Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-27 / 96. (1134.) szám

1926 április 27, fcedd. Téli szalma, nyári szőrme, tavaszi lenge — Offd, mi fess a tavaszi kabátommal? — Szivem, olyan gyönyörű meleg nyár van már, /zo<7?/ te se fcel? vetni a téli bundát. — Viccel? — Ezerkilencszáztizennégyben csináltam az utolsó viccet és ugyanakkor csináltattam az utolsó öltözetet. — Mi volt az utolsó vicce? — Akkor is a tavaszi kabátról beszélget­tünk. — Ez vicc maginak? — Hogyne, szivem. Hát nem vicc, hogy maguk januárban szalmakalapot és augusz­tus végén prémet bundát vesznek magukra, — A tavaszi kabátomról beszéljen. — Szivem, akinek van egy téli szalma és egy nyári szőrme, minek annak egy tavaszi lenge. — Maga mindig agyonokoskodja az én t°a- lett ügyeimet. — Szivem, én csak a javát akarom. 'Egy igazi gr and dáma kompromittálja magát, ha tavasszal tavaszi kabátban jár. — Hát mit vegyek fel? — Ha maga már télen felveszi a tavaszi szalmát, nyáron a téli szőrmét, akkor igazán bajos megmondani, hogy mit lehetne felvenni tavasszal Vegyen fel télit, vegyen fel nyárit, mindent a világon felvehet tavasszal, csak ta vaszit nem. — Ez a maga okoskodása, mert nem akar tavaszit venni. — Szivem, hát maga nem tudja, hogy ta­vasszal már rég kiment a divatból a tavaszi divat? A tavaszi divat télen kezdődik a téli szalmával és ezért mondom, hogy márciusban már olyan gyönyörű nyár van, hogy le se kell vetnie a nyári szőrmét. — Maga megbolondit. — Szivem, ne mondjon ilyet rólam, Én egy józan, normális férj vagyok és ha néha bo­londnak mutatkozom, azt csak azért teszem, hogy maga lássa, hogy milyen borzasztó, ha valaki bolond. — Szóval, a bolond én vagyok. — Nem, szivem, közülünk egyik se bo­ton]!. Moj\x nem bolond, mert kér és én is normális vagyok, mert nem adok. Lynkeusz. — Á „Magyar Vasárnap** c. irodalmi mellékletünk részére szánt kéziratok Sziklay Ferenc, Kassa, Éder-utca 9. sz. cimre kül­dendők. — Helyreigazítás. A „Nagyasszony4* áp­rilisi számábáti sajnálatos és értelemzavaró sajtóhibák csúsztak be. A 6-ik oldal első ha­sábjának 21-ik sorában „csodamécses*** ol­vasandó, a 8-ik oldal, második hasábjában, a 12-ik sor mondata: „Hát mégis gyökere lett a csóknak Az amerikai filmesek repülőgépen üldözik Amundsent Küzdelem a filmüzletért — Amundsen ügyes trükkel fogott ki üldözőm — A P. M. H. tudósítójától — Stockholm, április 26. Késhegyre menő versengés indult meg egy­részt az amerikai film vállalatok között, másrészt Amundsenmel. Az amerikai filmgyárak, a legóriá­sibb pénaáldozaíofetól sem riadnak vissza, csakhogy lefényképezhessék a Norge útját a Spi'tzbergákig s esetleg tovább az Északi sark felé is. Az ameri­kaiak bármilyen áron léghajón és repülőgépeken akarják követni a Norget és egy newyarki filmvállalat máris megvásárolt egy megfelelő nagyságú Junkers^aeroplámt, amellyel film operatőrjeit Leningrádból egyidejűleg küldi el a Norgeval a Spitzbergákra. Erről a repülőgépről állítólag már lefilmezték Amundsen léghajójának útját Oslo környékién. Most az a terve ennek a newyorki vállalatnak, hogy aeroplámja a Spitziber- gákon túl is kövesse a Norget. Amundsen mindent elkövet, hogy megakadályozza az amerikaiak vál­lalkozását, mert neki magának is operatőrje van a léghajón, minthogy pedig nem tilthatja meg az amerikai fil­meseknek, hogy repülőgépekkel kövessék és a fel­hők között „kurblizzanak**, ügyes cselhez folyamo­dott. Állítólag összevásároltatott minden benzint, ami a Spitzbergákon található s így, ha el is jutnak odáig az amerikai filmváliala- tok repülőgépei, onnan benzin hiányában nem me- I hetnek tovább, sőt vissza sem térhetnek. Ahonnan értéknélküli csomagként küldik haza az embert — Látogatás a davosi krematóriumban — — Apponyi nem óhajt országos ünnep­lést. Budapesti szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: Apponyi Albert gróf, aki a napok­ban fogja megülni 80. születésnapját, vasme­gyei birtokáról visszaérkezett a fővárosba s ma megjelent a parlamentben. Látogatást tett a ház elnökénél és mivel értesült arról, hogy születésének 80. évfordulója alkalmából or­szágos ünneplést óhajtanak rendezni, kérte a ház elnökségét, hogy tekintsenek el ettől az ünnepségtől. A parlamenti pártok azonban en­nek ellenére is módot fognak találni arra, hogy Apponyit ünneplésben részesítsék. — Okányik Lajos dr. visszatért szabad­ságáról. Pozsonyi tudósítónk jelenti telefo­non: Okányik Lajos dr., pozsonyi polgármes­ter tegnap tért vissza hosszabb szabadságáról, amelyet Afrikában töltött. Okányik ma már át is vette hivatalának vezetését. — Koza újabb sajtópöre. Pozsonyi tu­dósítónk jeleuti telefonon: Vajda Elemér, a Slcvák volt kiadónWatali tisztviselője, rágal­mazás miatt sajtópöit indított Kcza Matejov Gjörgy, a Slovensky Národ jelenlegi főszer­kesztője ellen annak egy hírlapi cikke miatt. *Az ügyet ma délelőtt tárgyalta a pozsonyi tör­vényszék kmet. bírósága Kavecska tanácselnök vjftetése mellett. íoza helyreigazító nvilatkc- zWközzététeiére kötelezte magát s ezért a tár­gyalást elnapolták — Orvosi kongresszus Podjebrádon. A csehszlovák balneológiái és klimatológiai társaság munkakongresszust rendezett Pod- iebrád fürdőben. A kongresszus résztvevőit a fürdőigazgatóság ünnepélyesen fogadta s a tanácskozás Vesely dr- és Hrasky dr. el­nöklete alatt folyt le A vezetőség megvá­lasztása után Ouhr Mibalv dr. szén aki fő­orvos’előadást tartott a vörös verseitek sze­gmentációjának gyorsaságáról. A kongresz szus két napig tartott. Davos, április. A davosi reménytelenül reménykedők egyik vicces, halálosan komoly problémája, hogy haláluk után hol legyenek elintézve? A krematóriumban vagy a temetőben? Ne­vetve beszélnek erről és sírva gondolnak er­re. Legtöbben a krematóriumot választják, olcsóbb, mindössze 250 frank (1600—1700 osszl. korona), mig egy temetés 5—600 frank és nehéz a hazaszállítás. Az erősebb idegzetű gyógyulni akarók aztán elmennek a krema­tóriumba és körülnéznek. Természetesen ak­kor, amikor nincs halottégetés, mert ilyen­kor kedvük sincs és osak a közvetlen volt betegtársakat engedik be. őszintén szólva, dacára, hogy egy ilyen krematórium jó riportanyagnak látszik, nem bírtam olyan lelki-erővel, hogy megnézzem. Gondoltam, „mire az, majd eljutok oda úgy­is, legfeljebb akkor már nem irhatok róla**. Volt nekem itt egy nagyon kedves, igen szép, igen nagyon beteg kis orosz barátnőm, Natasának hívták, Rigából jött ide meggyó­gyulni ... Ez a drága kis tizennyolcéváske kinevetett, mert nem mertem elmenni a kre­matóriumba, holott ő már volt. Sőt a halott­égető Buol bácsinak meg is mondta, hogy őt két csomagba csomagolja. Az egyik felét ha­za Rigába, a másikat pedig a Parisban tanu­ló vőlegényjelöitjének küldje. Kényszeredet­ten