Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-17 / 158. (901.) szám
______ Péntek, jjuHus 17. Rostodtól m nt¥űrl zsupán! Miím logköre A yyborváíasztások kiírása Igen sürgős Ungvár, julius 16. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ung- viár fővárosánál már több mint tíz hónapja felelőtlen gazdálkodás folyik. A képviselő- testület feloszlatása következtében az önkormányzatától megfosztott főváros ügyeit egy a zsupán által kinevezett „kormánybiztos11 vezeti. A törvény szellemének ez még megfelelne, az azonban, hogy ez a „kormánybiz- tos“ a törvényben biztosított jogkört állandóan túllépi, nagy anyagi károk okozója lett már eddig is. Hogy milyen ügyekben szabad a „kormánybiztosnak" önhatalmúlag intézkedni, azt ő maga sem tudja. Nem is skrupulizál fölötte, hanem rábízza annak megállapítását esetről esetre a zsupánra, mint másodfokú hatóságra. A zsupáni biztost egy cseppet sem aggasztja tehát, hogy a hatáskörét folyton túllépő intézkedéseiből a fővárosnak anyagi kára származik. Ankétot ankétra hiv egybe, utazik, költ, befektet s csak akkor sül ki, hogy mindezt haszontalanul és a köz kárára cselekedte, amikor az ügy a zsupán elé kerül, aki azt egy tollvonással és azzal az indokolással, hogy ilyesmihez a „kormánybiztosinak nincs joga, megsemmisíti. Nem is említjük már az ungvári „Fehérhajó" palota bérleti ügyét, mellyel annyi fölösleges költséget okozott a „kormánybiztos" a feleknek, de itt van az elektrifikáció és a vágóhíd ügye, melyekben már hónapok óta utazik és ankétezik Ungvár ideiglenes vezetője, anélkül, hogy tisztában volna yqle, hogy ily nagyszabású, a főváros gazdálkodását évtizedekre tetemesen megterhelő ügyek elintézéséhez van-e joga. Hogy mennyi pénzt pocsékol el erre ez a „agilis" ur, azt csak a városi pénztáros tudná megmondani. A vége — szinte sejtjük — az lesz, hogy a zsupán ismét csak megsemmisíti az „ankéteken" készült határozatokat. Egyes lapok már pedzik, hogy a vybor- választások ideje elérkezett. Ez ellen a leg- vehemensebben a „kormánybiztos" védekezik. A közvélemény azonban mind határozottabban követeli, hogy a községi választások ejtessenek meg és a fővárosi felelőtlen gazdálkodásnak sürgősen végét vessék. M roei ea. its éiz&H&Sfee&l JU. BT3fá feísasSfftwmSk. ftogj# „Uraim iiclcl fiit, idegesek Yüguonk. napoljak cl magánkor Svehla megfiitamodasa a bonyodalmak elől — Sífibray veresége a koalícióban — Á pártklufcok határozatai — Mit ir a koalíciós sa]tó ? Prága, julius 16. A nemzetgyűlés mindkét házának elnapolása teljesen váratlanul történt. Mindenki biztosra vette, hogy a parlament kapuinak bezárása előtt még tető alá hozzák a választási novellát. Stribrny vasutiigyi miniszter azonabn haragra lobbant és mint egy vad oroszlán, ott hagyta a koalíciót. Lemondott miniszteri tárcájáról és elutazott nyári szabadságra. Az első pillanatban az volt a helyzet, hogy Stribrny lemondása megbuktatja a kormányt és fölborítja a koalíciót is. Lehetséges, hogy talán más államban, ahol ugyancsak koalíciós alapon kormányoznak, ez be is következett volna. Nálunk azonban nem ez, hanem egy valóságos bohózati fordulat következett be. Ahogy Stribrny bejelentette főnökének lemondását, Svehla nem esett kétségbe, hanem magához kérette a de szitka tagjait s angol hidegvérrel ezeket mondta: — Uraim, meleg van, mindnyájan kissé idegesek vagyunk, jó lesz, fia egy időre pihenni térünk mi is és a parlament is. Napoljuk el ezért most azonnal a nemzetgyűlés mindkét házát bizonytalan időre! A parlament kapuit bezárták. Svehla elutazott Lanára Masaryk elnökhöz, mintha mi sem történt volna s tegnap délután elkísérte a köztársasági elnököt a berouni kiállításra. Ezzel jellemezhetjük legjobban Svehla taktikáját. Nem csinált az ügyből casus bellit, nem esett kétségbe, hanem hazaküldte a fö'iizgatott törvényhozókat. A kedélyek majd csak lecsillapodnak s újból hozzá lehet fogni a koalíció összetoldozásához. Tegnap részletesen megírtuk Stribrny lemondásának okait. A nemzeti szocialista vezér abban a hitben volt, hogy a Vatikán ellen hirdetett harcot fölveszik a koalíció többi pártjai is. Azt gondolta, hogy hatalma és befolyása a koalícióban határtalan. De tévedett, mert a többi pártok belátták, hogy a Vatikánnal szemben csakis diplomáciai utón szabad föllépni. A cseh néppárt is hallgatólagosan beleegyezett, hogy Benes teljhatalommal intézze el az ügyet. Éppen ezért a koalíció ellene volt, hogy a plénumban tárgyaljanak a konfliktusról s igy esett, hogy Stribrny táborával együtt súlyos vereséget szenvedett magában a koalícióban. A koalíció egyes pártjai élesen elitélik a cseh nemzeti szocialista párt eljárását. A parlament ülésének váratlan berekesztése után az egyes pártok parlamenti klubjai ülést tartottak s a következő határozatokat hozták: A szociáldemokrata párt sajnálkozását fejezi ki, hogy a parlamenti munkát Stribrny váratlan lemondásával fölborította. A cseh nemzeti szocialisták óriási hibát követtek el, mert elzárták az útját annak is, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter a külügyi bizottságban nyilatkozhassanak a vatikáni afférról., Az agráriusok nyugodtan Ítélik meg a helyzetet. A várakozás álláspontjára helyezkednek s remélik, hogy a miniszterelnök módot talál arra, hogy a koalíció mielőbb fölvegye munkáját. A nemzeti demokraták titokban örülnek Stribrny lemondásának, mert ezt könnyen követheti Benes lemondása is. Elismerik, hogy a cseh nemzeti szocialista párt jogosan követelte az ügy radikális elintézését, azonban az állam érdekében veszélyesnek tartották volna, ha a píénum elé viszik a kérdést. A cseh néppárt gaudiumot ül a cseh nemzeti szocialisták veresége fölött. A mostani időt tartják legalkalmasabbnak arra, hogy a kellemetlen helyzetből, amelybe Marmaggi nuncius távozásával jutottak, veretlenül kerülhessenek ki. A néppárt ma este népgyii- lést tart s valószínű, hogy a legélesebben fog nekitámadni a cseh nemzeti szocialistáknak. A cseh sajtó legnagyobb része ugyancsak elitéli Stribrny eljárását. A nemzeti demokrata Národny Listy mai vezércikkében ugyan védelmébe veszi a nemzeti szocialistákat, de azt írja, hogy a koalíció az interpellációt annak erős hangja miatt sem fogadhatta el. A plénuni elé pedig az állam érdekében nem lehetett ezt az ügyet vinni, mert a katolikus lakosság lelki vezére mégis csak a nuncius s itt elsősorban Szlovenszkót kel! tekintetbe venni. Kramár már a múlt heti hradeci népgyü- tésen kifejtette, írja a Národni Listy, hogy Prága és Csehország győzelme még nem a köztársaság győzelme s a lap még hozzáfűzi, hogy Csehország győzelme óriási kárt okozhatna a köztársaságnak. Ezt vette legelsősorban figyelembe a koalíció többsége s' a lap csodálkozását fejezi ki afölött, hogy