Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-01 / 123. (1161.) szám
4 'PRA:GAI-/V'\A<ifcVR.-HIKLAE 1926 junius 1, kedd. A divat önmagától csinálódik v_> Hogy keletkeznek Parisban & női ruhák uj tónusai és kelméi — Titokzatos egyformaság a kreációkban — A divat a kollektív vágyakozásból támad — A P. M. H. külön tudósítójától — Páris, május 81. Vájjon hol van az a titokzatos palota, ahol a divat tündére lakik, akinek a szeszélye minden szezonban valami titokzatos tulvilági erővel kényszeríti a nőkre a divat kegyetlen és abszolutisztikus parancsait? Itt van a tavasz, az uj szezón, s Páris minden asszonya és leánya, akik szabadkoznak és függetleneknek gondolják magukat, fáradhatatlanul járják a nagy divatáruházakat, a divatszalonokat, keresnek, tépelődnek, idegeskednek, s félholtra fárasztják magukat, hogy az egyéniségüknek leginkább megfelelőbb toalettekben tündököljenek Az Avenue Bois de Boulogne fái alatt, vagy a Montmartre mulatóiban. És mi az eredménye ennek a nagy toalettproblémának? Az, hogy minden női toalettnek ugyanazok a vonalai, ugyanaz a szilhuettje, hogy minden ruha, melyek valósággal csodái a találékonyságnak, ugyanabból az anyagból van kiszabva, s mind, mind egyforma szinii. Van olyan szezón, mikor minden párisi nő rózsaszínű, mint ahogy minden fa zöld tavasszal. A divat tündére... Neve nincs, senki sem tudja, hol van, hol található, senki sem látta, pedig itt él, itt van Páris falai között, benne van a levegőben, mindenütt minden és mindenki beszél a parancsairól. Vannak templomai, ahol bájos és kifestett ajkú papnők alázatosan tisztelik és szolgálják a szeszélyeit, áhítattal és odaadással. Egy ilyen divattemplomban egy főpapnőtől, — egy „anyag- kreálótól“ és ruhatervezőtől — megkérdeztem, hogy vájjon valóban létezik-e a divat-tündér, vagy egyszerűen csak a főpapnők és főpapok titokzatos tanácskozásai határozzák-e el, hogy minden nő bois de rose szinü ruhában járjon, hogy rövid szoknyákat hordjon és hogy a divatnak a csípő alatt kelljen lenni? Vájjon látta-e ő a divat-tündérét, vájjon az ő parancsait hajtják-e végre, vagy pedig a ruhaanyag-tervezők és a divaitrajzolók közös elhatározásának az eredménye jelentkezik-e akkor, amikor minden szezonban ugyanolyan szinü szövetet és egyforma vonalú és egyforma díszítésű toaletteket lanszi- roz minden párisi divatcég? — Amikor mi bemutatunk egy kollekciót, — hangzott a válasz — mi épp úgy remegünk és éppen úgy meg vagyunk indulva, mint egy drámairó a premier estéjén. Keresünk, kutatunk, dolgozunk, s mintegy broad-casting-gal igyekszünk felfogni a divat- tündérének az elektromos hullámok módjára a levegőben vibráló rendelkezéseit. Egy kollekció bemutatásánál mi félünk és drukkolunk, hogy vajjo helyesen értettük-e őt, jól-e értelmeztük a rendelkezéseit. Bizony, sokszor megesik, hogy tévedünk vagy botlunk, hogy eltértünk az. állandóan haladó és a mindig változó Ízlés irányvonalától. Hogy ezt elkerüljük, állandóan figyelemmel kell kisérnünk a nép mindenféle megnyilatkozását. Ott vagyunk minden festészeti és szobrászati kiállításon, tanácskozunk a festőkkel, írókkal, a művészekkel, színészekkel és színésznőkkel, állandóan figyelemmel kisérjük a nagy bálokat és teaszalo- nokat. Keressük mindenütt a tendenciát, az irányt, mint ahogy a méh keresi a virágokat, s virágkehely- ről virágkehelyre szállva, anélkül, hogy tudatában volna annak titokzatos hivatásának, amit a természet ráruházott, magával viszi a virágok himporát megtermékenyül és megtermékenyít. — Egy beszélgetés, amelynek