Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-17 / 39. (1077.) szám
1926 február 17. Szerda. iriand pyrrhuszi győzelme a francia kamarában A „nagy éjszaka1* — A mtoüsstereinök három beszéde — Egymás! kergelő ellentétes szavazások — Végre bizalom a kormánynak Páris, február 16. Eddig három francia pénzügyminiszter bukott el a fél éve húzódó pénzügyi csatában. Caillaux, Louckeur és Painlevé után Briand vaskézzei, imponáló ravaszsággal és hatalmas, temperamentumos retorikájának minden eszközével állt a francia szanálás élére s eddig sikerült is felszinen maradnia. A mára virradó éjjel a francia politika történetében ismét igen jelentős esemény volt. 'A kamara tegnap délutáni ülésén kitűnt, hogy a kormány helyzete korántsincsen még biztosítva s a parlament szerencsétlen ösz- szetétele, meg a szocialisták határozott ellenzékisége folytán az elmúlt napokban nagynehezen kivivőit eredmények még könnyen fölborulhatnak. Az egyenes adókról volt szó. Briand délután hatkor lángoló felhívást intézett a képviselőkhöz, hogy tegyék félre végre a pártérdekeket s szavazzák meg a kormány ajánlatát, mert különben elkerülhetetlen az összeomlás. Utána Renaudel emelkedett szólásra, aki hajtha- tatlanul megismételte a szocialisták unos- untig hirdetett álláspontját. A proletártömegek nem hajlandók a kapitalista szanálást támogatni s követelik saját politikájuk elismerését. A szívós szocialista vezér beszéde után Briand elmondotta második nagy beszédét, amelyben erélyesen kikelt a szocialisták ellen. Ma már nemcsak szavak, hanem tettek választják el a baloldali polgári pártokat a szocialistáktól — mondotta. — Ha ránk akarjátok kényszeriteni javaslataitoknak száraz szövegét, akkor visz- szautasitunk minden együttműködést Eltökéltem, hogy az utolsó pillanatig kitartok s csak ha igyekezetem teljesen csődöt mond, vetem le vállaimról a felelősséget s vagyok hajlandó azt más váltakra ruházni. A kamara a legzürzavarosabb képet mutatta. Cachin kommunista képviselő közbekiáltott: — Tanúi vagyunk a május 11-iki politikai többség agóniájának! A délutáni ülés tiz órakor este ért véget. Röviddel azután újra megnyitották az ülést, mely reggelig tartott. Briand beteg és kimerült szervezetével kitartott az egész súlyos éjszakán. Az eredmény az utolsó pillanatig kétséges volt. A kormány fölvetette a bizalmi kérdés, ámbár ez eredetileg nem volt szándéka, de a helyzet most igy parancsolta. Az éjszakai ülés előtt a pénzügyi bizottság újból Összeült s Doumer fizetési bélyegeiről folyt a vita. Ámbár a pénzügyminiszter ünnepélyesen kijelentette, hogy e fizetési bélyegek sohasem fogiák az inflációt szolgálni s csak 1 az esetleges pénzügyi krízis meggátlására alkalmaztatnak, a javaslatot a bizottság 13 szavazattal 8 ellenében, 6 delegátus tartózkodása mellett, elvetette. Tehát az éjszakai ülés a kormány újabb kudarcával kezdődőit. Először az exportdézsmákről és az export forgalmi adójának bevezetéséről vitatkoztak. A szocialisták nagy lendülettel fordultak a kormány javaslata ellen s egy ellenajánlatot nyújtottak be, amelyet azonban a ház 359 szavazattal 199 ellen elutasított, míg a kormány javaslatát 285 szavazattal 171 ellen elfogadta. Most következett a vita legnehezebb pontja: a Loucheur-féle rendkívüli adók megszavazása. A legzavarosabb hajsza indult