Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-16 / 134. (287.) szám
3 V Szombat, junius lí. 3%j(^Jfa(?(AR7fÍRTAíP Kállay pénzügyminiszter az inflációs politika ellen A magyar kormány jegyzékkel fordult a jóvátétel! bizottságban képviselt államok kormányához. — Giesswein-Rassay párt alakul ? — A szocialisták az indexrendszer mellett. — Budapest, junius 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonie- lentése.) A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága tegnap este ülést tartott, amelyen folytatólagosan tárgyalta az indemnitási törvényjavaslatot. Ráday Gedeon gróf nyitotta meg az ülést, majd Kállay Tibor pénzügyminiszter válaszolt a tegnapi ülésen a javaslat általános vitája során elhangzott föhzólalásokra. Bejelentette, hogy éppen úgy, mint külföldi utazása előtt, ma is az az álláspontja, hogy a normális viszonyokra való visszatérés szempontjából és a teljes pénzügyi rekonstrukció lehetővé tétele érdekében föltétlenül szükség van megfelelő külföldi kölcsönre. Eddig is minden lehetőt megtettünk és a jövőben is meg fogunk tenni abból a célból, hogy a nehéz átmeneti időt lehetőleg megkönnyítsük a társadalom minden egyes osztálya számára. Ami ezen nehéz időn való átsegítésnek módozatait illeti, a maga részéről nem oszthatja azoknak az álláspontját, akik az inflációs politika mellett foglalnak állást. A maga részéről meg kiván maradni azon az utón, amelyen eddig is haladt és lehetőleg korlátozni igyekszik a jegykibocsátást, bár sajnos, ennek szükségessége és arányai ezidőszerint nagyobbak, mint azelőtt voltak. Ami a legközelebbi jövőt illeti, szükségessé *álík, hogy a viszonyokhoz jobban alkalmazkodva, állapítsák meg az illetékek és az adó tételeit. Szükségessé válik a devizaellátás terén olyan intézkedések megtétele, amelyek biztosítják azt, hogy nagyobb szabadság kreáltassék a devizaközpont jelenlegi szabályzatával szemben, megjegyezvén, hogy az átmenet erre a szabadabb rendszerre mindenesetre az időpont kellő megválasztásával és kellő fokozatossággal kell, hogy történjék. Ezután a pénzügyminiszter még egyes konkrét ügyekről tett kérdésekre válaszolt, igy nevezetesen a készülő vámtarifa ügyében, továbbá arról, hogy a Károlyi-kormány és a kommunizmus idejéről szóló zárószámadásokat a legrövidebb időn belül a nemzetgyűlés elé terjeszteti, A bizottság ezután az indemnitási javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során az 5. szakasznál Sándor Pál indítványozta, hogy a hadikölcsönöket teljes pari értékben a korona mai kurzusának figyelembevételével váltsák be és bárminemű .adófizetés teljesítésére lehessen fölhasználni. Szabó István (so- korópátkai) a pénzlebélyegzéssel kapcsolatosan kibocsátott kincstári utalványok beváltása ügyében intézett kérdést a pénzügy- miniszterhez. Biró Pál Sándor Pál indítványa mellett szólalt föl és szintén azt kérte, hogy ,a hadikölcsönkötvényeket valorizált értékben váltsák be. Wolff Károly az árvaszékhez utalt pénzösszegek ügyében olyan irányú intézkedést kért, hogy azokat lehetőleg valorizált értékben utalják ki az árváknak. Kállay Tibor pénzügyminiszter, válaszolva a felszólalásokra, utalt ebben a kér* désben a békeszerződés rendelkezéseire, a melyek szerint belső adósságok kivetésénél a jóvátétel! bizottság meghallgatása szükséges. Disztinkciót kivan tenni maga is ebben a kérdésben, főleg az eredeti és a későbbi jegyzésű hadik öles önök tulajdonosai között. A helyzet azonban, ebben a tekintetben csak most lesz tisztán áttekinthető, gyökeres rendezést egyelőre a pénzügyi helyzet sem tesz lehetővé, azonban kívánatosnak tartaná már most bizonyos viszonylatokban a rendezést oly formában, a miként a hitelszövetkezeteknél is tették. Igyekezni fog az átmenetileg lehetséges és időszerűnek mutatkozó intézkedéseket megtenni ebben a tekintetben, kéri azonban a bizottságot, hogy erről a kérdésről most ne hozzon határozatot. A bizottság ezután Sándor Pál indítványát elvetette és az 5. szakaszt változatlanul elfogadta. Hosszabb vita indult meg a 7. szakasznál is. A nemzetgyűlés ülése A nemzetgyűlés mai ülését tizenegy órakor nyitotta meg Szcitovszsky Béla elnök. Bejelentette, hogy Farkas István szociáldemokrata képviselőnek napirend előtti föl- szólalásra adott engedélyt. Farkas István: Megokolja a létminimum szabályozásáról és az indexszámok hivatalos kimutatásáról szóló indítványát. Hivatkozik arra, hogy az élelmiszerek árai január eleje óta megháromszorozódtak, míg a bérek csak kétszeresre emelkedtek. A ma——bttto—rmii—aiiiuiw '■iiiiuiMMBiiinii'iWT’TTir^ngi gdntsztviselők átlagos havi keresete negyvenegyezer korona, ezzel szemben egy öttagú tisztviselőcsalád eltartására havonta százhatvanezer korona szükséges. Egy egyedül álló tisztviselő havi szükséglete legalább kilencvenezer korona. Ezután fölpanaszolja, hogy a mezőgazdasági munkabérek igent alacsonyak. A hírlapírókat is nagyon rosszul fizetik és átlagos jövedelmük ötven-ötvenötezer korona. A színészek fizetése igen alacsony, úgy hogy nem tudnak megélni. Szükségesnek tartja, hogy a kormány szabályozza a létminimumot és minden hónapban tegye közzé a hivatalos indexszámokat. Valkó kereskedelmi miniszter válaszolt Farkas beszédére. Az indexrendszer ne k — mondotta — más jelentősége van egészséges gazdasági állapotok között és más beteg állapotú, sülyedö valutájú országban. Amaz államokban, ahol egészséges gazdasági élet van, az indexszám bizonyos mértékig támpontul szolgál a kereseti viszonyok megállapítására. De szegény országokban, amelyekben többet fogyasztanak, mint termel nek, mindenkinek csökkent az életstandardja. Ha ilyen országban az indexszámot veszik segítségül, ez azt jelenti, hogy valamely osztály vagy kereseti ág biztosítékot kap, hogy bármilyen mértékben szegényedjen i» az ország, garantálják neki, hogy keresete nem csökken. Szegényedő országban indexrendszert alkalmazni veszedelmes. Nem tartom helyesnek és időszerűnek, hogy az indítványt napirendre tűzzék. A ház ezután Farkas indítványát elvetette. Az ülés lapunk zárásakor folyik. Uj baloldali ellenzéki párt alakul ? Az ellenzéki liberális képviselők közül azok, akik sem a szocialistákhoz, sem a demokratákhoz nem tartoznak, a nemzetgyűlés mai ülése után pártalakító értekezletre gyűltek össze a házban. Ma még nem történt végleges döntés. Az uj párt formálisan csak kedden alakul meg. Az uj pártnak elnöke Giess- wein Sándor, ügyvezető igazgatója pedig Rassay Károly lesz. Az uj párt alapitói azzal számolnak, hogy húsz képviselő fog hozzájuk csatlakozni. Egy újságíró kérdést intézett Rassay Károlyhoz az uj párt ügyében. Rassay kijelentette, hogy az az álláspontja, hogy csak egy szélsőségektől mentes, őszinte. és nyílt program alapján álló baloldali polgári párt eredményes működését tudná a mai körülmények között elképzelni, most sem változott meg. Az uj párt a kormány ellen heves küzdelmet .szándékszik indítani. Hogy az októbristák résztvesznek-e az uj alakulásban vagy sem, egyelőre nem tudni; politikai körökben azonban azt hiszik, hogf Rassay, aki az uj alakulásnak tulajdonképpeni vezére, még mindig azon az állásponton van, hogy az októbristákkal nem hajlandó együttműködni. Magyarország körjegyzéke a jóvátételi bizottság határozatának módosításáról A Magyar Távirati Iroda jelenti: Illetékes helyről közlik: A jóvátételi bizottság május 23-iki határozatával elvben nem ellenezte Magyarországnak azt a kéréséi, hogy a trianoni békeszerződés 180. szakaszában Magyarország bizonyos jövedelmeire megállapított zálogjogot ideiglenesen fölfiiggesz- sze, de hozzájárulását olyan föltételektől tette függővé, amelyek a pénzügyi körök véleménye szerint a tervbevett nemzetközi kölcsön fölvételét az adott helyzetben lehetetlenné teszik. A magyar kormány erre való tekintettel a jóvátételi bizottságban képviselt valamennyi állam kormányához azonos szövegű jegyzéket intézett, amelyben utalással a fönti körülményre és Magyarország súlyos gazdasági helyzetére, kéri a szövetségeseket, hogy hassanak oda, hogy a jóvá- •tételi bizottság határozatát újból fontolja meg és olyképpen módosítsa, amely Magyarország részére lehetővé teszi a szükséges kölcsön mielőbbi fölvételét. A jegyzéket ma délben elküldték Franciaországnak, Angliának. Olaszországnak, a kis antant államainak. Görögországnak és Lengyelországnak. Ez utóbbiak a magyar ügyben a jóvátételi bizottság előtt együttesen egy szavazatot képviselnek. A jegyzék szószerinti szövegét csak néhány nap múlva teszik közzé. Az antautbizottságot még nem állították össze A Pester Lloyd jelenti Párisbói: A magyar sajtónak az ia közleménye, hogy a Magyarország gazdasági viszonyainak megvizsgálására kiküldendő bizottság junius 15-én érkezik Budapestre, tévedésen alapul. Ezideig sem a bizottság összetétele, sem elutazásának ideje nincsen megállapítva. A mezőgazdasági Mtel ügye A mezőgazdasági hitel ügyének rendezése és előbbrevitele érdekében nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter tegnap délutánra artkétot hivott össze, a melyen a kormány tagjai közül megjelentek Bethlen István gróf miniszterelnök. Nagy Emil igazságügyi és Búd Jánox’ftözélelmezési miniszter. A hitel tárgyában készült tervezetet Schandl Károly államtitkár ismertette és ■ahhoz György Endre, Somssich László gróf. Szify Tamás, Éber Antal, Hadik János gróf, uimam Ezek az állatok öregek voltak már ahhoz, hogy egeret fogának, ami már csak nagyon ritkán sikerült nekik. Az öreg csizmadia ezt, a kamrájában felállított egérfogóra bízta s ha beszorult az „ebadta férge“, odavitte az egérfogót a macskák elé és kinyitotta az ajtaját: — No, Sunyó, Polák, melliktek lesz ügyesebb? — és gyerekes örömmel nézte, hogy ugrálnak, marakodnak az egérért. A gyerekek ismerték az öregnek ezt a gyöngéjét és hogy kedveskedjenek neki, szaladtak egymásra árulkodni: — Yárady bácsi, a Vörös Józsi meghúzta a Polák farkát! — Volt aztán a gyereknek, ha a Várady bácsi megfogte! Nyári esti órákon, mikor a nap már leáldozott és lassan fakó szürkeség terjeszkedett. kiült az öreg a két macskájával, háromlábú székén az udvarra. Elővette a „tubákos pikszis“-t (az egyetlen érnber, akit tubákozni láttunk) és lehunyt szemmel, lassan felszívta a dohányport az orrába és különböző arcfintorokkal várta, mikor fog tüsszenteni. A gyerekeknek ez nagy gyönyörűséget okozott, lestek és kiabáltak: — Most! Most! — s ha látták, hogy az öregnek jó kedve van, letelepedtek melléje cs kérték: — Meséljen, Várady bácsi! Tessék mesélni! — Hát a lecke?! Tudjátok?! — Tudjuk! — Nohát akkor, egyszer volt, hol nem volt. . . Pipát bűzött elő és mesélte az ő különös, félős meséit: a fogadósról, aki maga a sátán volt és kifosztotta az éjszakai ^utasokat, teknőbe tette leforrázta és megfőzte gulyásnak, egy másik vendégének, meg a lidércfényről, amely csalogatta az embert, hogy pénzt mutat neki és becsalta a süppe- dékesbe és az nrndig lejebb sülyedt, egyszerre a víz összecsapott a feje felett. Ezen- való jókedvében a Üdére táncolt, ugrált és akkorákat nevetett, hogy maga is szétpukkant és vége lett. Mesét mondott a tizenkét zsiványról, akik medvékké tudtak változni és egy kis cica volt a szolgájuk és az elátkozott bagolyról, amely sötét éjjeleken a temető árva sirdombjain huhogott. A gyerekek szájtátva, borzalommal teli izgalommal hallgatták a kísérteties meséket és megfogták egymás kezét, mert féltek, de azért unszolták az öreg csizmadiát: — Meséljen még, Várady bácsi! — s ha a szülők megengedték, elhallgatták az öreget egész sötétig. Ha szüksége volt valamire az öregnek, a gyerekeket küldte, akiknek a hosszabb utért kijárt a krajcár, a rövidebbért a „piros alma11. Olykor két gyereket is behívott. A gyerekek versengve szaladtak. Mikor visz- szajöttek, megesett, hogy az öreg valami hibát talált s a krajcár mellé meg is húzta az öcskös fülét: — Máskor tisztítsd meg a lábadat, mielőtt bejönnél. Nem látod, hogy sáros a cipőd? A másik gyerek, kalapját tisztességesen levéve, abban a biztos tudatban állt, hogy ő nem fog kapni semmiért és várta a járandóságát, de mikor az öreg csizmadia a krajcárt a kezébe nyomta, ugyanakkor fölkapta a mindig kezeügyében lévő légycsapót is és végighuzott a gyereken: — Ne\ amér1 a múltkor a nyelvedet rámőtötted! A meglepődött gyerek az ajtóhoz ugrott és onnan vicsorgatta a fogait az öregre és hirtelenében nem tudta, a krajcárt köszönje-e meg, vagy újra kilógassa a nyelvét. Időközben meghalt a csizmadia felesége, a szárazon köhécselő öreg néni. Azt mondták, valami túlságosan nem is siratta. •— Odavaló vót, szegény mama, Isten nyugtassa! — De mogorvább lett, minden kis zajért toporzékolt és kevesebbet mesélt a gyerekeknek. Nemsokára történt, hogy a kandúr- macskáját, a Sunyót, úgy megcsapta az ..istentelen láger11, hogy menten kinyúlt. Azt mondta, a kis csibéiket ijesztgette. No hiszen, volt. patába, de olyan, hogy mindenki összefutott. Akkor fogadta meg az öreg, hogy sose áll szóba a „kecske11 famíliájával. Az udvarból! vénasszony reggel titokzatosan újságolta: — Jaj, Jézus ereje, ne hagyj el! Éjjel kimentem az udvarra, hát a Váradyt ott láttam a kert tövében fehérbe. A Polák ott ugrált körülötte, ő meg a másik macskát fogta és babonás szavakkal élesztgette és hadonászott fölötte. Elkiáltottam magam: minden jó lélek dicsérje az Urat! és egyszerre eltűnt a Várady: Mondom én, hogy boszorkánymester ez! 1 * Pedig az öreg csizmadia csak gödröt ásott kedvencének, mert röstellte nappal a szemétgödörből kivenni a macskát és mikor „eltűnt11, csak a gödör aljára bukott, amit ásott, hogy belehelyezze hűséges macskáját, de ezt a vénasszony, kiszolgált szemeivel nem látta. Ezentúl, ha kiült az öreg csizmadia az eresz alá, ölébe vette megmaradt macskáját, megsimogatta és azt mondta neki: — Látod, Polák, magunk maradtunk. A macska rekedten nyitotta ki csorba- fogú száját: — Aaa-u. A gyerekek mesehallgató kívánságának most már csak ritkán tett eleget, de ha beszélt a kecskefejü emberről, akinek puska volt a hátán és eljött a százfejti, kilencven- kilencfarku kigyó, „aki11 mégis bekapta őt, úgy folyt a szó a szájából, mintha sohase szakadna vége. Dühösen bökdöste a levegőt és mi hallgattuk őt összebújva és félősen nézve az udvar sötét sarkai felé. Különös, termékeny fantáziája volt az öregnek és mindig olyan furcsa, hátborzongató meséket szőtt, amiktől a gyerekek éjjel retteneteseket álmodtak. Aztán, mi elmentünk a szomszédságból lakni, évekig nem láttam az öreget, az akkori gyerekek fölcseperedtek, uj gyerekek jöttek és 5 megmaradt továbbra is a gyerekek rémének és mulatságának. Ha úgy arra- vetödfem, kihallottam néha az utcára a megkopott hangját: — Takarodtok innen!... Egyszer mégis szembetalálkoztam vele. Nagyobbacska iskoláslány voltam, csoportosan ömlöttünk ki a zárda kapuján és ahogy elénk került, azt mondtam a lányoknak: — Köszönjünk ennek a bácsinak! Megemelte a kalapját és öregmo Iban fogadta: — Köszönöm, fiaim. Adjon az Isten, maguknak is. Előálltam: — Nem ismer, Várady bácsi? Ott laktunk a szomszédjukban. Sokat mesélt nekünk. Nézegetett és gondolkozott. — Jaj, tudom, tudom! Hát a Pipi? Nagy már? Sokat megbosszantott, nagyon pajkos gyerek vót, de szerettem, mert nem bántotta a macskáimat. No, no, hogy tetszik rám emlékezni, pedig milyen rövidhaju kis baba vót. Jólesett az öregnek. Még tiszteltettc az „apácskáék“-at és kezet adott mindnyájunknak. A nevetési inger a torkunkban volt, de azért nagykomolyan nyújtottuk a kezünket. Egyik-másik lánytól még megkérdezte, kinek a lánya? A lányok nekem estek: — Ki volt ez? De érdekes bácsi! — Hamarjában elmondtam. A bácsit régen elfeledtem, csak most, hogy hallom, meghalt, jutott eszembe megint. A szomszéd szabó lánya és felesége járt át ápolni az öreget, mikor beteg lett. Nekik is hagyta mindenét, még a „jáger“-rel is megbé'kült. Behívatta az udvarból! gyerekeket és biztosította őket, ha meghal, mindegyik kap öt krajcárt a János bácsitól. Aki a keresztet fogja vinni és akik ministrálni fognak, hatost kapnak. A falnak fordult és azt mondta: — Megyek, mama — és elaludt. Nem is ébredt föl többé. így mondta nekem az a bizonyos Feri gyerek, .akit mégse fogtak be harmadik szamárnak. hanem egyetemi hallgató Pesten.