folyamán mindenről szó van, csak a divatról nem, a tömegek egy megmozdulása, egy kép, egy festmény, egy váza, egy gesztus, egy fénysugár, egy szó elég ahhoz, hogy megszülessen az inspiráció, egy meztelen nő a music-hall színpadján elegendő ahhoz, hogy felvetődjön egy ujtónusu vagy uj- mintáju szövet, vagy egy ujvonalu toaletté a képzeletünkben. — Ilyen előkészületek és a megfigyelések után, mikor már kiérlelődött bennünk valami, fogunk csak igazán a divatcsinálási munkához. És ekkor következik be a csoda. — Mikor a ruhaanyag-tervezők bemutatják az uj kollekciójukat, észreveszik, hogy mindannyiuk ugyanazon a keretek között dolgozott, mindannyian majdnem egyforma tónust és egyforma anyagot hoztak ki az uj szezón nagy szenzációjaképpen, anélkül, hogy összebeszéltek, vagy megállapodtak volna. És ami még érdekesebb, a nagy divatszalonoknak és a nagy divatmühelyeknek a vezetői ebből a mintakollekcióból, szintén anélkül, hogy közösen megállapodtak volna, majdnem mind ugyanazt az anyagot választják és ugyanazokat az egyforma színárnyalatokat. Mikor aztán a szabőmü- helyekben életet leheltek a halott anyagba, é3 elkövetkezik a szalonokban a nagy szezón- előtti divatbemutató, a vevők legnagyobb része, megint anélkül, hogy előzetesen összebeszéltek volna, szinte majdnem mindannyian egyforma tónusú, egyforma vonalú és egyforma díszítésii toaletteket választja. Aki mást választ, az később mindig megbánja. — Bármilyen különösen hangzik is, de a valóság mégis csak igy van, 6 szinte azt lehetne mondani, hogy a divatot nem csinálják, hanem a divat maga csinálódik, hogy egy nagy kollektív tendenciának az eredménye. így van aztán az, hogy minden nő rövid szoknyát hord, hogy a ruha vonalai egyformák legalább is nagy általánosságban, hogy a díszítések alig különböznek egymástól, hogy most minden nő bois de rose-ba öltözik, anélkül, hogy azt lehetne mondani, hogy a kelmegyártók és anyagtervezők, a nagy szabómesterek, vagy pedig a nők határoztak volna igy. Talán a titokzatos divat-tündér akarata... Burghardt Aladár. „Szent-ívány reálpolitikája sikerült" Egy német agrárpolitikus nyilatkozata a védővámokról Prága, május 31. A mezőgazdasági védővámok javaslata a parlament előtt fekszik s ez a körülmény a politikai közvélemény érdeklődését fokozottabb mértékben irányítja eme fontos gazdaságpolitikai esemény felé. A törvényjavaslat jelentőségéről egy a német gazdák szövetségéhez tartozó politikus, akinek nagy része van a javaslat kezdeményezésében, a következőképpen nyilatkozott előttünk: — A beterjesztett javaslat bizonysága annak, hogy nemzeti különbségek nélkül felébredt a gazdák által megválasztott törvényhozókban a lelkiismeret és a gazdasági szolidaritás érzése. Rendkívül örvendetes jelenség az, hogy ennél a tisztán gazdasági és szociális kérdésnél sikerült kikapcsolni a nemzeti motívumokat és meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a kikapcsolás semmiképpen sem szolgál a nemzeti célok és törekvések kárára. Ha a kisebbségi nemzetek politikája szempontjából nézzük a helyzetet, úgy szembetűnően látjuk azt a nagy eltávolodást, amit az agrárvámjavaslat a cseh koalícióhoz tartozó pártok között okozott és érezhetjük annak nemzetpolitikai és morális jelentőségét, hogy az általunk kihangoztatott és kiforszirozott agrárvámjavaslat rákényszeritette a vezető cseh pártokat arra, hogy leüljenek velünk egy asztalhoz. Jól emlékszem, hogy a magyarság politikáját vezető Szent-ívány József az elmúlt esztendőben egy politikai eszmecserénk alkalmával úgy