Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-01 / 75. (228.) szám

Vasárnap, április 1 9 &/urnM(Wái7{mm_ u? erőre kapva, akarattal, életköveteléssel, küz­désre, harcra feszül a kényszeritett élet ellen a iövő megnevetett nagyhatalma: az irodalom és művészet. A nagyobbodott világkép, világszemlélet, még 32 élet kegyetlen berontása előtt kényszeritette a művészetet a keretek szétfeszítésére. És most könnyű, most jó, hogy a munkát folytatni lehet, hogy nem kell a korlátokat az élettel együtt visz- szacövekelni, de az előre szétfeszített (jövőt ér­zett) kereteket élettel teletömni, a kereteket me­gint tovább és tovább tolni neki a végtelennek, amíg nem lesz keret, amíg nem kell határ, amig össze nem esik a vágyott élet: a művészet, a való élettel: az emberi történéssel. Az elmúlt ko­rok művészete, a való élet krónikája, megrögzí­tése. Az uj művészet célja: egy még nem létező világ megteremtése. A művészet nvndig a vágy hang- és forma- hordozója. A művészet mindig élet. Élet, mely a pillanat élésén túl, a személyi életen túl — a je­len életét, annak végtelen értékre, egyforma­ságra képes csiráit fentartja és tovább adja. A művészet mindig — valóság. De — vágyott va­lóság: Igazság, Jóság, Szépség, Élet. Nem az élet ellentétes a művészettel, de a tényleges valóság: Bűn, Hatalom, Erőszak, Önzés, Lélekinség. És a művészet: szellemi közösség, szivkö össég. A való élet ezt nem adja, ezt kiküszöböli. Át kell menteni, ismétlődő vágynak a jövőbe. A való élet­ből született vágyat átmenteni — életre. Ezért a művészet — mindig jövő, rn i n d i g ti j. mert mindig v á g y. Célja, teljesedése az — ember. Külső hatalomtól mentes, külső segít­ség nélkül — erős ember. Az istenemberrel identi­kus, megkínzott, keresztrefeszitett, feltámadásra készülő: ecce homo. Ha ez az igazság, ha ez az emberi vágyott valóság vágya úgy magától adódik a művészet igazságáért dolgozó kritika mai föladata: az igaz­ságot, azt a megnevetett frázist életre kelteni, életre segíteni. A kritikus az igazság itélője. Fe­kete taláros bíró, de együtt érző, együtt élő em­ber. Fokozott akarattal és felelősséggel élő és irá­nyító ember. Zsinórmértéke Pannvitz mondata: „Kritlk ist Wille zűr Wahrheit*4. Az uj töekvésekefc, a vágyakat a kritikus teszi tudatossá, ő az uj törek­vések éle tresegítője. Az egyes, a magányos em­ber pusztába liulíló szózatát ö tereli az élet hang­jai közé. Az ő megmozdulása, íórumraállása má­sokat: a hasonlókat, a keveseket is megmozgatja. Ö önt és csak ő önthet beléjük bátorságot. Az ő szava.az, mely gúny, átok és hahota dacára, — újra és megint és egyre jobb, hathatósabb tett- a cél: a kevesek valóra vált közössége To- r z ösztönöz. A kritikai feladat első lépcsőfokán vább: előkészíteni, fogékonnyá tenni a nagyobb közösséget: a „közönségét*4 az uj és igaz értéket felvételére, befogadására és ez csak úgy lesz le­hetséges, ha fanatikus, folytonos munkával: az álcázott régi és még mindig megkívánt, megcso­dált bűnös értéket ébredésre ösztönző kiterege­tésével — magát a való életet, szórakoztatóan élő közönséget büntetjük és gúnyoljuk. Hamis ér­tékelésének: önelégedettségének kényelmét pisz­káljuk. Gúny, nagy-nagy emberszereteiből fakadó gúny: az .talán segít az egyik oldalon. Szeretet a készülő értékek felé — ez talán életre kelti a má­sik oldalt De... De az a szeretet nem lehet — vak. Mert a jóság, a vágy, az akarat egymaga még nem — művészet. A művészet: formaalko­tás, életrekeltés. Ha a kritikus a pillanatnyi élet javítása érdekében szemhunyásokat meg is enged magának, a művészeti adót könyörtelenül be kell hajtania: érték vagy nem érték?! A szakadozott élet hangulathullámait összeszorított fogakkal kell kiállanl. És egy lépéssel tovább menve azokra ütni bélyeges, halálos ütéseket, akik az elkábult, hangulatélet betegeire szabadulnak, akik épp a szeretet farizeusi konjunktúráját akarják felhasz­nálni: az „ember*4 és „testvér44 szavak üzletes. élelmes kufárai. Nem szabad engedni, hogy a fel­törött vágyak feldobott jelszavakká alacsonyul- janak: Kiírható aktuálitássá. Gyógyszer nélkül kell erősnek lenni, ha az akar lenni, a lelki egész­ség az igazság embere: kritikus. A jelszavak az eszmék miazmás káoszába a maga egészségét kell választóvíznek bedobni. És egyet kell tudnia a legnehezebbet: — alázatot. Nem szabad sohse a hiúság tükre elé állnia. Sohse a maga izmait kell néznie, de. erős gyöngéd kézzel mások ere­jét felmérni, mások erejét csodálni. A legfontosabb a — jövő. A mának zűrzava­rából megkeresni a jövő felé vezető ere­dőt. Megérezni és tudatossá kidolgozni. Szemé­lyekre, egyénekre (tehát életre) lefordítva: meg­érezni a rna eretnekeit és őket a jövő idők apostoli útjára állítani. Ez nem más, mint a folytonos ismétlődő formula igazolása, mely min­den időkben egységesei a kritika feladatát: az időleges értéket elkülöníteni az örökéletre hiva­tott értékekből. (Egyébként nem kell megijedni. Különösen ettől a csúnya szótól nem: eretnek. A jelen angyali szépségei és jóságai: A Courths Mahlerek etc. ne féljenek: ők élnek. A magyar szinikritíka is él: reggeli fehér kávé mellé ponto­san beállít simogatássa! (esetleg az olvaió sirno- gatásával) örök élet jóslataival folytonosan is­métlődő behunytszemü egyformasággal. Látható, olvasott kritika. Nincsen, alig van más magyar kritika, csak ez — reggeli fehér kávé mellé. Ez- zal szemben talán egész véletlenül, sajnálatos té­vedésből minden más van, csak magyar dráma- irodalom — nincs. Ezt csak sietve, halkan, záró­jelben, mintha el sem mondtam volna). *} Az elején elhagyott, vázlatosan odavetett kép utolsó vonala: ma mindennel együtt a kritika szociológiája is kezd alapot kapni. Próbáljuk most megkockáztatni a biztosan húzott vonalat. így: a kritika és a ma viszonyá­nak redményc: a kritika szociológiája. Alapja a kritikus küldetésének kettőssége: a iövő számára megmentendő jelen bizonyító érték elhelyezése, osztályozása (szellemtörténeti feladat); másod­szor: az alkotó erőhatásának útját az emberi tár­sadalom felé irányítani, az emberek életébe ve­títem (szociális küldetés.) Szociológia! Nem kei! megijedni, idegenkedni a kompromittált szótól... Az akarat, felelősség, etosz, az életkapcsolódás: a közösség vágyának a kihangsulyozása, jelent megdolgozó jövőbe — előrelendülése. Ezt jelenti itt a kritika szociológiája, mely párhuzamosan halad a művészet szociológiájával, mely mindig volt kezdettől (életkapcsolódás), de mely most. Nagybecskerek, március 30. {Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt megírtuk ezen a helyen, hogy egy erdélyi szán- társulat igazgatója tárgyalásokat folytat a bel­grádi belügyminisztériummal egy magyarnyelvű színtársulat játékengedélyének megadása érde­kében. A helyzet ugyanis az, hogy Jugoszláviá­ban nem szabad a magyar színjátszást meghono­sítani és ma, az uj állam megalakulása és beren­dezkedése után ötödfél esztendőre, még mindig ott tart a jugoszláviai magyar színjátszás ügye, hogy bátortalanul és alázatoskodva kell tapogatóznia a hivatalos körök ajtaján, noha a békeszerződés mint kutlurjogot biztosítja a' magyar és a többi kisebbség számára a'saját nyelvű színház f ön­tartását. A magyarlakta Vajdaság területén a magyar színészet kérdésében még mindig politikai szem­pontok dominálnak, ámeneknek évek óta még mindig sikerült elbuktatni ok a magyar színjátszás ügyét. Pedig hogy a vajdasági magyarság milyen elapadhatatlan szomjúsággal és leírhatatlan vá­gyódással áhit minden átlagon felüli értékkel hiró színpadi és zenei kultúrát, arra jellemző példa egv-egy hazai vagy küíöldi zenész, énekes vagy énekesnő vendégkör útja, Az ilyen művészi turnék mindig óriási anyagi és erkölcsi sikerre1 zárulnak, a kultúrától visszafogott magyarság mindig siet kielégíteni kulturéhségét az adott alkalmaknál, noha nem magyar és nem faji kultúra, amit ilyen­kor kap. A nacionalista türelmetlenség válogatatlan eszközökkel, de konokul és elszántan dolgozik a magyar színjátszás elnyomása .érdekéiben. Nyílt színen éppúgy, mint a háttérben folynak a ma­chinációk, amelyek ötödfélévl szomorú sikere a sötétség lovagjainak fölényes gyözedehnét jelenti. Amikor azonban a magyarság elég vakmerő ah­hoz, hogy az életveszedelmes fenyegetések dacára sem hátrál meg és — horribile dictu! — magyar műkedvelői előadást mer rendezni: akkor azokban a városokban, ahol a nacionalista önteltség a leg­nagyobb s igy a terror is a legféktelenebb, véres és nagy botrányokba fullasztják a‘ lelkes műked­velői gárdák nemes kultivrförekvéseit így történt ez — amint megírtuk -— legutóbb Zomborban is, ahol revolverekkel, botokkal es bokszerekkel zavarták szét a magyar műkedvelők próbáját, miközben kisebbszerű vérengzést vittek véghez. És Igy történt volna Újvidéken is, ahol vz ősz folyamán halálos fenyegetésekkel bomHa- igéTgetéssel riasztották meg a műkedvelőket, akftt a vérengzést elkerülendő, egyszerűen abbahagyta* minden kísérletezést. Magyar színjátszás nélkül pedig meg fog halni a’ Vajdaság kultúrája. Nemcsak a magyar, de a szláv is. Mert a szláv nyelvű színházakkal való kísérletezés a sok milliós állami é$ városi szub­venciók ellen is hallatlan kudarccal végződött. Szabadkán az állandóan üres nézőtér előtt játszó begrádi színtársulatot jó ideig csak az mentette meg az anyagi összeroppanástól, hogy a magyar közönség látogatni kezdte az előadásokat. A szláv publikum meglehetősen hűvösen viselkedett a saját nyelvén játszó színtársulattal szemben, ami nem a színészek iránti érzelmekről tesz ta­núságot, de arról, hogy a város őslakosságának szláv elemei szívesebben hallgattak volna végig — magyar előadásokat A magyar színjátszás ádáz ellenségei való­színűleg erre gondolnak az „irredenta44 obiigát vádjának hangoztatása mellett, amikor oly vehe­mensen küzdenek a magyar színészet ellen. Ezért Inkább még megszületése előtt megfojtják a ma­gyar színházat, semhogy úgy megerősödjék az, mint például a vajdasági magyar sajtó, ameiy mellett még a százezres lélekszámú Szabadkan sem tud megélni egy szíávnyelvű napilap... A magyar színészet ügye így állandóan bi­zonytalan és ötödfél esztendő után is még mindig csak a tapogatódzásnál, a kísérletezgetésnél tart. Politikai szempontoji érvényesülnek ennek a rend- kivül fontos kulturális kérdésnek az elintézésénél és noha már vagy két tucat színigazgatónak a le­amikor kitűnt a hitt, kapott, átvett dolgok érték­telensége, ezt a feladatát és jogát érvényesíteni is akarja azzal, hogy a magasabb, teljesebb élet. az emberi önrendelkezés közösségének szószólója lett. A kritika küldetése: a mai idővel kapcsolva, szükségesen, megdönthetelenül szociális, mert célja és teljesedése művészettel, élettel egyforma egy: az ember. Az önzés korszaka után, az ön­zetlenség kezdő munkájának: a testvériség szük­ségességének megindítása. Valahol mégis csak jövő. Poincaré, tankok, rend tör vények dacára. Szerény kezdettel: egy kritikus tollában, fekete belükben, egy-lcét ember szivében. Mások, az utánunk következők, boldo­gabb, szebb élete. Valahol máris — jövő... hető legbiztatóbb ígéretet tették ötödfél év alatt, a vége mindig az lett a nótának, hogy a belügy­miniszter nem adta me-g u játszási jogot a kérvé­nyezőknek. Politikusok és a nacionalista türei- metlcnkedők „aggodalmaskodásai44 mindenkor meg­tették a hatásukat az illetékes helyeken és az „Ir­redentizmus terjesztésére készülő*4 magyar szí­nészet sohasem kapott, még engedélyt a kulturi terjesztésére. A magyarság igy még mindig ott tart, hogy a nagyobb városaiban és községeiben műkedvelő előadásokat tartanak, ha — szét nem ugrasztják a szereplőket. Szabadkán két, Újvidéken, Nagy- becskereken, Zomborban és Zen tán egy-egy mű­kedvelői társulat van, amelynek tagjai természe­tesen csupa amatőr-színjátszók. Ezek az előadá­sok az idők folyamán oly tökélyre fejlődtek, hogy a legkényesebb müértők igényeit is kielégítik és igy nem egyszer valódi magasfok u színpadi mű­vészetet adnak ezek a hétköznapokon ipari, ház­tartási vagy irodai munkával foglalatoskodó mű­kedvelők. A magyarság — s ez meglepheti azt, aki a magyar faj nemtörődömségét ismeri — föltűnően, szinte tüntetőén támogatja a szülészeit: minden egyes műkedvelői előadás a legteljesebb siker jegyében szokott lefolyni Viszont igaz: a jugoszláviai magyar műked­velői előadásokat nem lehet a békeidők szemüve­gén keresztül nézni, amikor missziót alig tö'tötiek be, csupán néhány szerepelni vágyó jelenték­telenség ambícióját fűtötték s kinpadra vonták a jóizlést és az igazi művészetet. A mai műkedve­lői előadások súlyos és fönséges missziót teljesí­tenek: ápolják és megőrzik a faji érzést, szilárdít­ják az összetartást és terjesztik a nyelvet. Mai.hi­vatásuk egyenlő értékű a magyar iskola hivatá­sával. Az uj politikai horizont talán — más egyebek közt — ezt a kérdést is a népjogoknak. az Igaz­ságnak és a kultúra követelményeinek megíe’e- lően fogja megoldani és végre megengedik Jugo­szlávia területén is magyar színpadon, magyar ajkakról a magyar Igék hirdetésit! (*) őszre halasztották Farkas Mária és Dienzl Oszkár hangversenykörutjukat. Arról értesülünk, hogy Farkas Mária, a neves szlovenszkói hege- dümüvésznő és Dienzl Oszkár zongoraművész szlovenszkói és ruszinszkói hangversenykörutju­kat tekintettel arra, hogy Dienzl Oszkár kellő időben nem kapta meg a beutazási engedélyt, őszre halasztották. (*) Harc a bécsi Népoperáért. Bécsi szerkesz­tőségünk jelenti: A bécsi Volksoper igazgatója, Weingartner Félix, a világhírű dirigens s a szín­ház igazgatása körül most,alapos harc keveredett. Weingartner ugyanis az ősszel héthónapos tur­néra Dél-Amerikába utazott s most, hogy haza­tért onnét, a nyilvánosság előtt támadta meg he­lyettesét és igazgatótársát, Gruder-Guntramot. Amikor ugyanis Weingartner hazaérkezett, azt ta­pasztalta, hogy a Volksoper vezetésében minden ellene történik, olyan darabokat mutatnak be, amelyek nem felelnek meg az ő művészi pro­gramra jának, olyanokat szerződtettek, akik nin­csenek vele jóviszonyban. Weingartner szerződé­sére hivatkozva, elbocsátotta igazgatóársát, főleg azon az okon, hogy az az Eltis című opera szint e- hozataláéri a szövegírótól, Howard Waiden lord­tól 200 font sterlinget kapott. Gruder-Guntram az­zal vádolta meg a zeneszerzőt, hogy tisztára hiú­sági okokból tiltakozik minden terv megvalósítása ellen. Gruder-Guntram azt mondja, hogy amikor ő átvette a színház vezetését és Weingartner el­ment, már gázsit sem tudtak