Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
'--------------------——•%— ------------------------------------- ' Vozá ri Dezső verseiből Mennyből az angyal . . . Hadd álljon itt e lapban obiigát szavakba Öntve, hogy megszületett egy híres éjjen, szóltak énekek dicséretére és az állatok c figyeltek rá, szent homloka kigyúlt, míg ólomszárnyon szállt a virradat s Három Királyok fútak trombitát és mellét verte száz reménytelen. Es hulltak könnyek, múltak ezredek, varnyu kisértet és galambokat dobáltak földre jéghideg szelek de Betlehem szikrákat kergetett galambnak és virágnak s glóriád rájiumként sugárzott egyre fenn. Mi állunk, várunk, zengjük: pásztorok Engedd, hogy fényességed megvakítson. Zsoltár Mutasd az utat, mécset gyújtogass, vezess, parancsolj, gyilkot adj, kinek szavára tornyok omlanak s vizek szakadnak ketté, mint pamutfonál, világíts, mint a foszfor elhagyott dombok felett, ha tébolyult színek cikkáznak égen, éjen, kéjen át és szentelt jelre vár az esteli ruhában hunyó lélek; ütlegelj, hints meg izsóppal, büntess és taposs reám, tisztíts meg jótól, könnyező szemem pikával verd ki, adj teli kupával bort, dalt, Izmot, háborút, a lázverösnek méreg-nedveket, hallasd igédet mint egy orgonát ál a! ködön s halálhörgő jajon letérdelek elébed, Óriás, nincs nálad szentebb és kegyetlenebb. TfiRM? gott már körülöttünk, az ezredkürtösök két pofára fújtak, a zászlók rudhegyei a földre buktak, mi pedig ész nélkül trilláztunk a klarinétok billentyűin ... Sötét lett velünk a világ, mert akkor niár a lér közepén volt a császár. És hogy mi történt azután? Alig lehet azt elmondani. A legfőbb parancsnok a császár elé ugratott ís ntig tollbokrétái lobogtak, egymásután háromszor vágott le a kardjával, úgy tisztelgett A császár'szalutált s ak’-'or megindult a csapatok felé* Kicövekelve állt minden ember. A bőr kifeszült az arccsontokon, a szemek nem moccantak. A zene szólt, az ezredkürtösök a generálmarsot fújták megállás nélkül, a zászlók hegyükkel a földet érintették. A császár pedig ment lépést és siket csöndben az első vonal előtt, utána legalább huszonhárom nagykutya ugyanúgy. Jól megnézte a fejvonalat s néha megcsóválta a fejét, tetszése jeléül. Némelyik bakának szalutált is, ha kedvére volt a peckes tartása. Ment a császár nagy csendben. Mikor az ezred végibe ért, a másik ezredben vágott fel a zenekar. Mi elhallgattunk már akkor, odaát pedig feisikitottak a klarinétok, kiabáltak a vadásztrombiták, peregtek a kisdobok, puffogott az* öregdob s a bombardonok morogtak. Az ezredkürtösök fújtak, hngy majd szétment a pofájuk, a zászlók pedig hegyükkel földre estek a császár előtt. Nagy ur volt az, kérem. Mikor aztán elhaladt az első vonal előtt, a második vonal elé kanyarodott, aztán a harmadik elé, negyedik elé, végig. Ahogy elléptetett a szekerészek előtt is, lovába vágta a sarkantyút s elvágtatott messzebbre, ott megállt egy ponton, mert onnét akarta megszemlélni a diszmenetet. Látott már diszmenetet, uram? — Láttam,- — feleltem szorongó szívvel. — Az lehetséges, — sóhajtott egy mélyet. — De olyat soha, mint mikor a császár előtt vágták a lépést! Nem is lehet azt elmondani... Az első zenekar ieikanyarodott s elhelyezkedett szemközt a császárral, aki mögött akkor már vagy harminc tábornoki sarzsi foglalt állást lóháton. Tolláik megborzolódtak a gyenge szélben, az öreg meg csak ült a nyeregben peckesen, pedig koros ember volt már abban az időtájban. Az első vonal már közeledett is ekkorára, de micsoda lineában, hej! A tisztek kardjai felsuhantak a napban, mellek és puskaszijjak kiíeszültek, a fejek a császár felé vágódtak, dörgött a föld a bakancsoktól. Akkor intett ütenybotjával a tamburmajor, mi belecsaptunk egy marsba, mint a fergeteg! Elvonult az első linea, jött a második, a harmadik, a tizedik, az arcok remegtek az erőfeszítéstől, jöttek a dragonyosok, jöttek a huszárok kényesen s fekete forgóik hajladoztak. Mi vágtuk a marsot, hogy csurgóit a halántékunk, a császár pedig szalutálhatott. öreg ember volt már, tehát a fejével bólóh^tpU. a feltartott kezéhez,' de azéTt látszott rajta, hogy sok öröme telik az egyes alakuia- íökbanLrÁzalatt mindig jöttek s egy zugás volt rpái .á mező a felvonulástól. Jöttek lóíarkos csákókban a tüzérek s ágyúik torkai szakadatlanul kongtak, jöttek az utászok, a szekerészek, az ár- kászok, a hidászok. Volt ott húszezer ember is talán. Amikor az utolsó linea is ellépett, a császár.— hajlandósága jeléül — szalutált a tábornokoknak, megrántotta a kantárszárat és akkor nagy vágtában átrepült a széles mezőn, a Burg- nak. A sok tábornok meg utána, repkedő tolla'k- kal. A császár legelői!.. Elzugtak, mint a szél! Es akkor egy nagyot fújt mindenki: vége volt a parádénak... A vak ember itt elhallgatott hosszan, mintha rajzó emlékeivel küzködött volna. Ahogy megszólalt mégegyszer, alig ismertem a hangjára. — Ma rongyvilág van, uram... Császárok, királyok visszajönnek egyszer, mert nem élet ez Így... Visszajön a császár, de én már nem fogom megérni. Mások fújják majd a klarinétot... Leesett a feje. Később annyit kérdett még: — Nem jön valaki az utón, uram? ' — Nem. Senki sem jár mostan erre. Némi pénzt csúsztattam a sapkájába s elosontam mellőle nesztelenül. Néhány perc múlva megálltam a kastély előtt annáJ a drótkerítésnél, mely a park egy kis részét elzárta a kastély körül s ahol néhány esztendővel előbb annyiszor figyelgettem elálló szívvel, mialatt a kastélytól oldalt az öreg király sétálgatott egyesegyedül. Koros ember volt mar abban az időben, de azért keményen tartotta magát. Vagy száz lépésre udvari vadász kísérte és ha a király megállt olykor, az udvari vadász is megállt, visszafojtott lélekzettel. Ha aztán továbbment a király, ö is megmozdult, taktusra. Most szabad volt a kastély. A széles lépcsőkön jókedvű kirándulók, köztársasági bakák rájzottak ki és be, karjukon a babáikkal. Muzeum vagy valami látványosság lehetett odabent. Nem tudom mert nem kérdeztem senkit. Álltam a régi kerítésnél, álltam. Abból ar irányból, hol a vak klarinétost hagytam el, egyszer még megszólalt a harmonika. Nyekeregve játszott a hangszer s a vak ember nyekeregve próbált hozzádalolni egy régi valcert: Wienerin, du kleine, Fahre nicht* alleine ... Eltűnődtem sok néhai dolgon. Vasárnap volt, csodafényü délután. Később hűvösebb áramlat húzott át a Kahlenberg felől s hosszút sóhajtott tőle a kert. Az ősz üzent már. Best franc. American bar , Mwchn/'nk Prohra I.. KaTlffitvá ullce 30. Elsfirnnau flfili menő 8—, 15.— KC Vftrn* tr.a minden szomSini, imarrap ClmmDre xzepnrCli - Mocoior Hls/oWAUk* fe,e'«»nft4J? Ckmun fűzz ■■iiimiwiiiimiiiiiiiiii ima——ii mi—i—'i ■mimiimiiiiiii A tolvaj Elbeszélés. Irta: Rácz Pál. A gyermek óvatosan nyitott be a tiszta szobába. Kívül, az égnek szökő fehér hegyoldalról lehangzott a december orgonája. Hát- borzongtató volt. A büszke kis fenyőknek csak a begye zöldéit ki a hideg lepedő ahol és ezen is apró jégcsapok ragyogtak az égi csillagerdő lek'vánkozó éji fényétől. Ez a karácsonyesti világosság az ablakon át besettenkedett a tiszta szobába és a kis gyermek ennél az égi fénynél szomorúan látta, hogy nem emelkedik karácsonyfa az asztalon. Szája pityergőre állt, amikor visszafordulva mondotta: — Nem hozott a Jézuska karácsonyfát. A szegényember a feleségére nézett. Az asszony tek’níete vádolólag dobta rá magát a szegény ember arcára, amitől az elborult — Nem is tudom miért nincs karácsonyfánk, mikor lehetne — szólt haragosan az asszony, amitől a kicsi faház ünnepi áhítata megbotfánkozott: ■ A férfi idegesen ugrott fel és kifelé mutatott: — Hát miért , nincsen? Hát miért is nincs? Hát tehetek én róla. ha ez az egész világ a kincstáré és az erdőőrök kopók módjára szaglásznak, hogy valamiként egy fa se kerüljön le a faluba, haneha drága pénzen. Hát azért nincs, mert csak annál a kisisten- nél, a tiszttartónál szabad égni a karácsonyfának, meg az erdésznél, annál a pohosnál és mindenre éhesnél. Hát azért nincs, mert nem akarom magam éjszakának idején agyonlövetni a kincstár köp ói tói. Hát azért nincs... Érted? Azért nincs, oszt hallgass!... A fáradt szemű asszony ölébe vonta kisfiát és vigasztalta: — Nem baj, kisfiam! Maid máskor fog hozni a Jézuska karácsonyfát. Majd máskor, ha gazdagabb lesz, mert most szegény, nagyon szegény. A gyermek révedeve nézett ki a szoba apró ablakán és a* gyér világosságnál igen jól látta a végtelen fenyves királyi pompá’at. Asztalhoz ültek. A szegényember gvá- va meghunyászkodással ette meg a gyenge karácsonyesti vacsorát. A gyermek vágyakozó szeme még mindig a decemberi télestében barangolt és kicsi képzelete sorra c'co- mázta a vihartól reszkető apró fenyőfákat. A szegényember önmagát vádoló lelkiismerete háborgott belül. Már nagyon bánta, hogy nem szerzett valahonnan egv fenyőt. M-egfehette volna. Egy kis vakmerőséggel. Bármelyik este lecsusztathatía volna a hegyoldal... De persze gyáva volt és becsületes. Pénze se volt, hogy megvegye... A gyermek újságpapírba burkolt kockacukorral játszott. A Jézuska hozta neki. Errefelé nagy uiság. Sokáig ültek így szótlanul, de a szentelt hangulatot megmérpiezte a nyomor, amely sohasem tc^akodik ki oly szertelenül, mint éppen egy-egy ilyen karácsonyestéién. A gyermek már ezt se érezte. Egy lócára kuporodva elaludj és csak a nedves fa sirt a bádog tűzhelyben. Az asszony rajta feleltette tekintetét az alvó gyermeken és lassan megindult az első csepp a szeme szögletéből. A lelke vére. — Hven karácsonyesténk se volt még. — Milyen? — Hogy üven nvomorus^gos legyen. Még csak egv fát sem kérhettél. A nagv emberben megrázkódoft valami. Pzeme vadul forrott abngv az asszony szavai beHmsogaftak a leikébe..felugrott. Há* még *e jS hosszan tol? Nem elég az én bajom? Mi? Az asszony a gyermek fölé hajolt. Ma este nem akart veszekedni. Az ember az ablakhoz lépett és kibámult a kísérteties éjszakába. A bajuszát, rágta. A gondolatok sebesen váltakoztak agyában és nagy erővel hajszolták az elhatározás felé. Az egyik meg is lódhotta. Akkorát lódult tőle, hogy a párától nedves aj:ó kilincse a kezébe tapadt és ö kivágta, egészen a sarkáig. A hideg konyhában már nem is gondolkodott, hanem a sötétben a balta után tapoga- tázott. Az asszony már csak arra rettent fel, mikor a ház ajtaja becsapódott és a szegény- embert kiiröiláncolta a decemberi fehér karnevál. Lassan haladt előre a mély hóban. Lépteit mintha az asszony aggódó szeme kormányozta volna. A szegényember homloka megizzadt, ahogy mindig feljebb és feljebb bukdácsolt a hegyoldalon. A csillagos éjszakában minden fehér volt. A völgyben a kis falu piciny ablakszemei hunyorogtak. Karácsony este volt... A szegényember hasravágódott a meredeken. önkéntelenül kapaszkodott meg vala- nrbe. Egy sudár kis fenyőfa volt. Mintha csak odakinálta volna magát a kapaszkodó ember keze alá. A szegényember szeméből forróság áradt amikor a fenyőtörzsecskét a kezében érezte. Talán sohase lett volna képes hozzányúlni, ha az fel nem kínálkozik neki. Agya lázasan működött és már ott is látta a havas fenyőt a tiszta szoba asztalán, amint ég rajta a gyertya és k;csi gyermekének ragyogó arcából tulvilági boldogság virít le. — Most már lesz neki karácsonyfája. Arcát a hóba temette. Jólesett neki a fagyos pihe.. Aztán, mikor vízzé Váltak a pillék és lefolytak a nyakára a cseppeik, feleszmélt. Nagy lendülettel kúszott oda a fa- törzshöz és ráemelte a baltát, mint egy haramia. Csak egy vágás volt. Merész és kétség- beesett. A decemberi hóvihar fehérszárnya felkapta az ütés hangját s szertehordta a völgykatlanban. A fenyőkkel borított gőgös hegyek visz- szadobálták a hangot és a szegény ember rémülten hallgatta a szent éjszáka feleselő szavát... — Már minden mindegy, — zokogta ki száján a szavakat és a balta csapásai megismétlődtek, míg végre az erdő koronájának ez a dísze hullaként terült végig a hegyoldalon. A szegény ember ujjasával végigtörölte nedves arcát. Vállára vette a fát és lassan, óvatosan csúszott vele a völgy felé. A néma vidéket csak a kántálók vontatott melódiája élénkítette föl. A remegő tolvaj minden lépésnél megállóit és fogvacogva figyelt előre: — Jaj, csak most ne! Aztán még egv lépést tett. A szél szembevágta. Tűrte. Már a patak partjáig csúszott, amikor a mozdulatlan fehérségből fekete gomolyag emelkedett a szeme elé: — Állj. ki vagy? Az erős férfinak a vére a szivére szaladt. Torkát eltorlaszolta a rémület. Nem is mondta, csak hörögte: — Na, most vége mindennek! Nagyot zuhant a karácsonyi örömre szánt fenyő és a szegény ember mellének egy puskacső fekete szeme meredt. A pillanat hatása nagy volt. Szinte a vihar lélegzete is elállt és az éjszakai nagv csöndesség föllármázta a szegény ember lelkének ösztökélő ördögeit. Már megbódult. Már nem látott mást, csak a csúfságot, csak a szégyent, csak a börtönt látta. Ritka ügyességgel vetette rá magát az erdőőrre és a lövésre szánt fegyvernek nem Péntek, december 25. volt ideje gyilkos magját magából kiengedni. A birkózó két ember, mint támaszát vesztett szikla gurult le a patak jegére és a kétségbeesett párviadal az életükért ment. A nagy emberben az izomerő ész nélküli munkája közben elájult a lélek. Erősebb volt, mint az erdőőr. Harapásra álló szájából fehér gőzök szálltak ki és egy .rettenetes mozdulattal maga alá teperte ellenfelét Itt már nem volt segítség. A karácsonyéji némaságban már ott állott a sárga halál. A szegény ember, ahogy idejétől tellett, mindennel leszámolt. Bűnének egyetlen tanúja most búcsúzik az élettől. Mert egyiküknek itt kell maradnia. Nincs más ut a menekülés felé. Egy kopóval kevesebb ... aki az életére tört azzal a fegyverrel, mert nem akarta, hogy karácsonyfát vigyen a kisfiának, aki neki mindene- Aki örülni fog a karácsonyfának és ráaggatja a fehér papírba csomagolt kockacukrot és elénekli mellette a legszebb énekek énekét, amitől fölmagasztosul a tiszta szoba és ünnep lesz. -. Ájult lelkének bomlott gépezete beleszaladt a karácsonyi öröm szent áhítatába és a gyilkolni kész tolvajból az ünnep ereje csodálatos gyorsasággal emelt ki minden indulatot. Egészen ráhajolt a hörgő áldozatra és valami belső zokogással kutatta, azon a maradék életet... Kínosan fájult beléje, hogy karácsony éjjele van... hogy a szeretet ünnepét hirdeti a kis völgyből fölfutkosó haranghang... A közeledő éjféli mise meg pláne szivén fogta a mindenre elszánt embert és az elfeledett gyermekkori örömök angyalokként énekelték körül a végzetébe, rohanót... És e pillanat melegétől az erdőőr torkát szorító ujjainak fagyos bilincse fölengedett... Szeme vad' tekintete alázatossá lágyult és ’iagyott lélegzett, amitől a sárga halál semmivé vált. — Na, te kutya kopó... Ne hörögj! Nem halsz meg... Csak aztán emlékezz az életedre ... ami itt volt a kezemben ... Érted? Te kopó! Nem láttál senkit, nem láttál semmit!... Értőd? Hunyd le a szemed és .imádkozz!... Szól a harang..- Hallod? Éjfél van ... Hiszen neked is vannak gyermekeid ... Te is szegény ember vagy ... Szolga vagy .., Idegen urak lábkapcája ... Te, te .. • szerencsétlen flotás . •. '; "Vállon ragadta az- erdőőrt és talpra álli-'v tóttá.- A háláiból menekült ember tántorgott." A szegény, ember karjával segítette, hogy ismét el ne essék és amikor az élet ismét úrrá lett rajta, kezébe nyomta a fegyvert...' . — Most pedig lódulj és ne ismerj rám soha... Eredj haza a gyermekeidhez ... * T Hangjában ölelő könyörgés volt, de Iá-, bával parancsolón toppantott, mig szemében egy felsőbb erőtől legyőzött ember fenyegető tekintete égett... Vállára kapta a fenyőt és belerohant vele az éjszakába. Az éjféli harang mintha vidámabban lóbálta volna fecsegő nyelvét. A szegény ember hajlékában pe-dig fölragyogott az öröm és a mitsem sejtő asszony. remegő kézzel diszitgette a karácsonyfát __ No vemberi korzó Már hóra éheznek a vézna lejtők, a holdat csorba ívlámpának nézed, szemed és szájad tátja bús igézet, oly hidegek a nők és oly megejtök és furcsán öleli nyakuk a szőrme s finom kezükön hintáznak a muffok, hátad mögött egy lomha autó puffog, mintha zajával magányodra törne, rnlt csöndbe cipelsz magaddal egy esten, ösmert arcot Is kémlelsz sután, resten, mert novemberre botiasz e zord sétán, és arra gondolsz: halált hoz e? éj tán, lám, fönt a szélnek sincs már lázni kedve s meleg kéménybe hálni megy sietve. Sebes! Ernő. Itt hordom a szivem... Itt hordom a szivem. Nagy, szürke házak, sok méla torony, belepte múlt, por, ósdi szándék és barna korom* Az életlolyó Itt lassan ballag ős hullog vizébe esős közöny, s átlopom szivem osonva, halkan az életközön. Oh, jővös nagy szándék, élet titka, csók, drága vér, itt némák az éjek és visszhang kérdi csak vélem [mlér? Itt hordom a szivem és hallgatom messze, mint bús orgonát, szelíd hús fényben, álmok ködében az Isten [szavát . . • Wimberger Anna.