definiálta az aktív és passzív politikát, hogy amíg a passzív politika nem akar résztvenni az állam ügyeinek intézésében mindaddig, amig az állam élén álló kormányzat az összes jogköveteléseket nem biztosítja, addig az aktív politika rá akarja kényszeríteni a kormányra, hogy számoljon a kisebbségekkel és a számvetésénél vegye tekintetbe ama kötelezettségét, hogy a kisebbségek jogköveteléseit teljesítenie kell. Ez az aktív politika, ez a reálpolitika érvényesült most a gyakorlatban és ez az érvényesülés az első lépés, amelyet követni fog a többi is és amely kitapossa azt az utat, melynek végén a kisebbségek nemzeti igényeinek teljes kielégítése áll. Gazdaságilag a mezőgazdasági vámvédelem a mezőgazdasági lakosság fogyasztó erejének a növekedését jelenti. Ebből önként következik az iparra és kereskedelemre jutó előny s önként következik az állami terheknek megkönnyebbülése. Az agrárvámok a mezőgazdaságra nézve nagy morális előnyt jelentenek. Kiszámíthatatlan érték az, ha a gazdatársadalomban felébred annak meggyőződés^ hogy ő egyenlőjoga és egyenlően védett polgára ennek az államnak s a gazdák öntudata szempontjából rendkívül fontos momentum az, hogy a gazdaközönség nem érzi magát tovább a többi osztály által kiuzsorázott páriánkA gazdák öntudatának felébresztése a termelési kedvet, a munkának és hivatásnak szeretetét vonja maga után s ezek azok a tényezők, amik a többtermelésnek és az általános emberi jólétnek mindenhol az alapföltételei. Szüllő Géza és (xrosschmid szenátor a Szepességen A keresztényszocialista párt iglói, késmárki és lőcsei gyűlései A május 26-iki ótátrafüredi pártvezetőségi ülés után Szüllő Géza dr., a kér. szoc. párt országos elnöke és Grosschmid Géza dr. szenátor Böhm Rudolf országos főtitkár kíséretében meglátogatták a késmárki, podolini és gnézdai szervezeteket, amelyek képviseletében Prandl Gusztáv késmárki, Wittkó Rudolf podolini helyi elnökök és Trunik gnézdai plébános üdvözölték meleg szeretettel az országos elnököt és a vele jött politikai vezetőket, akiket a párthivek a legkedvesebb ünnepléssel és megható vendégszeretettel halmoztak el. Késmárkon Thőköly fejedelem sírjára tett virágcsokorral rótták le kegyeletüket. Iglón a Vigadó nagytermét szinültig megtöltő előkelő közönség várakozott megyei pártvezetőségi ülés keretében az érkezőkre- Tesch- ler Antal dr., a megyei körzet elnöke mély meghatottsággal üdvözölte a Zipser-földet felkereső elnököt s biztosította, hogy az őslakosság érdekében úgy a külföldön, mint idehaza kifejtett körültekintő és bátor harcában a párt egyre szaporodó hívei egy emberként állanak mögötte. Szüllő Géza dr. az üdvözlésre adott válaszában kifejtette politikai célkitűzéseit, közölte, hogy e napokban újra Génibe utazik, hogy a népszövetség ülésein az állampolgárság és illetőség ügyében elfoglalt igazságos álláspontját érvényre juttassa. Az elnök válaszát a közönség szűnni nem akaró lelkesedéssel és tapssal kisérte. Teschler Antal dr. ezután a kerület törvényhozóit, Grosschmid Géza dr. szenátort és Fedor Miklós képviselőt üdvözölte és félkérte a szenátort, hogy a közönséget az általános és belpolitikai helyzetről tájékoztassa. E felhívásra Grosschmid Géza dr. nagyhatású beszéddel válaszolt, amelyet holnapi számunkban egész terjedelemben közlünkUtána Fedor Miklós képviselő szólott az egybegyűltekhez. A vendégek a gyülésteremből Lőcsére siettek. Itt elsősorban a híres lőcsei nagytemplomot, a városházát és a városi múzeumot látogatták meg, majd megjelentek a lőcsei nagyvendéglő termében őket teára váró előkelő közönség körében, ahol úgy Szüllő Géza dr. országos elnök, mint Grosschmid Géza dr. szenátor az üdvözlésekre adott válaszukban kitértek a magyar pártok egyetértő működésére vonatkozó törekvéseik ismertetésére. Groschmid Géza dr. pár szóval kifejtette, hogy úgy a klubalakulás alkalmával, mint a február 10-én Pozsonyban tartott pártvezetőségi ülésen az első lépést a megértés munkálására a keresztényszocialista párt tette meg, az utóbbi dolgozott ki erre vonatkozólag egy, az együttműködés mikéntjére vonatkozó memorandumot is, melynek gyakorlati megvalósítása első jele az együttes kassai Rákóczi-ünnepély rendezése is. Nem állhat meg tehát az a feltevés, mintha a párt vezetőiben az erre vonatkozó jószándék és megértés hiánya mutatkoznék. E törekvés sikerének reményében Pol- nisch Artúr, a nemzeti párt jelenvolt alelnö- ke szintén örömmel üdvözölte a vendégeket, akik Fedor Miklós képviselőnél tett látogatás után Iglóra tértek vissza, ahonnan másnap délelőtt Szepesváralján tettek látogatásokat a párt egyházi és társadalmi kiválóságainál, majd onnan Szepesolasziba menve át, az országos elnök a különösen szép számmal megjelent hölgyközönségre való tekintettel az üdvözlésre válaszolva, különösen azt fejtegette, hogy a jelen nehéz viszonyok között az anyákra hárul az a feladat, hogy a jövendő generációban a nemzetiségükhöz és fajukhoz való ragaszkodás érzését ébren tartsák. A délután folyamán útba ejtették Szomol- nokot és Felsőmecenzéfet s mindkét helyen a tekintélyes számban egybegyült pártvezetőségi tagok az érkezőket szeretetük és kitüntetésük minden jelével elhalmozták és az üdvözléseken kívül beható eszmecserét folytattak a pártélet intenzivebb fejlesztése és a lakosság kívánságainak és óhajainak lehető érvényre juttatása tárgyábanAz ut Jászón ért véget, ahol a község határában ünneplőbe öltözött nagy tömeg várta az országos elnököt, diadalkapuval, virágesővel és könnyekig megható üdvözlő beszédekkel. Az elnök lelkesítő válasza után az ünneplő közönség kisérő sorfala között szűnni nem akaró ünneplés kíséretében vanultak éjjeli szállásukra. Az egész ut feledhetetlen ős felemelő emléke a szepességi párthivek odaadó, meleg ragaszkodásának és biztos záloga a nemzetiségeket és a keresztény vallásfelekezetet ösz- szefogó párt erőteljes térfoglalásának. Ha a vulkánok feltámadnak Prága, május 31. Ha vulkános kitörésről olvasunk, úgy képzeljük el a dolgot, hogy a büzhányóhiegy kráteréből hamu s vulkános bambák repülnek a levegőbe. A hamu felhővé sűrűsödik, amely elzárja a napnak fényét a földtől s a napot éjszakává változtatja. Azt hisszük ilyenkor, hogy mindig lávafolyamnak kell a hegy oldalán leömlenie, amely elpusztít mindent, amit útijában talál s virágzó termőföldeket sivár pusztasággá változtat. Ilyenkor láugnyel- vek is kicsapnak a kráterből, amelyek az égig látszanak nyulakodni s igy rémítik a környék lakosságát. Természetesen vannak ilyen kitörések, aiminő például öt évvel ezelőtt az Etna erupciója volt, de vannak egészen másfajta kitörések is. A rendkívül vulkános természetű Java szigetén emelkedik egy tüzhányőhegy, a Galunggung, amely ma már csak fólgyürüből áll. A történelem előtti időben ugyanis a kráter keleti felét egy kitörés teljesen elpusztította s helyén egy 2'km. széles völgy keletkezett, amely a Tarkmalaja síkságig vezet le. Ebben a völgyben vad össze-visszaságbam hevernek a hatalmas sziklatömbök a vulkános porban, de vannak szelidebb részletek is. A következő évszázadokban az eső sokat elmosott. A keményebb