meg e javaslat körül. Számos kiegészítő, megváltoztató és elutasító ajánlat keresztezte egymást a jobb és a baloldalon. Poucet képviselő azt követelte, hogy az adókat csak ez év végén emeljék föl. A kormány hevesen ellentmondott, hasonló álláspontra helyezkedett a pénzügyi bizottság is, de a parlament 253 szavazattal 159 ellen mégis elfogadta Pcueet ellenzéki ajánlatát. Az ellenzék sikere csaknem kétségbeejtette a kormányférfiakat. Ma!vy, a pénzügyi bizottság elnöke, fölugrott s hevesen a ház szemére vetette teljes tájékozatlanságát és a gazdasági dolgokban való tudatlanságát. — A leghihetetlenebb részletérdekek miatt megfosztják az államot a jövedelmi forrásoktól és az inflációtól való páni félelmükben megfojtják Franciaországot. A pénzügyi bizottság elnökének ez a kifakadása még nagyobb zavart okozott a kamarában, de amikor Malvy azt követelte, hogy legkésőbb május elsejéig fogadják el a Loucheur-adók első negyedét, a kamara kézfeltartással mégis elfogadta az ajánlatot. Malvy sikere után Lamoureux előadó egy jelentése körül tört ki az újabb vihar. Amikor a fejetlenség a legmagasabbra hágott s a lehető legellentétesebb szavazati eredmények rohamai követtek egymást, Briand halotthalványan fölállott és követelte, hogy a ház szavazzon a pénzügyi reform egész komplexumáról. E szavazattal egybekötötte a bizalmi kérdést is s az utolsó apellálás után szavazás alá bocsátotta a kórdóst. A kimerült ház 258 szavazattal 145 ellen elfogadta a kormány ajánlatát. Ezzel befejeződött a nagy éjszaka s a kormány tagjai megkönnyebbülten hagyhatták el a kamarát. Anglia döntő diplomáciai győzelme Kínában Az orosz befolyás ketlétörése — Az angcíbarát tábornokok Peklnej ellen nyomulnak London, február 16. Azok a körök, amelyek a kínai helyzetről rendkívül jól vannak értesülve, megállapítják, hogy a távoli keleten kezdetét vette az uj aktív angol politika, amely lebirhatatlan lendülettel offenzivát hirdetett a kinai bolsevista agitáció ellen és minden eszközt megragad, hogy a tűnő angol befolyást ismét helyreállítsa a Mennyei Birodalomban. Az akciót eddig a legteljesebb siker kiséri. A Foreigne Office egyik legtehetségesebb fiatal diplomatája, Lampson, aki eddig középeurópai referens volt s Londonban a locarnői szerződés egyik intellektuális atyjának számítják, átvette a távoli Kelet osztályának vezetését. A Chicago Tribüné értesülése szerint azonnal erős kézzel lépett föl Kinában s a kantoni kormányt máris széleskörű flottuak- cióval fenyegette meg. A hongkongi angol kereskedő és bankvilág, valamint az ottani angol hajóstársaságok, napról-napra nagyobb nyomást gyakorolnak a pekingi kormányra és aktive állást foglalnak az angoleileues kommunista kormányok működése ellen Csangszolin és Wupejfu angol szolgálatban állnak. A két kinai vezér megegyezett s most közösen kezd offenzívat az orosz befolyás alatt álló pekingi kormány ellen. Wupejfu, aki már hatalma idejében a legnagyobb angolbarát volt, Pe- king ellen vonul s valószínű, hogy hamarosan el is foglalja a fővárost. Csangszolin a kinai falon kívül marad s ott áll őrt, hogy Oroszország nem támadhasson, Wupejfu Hónán közelében csak lassan nyomulhat előre. Amerikai körökben az angol diplomácia legnagyobb -sikerének mondják, hogy Csangszolint, aki eredetileg oroszbarát volt, meg tudta nyerni politikájának és igy egyszerre kettévágta Moszkva befolyását Kinában. Beavatott körökben úgy hiszik, hogy a nagy harc, amely a távoli Keleten tört ki Oroszország és Anglia között, hosszú küzdelem után pillanatnyilag Anglia javára billent. nak e szépen hangzó megnyugtatása ellenére egy fillér nyugdijat, vagy nyugdíj előleget sem kapnak. A csehszlovák kormány válasza után is nyitva maradt az a gyakorlatilag is rendkívül fontos jogi kérdés, hogy melyik szerződésre hivatkozhatnak a kisebbségek: a saint-germainire, vagy pedig a tria- nonira és ha a nemzetközi jog az utóbbit ismeri el érvényesnek, jogában állott-e a csehszlovák kormánynak a magyar közigazgatási bíróság évtizedes joggyakorlatával és a törvénynek szerintünk egészen világos rendelkezéseivel ellentétben a magyarság nagy tömegeit . megfosztani illetőségétől. Erre a jogi kérdésre mindenkit megnyugtató választ csak egy olyan bírói fórum adhat, amelynek tekintélye túl emelkedik az államok és nemzetek politikai vetélkedésein. Ilyen birói fórum ezidőszeriut csak egy van a világon: a hágai nemzetközi bíróság. S ezért mi innen a távolból arra kérjük a Nép- szövetség tanácsát, hogy kérje föl a hágai bíróságot arra, bőgj' az illetőségi ügyben jogi véleményt adjon. A cs@3*szi®vük Ss®rBiáBsir hálássá panaszunkra Illetőségi sérelmeink a népszövetség előtt — A prágai kormány a közigazgatási bíróság törvénymagyarázatát védi mindenki csak ÍGaiBii?f i és fsa Mltóte vesz, oraifctöva, ftadftfcnft ul. Telefon 1920 és 236i. inimimf ? * fimmuinnini (ESŐ.) A Szlovenszkői és Ruszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodája közli: Genfi jelentések szerint a Népszövetség főtitkára most tette közzé a csehszlovák kormánynak a prágai parlament magyar képviselői által az illetőségügy kérdésében a Népszövetséghez benyújtott panasziratára adott válaszát. A panaszt, amelyet 1925. junius 27-én terjesztettek a Népszövetség főtitkára elé, a kisebbségi jog szabályai szerint a csehszlovák kormánynak adták j ki megválaszolás céljából és a prágai kormány, j miután egy Ízben haladókot kért a válasz benyuj-, tására, azt 1925. december 2-án berni követsége utján jegyzék kíséretében küldte meg a Népszövet-' ségnek. A jegyzék azt vitatja, hogy a panaszban elő-1 adott sérelmek nincsenek kellőképpen meglapozva, mivel a csehszlovák kormány állítólag többet tesz, mint amennyire a kisebbségi szerződés szerint kötelezve volna, — amidőn például uj állampolgárságot adományoz olyanoknak is, akik itt illetőséggel nem birnak, vagy nyugdijelőleget folyósít kétes illetőségüeknek is. A jegyzék továbbá arra is hivatkozik, hogy 1922. óta a csehszlovák kormány több ízben kifejezte azt a készségét, hogy a magyar kormánnyal egyezséget kössön az illetőségi kérdéssel kapcsolatos nehézségek kiküszöbölése céljából és elhárítja magától a felelősséget azért, hogy ez az egyezség nem jött létre. Maga a válasz a panaszirattal szemben arra az álláspontra helyezkedik, hogy a saint-germaini kisebbségi szerződés és a trianoni békeszerződés között nincs eltérés az állampolgársági kérdés szabályozása tekintetében. Majd kifejti, hogy a j trianoni szerződés 62. cikke értelmében jogában ál- j lőtt minden indokolás nélkül elutasítani azokat a j kérelmeket, amelyekkel a csak 1910. január 1-e után illetőséghez jutott személyek kérték a csehszlovák i állampolgárság elismerését. Ami a vita lényegét, a j magyar ületcségi törvény 10. §-ának magyarázatát ületi, a csehszlovák kormány válasza teljesen magáévá teszi a legfelsőbb közigazgatási bíróság ismert érvelését, amely szerint illetőséget automatikusan szerezni nem lehet, hanem csak a község kifejezett hozzájárulása utján és e téves fölfogását ez alkalommal csak azzal az uj érvvel igyekszik alátámasztani, hogy az osztrák és bajor illetőségi törvényhozás hasonlóképpen nem ismeri az automatikus Uletőségszerzést. Már ez alkalommal is rá- kell mutatnunk azonban arra, hogy a magyar illetőségjogi törvényhozás szándékosan szakított az osztrák és német hagyománnyal és készakarva tette lehetővé a sokszor költözködő néposztályoknak az illetőség könnyebb megszerzését. Rendkívül furcsa a válasznak az az érvelése is, hogy azok a köz- igazgatási tisztviselők, akik az illetőség iránti kérelmeket kedvezőtlenül intézik el, azonosak a régi magyar közigazgatási tisztviselőkkel. A viszonyokat nem ismerő külföld ezt talán elhiszi, de mi, akik megéltük a közigazgatási tisztviselői kar teljes kicserélését, kénytelenek vagyunk erre az állításra a valótlanság bélyegét rásütni. A válasz azután részletesen foglalkozik a panaszban bizonyítékként előadott konkrét esetekkel meg kell állapítanunk, hogy némely esetben a kormány időközben csakugyan orvosolt egyes sérelmeket; a panasznak tehát — úgy látszik — idehaza sem maradt el teljesen a jótékony hatása. Másfelől azonban a kormány kénytelen elismerni, hogy hontalanokká tett ezer és ezer embert, aki évtizedek óta Szlovenszkó földjén lakik. így Körmendy-Ékes Lajos esetében a kormány elismeri, hogy 1903. óta hozzájárult Kassa város terheihez. Palkovics Viktor esetében pedig szintén nem tagadja a válasz, hogy 1886. óta lakik Gután s csupán arra hivatkozik, hogy állítólag Palkovics nem járult hozzá a községi terhekhez, noha a magyar joggyakorlat szerint lelkészről lévén szó ez nem volt akadálya az illetőség megszerzésének. A válasz a tényekkel ellentétben tagadja, hogy az illetőségi politika a kisebbség rendszeres meg- gyöngitését és tönkretételét célozza, kénytelen azonban elismerni, hogy azoknak az egyéneknek, akiknek az állampolgárság elismerése iránti kérelmét végleg elutasították, iparűzési jogosítványt nem adnak és munkanélküli segélyt nem fizetnek. A kormány beismeri továbbá, hogy a magyarságnak nincs annyi elemi iskolája, amennyi számaránya szerint megilleti, de azzal védekezik, hogy a leginkább városokban és nagyobb községekben lakó magyarok elemi iskolái jobban vannak megszervezve, mint a kis falvakban elszórt szlovákoké. A középiskolák kérdését a csehszlovák válasz óvatosan kerüli, mig a magyar egyetem kérdésében tagadja annak szükségét. A tisztviselőket illetőleg a kormány ugyancsak a tényekkel ellentétben azt állítja, hogy csakis azokat a tisztviselőket bocsátották el, akik megtagadták a hüségeskü letételét, vagy ellentál- lást tanúsítottak a köztársaság hatóságaival szemben és hipokrita szemforgatással arra hivatkozik, hogy a legnagyobb jóakarattal tette lehetővé az állam- polgárság megszerzését azoknak a tisztviselőknek is, akik itt illetőséggel nem bírtak. A nyugdíjasok kérdésében a kormány védekezése az, hogy a csehszlovák állam folyósítja mindazoknak