Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-07 / 252. (995.) szám
Szombat, november 7. CTJ^KWJmG^R/mTAI* KfcollsalEiaiett ngogűifa- $üf éli Piaüijir Meiniei Pari Irta: Varrtay Ernő Mos tárnáiban csendes, bátortalan kopogtatás gyakrabban hallatszik ajtónkon; egy-egy törődött, nyugdíj nélfloiili nyugdíj asíiaik, életmegtépáiz- ta özvegynek sárgára csontosait ujja koppantia meg, vagy egy-egy úgynevezett „leépítésire" kerülő közalkalmazottnak- vasiutasnak rcmónyre- ha-jió keze nyomja meg a kilincset. A tegnapi nap az ólet önthiöáljukon kívül sújtott hatjótöröttjci közül egy „rekord'tipnst" vetett felém, rekordot az árvaságbóls rekordot a nyomorúságból, az élet rettenetes János-arcának tragikus oldali tóiból. Magával tehetetlen, szemevilágát vesztő, reszkető kezii nyugdíjas- állami irnok, M,. J-, aki hozzám azért jött, hogy mentsük meg a pusztulás tói, szerezzük meg keserves havi párkoronányi nyugdiját, melyet a koalíció nem utalt ki (nem azonosítom az állammal!) s amelynek hiánytalan iratait egy M. V. nevű kassai ügyvéd évekig he- vertette az asztaMiókiáíban elintézetlenül. Nincs a koldus-irmoknak ügyére előlege, nem jelent jó pénzt szegény M. J. áll. „szolgának" az aktája! Igyekszem diszkréten beljebb hatolni M- J. nyngdöasmak a családi sorsába — talán egy kis megnyugtatást szerezhetek emberi léte felől —, de semmi- sejrcmi vigasztaló momentum! — Feleségem 191ő-<ban halt meg; fiam Pmze- mysínéi tűnt el; a világon nincs senkim, aki gondjaiba fogadna, vezetgetne (mert hisz alig lát nyitott szemeivel!) — hangzanak tompán, fásultan a rettentő válaszok. Magúkkal rántottak az emberi keserűség, kietlenség markolászó szavai és végigfutott agyadon hét esztendő minden zuhogó keserve! Szegény álként nyugdíjasok, özvegyek és árvák! Változik a szín, az élet sötétszinü kaleidoszkópja, rajta a >,leépített" vasutasok láthatók. Elbocsátották X. Y. altisztet, szivattyúk ez élőt, mozdonyvezetőt, nincs rendben az állampolgársága, nem bírja az államnyelvet — mondja az irás kategorikus imperatívusza. Hogyis volna rendben az illetősége, mikor 15—20 éve feszíti az energiáját a szlovenszkói vagy ruszimszkói gépházakban, a csü. köztársaság sínéin mozgó mozdonyokon? Itt élte vagy harcolta végig a háborút és annak ille tőségeién tes nyomora itt préselte kisebb térfogatra életsejtjeit. Az államnyelvvel is úgy volt- hogy a napi 8—10 órás munka mellett — miközben a gépekkel a kanja, szive és tüdeje beszélt — nem adhatta fejét neki a könyvnek, szótárnak, mert legfeljebb innen kísérletezhetett volna a grammatikával, de Bustyaházán valóban sem szlovák nyelvkurzust nem rendezett az állam, sem vándortanitó nem vitte le odáig a tudományátSzó ami szó, nem kellett a gépeikhez nyelvtudás, az is igaz- hogy a szlovákul beszélő magyart is utolérte a „leépítés" veszedelme, melyről már a parlamenti torvénytárgyatásniál megállapította az ellenzék, hogy a kisebbségek ellen irányul. S ahogy szervezzük, összeterelgetjük a középosztály eme jobb sorsra érdemesült állami függvényeit, lehetetlen itt nem politizálni! Lehetetlen nem azt a tanácsot adni minden itt élő emberfiának, add 1c hiánytalanul szavazatodat az ellenzékre, add oda támogatásodat az igaz ügynek, mert meg keli buktatni azt a törvényhozást, koalíciót és polkát,- amely az M. J. nyomor- tipusát produkálta, amely a „leépítést" kifundáflia s keresztülvisza a leirt módon- amely a 100 koronás özvegyi nyugdijakat nem restell postán ki- kézbesiteui minden hó 2. napjának megszégyenítő •nyomordáturaán. De tovább kell mennem a lielyzetfestés és konzekvencia vonás utján. Nemi elégedhetünk meg szavazatainknak valamely ellenzéki pártra való leadásával Ahogy a múltban nemhogy nem használt, de olykor inkább ártott az egyéneknek egy-egy bejegyzett interpelláció — melyre vagy nem adott, vagy egy fél év in-ulva leado-tt a miniszteri kegy afféle „nincs benne köszönet" választ —, mondom, az eddigi ellenzéki módszerek eredményre nem vezettek s a jövőben sem vezetnénk. Eltekintve attól, hogy az egységes német-magyar blokknak- távolabbi elgondolás esetén az egész ellenzéki frontnak összefogása meghozhatja a humanitárius törvényeknek emberi életet jelentő eredményét, a Magyar Nemzeti Párt máris megvalósította — hogy úgy mondjam — a jogsérel- mezoíteknok speciális parlamenti kihangsulyozá- sát és képvisel tetősét! A Magyar Nemzeti Párt az érsek-újvári listán második helyen szereplő Hoiota János dr. városbirót — aki ma^a is ette az elbocsá- tottság keserű kényeiét — szinte kizárólag ennek a fontos és humanitárius missziónak a s olgáíatába állította s vele képviselteti, szorgalmazza, készítteti elő a még aktív szolgálatban levő, továbbá elbocsátásra kerülő állami (vasúti) alkalmazottaknak, nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak ügyeit, jövő sorsát, törvénytervezetét, illetőleg módosításait. Ebbe a reszortba tartozik az ominózus állampolgárság kérdése, ennek a szörnyű Damoldesz-kardnals az eltávolítása, melyet, függí'i^atimuav.jnimuaiiiftiamanmmwaaztHnnrrmmmmmmunammanTimmaa'^ 1 Dr. Bortivka I ezelőtt. Dr. Haimmunn szanatóriuma 5 Tej$r Mm Hm iwmm öl. TeSKB; \ r ___________________________ ni haigyott mindmáig a koalíció, nem tudott eltávolítani Dérer, de bízunk benne, hogy az emberi, állami és ész-jog alapján dűlőre viszi a magyar- német egység. Közalkalmazott, nyugdíjas társaim- ti köny- nyesszemiü özvegyek: innen közlöm veletek, hogy íioloSa János dr. a szlovenszkói és ruszin- szkói közalkalmazottak Jogvédő Egyesületének a jövőbeli szószólója, a Magyar Nemzeti Pártban a mi reszortk ép viselőnk lesz, tehát a logikus ész, az emberi szív, a meg tipr ott magyar érzés önzetlen diktátuma az, hogy szavazatainkkal őt támogassuk, a parlamentbe bejuttassuk és a Magyar Nemzeti Párt diadalával testünket-lelkünfcet megmentsük! Szemünk előtt a 27-es szám életmentő- jövőt ígérő és megváltó képe lebegjeni 1 nagyasszonyok nyomában... A Magyar Nők Munka Egyesületének kassai alakúié gyűlése — Száznál több magyar asszony és leány vifiaros lelkesedéssel mondta ki az egyesület megalakulását — A magyar nők a nemzeti munka szolgálatába állanak — Sziiassy Béláné megadja az egyesület szociális és kulturális programját — A P. M. H. eredeti tudósítása — Kassa, november 6. Nagy ünnepe volt tegnap a magyarságnak, a magyar asszonyok és leányok gyűltek össze, hogy megalkossák a Magyar Nők Munkaegyesületét, amely a magyar nőket bele akarja vinni a részletekre kiterjedő magyar munkába és olyan munkaterületet ölel föl, amelyen a magyar szivjósága, telki nemessége és buzgalma csodákat művelhet A gyűlés úgy külsőségeiben, miint belső tartalmában magasztos lefolyású volt. Délelőtt 11 órára, a gyűlés kezdetére a Lőcsei Ház nagy terme zsúfolásig megtelt a magyar asszonyok és leányok képviselőivel. Nemcsak Kassa hölgyközönsége jelent meg nagy számban, hanem eljöttek a közeli s távoli környék és városok, Eperjes, Lőcse, Igló. Rozsnyó, Rimaszombat, Losonc magyar asszonyainak képviselői is. A gyűlést Péchyné-Bartóky Mária (Torna) nyitotta meg emelkedett szellemű beszéddel, amely a következőképpen hangzott: — Örömmel üdvözlöm az egybegyűlteket, mint akik tanúságot tesznek arról, hogy szavunk nem hangzott el a pusztában, hanem visszhangot ver a magyar asszonyok és lányok szivében és ebből az összedobbaaásból kel életre a Magyar Nők Munkaegyesülete. — Az egyesület céljául tűzte ki, hogy a kultúra nemes fegyverével mindazt megteremtse és fölépítse, ami a nők erkölcsi helyzetét biztosítja, megedzi az élet küzdelmeire, munkáját értékesíti és ismereteit gyarapítja. Az egyesület keretében találkozzék az egymástól eltávolodott falu és város. — Ismerjük meg egymást, szeressük meg egymást. —’ Magyar asszonyok, magyar gyermekeket neveljünk s drága nemzeti kincsünket, nyelvünk zengését csonkitatlanul hagyjuk gyermekeinkre. — Mindannyian úgy nézzünk a Magyar Nők Munkaegyesületére, mint tavaszi virágzásba borult, erőteljes, gyönyörű fára; gyökere mélyen benn van az asszonyt szivekben, onnan nyeri erejét s majdan a szerepet meleg sugara megérlek gyümölcsét. — A ma munkája építi föl a holnap szépségeit s a múlt romhalmazából ne csak a szomorú emlékeket lássuk meg, de értsük meg tanítását is. — Minden munkánk a szeretet jegyében induljon meg s így építsük föl az erős, tiszta magyar Jövendőt. A gyönyörű beszédet Mikes taps fogadta. Ezután Szkalosné-járossy Erzsébet (Rozsnyó), a titkári teendőkkel ideiglenesen megbízott finom tollú magyar írónő terjesztette elő az egyesület részletes programját; — Engedjék meg, hogy hivatalos megalakulás előtt egyesülésünk céljának rövid ismertetését adjam. — Hogy egyesületünkre szükség van, azt mondanom sem kell. Beszél helyettem a megjelentek szép száma, akik mind érzik, — tudják, — hogy nagy — közhasznú munkát csak egyesült erővel végezhetünk. A Magyar Nők Munka Egyesülete pedig — mint neve is mutatja, — dolgozni akar. Ez célja és ez a hivatása! A Magyar Nők Munkaegyesületének célja: a nyanka! Aki más célt sejt mögötte, az csalódik. Ezt a tényt le kell szögeznünk mindjárt elindulásunk kezdetén, szemükbe nézve azoknak, kik hirdetik, hogy az egyesület politikai célokat takar. Mi magyar asszonyok nem politizálunk- Mi nem követjük a férfiakat e kavargó örvénybe, — mi nem harcolni akarunk, — a mi feladatunk: harcban kapott sebeket kötözni a szeretet gyógyító szavával. Mi, magyar asszonyok, nem kereshetjük azt, ami szétválaszt, hanem ami összehoz! Mi nem vagyunk keresz- íényszocialisták, nem kisgazdapártiak, jogpártiak sem, — mi „magyar asszonyok" vagyunk, mindannyian egy pártba tartozók, zászlónknak jelszava: „Szeretet és munka!" Mindig csak oz, és soha, soha más! —Ezt szükséges volt leszögezni. A magyar nők munkaegyesületének célja: ápolni az egyesületi szellemeb az együvé-tartozás érzését. Célja: testvéri szeretetet fejleszteni az egymással való érintkezésben s kiküszöbölni minden válaszfalat, mely magyar nők . között állott, — Célja a magyar öntudat ápolása, fen- tartása. Kell, hogy minden magyar nő egy akarattal ápolja ezt a hervadni kezdő virágot. Kell, hogy mindannyian, kik megláttuk a veszedelmet, siessünk azt elhárítani. — Nem akarjuk a más kincseit, de meg kell s meg fogjuk tartani a magunkét. A magyar faluból nem szabad elvesznie a magyar nótának, nem szabad eltűnnie a magyar mesének! Addig mig a tejút az égen van, kell, hogy minden magyar lélek Csaba királyfi útját lássa benne! — S elveszhet-e a ládafiókból a tulipános, gránátalmás, pávatollas kendő? Asz- szeny-testvéreim, — hát elveszhet? A Magyar Nők Muiikaegyesületének célja megmenteni minden magyar értékei! Az imakönyvünket, lékünknek mindennel megküzdő hitét, — történelmünket, meséinket, művészetünket, melyek bölcsője ott ring a magyar falu muskátlis, házikóiban. — A Magyar Nők Munka Egyesülete megtanítja a magyar anyákat arra, mint legyenek tanítói gyermekeiknek. Tanítani, nevelni akarja a magyar lányokat, hogy igaz — hü — tökéletes feleségek és anyák lehessenek. — A Magyar Nők Munka Egyesülete odavezeti a magyar nőket a betegágyhoz, hogy ne csak sajnálkozni, de segíteni is tudjanak. Meg akarja tanítani a jövendő magyar asszonyokat arra, mint keli ápolni, gondozni a legdrágább kincset, mit isten asszonyra bízott: — a gyermeket, a magyar fövendő szép virágát. — A Magyar Nők Munka Egyesülete se- sgitségére akar sietni minden művészi törekvésnek. Meg akarja menteni a népművészet veszendő remekeit és a magyar nőket meg akarja tanítani a művészi szép megbecsülésére. — A Magyar Nők Munka Egyesülete tanácsadója, jó barátja akar lenni minden magyar nőnek s e célból egy szépirodalmi lapnak megindítását tervezi. — Testvéri kapcsolatot teremt a falu és város között. — íme — a Magyar Nők Munka Egye>- silletőnek célja! — Harcba indulunk. Harcolunk a közöny* a cstiggedés, a megalkuvás ellen. Fegyverünk a magyar kultúra, biztatónk a magyar múlt s erősítőnk a magyar jövendőbe vetett törhetetlen hitünk és mindennel megküzdő szeretetünk. — Jöjjetek velünk, magyar asszonytesí- vérek, valamennyien! — Indítványozom, mondja ki a közgyűlés a Magyar Nők Munka Egyesületének megalakulását. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel mondta ki az egyesület megalakulását, majd a titkárnő a;z alapszabályok főbb pontjait ismertette- Ezután közfelkiáltással megválasztották a tisztikart, mely a következőképpen alakul: Elnök: Sziiassy Béláné. Társelnökök: Szent-Ivány Józ-sefné,. Jan- kovics Marcellne. Méray Adámmé. Ügyvezető alelnöki: Pcchyné Bartóky Mária. Titkár: Szkalosné Járossy Erzsébet. Jegyzők: Éder Elza, Eleöd Anikó. Pénztáros: Dortsák Lajos dr. Ellenőrök: Borutli Andorné és Weiszcrné Rischanck Margit. Ügyész: Székács István dr. Ideiglenes választmány: Pausz Béláné. Korányi Ilona, Szendrey Istvánná. Növelj Béláné, Eleöd Tiborné, Czékus Lászióné, Törköly Józsefmé, Lamghoffer Lászlóné, Fad- rusz Jánosmé, Bothár Sándor dr.-mé, Hartrnann Lajos dr-né, Gattimger Lászlóiké, Weín Elza, Fá'bry Víktorné, Szabó S. Zsigmondné, Guz- mann Miksáné, Polinszky Béláné, özv. Wein- berger Jakab dr.-né, Jelinek Henrkné, Var- gáné Scheffer Etelka, Bodemanné Zorkóczy Atala, Mészáros Jánosné, Reisz Henrikbe, Schönwiesner Jáinosné. Ezután Péchyné Bartóky Mária átadta- az elnöki széket Sziiassy Béláikénak, az egyesület megválasztott elnökének, akit az egybegyűltek viharos tapssal fogadtak. Sziiassy Béláné nagyszerűen felépített beszédben rajzolta meg azt a gazdag szociális és kulturális programot, melyet a magyar nők egyesülete fel fog ölelni. A nagy hatást keltett székfoglalói: teljes terjedelmében közöljük: Sziiassy Béláné beszéde — Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nagy megtiszteltetés reám nézve az Önök határozata, amellyel engemet a „Magyar Nők Munka-Egyesületének" elnöknőjévé választottak meg. Köszönöm a bizalmat, melyet Szlovenszkó és Ru- szinszkó magyar asszonyai irántam tanúsítanak és igyekezni fogok, amennyire képességeimtől telik, ennek a bizalomnak eleget is tenni. A cél magasztos és a munka óriási, nem is merném ezt a felelősségteljes megbízatást elfogadni, mert nem érzem magamat eléggé hivatottnak reá; — de az a meggyőződésem, hogy itt a munka sikere nem egy ember képességén múlik — itt nem az elnök a főszemély — itt nincs vezér és közkatona, hanem mindenki közkatona és egyúttal mindenki vezér is a maga helyén. Mindenkinek egy akarattal kell dolgoznia a közös cél érdekében, mert eredményt csakis igy érhetünk el. Hogy mi a cél, azt legszebben fejezi ki az Egyesület címe; „Magyar Nők Munka-Egyesülete." Tehát minden nő, aki magát magyarnak vallja, fogjon össze és dolgozzon magyar fajunk és kultúránk fenntartásáért, magyar asszony társaink támogatásáért. — Nehéz most magyarnak lenni. De kétszeresen nehéz ma a magyar asszonynak a sorsa. A férfiak kifáradtak a küzdelemben, soknak két puszta kézzel kell megküzdenie a legnagyobb, ellenséggel: az élettel. Hánynak vették el a' kenyerét; elüldözték Íróasztalától, kiütötték kezéből szerszámát, százszorosán kell megfeszíteni agyát, hogy megkeresse mindennapi ksnye- rét. És mindnyájunk előtt, mint bizcmüalan kérdés, áll fenn a jövő, nem tudjuk, hogy mit kozhat már a holnapi nap? Mindezen fájdalomban, küzdelemben kiveszi részét az asszony is. Ö neki még azt sem szabad mutatnia, hogy Mj a szive: el kell rejtenie könnyeit, hogy gyermekeinek leikéből ki ne vesszen minden derű. Ha Szlovenszkó magyar asszonyainak elfojtott könnyeit összeszámlálnók. egy tengert tölthetnénk meg vele. A régi magyar nők, ha el akarták felelten! gondjaikat, bánatukat, hímzéseikbe öltögették azt bele. Reményeiket, álmaikat a tűjükkel juttatták kifejezésre és csodálatosan szép gobelineket, tarka virágokat varázsoljak a vászonra. A mai kor asszonya enyhítse bánatát, fájdalmát azáltal, hogy másokért dolgozik. lia egy szenvedőnek letörli a köny- nyét, eev éhezőnek kenyeret ád, az ö bánata is enyhülni fog. Lépjen k! a családi élet keretéből a közélet terére cs dolgozzon másokért is, ne csak hozzátartozóiért Súlyos ez a feladat, tudom jól. A női lélek legbensőbb ösztönének nem felel meg, hogy kilépjen a közéletbe, hogy szerepeljen. És amellett az otthona is fokozott munka elé állítja; teljes erejével kell dolgoznia, hogy megfeleljen összes háziasszonyi kötelességeinek a nehéz megélhetési viszonyok között. És mégis kötelessége ma minden magyar nőnek, hogy necsak családjáért éljen, hanem embertársaiért is. Nem kell azért elhanyagolnia családját sem. sőt azt fogja észrevenni, hogyha jól osztja be idejét, hogy otthonának is áldást hoz ezen munkájával. Magasztosahb célokat és eszméket visz bele az otthonába, nem kicsinyesedik el háziasszonyi teendői közben és gyermekei nevelésében is ienköltebb befolyást fog gyakorolni, ha másokért is dolgozik, mintha kizárólag csak gyermekeivel foglalatoskodik. Az élő példa többet ér minden beszédnél; életével megtanítja gyermekeit az áldozatteljes szerc- tetre, — Ne mondja senki sem. hogy erre a munkára nem érzi magát hivatottnak. Kinek milyen tehetséget adott a jó Tsten, azt használja fel. Egyik anyagilag, másik erkölcsileg, harmadik szellemi vagy fizikai munkával támogasson minket. A magyarnak nagy hibája, hogv könnyen lelkesedik és nem kitartó a munkában, azt várja, hogy más dolgozzon helyette és szakítsa le neki a gyümölcsöt. — Ne essünk ugyanebbe a hibába. Hallottuk most titkárunk jelentéséből, miből ál! az Egyesület munkaprogramja, most megalakulunk, de ez még magábnnvéve nem Még; ne érjük be azzal, hogy hazatérünk otthonunkba, egv szén nap emlékével lelkiinkhou és úrink, hogv maid valaki, valahol, valamikor el is kezdi a munkát. Kezdjük el a munkát mi mamink azonnal. otthonunkban, kömvezetünt-^en. De hát mit csináljunk, ez a kérdés? Valósítsuk meg a programból azt, műi a helyi viszonyaiknak legjobban megfelel. Támogassuk a már létező ilyirán^u törekvéseket.