részek ellentálióbbaknak bizonyultak, a puhább részek kimosódtak. Innen kapta a völgy azt a jellegét, hogy tízezer domb völgyének nevezhették el. A benszülöttek megszállották a völgyet, itt építették meg kunyhóikat s művelték rizsföidjei- ket. A magasabban fekvő erdőkből fát s egyéb erdei termékeket szállítottak le. Nem tudták, hogy a völgy helyén egykor kráter pereme emelkedett, mert a hegy emberemlékezet óta semmi jelét nem adta, hogy valamikor vulkános természetű volt. A patkőalaku kráter kedvenc kirándulóhelye volt a lakosoknak, játszóhelye a gyerekeknek, akik vígan fürödtek a kráter nyílásában esővízből keletkező tavacskában. Feneketlen tónak hívták ezt a krátertavat, pedig van feneke, a kráter eldugulása, a dugó alatt pedig örökösen süstörögnek a föld titokzatos belső erői. 1822-ben a vulkán felébredt hosszú, mély álmából. A vulkán belsejében izzó gázak képződtek, amelyek a tó alját felemelték, de nem volt annyi erejük, hogy felrobbantsák. A gázok végül is a patkó keleti szárnyán kiutat találtak s nagy erővel törtek a völgyön át a síkságra. Tizenöt másodperc alatt ez az izzó felhő végigsöpörte a sóit kilométer hosszú völgyi utat, fákat tépett ki, felgyújtotta a fából készült házakat, elpusztította az aratást s útjában megölt minden élőlényt. Csodálatos módon csak két ember maradt életben, egy férfit, aki a magas völgyi fa közelében fát gyűjtött, a kókusz- pálma ráboruló levelei úgy megvédelmeztek, hogy az izzó felhő csak könnyebb égési sebeket okozott. A völgy más oldalán egy fiatal anya a kráternek hátat fordítva, csecsemőjét szoptatta. így testével védelmezte meg a fiatal életet. A nyilgyorsasággal tovavanuló izzó áram megölte az anyát, de a gyermeket néhány óra múlva életben találták az anya élettelen teste alatt. így fejeződött be ennék a kitörésnek első része. Csak egy rövid, megsemmisítő lélekzst, égő, mérges vulkánfüst s nyomában elpusztult kultúra, megszenesedett fák, állatok, emberek. Ilyen izzófelhők igen gyakoriak a keletindiai vulkánoknál, de többnyire csak a kráter közelében pusztítanak. A Galunggungnál a hegy különös alakja volt az oka, hogy a katasztrófa olyan hatalmas arányokat öltött. Ilyen borzasztó katasztrófát okozott 1902 május 8-án Martinique szigetén a Mont Pelé kitörése, amely pár perc alatt megölte St. Pierre 40.000 lakosát. Tehát nemcsak a kő- és lávafolyam okoz halálos katasztrófákat, hanem a kevésbé ismert izzó hullámok is. A belügymiifbztériiim rendeletéiből Segélyek elemi károk eseten A dolog természetéből következik, hogy az elemi károk által sújtott egyének segélyezési ügye a legsürgősebb elintézést követeli meg, amire a belügyminisztérium ismételten felhívja az alárendelt hatóságok figyelmét. Konkrét esetből kifolyólag a belügyminisztérium nyomatékosan felhívja az összes előadók figyelmét arra, hogy a segélyezési ügyekre vonatkozó iratokat nem elég „még ma“ sürgősen elintézni, hanem a referens gondoskodni tartozik arról is, hogy az ily ügyirat valóban „még ma“ hagyja el a hivatalt s ne heverjen esetleg heteken át a kiadóban- Emez ügyek gyorsabb elintézése érdekében az összes hatóságok külön nyilvántartásokat kötelesek vezetni a segélyakciókról s az abban részesedők ügyiratairól. Szolgálati ut költségeinek elszámolása Abban az esetben, na a hivatalos személy valamely fél érdekében idazik a hivatal székhelyén kívül fekvő községbe, múlt év október elsejétől kezdve a vasúti jegy telje, diját kell megfizetni akkor is, ha a hivatalnoknak kedvezményes vasúti jegy váltását! j-g autó igazolványa van. „ \
