a pártpolitika bevitelét ebbe a kulturális mozgalomba természetesen elsősorban a magyarság tömegei kárhoztatnák és egészen bizonyos, hogy teljesen kivonnák magukat ebben az esetben az egész ügyből.

Hatalmas, szinte fel sem becsülhető támogatást nyert a Népkör mozgalma a Torontáli Magyar Közmüve1 ődési Egyesület bekapcsolódásával, mert feleslegessé tette a bánsági magyarság kulturális megszervezését, hisz az egyesület a háború óta is állandóan példaszerűen működik, csaknem húsz fiókegyesületet tart fenn és rendkívül sokat tesz a magyar kultúra fentartása és fejlesztése érdekében.

Vasárnap délelőtt a szabadkai Népkörben népes értekezlet volt, amelyen Szabadkán kívül Nagybecskerek, Zombor, Ókanizsa, Újvidék, Ada és más községek is képviselve voltak. Az értekezlet elhatározta, hogy erre hivatott és önként jelentkező előadók szeptember 19-től kezdve végigjárják Jugoszlávia magyarlakta községeit, nemcsak a Vajdaságot, de Szlavóniát, a Szerémséget és a Mura vidékét is, felolvasásokat, ismeretterjesztő és főleg gazdasági előadásokat tartanak és u.gy osztják be a tavaszig terjedő hét hónapot, hogy ezalatt minden községet többször is meglátogathassanak.

Minden ilyen látogatás egyúttal agitáció lesz a kulturális tömörülés érdekében és előkészítése a megalapítandó Magyar Közművelődési Egyesület vidéki kereteinek.

A vasárnapi értekezlet elvben elhatározta ennek az egyesületnek mielőbb való megalakítását és dicséretesen jellemző a becs- kerekiek önzetlensége, akik meglevő, régi és nagyszerűen felépített szervezetükkel önként felajánlották a beolvadást és egy sző ellenvetés nélkül hozzájárultak ahhoz, hogy a megalakítandó egységes kulturszervezet központja Szabadka legyen.

„Cseh rémhír a fascisták szlovenszkói akciójáról"

A csehszlovák szocialista párt kerületi végrehajtó bizottsága GaJgócról levelet irt a szerkesztőségünkhöz, amelyben kéri, hogy az 1926 augusztus 8-án megjelent: „Cseh rémhír a fascisták szlovenszkói 'akciójáról" cimü cikkünknek nevezzük meg a szerzőjét, mert a cikk azt írja, hogy Markovics kommunista vezér és hogy átlépett a fascistákhoz. A párt galgóci bizalmija ezzel szemben megállapítja, hogy ez nem igaz,

Markovics se nem kommunista, se nem faseista, hanem csehszlovák szocialista. Éppen ezért kéri a cikk helyreigazítását vagy a cikkíró megnevezését, mert ellenkező esetben kénytelen volna bennünket beperelni, hogy a jövőben becsületes emberről hamis híreket ne terjesszünk.

Ez a nem mindennapos és vicclapba illő ' eset arra késztet bennünket, hogy a csehszlovák szocialista párt galgóci végrehajtó bizottságát föl világosítsuk a következőkről:

Az említett cikkünk ezekkel a szavakkal kezdődött:

„A Ceské Slovo irja“

és ezekkel a szavakkal fejeződött be: „A

Ceské Slovo cikkét, mint az uborkaszezon legújabb szenzációját, kommentár nélkül közöljük . . .“ Éhből tehát tisztán láthatja a humoros levélíró, hogy a nehezményezett cikk szerzője a — Ceské Slovo.

S ezek után bátorkodunk a párt tekintetes galgóci bizalmijától kérdezni:

ísmeri-o a Ceské Slovo nevű prágai rflapilanot? Tutlia-c, hogy a lap fején ez van írva: Ceské ,Slovo —r a csehszlovák szocialista párt központi orgánuma?

Szíveskedjék tehát a saját központi sajtó- orgánumát kioktatni, hogy a jövőben becsületes párti''ójából ne csináljon kommunistából átvedl'dt fás datál! A hozzánk intézett levődének kópiáját tehát tegye borítékba és küld le el a saját hivatalos lapjának (Praha II., Vádnv'ké nám. 42). —per.

A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSÉI

Modern Földrajzi Szeminárium

Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról

XVi. A víz és szárazföld megoszlása Utánnyomás tilos

Wegener elmélete alapján tudjuk, hogy a víz és szárazföld eloszlását mutató térkép pusztán pillanatfelvétel s már rövid évtizedek alatt változások következnek be a kontinensek egymástól való eltolódása miatt. Vizsgáljuk meg hát ezt a pillanatfelvételt.

Már Cook idejében leolvashatták a térképekről, hogy

a tengerfelület kiterjedés tekintetében jelentékenyen meghaladja a szárazföldek kiterjedését,

a pontos viszonyt azonban nem ismerték, hiszen a földrajzi felfedezések kora úgyszólván csak napjainkban záródott le. Ma már hozzávetőleges pontossággal megállápíthatjuk ezt az arányt. M.ai ismereteink szerint a szárazföld kiterjedése kereken 149 millió, a tengerek kiterjedése pedig 361 millió négyzetkilométert tesz ki, vagyis az arány 1:2,42-höz, százalékban kifejezve 29,2:70,8.

Ebben a megállapításban a még nem teljesen ismert arktikus, sarki területek 14 millió, a sarki tengerek 6 millió nkm.-rel szerepelnek.

Ha csak futó pillantást vetünk a föld fizikai térképére, felismerjük, hogy a szárazföld és tenger megoszlása az egyes földövek- ben igen különböző. Az északi szélesség 40— 60 foka között 60 száazléknyi a föld, dél felé azonban az arány mindinkább a tenger javára tolódik el.

Ebből az egy tényből már fontos ember- földrajzi következményt vonhatunk le, azt tudniillik, hogy

az emberi élet és kultúra az északi félteke mérsékelt égövében tömörül, mert a földségi pászta itt a legnagyobb terjedelmű s az éghajlat is leginkább kedvez az emberi természetnek.

Az 'északi félteikén a föld s tenger aránya 40:60, tehát az északi féltekét nagyjából szárazföldi jellegűnek tekinthetjük. Ezzel szemben a déli féltekén a föld — a lakhatóság szempontjából számításba nem jövő sarki területek leszámításával — mindössze 19 százalékot tesz. Azonban a szárazföldi és viza félteke között nem az egyenlítő a választóvonal.

A szárazföldi félteke központját valahol

a Loire folyó torkolatában, a vizi félteke központját Newseeland környékén állapíthatjuk meg.

Ha ebből a két csúcsból felezzük meg a földgömböt, a szárazföldi féltekére 125 millió, a vízire pedig 24 millió föld jut. A szárazföldi félteke 51 százalékát, a vízinek 90.5 százalékát tenger borítja. Egy-egy félteke önmagában 255 millió.

A szárazföldek tagozódása a következő: A keleti félgömbön egy nagy kontinentális blokkban helyezkedik el a három kontinens: Európa, Ázsia és Afrika. Ezek együttvéve alkotják az óvilágot, mig a nyugati féltekén Amerika húzódik s Ázsiának délkeleti oldala Ausztrália felé néz.

Milliókban

4>

V t *Ü

3 % tehát

j8 iT tórzs tsgok

Európa 10~01 2,70 0,79 6,52 3,49

Ázsia 44,18 7,94 2,70 33,54 10,64

Afrika 29,82 — 0,62 29,20 0,62

Északamerika 24,1 2,04 4,1 17,95 6,15

Délamerika 17,78 0,05 0,15 29,20 0,62

Ausztrália 8,90 0,42 1,30 7,18 1,72

A tengerek tagozódása a következő:

Millióban

"3

'Oí

S ’S

3 B

Csendes óceán 180 3850

Atlanti ooeán - 105,4 3300

Indiai óceán 75 3900

A négy földközi tenger (északi jeges tenger, amerikai, román, ausztrál-ázsiai) 30 1300

A négy kis földközi tenger (keleti tenger, Hudson-tenger, perzsa öböl, Vörös teng.) 2,3 180

Szegélytengerek (kínai tenger, andamami tenger, ausztráliai parti tengerek, ir tenger, északi tenger, Kara-öböl,

St.-Lorenz golf, Kaliforniai golf) 8,1 1000

(Folytatjuk.)

„Találkozás egy fiatalemberrel“

Körkérdés a fiatalsághoz: a cserkészet válsága

— A P. M. H. kiküldött munkatársától —

Rimaszombat, augusztus közepe.