Stribrny miniszter nem gondolt arra, hogy az állam érdekét a pártérdek fölé kell helyezni. A Národni Listy főleg Szlovenszkóra való tekintettel békés elintézést vár s reméli, hogy a koaliciónak az egyházi kérdést is sikerülni fog békésen elintézni. A néppárti Lidovó Listy elsősorban megállapítja, hogy a néppárt a nuncius-ügyben korrektül és rezerváltan viselkedett. A Szentszék és a csehszlovák kormány diplomáciai esete nagyon kényes és éppen ezért elintézése is csak ■ elővigyázatosan történhetik. A cseh nemzeti szocialisták azt sem vették tekintetbe, hogy az ő miniszterük, Benes van a kérdésben legjobban érdekelve és merő demagógiával és a legnagyobb durvasággal kezelték a dolgot. A Vencel-téren kabarét rendeztek s az ott elhangzott beszédek olyanok voltak, hog^ még a korcsmákban sem lehet ilyen hangon beszélni. A nemzeti szocialisták azonban nem elégedtek meg az utcával, hanem demagógiájukkal belevitték a parlamentbe is. Sürgős interpellációjukkal végre is önmagukat hozták a legkellemetlenebb helyzetbe, amelyből most nem találnak kivezető utat. A szociáldemokrata Pravo Lidu, úgy látszik, attól fél, hogy a nemzeti szocialisták az esettel hatásos agitációs eszközt szereztek maguknak s azt írja, ha a nemzeti szocialisták már megakadályozták azt, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter a parlamentben, azaz a külügyi biztotságban nyilatkozzanak, a kormány két vezérének föltétlenül módot és alkalmat kell keresni, hogy a népet fölvilágosítsák a nímcius-ügyről. A szociáldemokraták ezért most Csehország nagyobb városaiban tüntető gyűléseket rendeznek a Szentszék ellen. A légionárius Národni Osvobozeni védelmébe veszi Benest s azt írja, hogy előterjesztett expozéjában teljesen magáévá tette a kormány eljárását és megmagyarázta, hogy a Husz-manifesztáció nem volt vallásellenes tüntetés. A nuncius tiltakozása már julius 6-ika előtt történt, az affért tehát nem a cseh pártok idézték elő hanem a Vatikán. Benes nyilatkozatát még a néppártiak is elfogadták. Az ügyet tehát ebben a formában külpolitikailag elintézeítnek kellett volna tekinteni. Hogy Is volt régen? Irta: N. Jaczkó Olga. Anyáink uj ruhákat varrtak nekünk. Minden gyereknek egyenlőt, fiuknak, lányoknak, nekünk és Lajoséknak- Fehér piké- ből. A matrózgallér, a kézelők és a zsebek „grétlivel" voltak körülszegve. A miénken pirossal, az Irén néni gyerekein kékkel. Mi abban álapitottuk meg ennek a kis különbségnek az okát^, hogyha valahol tömegesen fogunk megjelenni, az avatatlanok meg tud* ják különböztetni, hogy melyik gyerek melyik csalánhoz tartozik. Anyáink a próbánál, — miután néhányszor körülíorgattaik a tengelyünkön és lehuzgálták a szoknyák, nadrágok szélét, megállapitották, hogy a ruhák elég jól sikerültek. Azután elláttak bölcs in* teknekkel: hogyha majd igazán felvesszük a ruhát, nem szabad a zsebekbe kavicsot és gyümölcsöt szedni, sőt Lajosnak még a fanyelű bicskát sem szabad zsebredugni, mert annak a nyele komisz és befestheti a nadrágot. A fiú olyan elkeseredett arcot vágott erre, hogy a mi anyánk jónak látta fellépni ér* dekében, mert különben még a próbaidő alatt tönkreteszi a ruhát, könnyei csatakjával. — Ej, hogy festene? Mutasd csak azt a kést! Megnedvesitették, megdörzsölték a tenyerükkel, de nem lett lila a kezük, mint a bicska nyele. Azért mégis csak bicskaellenes lett a véghatározat, mert a zseb valahogy kicsire sikerült és kiszakítaná a sarkát. Irén néni még megjegyezte, hogy tavaly Eperjesen szakasztott ilyen pikéruhá- ban látott két gyermeket, fehér harisnyájuk, kivágott lakkcipőjük volt hozzá és az nagyon szép volt. Anyáink szótlanul összenéztek, az* tán a mi anyánk szólalt meg, válaszolólag, mintha csupa beszéd lett volna az iménti csend. — Á, Irén, jó lesz nekik a füzőscipőjük is, meg a fekete harisnya! Tudod, hogy mindent összezöldeznek a réten, a lakkcipőből meg mi lenne, mikor a kőbányában csuszkáinak? És mennyibe kerül! . . • Irén nénire ügyiátszík;%csak ez utóbbi érv hatott, mert most sóhajtott fel: — Az, az! Mi egyhangúan gyönyörűnek találtuk u, ruháinkat. A grétlin ez volt: két pálcika ke- reszíbetéve, jobbra pont, balra pont- Engem a koponyára és a keresztbetett csontokra emlékeztetett, amit a feszületek lábánál lát* tam. Kicsit borzongató emlékezés, de mindenesetre érdekes. Utána meg mindjárt kül- lős karika következett, mint a biciklikerék. Megint pálcikák, megint karika. Az ember körülhuzgálta az ujjával és a pálcikákra azt mondta, amit az öreg asszonyok a feszület előtt: ah! A karikák, amit a bicikli csengője berreg: brimm! — „ah, brimm, ah, brimm"-.- micsoda szórakoztató játék! Észre sem vettem például hogy kocsizunk és rengeteg ér* dekesség marad el mellettünk. Csak az apánk hangja riasztott fel: — Mi az, hogy ma nem volt visitozás a pipacsos vetésnél: „Álljunk meg szedni1" . . . mondta félhangon az anyánknak. Én felocsúdtam, körülnéztem, de hol volt már a pipacsos vetés! A lólegelőnél mentünk, prüszköltek a lovak és a mieink feléjük nyerítették. Hát ilyenek voltak valamikor a gyerekek ruhái és egyebek. Én nem mondom, hogy megállja az esztétika, vagy az észszerüség sarát az, hogy a párna körül volt fűzve csipkéből horgolt cserleve'lekikd és csereboga* rakkal, de Istenem, olyan szép, olyan jó volt azért! Ha az ember rátette a fejét, mindjárt ott volt a cserebogaras, virágos májusban, a mese bubájában, ahol három cserebogár- pajtás gyöngyvirágkebellyel koccintgat, mig Cseréné komámasszony harangvirágkondér- ban főzi az ebédet. És a mai szegény gyerekek ugyan hová jutnak praktikus és esztéti* kus ruhadiszüknek szikár vonalai mentében? Egyébként olyan helyre mentünk látogatóba az uj ruhákban, ahol azelőtt még soha sem voltunkEgy magas asszony, kis vastag férfi jött elibénk, no meg egy fiú. Előttünk természetesen ö volt a főszemély- A néni sorra veregette az arcunkat, mintha sütésre előkészített hússzeletek volnánk és nyakrafőre mondogatta: — Jaj, milyen hercigek vagytok! Akkoriban különben az anyáink és a nénik mindenre azt mondották: bércig. Minket azután Ernőre, a fiúra bíztak. Különösen gyerek volt. Mindegyikünk előtt .. . ___ ... ..... ...__________.‘•y.-martSKPYyc meg hajtotta magát és elmondta, mi a neve. Mi ezt nem szoktuk volt, apánk azt mondta, hogy ráérünk a komédiázásra. Ernő megmutogatott nekünk mindent, ami a ház körül volt. Egy nagy bundás kutyát, amely nem volt láncra kötve, hanem mikor Ernő szép kis pirosbőr hámot tett rá és egy szekérkébe fogta., szépen ügetett és megkocsi'káztaíott mindnyájunkat. A kertben is sok különlegesség akadt- A ribizkesor nem annyiból állott mint nálunk: egy bokor piros, egy bokor fe* hér, felváltva. Ott a fehér után fekete következett, aminek nagyon fanyar ize volt- Nekünk gyerekeknek egyáltalán nem kellett, mikor uzsonnához szedtek belőle, apóink sem ettek. Anyáink igen. Bemártogatták a kis tányéron levő tejszínbe és az idegen néninek kedveskedve mondták: — Delikátesz! Pedig igazán nem tudom, izlett*e nekik, mert Irén néni szakasztott olyan arcot csinált, mint mikor lekváros metélt van nálunk vacsorára és ő azt mondja, hogy csak a rend kedvéért eszik belőle. Azonban még a fekete ribizkénél is különösebb volt maga a fiú, Ernő. Nem csak hogy olyan ruhát viselt mint a nagyok, hanem az arca is furcsa volt. Orra olyan vas* tagon és szélesen állt, ahogy minálunk egy gyereknek, de még felnőttnek sem, a szája vastag volt szintén és mindig nyitva, mind egy elromlott záru fyjjgyeláris, Engem legalább arra emlékeztetett és ha ránéztem, arra a mozdulatra kényszeritett, amellyel a bugyelárist be szoktuk csattantad. Útközben is rágondolam és egyre azt csináltam. Végül az anyáin rámszólt. — Mit pattintgatsz az ujjaiddal? — Zárom az Ernő száját! összenéztek Irén nénivel és mosolyogtak. Mert ha együtt mentünk valahová, visz- szajövet mama mindig Irén nénivel ült együtt, apánk pedig a bácsival. A fűzőt mindjárt ledobták és mintha csak a nyelvükre is oldólag, vagy kötő lég hatott volna az a ruhadarab, azután beszédesebbek lettek. Most azt hiszem, ők is Ernőre gondoltak, mert mama azt mondta Irén néninek: — Látod, kinevettél, hogy nem engedtem hozzátok a maimos embert, amikor Lajossal voltál; Liza talán az egész Barnuniot megnézte és most itt van ez a gyönyörű gyerek! Nem igen értettem. Múltak az évek. Jó néhányuk megkínzott az Ernőről való töprengéssel: igazán, miért volt olyan különös orra és szája? Aztán jött olyan, amelyik kezdte rámérlelni a megoldást: hogy nem lehet minden embernek egyenlő orra és nincsen abban semmi különös. Nem voltak régen sem másféle idők, sem másféle emberek, az ember és a kor mindig egy, vagy pedig együtt változnak, amennyiben az idő halad és viszi magával az embert. Tizéves koromban máskép láttam, mint harmincéves fejjel, aki most tíz- eves, úgy lát, amint én akkor és az akkori harmincévesek bizonyára úgy gondolkoztak, amint én most. Butaság ilyeneket sóhajtozni: hogy is volt régen! Vagy: nem olyanok most a gyerekek, mint régen voltak! Egyszer valahogy megint összesodródott a régi társaság, mindnyájan együtt voltunk, uj jövevényekkel gyarapodva: Irén néninek már unokái is voltak. Beszéltünk mindenről. ami volt, emlékező, mesélő hangon. A cserebogaras csipkéről, a lilanyelü bicskáról, a fekete ribizkéről és Ernőről is. — Vájjon mi lett abból a gyerekből? — sóhajtott az anyánk. A mostani gyerekek közelebb kíváncsiskodtak: — Miért, nagymama? Tessék mesélni róla! — Hát.... olyan furcsa volt. A szája vastag, mindig nyitva és szünet nélkül szortyo- gott. Vizfejü volt, vagy mi a csoda? — Tgazán, mitől lehetett az? Tényleg a Bármim ... — Jaj, nagymama — szólalt most közbe az Irén néni már polgárista unokája —, hogy lehet ilyeneket beszélni? Biztosan túl volt nőve a garatmandulája és ha kioperálják, egészen rendes fiú lett volna az Ernő! Hogy is mondják, mi lesz az ember az ilyen meglepődéstől? Nem tudom, de nyugalmas megoldásaim elröppentek. Hát mégis: változik az idő és az ember szintén! Majd, harminc év múlva a mi unokáink szintén ilyen frappáns természetességgel fogják megoldani, amit mi, hatvanévesek töprengve csodálunk?