nevettünk és ugyancsak sirnivaló neve­tés közben meg esketett, hogy ha meghal, el­megyek a krematóriumba s ott leszek, mig elég. Ezelőtt egy héttel voltam nála utoljára, ágyban feküdt s kissé szomorúan emlékezte­tett eskümre. Három nappal ezelőtt egy kis cédulát kaptam, csak annyi volt rajta, „Lé­ben Sie wohlt Hírem Schwur nicht vergessen. Natasa** és ma délelőtt ott könnyeztem a kre­matórium örökzölddel díszített, halottbüzös templomában. A templom talán nem is templom, csak arra emlékeztet. Se kereszt, se szent kép, semmi jel, ami valamelyik vallásra emlékez­tetne. A két oldal „sekrestye“-falában kis üvegekben kehely- és különböző alakú edé­nyek vannak. Rajtuk egy uév, egy születési szám, egy halálozási szám és bennük 1 kiló sulynyi hamu — egy ember. Az oltár helyén az állandó ravatal van, elégetés előtt egy fémkoporsóban erre helyezik a halotta­kat. Az oltár előtt egy szószék, honnan csak a halottakat búcsúztatják és jobbra kis emel vényen a harmóniám, melyből csak halotti zene szól. Majd padok párhuzamos sorai kö vetkeznek. így néz ki egy templom, ahol sohasem volt keresztelő vagy esküvő. így néz ki a ha lottak temploma. S itt ültem fázós elkesere désben egyik padban, néhány betegtársam mai. Az édes kis orosz lányka pedig ott fe küdt az oltár helyén a ravatalon. Szerettem volna még egyszer látni, de nem lehetett, fémkoporsó le volt zárva. Jött a pap, nem tudom, milyen felékeze tü volt. Olyan halotti pap volt, aki csak te metett, elbucsuztaitta a zsidó, a katolikus, mo hamedán — minden embert. Fekete-fehérrel szegélyezett talár volt rajta. Mielőtt beszélni kezdett, a szószéken elhelyezett házitelefo non megkérdezte, ha rendben van-e az égető és aztán belekezdett a búcsúztatóba. — Németül beszélt, nem is a kis Natasát bú­csúztatta, hanem bennünket nyugatott meg, az örök megnyugvás felől. Úgy beszélt, mint aki biztosra ve szíj hogy mi is fogunk az oltár fe­letti ravatalon feküdni. Bevallom, hogy mind­nyájan sirtunk, nem azért mert a pap beszélt, nem azért, mert a kis szép croszka meghalt, hanem önmagunkat sirattuk. Elhangzott a beszéd, megszólalt az orgo­na szomorún búgó hangja, a pap megnyomott egy gombot és a ravatalon levő fémkoporsó eltűnt a sülyesztőben. Nekem megengedték, hogy megnézzem az égetést s 15—20 lépcsőfokon lementem a pinceszerü égetőbe, hol a sülyesztőről ép levet­ték a koporsót. A pincében óriási hőség volt és én dideregtem. — A koporsót letették egy kis sínpárra, mely egy 4—5 méteres óriási téglakemence szájába vezetett, oda tolták be az édes kis Natasát. Az emberek cigarettáztak, beszélgettek és éu félájultan gondoltam arra, hogy ott a ke­mencében egy tizennyolc éves kis leány, egy élet ég el. — Nicht weinen, es muss so sein — mon­dotta a főégető Boul bácsi — warten Sie eine Stunde und wird fertig sein. S ezalatt a borzalmas óra alatt elmagya­rázta, hogy a kemencében 1200 fok hő van, meg, hogy Davosban már alig van temetés, inkább égetés. Neki saját szisztémája van, még pedig olyan jő, hogy egy óra alatt a nagy csontok is elégnek. Úgy beszélt, mint aki figyelmembe ajánlja a pontos kiszolgálást. Aztán felvezetett az emeletre, hol épp úgy, mint a sekrestyében, falban levő üregek­ben vannak a fémdobozkák. Legtöbb dobozon apró koszorúcskák. — Még a koszomnál is sokat lehet spó­rolni — mondta Boul bácsi. Némely üregben 3—4 doboz is volt, ezek úgynevezett családi sírboltok. Legnagyobb­részt a tüdővész pusztította fiatalok hamvai voltak. Minden világrész, minden ország kép­viselve van. Innen a csomagolóba mentünk. Kívánságra hazaküldik a gyógyulni jött embert. Az el­— Lelkipásztori konferencia. Nagyszől- lősi tudósítónk jelenti: A máramaros-rugo­csai ref. egyházmegye lelkipásztorai ápri­lis 27-én Huszton a ref. templomban konfe­renciát tartanak, melynek főbb program­pontjai a következők: A vasárnapi iskolá­ról előad Szabó Béla. Az E. T. VIII. t c. gyakorlati megvalósításáról beszól Peleskey Sándor. A szektákról előad ifj. Sárkány Lajos. Az Öntudatos kálvinizmus, ismerteti Szabó Béla. Megbeszélés a presbiteri konfe­rencia előkészítéséről. Problémáink megbe­szélése. (Péter M. javaslata). A konferen­cián minden valószínűség szerint résztvesz Bertők Béla dr., az egyházmegye püspöke is. Felhívás a köztársaság magyar cser­készvezetőihez. A prágai és brünni magyar főiskolás cserkészek Szent György Köre felszólítja mindazokat a szlovenszkói és ru- szinszkói magyar cserkészőrsöket, melyek mesedélutánokat rendeznek a falusi ma­gyar ifjúság helyes irányú megnevelése ér­dekében, hogy munkájukról a Szent György Körnek minden falulátogatás után rövid, de pontos jelentést küldjenek. A jelentés tar­talmazza a következő adatokat: Csapat, raj, őrs neve, a mesedélután helye, ideje és mű­sora, a szereplők neve és kora, a kirándu­lás vezetőjének megjegyzései. Ahol sok a fa­lulátogatás, havonkint lehet összefoglaló jelentést küldeni. A Szent György Kör ezen jelentések alapján nevezi ki a regősöket. A' regős nevet megkapja minden cserkész, aki háromszor mesél, szaval vagy zenél a falusi gyerekeknek. A regős név egy évre szól és mindig újból megszerezhető. A regősök kö­telessége ápolni a falusi magyar gyerekek uj nevelésének gondolatát: gondoskodjanak arról, hogy csapatuk cserkészei a falusi fiuk barátai legyenek s minél többet fölkeressék a magyar községeket- A kirándulás vezetője jelölje meg a jelentésben azokat, akik a re­gősi hivatásra alkalmasak. A jelentések se­gítségével a Szent György Kör megfelelő mesedélután-programokat állít össze, melye­ket bármely őrsnek szivesen rendelkezésére bocsát. A jelentések a következő cimre kül­dendők: M. S. V. S. Szent György Kör, Pra- ha II., Albertov, Studentsky Domov. Jelen­téseket VI. 15. és IX. 30. között nem veszünk át. Jő munkát! Kessler Edgár, a Szent György Kör vezetője, Mohácsy János, titkár. — A máriavölgyi zarándoklat előké­szítő bizottság közli, hogy a zarándokot május 16-án vasárnapon lesz. A zarándok­lat vezetésére a bizottság tudvalévőén Gre- gorovits Lipót keresztényszociaiista nemzet- gyűlési képviselőt kérte föl, aki el is fogad­ta a megbízást. A közönség körében igen nagy az érdeklődés a zarándoklat iránt, amelyen előreláthatóan ez idén is nagy tö­megek vesznek részt. Az érdeklődők fordul­janak Gregorovits Lipót plébánoshoz (Bra- tislava-Pozsony, Hosszu-utca 23. II.), aki minden kérdésben készséggel ad felvilágosí­tást. — Sikkasztó szövetkezeti titkár. Po­zsonyi tudósítónk jelenti telefonon: B'ok Já­nos pincér, a pozsonyi Janymcd pim érszö­vetkezet irodájában még négy évvel ezelőtt 600 koronát sikkasztott el a szövetkezet pénz­tárából. A sikkasztás után megszökött Po­zsonyból. A napokban fogták el a pozsonyi rendőrség köröző levele alapján Brüxben és ma beszállították a