Mint ahogy Karinthy megírta híres novellájában, én is találkoztam azzal a fiatalemberrel, aki tiz-tizenkét esztendőnek előtte — magam voltam.

Ez a fiatalember, akárcsak az, akivel Karinthy találkozott, nagyjából hasonlított rám, egy kicsit véknyabb volt, zárkózottabb és ügyetlenebb, de ezzel szemben kiváló és megbecsülhetetlenül értékes tulajdonságokkal rendelkezett: gőgösen büszke volt, telistele volt egy definiálhatatlan fanatizmussal, ami még nem ismerte önmaga pozitív céljait sem, érzékeny volt a végletekig és világ- megváltó jószándékok keveredtek benne, könnyen megsértődött, nehezen békült, ösztönösen haragudott a rosszra és ur volt, magányos, szuverén ur, aki el volt tökélve arra, hogy az ellenséges világgal felveszi a harcot, felveszi és — győzni fog.

Egyszóval pompás kamasz volt, és most megvetően, lenéző fölénnyel, keserű gyerek- szélsőséggel lehordott, kigunyolt, megszégyenített és a faképnél hagyott, akár abban a

novellában az a másik az Írét.

*

Hát most muszáj beszélni.

*

Bizonyos, hogy az a fiatalember, mikor költészetről volt szó, alaposan lenézte Petőfit s nem tudta neki megbocsátani, hogy ama márciusi Idus után le hagyta magát szorítani a közélet porondjáról és hogy a szabadságharcban csak az őrnagyságig vitte, ahelyett, hogy vezér lett volna.

Bizonyos, hogy — mikor a filozófiával legycskedett — szive mélyéből utálta Schopenhauert, akit pipogyának tartott és mint a gyáva ostobaság iskolapéldányát csak gúnyos mosollyal tudta emlegetni.

És az is bizonyos, hogy Napóleon előtt

sem vette volna le a kalapját, mert szentül hitte, hogy ha Napóleonban egy kicsit .több kurázsi van, akkor Szent Ilonán faragott volna magának egy indiánuscsónakot és visszajött volna a gárda élére, bosszút állni Water- loo-ért, de ügyetlen volt és félt a víztől.

És mikor a nagyjelentőségű kérdést felvetették egymás között, amelyik igy szólt:

— Te milyen vagy? — amiről most magam sem tudom pontosan, hogy miért volt olyan fontos és tulajdonképp hogy is lehetett ezt a kérdést rögtön megérteni, akkor az én fiatalemberem azonnal kész volt a válaszszák

— Én optimista és idealista vagyok és hiszem a szabad akaratot. (Borzasztó, hogy milyen egyszerűen osztályozható a világ és

az élet a fiatalság előtt!)

*

Ez a fiatalember háromszor ugrott fejest a világmegváltásba. A bizonytalanság tava, amit a fejessel megváltani vélt, sor- és időrendben egyre szűkült.

Először uj életet, uj társadalmat, uj embereket akart a földre. Ezt úgy hívta, cserkészet. Ez mindenre és mindenkire kiterjedt volna.

Másodszor már szűkítette a munkakört: spirituális alapszinezettel levezette, hogy a lelki élet állandóbb és igazabb, mint a realitások világa, s az irreális szépségek maradandóbbak, mint az egész reális világ. A művészetek az élet esszenciája és oélja: az alkotók szellemi arisztokráciájának szolgálatába kell állítani az egész életet: egy vers több, mint egy ország. Ezt úgy hívta: költészet.

Harmadszorra már erősen leredukálta hatáskörét: egy nemzet számára hitt világ- megváltást egy gondolattal, ami filozófia, vallás, szociológia és minden egyszemélyben: ezt úgy hívta: a magyar vallás.

1926 augusztus 14, szombat. mmmmmmmmmmmmmmanmamatmmmtitT ■ —<za■»

Most csak az elsőről akarok beszólni.

*

A cserkészet nagyobb élmény volt számomra, mint a haza, mint az isten, mint a világháború és mint a szerelem. Ennyi tán elég is ahhoz, hogy elhitessem, hogy tizen- négyéves testem-lelkemet életem legnagyobb fanatizmusával telitette meg a vágy és az akarat: uj társadalmat teremteni uj emberek felnevelésével: cserkészettel.

Magamon is a legerősebb változásokat csináltam: leszokni a hazugságról, az önzésről, az élvezetekről, másokért áldozni, jót tenni, résztvenni, testem-lelkem nevelni, erősíteni, ügyesiteni. Nem részletezek: éveken át szent, átfogó hittel tudtam kordában tartani magam — anélkül, hogy nyűgöt éreztem volna — egy minden tekintetben kívánatos, eszményi s minden szempontból csak előnyös külső-belső fejlődés elősegítésére: ilyen hite csak az apostoloknak lehetett s ez a hit tényleg tettekkel bizonyítva volt a legjobb: irányította, emelte s jutalmazta a mindennap minden apró tettét: a levegő után ez a fluidum volt az, amelyik legjobban átjárt s amelyben nem volt soha légüres tér — egy ideig.

*

Aztán jött a vers, a nő, bevitték katonának s az egészből nem maradt más, mint egy csomó hasznos sajátság, egy jól eltöltött, jő alapot adó gyerek- és kamaszkor, emlékek és a kirándulások szeretete. A nagy láng elégett, a levegőben más fluidumok úsztak, a fanatizmusnak vége volt, a világmegváltásból nem lett semmi s jött egy nagy szkepszis az egészre.

*

No, igen: a cserkészetről nem tudok rosszat mondani igy sem. Arról igy is csak a legjobbakat tudom mondani, föltétlenül jobb, hogy tizenhároméves koromtól tizenhét és félig sziwel-lélekkel cserkész voltam, mintha nem lettem volna az.

De abból a fiatalemberből szikrák élnek még ma is bennem, az abszolutíéle törekvésből is: és mikor most a cserkészet válságának kérdését fölvetem, legelőször is az a kérdés merül fel bennem:

mi az oka annak, hogy a férfikor kezdetén a cserkészet átfogó világnézete elveszti intenzitását — azaz általánosságban ezzel a kezdő férfi meg is szűnik cserkész lenni?

A felelet vagy az, hogy: a cserkészet a kamaszkor — tíz-tizenkettötől tizennyolc-húszig — mozgalma s mint ilyen nem egyéb, mint egy kiváló pedagógiai szolgálatokat teljesítő ifjúsági mozgalom, mely a serdülő- és kamaszkor romantikus hajlamait primo-pri- misszimó tudja a nevelés szolgálatába állítani s mikor a kamasz átlép a férfikor első lépcsőjére, el is veszti misszióját.

Vagy pedig az, hogy:

a cserkészet nem tisztán ifjúsági mozgalom s hatása nem szűnhet meg a kamaszévek bevégzésével, hanem igenis egy uj embereket s uj társadalmat felnevelni hivatott mozgalom, mely csak az ifjúságnál kezdi meg munkáját, de azt tovább folytatja az életben is, a férfikorban is.

Tapasztaltam, hogy vaunak 20—22 éves cserkésziifjak, akik azt vallják, hogy a cserkészet igenis egy uj társadalom és uj emberiség felnevelésére hivatott.

Most nem tudom, hogy ennek mi az oka: az-e, hogy csak én szűntem meg cserkész lenni, mikor a férfikorba léptem s puskát adtak a kezembe, hogy olasz cserkészekre lőjjek, s egy csókért már szívesen elmaradtam az örsi gyűlésről, — vagy pedig az, hogy ezek a 20—22 éves fiatalemberek még — nem léptek be a férfikorba, azaz abba az életbe, amelyik más, mint az iskolásfiuk élete.

Vagy bennem van a hiba, vagy ők nem látnak még úgy, ahogy én már látok.

Nálam jobban nem hihettek ők sem a cserkészetben, — engem a végén az élet legjobb esetben is csak — „korokodH“-nak tartott meg: öregcserkésznek.

A lényeg tehát ma ez a két kérdés: Válságban van-e a cserkészet vagy nincs válságban ?

Nincs válságban altkor, ha nem tekintjük egyébnek, mint egy kimondottan .10—18 év közöttiekre vonatkozó mozgalmat.

De válságban van akkor, ha az egész életre szóló vezérgondolatának és eszmevilágának át kéne plántálódni a régi intenzitás átfogó erejével, az évektől függetlenül, a férfikorba is.

Akkor pedig az a kérdés, hogy hol a hiba, amiért ez megszakad, ami ezt majdnem lehetetlenné teszi?

Mindikét esetben szükség van szerintem arra, hogy

a cserkészet old boy-ait szervezettebb formában, b^c^Mi or^nirációval tart-