a nyugdíjasoknak nyugdiját, akiknek utolsó szolgálati helye a jelenlegi csehszlovák területen volt és akik nyugdíjazásuk idejében itt illetőséggel bírtak, míg azoknak a régi magyar nyugdíjasoknak, akik nem felelnek meg e föltételeknek, nyugdijuk 60 százalékáig emelkedő előleget fizetnek. Ezzel szemben a nyugdíjasok százai igazolni fogják azt, hog£ a kormánjPolitikai letartóztatás Ligetfalun Szőnyi Imre dr. besztercebányai lakosi tiltott határátlépéssel gyanúsítják Pozsony, február 16. A pozsonyi rendőrség politikai osztálya hétfőn a ligetfalusi csehszlovák-magyar határon feltartóztatta Szőnyi Imre dr. besztercebányai lakost, aki ellen az a gyanú, hogy útlevél nélkül akarta átlépni a határt. Szőnyi Imre dr.-t a rendőrigazgatóságra vezették, ahol beismerte, hogy a besztercebányai törvényszék nyolchónapi fogházra Ítélte kémkedés miatt. Büntetéséből pár hónapot ki is töltött, de azután feltételesen szabadlábra helyezték. Kihallgatás után szabadon bocsátották, de rendőri felügyelet alá helyezték. Münchenben készültek a hamis ezer frankosok Budapest, február 16. Az Esti Kurír értesülése szerint Gerő és Spannring legutóbb azt vallották, hogy a hamis ezerfrankosokat készen hozták Münchenből. Erről a vallomásról hivatalos jelentést nem adtak ki, ezért fentartással közöljük. Dembsky lengyel képviselő a csehszlovák-lengyel unióról Varsó, február 16. A varsói néppárt ülésén Dembsky János képviselő beszédében megemlékezett a csehszlovák—lengyel unió eszméjéről. A szónok kijelentette, hogy az ilyen uniónak legfőbb célja a közös együttműködés lenne, különösen a két állam keleti kérdéseinek elintézésénél. Németország már most is arra törekszik, hogy nagy befolyást gyakorolhasson Oroszországra. A német gazdasági befolyás a szovjet köztársaság területén már most is nagy veszélyt jelent Lengyel- ország részére. Gazdasági téren a két államnak tehát egységes munkatervet kell kidolgoznia. A csehszlovák—lengyel unió mindkét állam exportrendszerét kiépítené. Az unió megkötése előtt azonban Lengyelországnak elegendő biztositékot kell kapnia, hogy a lengyel kereskedelmi ipar szabad utat nyerjen nemcsak kelet, hanem nyugat felé is. Véres párviadal a mitrovicai fegyház udvarán Bajram hírhedt rablóvezér szökési kísérlete Agyonltőt egy fogházért Belgrád, február 16. A koszovszka-mitrovicai fogházban véres események játszódtak le. A fegyházban ülte le büntetését Bajram Asan hírhedt délszerbiai rabló- vezér, aki Szkoplje környékén számtalan rablást követett el. Bajram Asan, akit a csendőrség csak hosszú üldözés után tudott a múlt év elején elfogni, pár hónappal ezelőtt'került az állami fegyházba, ahol igen vigyáztak rá. A hirhedt rablóvezér azonban mégis kijátszotta az őrök éberségét, péntek éjszaka kibontotta a börtön falát és menekülni próbált, A fegyház udvarán a menekülő Bajram Asan szembekerült Draskovics Ilija fegy- házőrrel, akit — még mielőtt az védekezhetett volna — a földre tepert, a fegyvert kicsavarta a kezéből és a fogházőrt lelőtte. A lövés zajára elősiető fogbázőrök és az udvarba szorult rabló között valóságos tűzharc fejlődött ki. Az egyik fogházőr golyója Bajram Asant szivén találta, aki holtan rogyott össze. A fogházigazgatóság a vizsgálatot megindította, a véres esetről egyben jelentést tett az igazságügyminisztériumnak. 3