pozsonyi ügyészség foghá­zába. — Három politikai per tárgyalása egy, napon. Besztercebányai tudósítónk jelenti: Most tárgyalták Kusnier Péter kommunista párttitkár, Móczik Imre Hlinka-párti titkár és Hlavatny József Selmecbányái —stefutói égett hulla hamuját, mely kb. 1K—2 kg. sú­lyú, egy pléh dobozba teszik, a pléh dobozt egy fadobozba és reáirják a cimet. Kitöltenek egy értéknélküli külföldi szállítólevelet és reáirják, hogy ez iksz, vagy ipszilon. Ott van a postai díjszabásról eg ytarifa, Boul bácsi megmutatta, hogy milyen olcsó. Megnéztük, hogy pl. Beregszászig az egész 4 és fél frank, ami igazán nem sok, — megéri. Mire a szakszerű megmagyarázás véget ért, letelt az óra és visszamentünk a kemencé­hez, melyben azóta az édes kis Natasa égett el... A kemence egyik oldalán levő nyíláshoz — melyhez üres csövek vezetik le az elégett hamuját — egy tepsifélét tettek s kinyitották a nyílás rostélyát. Pár pillanatnyi várás... és a nyíláson lassan sárgás, darabos hamu­ként kihullott a drága, élni akaró szép kis Natasa. (jaksánd.) ■ ■ i ■eMnBBBBWBBBMBMaW "illlJM «■ i . — Véres zavargások Indiában London, április 26. Kalkuttában tegnap ismét nagyarányú utcai tüntetésre került sor. Egy mo­hamedán banda megrohanta a vásárcsarnokot és megtámadta a hindu gyümölcskereskedőket. Négy kereskedő meghalt a hindu támadásban kapott se­bekben. A mohamedán gyümölcskereskedők a hindu kereskedők pártjára álltak s közös erővel sikerült a támadókat visszaverni. Egy másik ban­da kirabolt egy nagy gabonaraktárt. Az üzlete két ma reggel nem nyitották meg, úgyhogy a vá rost élelmiszerhiány fenyegeti. Az északi kerüle­tekben magános támadásokra került a sor, melyek alkalmával 49 embert megsebesítettek, kettőt pe­dig megöltek. róm. kath. pap politikai bünpöreit. Kiismert egy múlt novemberi besztercei Kommunista népgyülésen tett kijelentéseiért 24 napi fog­házbüntetésre, Móczik Imrét egy októberben Bacuk községében tartott népgyülésen mon­dott kijelentéseiért 3 havi fogházra Ítélték. Hlavatny Józsefet, akit egy kijelentéséért fo­gott perbe az ügyészség, Botliár dr. védbe- széde után felmentették. — Irredenta hir járt Besztercebányán. Tudósítónk jelenti: Egy csehországi külön­legesség-gyár utazója a minap betért az egyik kávéházba, ahol kávét rendelt. Alig­hogy kávéját megitta, felugrott és harsogó hangon csehül kiabálni kezdett: „Irreden­ták, magyarónok**! A szintén cseh nemzeti­ségű tulajdonos ijedten rohant hozzá, hogy mi történt. Kiderült, hogy a vigéc a billiáid- asztal zöld posztóján két fehér és egy piros golyót látva, azt hitte, hogy a kávés „irre­i..ento magyar", aki a pir.os-fehér-zöld szín­nel akar tüntetni. Mikor a tévedés kiderült, a két föld: boldogan szorongatta egymás ke­zét. — Gyilkolt az alkohol. Besztercebányai tudósítónk jelenti: Pastuch Béla és Janovecz Antal, akik az 5. rózsahegyi vadászzászló­aljnál teljesítettek katonai szolgálatot, vád­lottként álltak a besztercebányai katonai bí­róság előtt. A két katona karácsony előtt engedély nélkül Fthérpatakra távozott, ahol mámoros fővel kötés i ai verekedés közben Janovecz ugy basbaszurta a 18 éve- Hyravy Leó falusi legényt, hogy az másaip a rózsa­■le : " n kiszenvedeü. A katonai bíróság tegnap Janovecz Antalt négy évi fegykázra és Pastuch Bélát 6 hónapi fog­házra ítélte. r 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom