Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-01 / 272. (1015.) szám

___________________ _______________ An gol elismerés a magyar tudósoknak Az Angol Akadémia üdvözlete a Magyar Tudományos Akadémiának Budapest, november vége. Az Akadémia alapításának százéves for­dulója alkalmából a londoni tudományos Akadémia (British Academy) üdvözlő iratot küldött Budapestre, amelyet Balfour,. Nagy- britannia volt miniszterelnöke irt alá és amely a következőképpen hangzik: „A British Academy szívélyes üdvözletét küldi a Magyar Tudományos Akadémiának alapítása századik évfordulója alkalmából. A British Academy tagjai hálásan isme­rik el a Magyar Tudományos Akadémia tag­jainak értékes közreműködését a tudomány előbbrevitelében, különösen a keleti nyelvészet és archeológia téren. Körösi Csorna Sándor volt az első, aki a tibeti irodalmat megismertette a nyugattal. Hősies önfeláldo­zását a budhista tudományok szolgálatában a Magyar Tudományos Akadémiának egy másik tagja, D u k a Tivadar rajzolta meg em­lékbeszédében, az a Duka, akinek élete fogy­táig szülőhazája iránt tanúsított odaadása pár­huzamosan haladt mélységes szereíetével második hazája, Anglia iránt, amelyhez a leg­szorosabb kapcsok fűzték. Ez alkalomból há­lásan emlékezünk vissza Vámbéryre, a nyelvtudósra és a publicistára, valamint Goldzieher Ignácra, ki korábban az izlám kutatás legnagyobb íekiniélye volt és akit a British Academy az elsők között választott levelező tagjává. A British Academy szerencséjének tart-1 ja, hogy tagjai közé számíthatja Sir Aurél j S t e i n t, aki oly kiválóan egyesíti a magyar tudományosság kettős hagyományait a keleti tudományok terén. I1a kötelességei engedték .volna, nagyon hivatott lett volna arra, hogy mint hivatalos kiküldöttünk elvigye brit kol­legáinak üdvözleteit és szerencsekivánutait tagtársai, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai részére. Florcet Academia I Itterarimi Hungarica". Mozifilmről ellesett rabló- támadás Berlin külvárosában Egy bankpénztárnokot álarcos banditák a vasúti sinre fektettek — Az utolsó pillanatban menekült meg Berlin, november 30. Vakmerő, detektivfilmre illő rablótáma­dás játszódott le tegnap Berlin egyik külváro­sában. Adolf Witte pénztárnokot az egyik utcakereszteződésná! két álar­cos bandita támadta meg. és felszólították, hogy adja át pénzét és értéktárgyait. Witte menekülni próbált, de az alárcos rablók utána vetették magukat és ökölcsapásokkal leterhelték, úgyhogy el­vesztette eszméletét. Mikor mindenéből kifosztották, kezét-lábát összekötözték, a közeli vasúti töltéshez ci­pelték és az eszméletlen, teheteílené tett ember nyakát a vasúti sinre helyezték, hogy lefejeztessék a vonatkerekekkel. A rablók ezután sietve, elmenekültek. Witte körülbelül egy negyed óra múlva arra eszmélt ájulásából, hogy egy messziről robogó vonat dübörgését halija a síneken. Próbált mozdulni, azonban nem tudott. A vonat már egyre közelebb és közelebb jött és vörös lámpájával kísérteties fényt vetett az éjszakában. A pénztárnok halál- félelmében megfeszítette minden erejét és az utolsó pillanatban sikerült elkapnia fejét a sinről. A halálvonat utasai a kanyarodénál észrevették a töltésen heverő összekötözött embert, vészjelzést adtak le, megállították a vonatot és Wittet megszabadítva kötelékei­től, ápolás alá vették. A pénztárnok feljelen­tésére a berlini rendőrség megindította a nyomozást a vakmerő, elvetemült álarcos banditák után. — (Szakit Írország Angliával?) Londonból jelentik: Politikai körökben Ilire terjedt, hogy a bizottság, mely Ulster és az ir szabad állam közötti határmegállapitással volt megbízva, jelentést készített, mely az ir szabadállam ré­szére kedvezően hangzik. Erre a hírre' az ir kabinet ülést hivott össze, amely egészen éj­félig tartott. A tanácskozás eredménye még nem ismeretes. Azzal számolnak, hogy eset­leg már nyolc nap múlva Írország megszakít minden összeköttetést Angliával és kijelenti, hogy az ir szabadállam partjait könnyű cir­kálókkal, tengeralattjárókkal és aknákkal védi meg. ___________________________________________________________________________ Eg y évszázad alatt — egy évezred vissza Visszatekintés Pelsőc múltjára — A régi megyeszékhely ma egy kihalt falu — A P. M- H. tudósi tójától — Pelsőc, november vége­Tegnap még sCros ősz volt, ma már fehér tél van. A hegyek orma már hóval vá<n fedve és a magas pelsőc! fensikról hűvös téli szél zug alá a völgybe. Mély letargia fekszik itt a telkeken és úgy látszik, mintha a Múlttal együtt el volna itt temetve maga az Élet és az élniakarás. A hosszú, széles utcákon csak nagyritkán suhan végig egy-egy siető ember sziluettje és a rohanó Idő és technika egy véletlenül erretévedt szimbóluma: az autó. De Pelsőc alszik. Alussza a maga kábult, mély álmát, melyből úgy látszik nem is lesz ébredés­Az üzletek nagyobbrészt kihaltak, az Ipar pauig és a föld míves is eltette tavaszig az ekét, boronát. Életnek, kultúrának sehol semmi nyoma. Milyen másképp volt az csak a közelmúlt­ban is. Az ipar a fejlődés legmagasabb fokán állott. A pelisőci Faipar, melyet 1889-ben Bimm Sámuel alapított és amely 1892-ben részvénytársasággá alakult, nemcsak Gömörmegyének, de az egész Magyarországnak fontos közgazdasági tényezője volt. A gyári és- erdei munkáknál mintegy 2500 embert foglalkoztattak. Évente 6000 vagon árut exportáltak Franciaországba, Belgiumba, sőt Egyiptomba is, mintegy 2 millió aranykorona ér­tékben. A részvénytársaságiban a legelőkelőbb gömö- ri notabilitások foglaltak helyet, mint például Hátnos László, az akkori főispán, Andrássy Géza gróf, a Szent-Tvány testvérek, Radvámszíky Ká­roly d<r- és többen azok közül, kik a régi Oömör életében nagy szerepet játszottak. A gyár azonban mintegy 30—35 évvel ez­előtt teljesen leégett és azóta megszűnt Pelsőcön minden élet. Igaz ugyan, hogy két gyár működik még itt, a Miklóssy-féle acélmű gyár és a Hegediüs-íéT mészkőbánya, de ezek olyan elenyészően csekély munkáslétszámmal dolgoznak, hogy úgyszólván semmit sem lendítenek Pelsőc forgalmán. Pedig a község nagyon élénk multira tekint­het vissza. Már a pápai tizedszed'ök jegyzéke is említi Plusuti néven. Különben a honfoglaláskor Bors vezér vette birtokába. 1242-ben IV. Béla a Bebe- keknek adományozta, akik az itt már régebben fennálló vár helyett újat építettek- 1328-ban a vá­rosnak már szabadalmai voltak és akkori fö'.dcs- ura Bebek Domokos volt. 1408 előtt Bebek Lász­ló vette át a hitbizományokat. kinek a síremléke az itteni református templomban ma is látható. Ekkor a város Pelscuoh és Pe'.sewcz néven van megemlítve. I. Károlytó! hetivásárjogot ka­pott, míg 1558-ban a törökök a várral együtt a várost is elpusztították. Bebek Katalin Perényi Ferencnek a felesége lett és ezúton lettek a Pe­tényiek, majd később a Rákócziaik az uradalom birtokosai. 1716-ban építették fel a vármegyehá­zát és 1719-ben már itt tartották az első megye- gyűlést. A pelsőci várat I- Ferdináud végvárnak nyil­vánította. Elekor a vár a Szerem!ey-csa!ádé volt. 1788-ban nyert ismét országos- és hetivásárjogot. 1806 augusztus 15-én József nádor utazott át a városon és egy éjszakát töltött itt. Ebben az időben Plesivec néven szerepel. Református temploma még az Árpádok korából való. A község 1849-ben teljesen leégett. A város környékén hajdan több kisebb község feküdt, me­lyeknek ma már nyomuk sincs- Ezek közé tarto­zik Hermannháza, Géczpataka és Chirk, melyek 1427-ben teljesen leégtek. Pelsőc várának sincs már semmi nyoma. A valamikor megyeszerte hires pelsőci temlecben ma borpince van. Hej, pedig de sok szegénylegény emlékezett meg keseregve a „pelsüci temlecrüT! A nép aj­kán még ma is élnek ezek a nóták. Egyet itt adunk közülök: .,Hallottad-ö hírét Gömőr vármögyének, Mög annak a hires pelséci törniecnek? Oda van bezárva két bejei legény, Mert két ludat lopott, hogy éhes vót szegény." . Ma nincs nóta, nincs poézis és a múlttal együtt el van itt temetve minden élet. Pedig Pelsőc kedvező fekvésénél fogva nem­csak vasúti, de kereskedelmi és ipari gócpontja is lehetne az egész Sajóvölgynek- De nincs, aki ten­ni akarna valamit a különben jobb sorsra érde­mes városka érdekében. Horkai W. Jenő. .. mi t fognak a kérdezösködöknek a férj eltűnésére vonatkozóan mondani. Kitalálják a mesét Markgraf hasonlóan mondotta el a történ- ' tokét. Vallomása szerint, amint a földbirto­kost megragadta, ez védekezett, mire az intéző torkon ragadta és anélkül, hogy tudta volna, mint csinál, addig szorí­totta, amíg megfulladt. Mikor föleszmélt rá, hogy mit is cseleke­dett, megragadta a holttestet, a pajtába húr*1 í colta, amelyet felgyújtott, hogy eltüntesse bűne nyo­mán Az asszony az egész halálos tusa­kodás közben eszméletlenül feküdi a földön ■és csak akkor tért magához, armkor ő a pajtából visszatért. Ekkor állapodtak meg a íolvajiás íveseiében., amelyet a cselédség- 1 nek tüstént el is mondottak. Emellett a vallomás mellett a két vád­lott mindvégig meg is maradt. A prenzlaui eskiidíbiróság dolga, hogy tisztázza, vájjon felindulásból elkövetett emberölés, vagy pedig előre megfontolt szándékú gyilkosság történt-e. Igen nagy jelentőségű a p őrben az igazi tényállás megállapítása, mert a vád a tanuk nélkül lefolyt tragédia tekintetében csak közvetett bizonyítékokra van utalva. A fő- kérdést nyilván a szakértők fogják eldönteni. A tárgyalásra 104 tanút és szakértőt idéztek be. Ma Heymannét, az áldozattal jóba rút­ságban élt Meinherz doktort és Kalitsch er- ! doszt hallgatták ki. A tárgyalás egy hétig fog eltartani. Kedd, december 1. Rovatvezető: Vécsey Zoltán dr. Lasker és Bogoljubov a két első hely favoriíjai A moszkvai sakkverseny 14. fordulójának délelőttjén a Tőrre—Grünifeld-játék remis-vei vég­ződött. Bogatircsuk megverte Rabin-owicsót. Dél­után Réti legyőzte a róla nevezett megnyitásban Yatest- Rcmanowsiki indiai játszmában győzte le Dus-Chotimirsikit. Lasker vezér gy al og j á t ékb an megverte Marshallt, ugyanilyen megnyitása játsz­mát nyert Bogoljubow Spielmarna ellen. Capa- b.anca ismét fél egységet vesztett, mert Löwen­fisch elleni indiai játszmája remis volt. ugyanígy végződött a Tartakower—Gotthilf játszma is. Függ: Werlinski—Rubínstein és Zuharew—Sa- misch. Szabad volt Genewsiki. A 15. forduló eredményei: Grünfeld—Dus-Chotimirski, Bogatir- csuk—Genewski, Rubínstein—Réti játszma remis. Tőrre francia megnyitása játszmát /esztett Yates ellen- Zubarewet megverte Bogoljubow. Tartako­wer pedig Capablanca ellen vesztett Romanow- skit megverte Marshall. A Lasker—Löweniisch, RabÉnowics—Werlinski, Gotthilf—Spielmann játsz­ma függ. Sáirfsch szabad. ÁMs a 15: forduló után: Bogoljubow 11.3 (1), Lasíker 10 (1, sz), Tőrre 9 (sz), Capablanca 9, Marshall 8 (1, sz). Románowski 8 (sz). Bogatir­csuk 7.5 (1), Grünfeld, Tartakower 7 b (sz), Réti 7.5. Rubínstein, Genewski 7 (l, sz), Rabinowics 5.5 (2, sz). Spielmann 5-5 (l, sz), Weru-nski 5 (2), Samiscih 5 (l, sz), Yates 4.5 (3, sz). Löwenfisch 4.5 (1, sz), Dús 4.5 (sz). Gotthiif 3-5 (2) Zubarew 2 5 (1, sz). A 16. forduló játszmái: Tőrre—Rubínstein, Dús—Yates, Marshall—Grünfeld. Löwenfisch--Ro- menowski, Tartakower—Lasker, Spieimarai—Ca- p.i!?'jrua. Zubarew —Gotfcn'it. Samsch—bogo'ju- bow, Rabinowics—Réti, Genewski— Werlinski- B 'gatiresnl szabad. — (CsárszLy József dr, kassai püspök beik­tatása.) Kassáról jelentik: Csárszky József püspök megkapta apostoli adminisztrátorrá va'ó kineve­zésének római dekrétumát, melyet hétfőn délelőtt mutatott be titkárja utján a kassai káptalannak. Ez­zel az egyházjogi ténnyel megszűnik íiartsár Ist­ván kitűnő káptalani helynöki működése, hogy az uj püspök bizalmából megkezdje ismét püspöki helynöki működését, melyet a megboldogul Fi- scher-Colbrie dr. alatt is oly nagy körültekintés­sel és jogtudással töltött be. Csárszky József püspök december 6-án, Szent Miklós napáin fog­lalja el kassai püspöki székét. Vasá.nan teggel érkezik Rozsnyóról Kassára autón akként, hogy a kassai dóm elé már kilenc órakor érkezzék. A dómban először Fischer-Colbrie -dr. püspök sójá­hoz fog menni hogy kegyeletét leróija. majd a szentélybe vonul s megkezdi első ünnepélyes kas­sai szentmiséjét. Az evangélium után a papsághoz latinul, a hívekhez pedig szlovákul és magyarul szentbeszédet fog intézni. A dómi szertartások után bevonul a püspöki palotába, ahol ■ papság nevében Hartsár István pápai prelátus. káptalani nagyprépost fogja üdvözölni latinul. . mid a Hit­község és az összes kassai katolikus egyesül tek nevében Siposs A Gyula hitközségi elnök üdvözli. Csárszky József püspök kassai apostoli adminisz­trátori beiktatása alkalmából külön ü 'népi körle­velet intéz papjaihoz s az egyházmegye híve hoz. Ez utóbbit a papság minden plébániai templom­ban a beiktatás napján, december 6-án fogja a szószékről felolvasni. Utána minden pléh mini templomban Te-Deumos nagyításét celebrálnak az ujj egyházmegyei főpásztorért. Egy német lovag gyilkosai pőrében száznégy tanú vonult fel Szenzációs eszkü díszek i tárgyalás a prenzlaui esküdtszék előtt — A feleség az intézővel ölte meg és égette el földbirtokos fél jót — A P. M. H. tudósítójától—­Berlin, november 30. Óriási érdeklődés kiséri Németország- szerte azt a bűnügyet, amelyet most tárgyal a prenzlaui esküdtbÍróság. Olyan család bűn­ügye került ugyanis a bíróság elé, amelynek tagjait a német felsőbb körök is nagyon jól ismerik. Gyilkosság vádjá­val álí a törvényszék előtt Haas fiey- mann földbirtokosnak 32 éves felesége, valamint'a birtok gazdasági intézője: RudoT Markgraf, azzal a súlyos váddal terhelten, hogy ketten előre megfontolt szándékkal meggyilkolták a vádlottnö férjét, akinek Eberswalde kerületben, Ferdinands- feldén kiterjedt és nagyértékü lovagi birtoka volt, hogy továbbá a holttestet a felgyújtott pajtába dobták, igy akarván megszabadulni tettük következményeitől. Az eset előzmé­nyei ezek: Egy borzalmas gyilkosság 1924 október 4-ére virradó éjszaka ki­gyulladt a birtokon a pajta, amelyben más­nap a földbirtokosnak teljesen megszene- sedett holttestét találták. A halott feleségének vallomása szerint a földbirtokost tolvajok lőtték agyon. A rendőrség lázasan nyomozott, míg végre a birtokon foglalkoztatott egyik len­gyel napszámost helyezte a gyanú terhe alatt vizsgálati fogságba, de többheti vizs­gálati fogság után kénytelenek voltak elbo­csátani, mert ártatlansága kiderült. Az óriási izgalom, mely a környék lakosságát elfogta, má-r-már kezdett elülni. Idők folyamán azonban annyi gyanuok merült föl Heymanné és Markgraf in­téző ellen, hogy végül Is mind a Ürítőt le kellett tartóztatni közösen elkövetett gyilkosság miatt. Ez a szenzációs fordulat ez-év január­jában történt. A rendőrséget egy Ulrichné nevű cbers- waldi kártyavető asszony följelentése ve­zette nyomra. Ez az asszony ugyanis elő­adta, hogy Heymanné és Markgraf ismétel­ten felszólították, kerítsen valahogyan egy embert, aki kés/ a földbirtokost megölni. Arra is un­szolták, szerezzen valahogyan és adjon nekik mérget. A kilátásba helyezett juta­lomról Heymanné Írásbeli kötelezvényt is adott Beismerő vallomás A gyanúsítottak beismerő vallomást tettek. Ez a vallomás szomorú képét adta az eberswaldei földbirtokos-család házaséleté­nek. Heymiann az asszony előadása szerint fékezhetetlen természetű ember volt, aki gyakran bántalmazta feleségét és állandóan féltékeny s égé vei ü 1 dö zte. Az emlékezetes napon, vallotta Heyman­né, a férj délután eltávozott és este hét óra­kor tért haza. Békésen beszélgettek és meg­vacsoráztak. Ekkor megint civakodni kezd­tek Markgraf jelenlétében. Markgraf ekkor fölment emeleti lakására, hogy aludni térjen. A hálószobában is folytatódott a házastársak veszekedése, amely végül olyan hevessé lett, hogy Heymann elővette éjjeli szekrényéből re­volverét és megfenyegette vele az asz- szonyt. Hogy történt a gyilkosság? Heymanné segítségért kiáltott, mire Markgraf lerohant az emeletről. Mikor Markgraf a szobába lépett, a férj éppen előreszegzett revolverrel állt felesége előtt.. Markgraf hátulról rávetette magát a férjre és két karjával leszorította. Közben azonban a revolver olyan irányt vett a ke­zében, hogy ha elsül, fején találja Markgrafot. Ezért az asszony is odarohant, hogy elrántsa férje karját. A férj azonban olyat lökött rajta, hogy hányát vágódott. Ettől az ütéstől elvesztette eszméletét és igy feküdt a földön. Amikor eszméletéi visszanyerte, Markgraf éppen akkor lépett be hozzá e szavakkal: — Heymann halott. El vittem a pajtába. Csak ekkor tekintett ki az aszony az ablakon, tiizfényt látott, amely a teljes lángban álló pajtából világított be a szobába. Az asszony felköltötte a cselédleányokat, akiknek megparancsolta, vigyék ki a jószá­got az istállóból és mentsenek, ami menthe­tő; csomagolják be a ruhát.és más értéktár­gyat kofferekbe, mert félő volt. hogy az öt­ven méternyire fekvő pajtából tüzet fog a la­kóház is. Markgraffal ekkor beszélték meg, \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom