Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-20 / 213. (956.) szám

Vasárnap, szeptember 20. Körséta a hervadó Kassán Színes mozaik a káromlelkü városról — A magyar sziniszezon nagy sikere. — Emigráns orosz mű­vészek kolóniája — Katonai centrummá alakul Kassa Kassa, szeptember 18. Beköszöntött az ősz, anélkül, hogy nyár lett volna. Hideg szél borzongatja meg a liget fáit és C'-ak egy-két elszánt korzózó tart kt rendületlenül a zöldre mázolt székeken. Előkerültek a kosztü­mök, sőt már a komoly prémek sem ritkák, az uj divat néhány szenzációs kreációjában gyönyör­ködhetünk. A pálma kétségtelenül a színház kis szubrettjét, Ferenczy Mariannet illeti, akinek őszi kabátja olyan szenzációs hatású, hogy mindenki megfordul utána. Viola Margitnak is sok bámuló- ja van, amint kecses, könnyed lépéseivel végig- lejt a korzón, Qaál Annié után pedig reménytele­nül epekednek a férfiszivek. A színészek felé irányul most a legnagyobb érdeklődés. Kassa mindig nagy szinházváros volt, most azonban olyan rövidre szabott szezonjaink vannak, hogy alaposan ki akarjuk használni a gyorsan tovatűnő estéket. Szegény vándorai a magyar kultúrának még meg sem melegedhetnek Kassa falai között, máris tovább kel! menniök a bizonytalanba s kezdeniö'k kell elölről a lakás­keresés, elhelyezkedés nehéz munkáját. A hűvös idők kedveznek a színháznak s a táblás házak igen gyakoriak. Ami örvendetes, nemcsak az ope­rettnek, hanem a drámának is van közönsége. Színészeink emberfeletti munkát végeznek. Faragó Ödön a két és félhónapos szezonra hatal­mas munkaprogramot tűzött ki, be akarja mutatni az összes fővárosi újdonságokat és a lázas tempó ugyancsak megviseli a színészeket. Reggel kilenc­től este hatig szakadatlanul folyik a munka a szín­padon, a zongoratermekben, a festőszobában. Faragó, a híres mércsike-direktor, minden percet pontosan beoszt és kihasznál. A próbatáblája va­lósággal statisztikai kimutatás, másodpercnyi pon­tosságra szólnak a próbák s megy minden, mint a karikacsapás. A legtöbbet azonban mégis ő maga dolgozik, a próba kezdetén már benn szaladgál a színpadon s halálraváltan csak két óra tájban ve­tődik fel liliputi lakására, hogy Erzsi főztjéből uj erőt merítsen. Ebéd után kezdődik minden elölről. Ez a munka meg is mutatkozik az előadások nívóján, mely a legkényesebb ízlést is kielégíti. * A ligetből bekergette az esti sétálókat a hű­vös idő és elhagyott Kassának második gyönyörű sétahelye, a Rákóczi-köruti allé. A tervszerű vá­rosrendezés az utolsó két esztendőben gyönyörű sétányt varázsolt a glacisra s a sürü lombokkal borított padokat a korán sötétedő nyárvégén fel­tűnő előszeretettel frekventálták a szerelmes pá­rok. A diszkrét homályból csak olykor-olykor vil­lant fel a cigaretta tüzes vége, a lombok közül halk suttogás hallatszott, r A rend őrei komoly méltósággal sétálgattak körbe a salakos utón, de sohasem zavarták a boldog együtteseket, tudták, mivel tartoznak Ámornak. Csak éjfélkor figyel­meztették a legmakacsabb s legkitartóbb szerel­meseket: Már záróra van! Az üzleti vállalkozás a glacisra is ráfeküdt s a bábaképző intézet előtt két hosszú széksort vont ki és húsz fillérjével mérte az ülést. Ez volt a kassai Riviéra. * Az éjjeli élet még nem indult meg, a bár és a Moulin Rouge még nagyon üresek, a programban sem szerepelnek a nagy attrakciók. A magyar kö­zönség esténként az Európa éttermét, az újonnan megnyílt Schalkház-kávéházat s a jó öreg Béke- ksífanát látogatja, amely most kopottas külsejét szép fehér burkolattal cserélte ki. Az első igazi nagyvárosi kávéházat azonban Pikler Sándor rendezte be a színházzal szemben levő Slavia- kávéházban. A régi Sámsony-éttermet is hozzá­kapcsolta a régi kávéházhoz, úgy hogy a meg­nagyobbított helyiség legalább ezer embert fogad­hat be. A falakat Halász Hradil Elemér kassai festőművész óriási, művészi értékű vásznai éke­sítik, melyek a köztársaság nevezetesebb váro­sait, történelmi értékű várait ábrázolják. A csehek esténként nem látogatják a nagyobb éttermeket s kávéházakat, eldugott spelunkákban húzódnak meg, mint ez odahaza szokásukká vált. Nagy mértékben fogy a kvargli és szorgalmasan húzzák a strichlákat a sörfiuk az elfogyasztott sörök után. * A kávéházaknak kétségtelenül két legérdeke­sebb alakja egy orosz pár, akik a bús emigráció napjait Kassán töltik, ahol már egész kis orosz kolónia alakult; társadalmi szervezetük is van s a múlt hetekben indult meg egy szépirodalmi, művészeti és társadalmi folyóiratuk is az orosz­csehszlovák jóviszony ápolására. A legérdekeseb­bek köztük a mi embereink: egy a hetvenes évek felé közeledő orosz akadémiai festő Uvaroff gróf, Verescsagin iskolájának kétségtelenül legtehetsé­gesebb tagja és állandó kísérője, a másik Mircen- kov költő, akinek nagyon szép lírai versei van­nak, melyek a Volga partjának szomorúságát tük­rözik. Az öreg festőnek mellig érő ősz szakálla van, melyet a nikotin sárgára piszkitott, szemei­ben fiatalos frissesség s örökös remény sugárzik. A kissé korpulens fiatal költő gyermeki gonddal veszi körül, mindenüvé elkíséri s gyakran kelte­nek feltűnést a korzón, amint a fiatal karonfogva vezeti a művészet száműzött királyát. Ovidius él­hetett igy Tomiban, kivetve az isteni Caesar pa­lotájából. * A városnak egységes közszelleme megbom­lott s Kassának ma három lelke van, magyar, eveit és szlovák. Csak olykor-olykor adódik rá alkalom, hogy ez a három lélek közeledjék és . P/tiaAiM(Wút7fiRFiP megértse egymást. Politikában sohasem, egy-egy sportesemény vagy jótékonysági akció alkalmá­ból olykor-olykor. A legtöbbet a társadalmi köz­szellem fejlesztésére Snejdárek tábornok tett, ez az igazi européer katona, aki néhány hónappal ezelőtt került a hadosztály élére s azóta nemzeti­ségi különbség nélkül megnyerte magának az egész város közönségét. Ott van a magyar szín­ház előadásain, támogatja a magyar sportéletet, Cuza hiv^i megtámadták — A P. M. HM Kolozsvár, szeptember 19. A legutóbbi napokban Cuza professzor antiszemita tüntetései véres zavargásokra vezettek. A tegnapi napon Cuza híveivel Muncel,' Sabasani és Polnari községekben politikai gyűlést rendezett, amelyen számos incidens történt. Marosvásárhelyen is hasonló gyűlést tar­tott. A prefektus azonban csak azzal a feltélld engedélyezte a gyűlést, hogy azt a városon kívül tartják. Már végefelé közeledett a gyűlés, mikor egy automobilról Negulacea tartalékos ezre­des, Christopol őrnagy és egy diák arra iz­gatta a tömeget, hogy erőszakkal hatoljanak be Marosvásárhelyre. A tömeg szóífogadott, az ő személye és egyénisége uj korszakot hozott a muzeum-téri pompás palotába. Most különben nevezetes átalakulások küszöbén állunk, már a napokban Kassán alakul ki Keletszlovenszkó és Ruszinszkó katonai főparancsnoksága. Legalább száz tiszti család költözik át Kassára s a katonai meg a polgári lakáshivatalnak ugyancsak fő a feje az elhelyezés gondjaitól. Kassa a köztársaság egyik legnagyobb katonai centruma lesz. a katonai kordont. tudósítójától — azonban az utat háromszoros katonai kordon zárta eJ. Ezeket a katonákat a fe'izgatott tö­meg megtámadta. Amikor a tüntetők az első kordont áttör­ték, a második kordon parancsnoka, erélyés szavakkal visszavonulásra hivta fel őket és amikor a felszólításra nem akartak hallgatni, práncsot adott, hogy a legénység a levegőbe Jöjjön. A sortüz elhangzása után látták, hogy egy eltévedt golyó halálosan megsebesített egy parasztot. Ezután a tömeg hamarosan szétoszlott. A vizsgálat megindult és intézkedés tör­tént, hogy a büntetés szitói a bíróság elé ke­rüljenek. aréknál meglátta az excsászár Papp Gábor portréját, amelyet az amsterdami tőzsdepalo­ta számára Wendelaar-ról festett a művész. Annyira megtetszett az cxcsászárnak a gyö­nyörű festmény, hogy megkérte Wendelaart. küldjön értesítést a magyar festőművésznek, hogy nagyon szeretné, ha őt is lefestené. Papp Gábornak egyszerre két levelet vitt Budapestre a posta: egyet Wedelaartól, a másikat az excsászár udvari marsalljától, aki közvetlen is kifejezte az excsászár óhaját, hogy a magyar festőművészt szívesen látja dorni kastélyában. Papp Gábor meghívása a legnagyobb ki­tüntetés volt az excsászár részéről, mert a külföldi festők közül nap-nap után igen sokan jelentkeznek kérvényeikkel az udvari mar­sallnak de mindig elutasításban részesülnek­Hollandiai élményeiről munkatársunknak a következőket mondotta el a művész: — Gyönyörű, színes tulipánföldek, gon­dosan ápolt kertek, juhar és fenyöerdők kö­zött fekszik egy csöndes kis falu, az alig 35— 40 házból álló Dorn. A falu közepén hatalmas park terül el, amelyben egy régi grófi kas­tély áll. Itt lakik Vimos excsászár. — A kis falu lakói — egyszerű holland virágültetvényesek — zavartalanul élik a ma. guk csöndes, munkás életét, mintha tudomást sem vennének arról, hogy kis vöröstéglás- há­zaik között a régi kastélyban élő férfi, Vil­mos excsászár, a német birodalom utolsó uralkodója. — A park négyszer akkora lehet, mint a budapesti Szabadság-tér. Bejáratánál hatal­mas holland várkapu áll, amelynél állandóan, éjjel-nappal holland katonai őrség teljesít szolgálatot. Ez azonban Feltér méreg, feltér áldozata Antiszemita hecc Marosvásárhelyen katonai sortüzzel Egy huszonkétesztendös hajadon „aszpirinnal mérgezte meg magát" — Feketelelkü ko- kokahiárusok a profit kedvéért terjesztik a „fehér halált" Budapest, szeptember 18. (Saját tudósitiónktól.) Egy budapesti uri- leány öngyilkosságot követett el. „Aszpirin- mérgezés" — állapítja meg a rendőrségi je­lentés. „Aszpirin-mérgezés" áldozatai az utóbbi időben roppant nagy számmal! fordul­nak elő az öngyilkosok listáján. K. Klári huszonkétesztendös fiatalságá­nak tragikus vége azonban kétségtelenné te­szi, hogy nem aszpirin, de a fehér méreg: a kokain kezdte meg irtó pusztítását a megviselt idegzetű magyar fiatalság között. A gyanú már régebben felmerült. K. Klári esete most a gyanú alaposságát iga­zol. K. Klári egyetlen leány volt és szülei rajongásig szerették- Szabadon élt, tett, cse­lekedett és senki sem gátolta vagy húzta ké­részül a szándékait. Ennyit tudtam róla. A többit az anyja meséli el a ligeti szanatórium foyerjében. Fá­radtan, rettenetes önuralommal kezdi me­sélni a tragédiát. A lányáról, aknek nem en­gedik a betegágyához. A fehérköipenyes or­vosok és halklépésü ápolónők stílusos hátte­ret adnak a szomorú mondatoknak. — Nem lett öngyilkos- Nem akart meg­halni. Az ápolónő meséli, hogy ha pillana­tokra néha magához tér, összetett kezekkel rimánkodik, hogy ne hagyják meghalni... — Hiszen még olyan fiatal. . A tavasz- szal kezdődött... Klári szerelmes volt az unokafivérébe, aki Franciaországba utazott. Szegénykét szörnyen lesújtotta, hogy egye­dül marad és akkor történhetett meg, hogy valaki kezébe adta azt a borzalmas mérget felejtésül. — A kokai •.. Nem tudta kimondani a nevét. Zokogás­ba fullad a szava, rettenetes átkokat szór arra az ismeretlen harmadikra, aki a fehér halált eljuttatta a lányához. Jó negyedórába telik, mig újra folytatja: — Én • nem tudtam semmiről semmit. Azt láttam, hogy Klári kis fehér porokat őriz az éjjeli szekrénye fiókjában, de ő azt mondta, hogy gyakran van éjszaka fejgörcse s azért keli neki aszpirin. — Lassankint fogyni kezdett... A zon­gorázást abbahagyta^ a könyvek felvágatla­nul heveitek, nem érdekelte semmi. És bi­zony ai’g tűnt fel nekem, hogy reggelre min­dig több és több üres fehér papiros tok van az ágya melllett. Erre költötte minden pénzét ... És én azt hittem, hogy aszpirin... — Aztán reggel a cselédleány ijedten szaladt hozzám, hogy a kisasszonyt hiába költi, nem ébred ... Berohantam hozzá, ott feküdt eszméletlenül... Szeme üveges, melle zihált, hörögve kapkodta a levegőt. Ide szál­líttattam a szanatóriumba. Már harmadk napja fekszik önkívületi állapotban s még en­gem sem engednek hozzá ... — Én az első percben azt hittem, hogy aszpirinmérgezés -.. Csak később tudtam meg. hogy nem az... De azért nem mond­juk senkinek ... Nem bánom, ha megírja... Legalább az anyák majd jobban vigyáznak a gyerekeikre ... — Csak a nevét ne írja ki. Könyörgöm — teszi össze a kezét. • Nem írjuk ki. A rendőrség majd kioyn- rnozza annak a nevét, aki K. Klárit kokain­hoz juttatta. Meg kell állapítani, kicsoda, vagy kicsodák terjesztik a fehér halált. —d. 1— nem jelenti azt, hogy az excsászárt őr­zik és mozgási szabadságában gátolj '-k, mert éz csak tiszte’efadás Hollandia ré­széről. A kastély egyszerű, szürke épület. Sem­mi disz. A császárnak huszonnyolc szoba áll rendelkezésére. Az udvartartás személyzete a szomszédos épületben van elhelyezve. Semmi fény, semmi pompa­— A császári palota díszes termei, csil­logó egyenruhák, diszőrségek, fényes kihall­gatások, a sok-sok ceremónia nincs sehol . . . És maga az excsászár, az egykori Impe- rator rex, Európa rettegett uralkodója — ci­vil ruhában, fején szürke sportsapkával, vál­lán egyszerű gumónk,abáttal, hátratett kezek­kel, mereven maga elé nézve sétál egyedül a park fehérkavicsaos utjain . . . Tempóra mutantur . . . II. Vilmos kitüntető kedvességgel foga­dott. Dolgozószobájában ült modellt az első vázlathoz és amig nyugodtan, csöndesen ült, pontosan megfigyelhettem minden kis voná­sát. Nem egy császár ült előttem, hanem mo­solygós arccal, beszédes kék szemekkel, fris­sen fehér hajkoronával a fején egy valódi grandseigneur. — A császár mindenről a legpontosabban van tájékozva, mert minden fontos eseményt naponta elref éréi tat magának. Környezetétől hallottam, hogy keveset beszél, inkább ír, folyton ir- Első könyvét, amely Lipcsében 1878—1918 cim alatt jelent meg, most követi a második­— Nagyon gyakran említette a magya­rokat és többször kifejezést adott annak, hogy a magyarokat szereti és sorsukat figye­lemmel kiséri. Papp Gábor ezeket mondta el dorni út­járól és megmutatta az excsászártói kapott ajándékot, egy nagy fényképet, amely a ci­vilruhás, szakállas II. Vilmost ábrázolja. A képen az excszászár erős, karakterisztikus kezeirása: Wilhelm L R. II. Vilmos portréját, bármennyire is kér­ték a festőművészt, a német nagy művészeti centrumok, hogy először náluk állítsa ki, az őszi kiállítás nagy eseményeképpen az Ernst- muzeumban mutatja be először Papp Gábor. És utána ismét Hollandiába megy: a német excsászár ajánlására Vilma királynő leányát kell megfestenie. Németh Károly. | + Sérvles szesveflöfé «#» | 5 Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék. $ 2 here. comb és köldöksérvnél a mi tökéiete- U 2 sitett mgónélkiili sérv kötőnk, mely éjjel is « § hordható. Mindenféle bandázs operáció § © után, lógó has, gyomoT- és anyaméhsiiiye- £ k désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- u nel! has-, hát- és mellmelegitő | Jyfliea'' Köíszerüáz Braüslava, Dima-a. 5L | 2 Árjegyzék ingyen ü A vidéki felek még aznap elinféztetnek o Egy magyar festő megfestette II. Vilmos portréját Papp Gábor festőművész dorni látoga ása — Az excsászár a magyarokról — A P. M- H. eredeti tudósítása — Tátraháza, szeptember 19. Külföldi nagysikerű kiállításairól, ame­lyek mesterének és a magyar piktúrának Mi- lanóbari, Párisban és Münchenben hoztak újabb dicsőséget, néhány hétre Tátraházára jött megpihenni az uíabbkori magyar festő- generáicónak reprezentatív mam-je, Papp Gá­bor. Nem szívesen beszél, — inkább fest. Most az Ernst-muzeumban lesz kollektív kiállítása, ahova nemcsak a világ.hirünevek viselőinek portréival fog bevonulni, hanem néhány ragyogó Tátraképpel is. Ott állok mellette, ahogy a néhány pillanattal elébb még üres vászonra a Magas Tátra örök szép­ségeit hívja uj életbe. Papp Gábor ősnemesi székely családból származott, — egy kis székely faluból együtt indult útjára Sándor Erzsivel, — az erdélyi mágnások: a Bethlenek, Béldiek, Mikesek kastélyainak falát diszitik fiatalkori portréi, majd ezeknek támogatásával és főiképpen az erdélyi származású gróf Mikes Hona, a ké­sőbbi vatikáni nagykövetnek, gróf Szécseny Miklós feleségének ajánlására bejutott a pá­pai udvarhoz, ahol a titkos konsistoriumok ragyogó ünnepségeinek, a vatikáni fejedelem- , nek és udvarának házi portretistája lett. De | a szive csak hazavitte Budapestre, ahonnan ! időnként egy-egy nagy külföldi müvésztur- ! néra utazik és ezenközben a politikai, tár- | sadalmi élet legragyogóbb képviselői kerül- | nek festőecsetje alá­A német excsászárhoz az amsterdami 1 tőzsde elnökének, Georg Wilhelm Wande- laar-nak közvetítésével került, akinek fele­sége magyar nő, Baár Jolán, a zsombolyai Csekouics-uradalom jószágkormányzójának leánya. Wendelaaréknak gyönyörű kastélyuk van az utrechtii járásban, Maarban, Dorn köz­vetlen közelében és szalonjukban Hollandia legelső emberei szoktak megfordulnni. De na­gyon gyakran teázik náluk a szomszéd Dorn csöndes lakója Is, a nagy német birodalom utolsó uralkodója, Vilmos császár* Wendela­‘3

Next

/
Oldalképek
Tartalom