fizetni, amikor pedig Détamerikából hazajött, 200 millió koronát talárt a kasszában. Gruder-Guntram szerint Weingart­ner nak az a legfőbb kifogása, hogy Mussorgszky: Godunow Boris-ának nagy sikere volt, anélkül, hogy ö dirigálta volna, mert az általa szerződte­tett Massini olasz karmester már népszerűbe Bécsben, mint valaha Is volt Weingartner Végűi azt mondja Gruder-Guntram, hogy ő csakugyan kapott a 2000 fontból kétszázat, de ez őt. mint az Ellis fordítóját, jogos tantiemként illette meg. SUMMÁZ ÉS ZEMC Miért nincs magyar színészet Jugoszláviában? (♦) Az ütközet a Belvárosi Színházban. Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti: A legnagyobb érdeklődéssel várják Claudc Farrere világhírű regényéből készült színmüvet, amely a Belvárosi Színház legközelebbi újdonsága. A fanatikus ha­zaszeretettől átfűtött Japán nemzeti önérzetnek az oroszok feletti győzelmét tárgyalja a darab izgalmas drámai cselekmény keretében. Az éle­sen megrajzolt karakterek kialakításában külö­nösen nehéz és érdekes feladat jutott Németh Ju­liskának, Báthory Gizának, Somlaynak, Gellért- nek, 3arótinak és Pártosnak. A prágai német színház műsora: Vasárnap délután: Frasqulta. Vasárnap este: Rózsalovag. Hétfő délután: Heidelbergi diákélet. Hétfő este: Apacsok. Kedd: A testőr. Dorscb vendégjátéka, Kra- mer fellépte. Szerda: Trubadúr. Eisenberg vendégjátéka. Csütörtök: Szókimondó asszonyság Dorscb vendégjátéka. Kramer fellépte. Péntek: Don Juan. Szombat: Álom. Egy élet reprtze. Vasárnap délelőtt: Kamarazene. Vasárnap délután: Makrancos hölgy. Kratncr fellépte. Vasárnap este: A sevillai borbély. Eisenberg és Gerhart vendégjátéka. A prágai német kis-szinpad műsora: Vasárnap délután: Extemporale. Vasárnap este: Házassági szabadság. Hétfő délután: A kis bűnös. Hétfő este: Kiki. Dorsoh és Huttfg vendégjá­téka. Kedd: Házassági szabadság. Szerda: Kiki. Dorsoh és Huítig vendégjátéka. Csütörtök: A kis biinös. Péntek: A felnőttek. Szombat: Házassági szabadság. Vasárnap délután: Ingeborg. Vasárnap este: A kis biinös. Kassa sportélete. Előkészületek a nyári sportidényre. — A rendőr- hatóság nem várt akadálya. — Biztató jelek. Kassa, március 30. (Kassai tudósítónktól.) Az elmúlt esztendő a kassai sportegyesiiletek életében a tapogatódzó kísérletezésnek, itt-ott az előretörés megkiváná- sának jeleit mutatta, tehát sok tekintetben átme­neti időszaknak tekinthetők. Kora tavasszal a programmkászités mohóságából, a tartalmas mun­kálkodásból azt következtetjük, hogy a bekövet­kezendő szezón a labdarúgáson kívül a sport igen sok ágában túlhaladja ennek a szerényebb és bátortalanabb „akarásának múltbeli kereteit és' mintegy fordulópontot jelent Keletszlovenszkő szépmultu sportéletében. Labdarugó-sport Megírtuk már, hogy a futball különösen váto- zatos s szinte korán megindítandó, intenzív mun­ka terveiben a három vezető egyesület külföldi csapatok vendégjátékával óhajtja a sport nemes izét megadni. A KAC a Törekvéssel közösen e. budapesti MAFC-ot hívta meg a húsvéti ünnepek­re, mig a KSC a tavaly oly szépen szerepeit miskolci Vasutas SC-al kötött le mérkőzéseket. Ennek az utóbbi mérkőzésnek annál is inkább nagyobb volt a jelentősége, mert azt a kívánatos és nemes sportcélt hozná közelebb a megvalósu­láshoz, hogy a múltban is mindenkor rivális, fej­lett sportu két szomszédos város tervbevett to­vábbi versengésének és kölcsönös fejlődésének lenne első gyümölcsöző fázisa. Azonban hiába álla­pítjuk meg oly szépen a sportoknak politikamen­tes mivoltát és lényegét, ha itt mindjárt az első húsvéti meccseknél vétót gyakorol a rendőrható­ság. Az útlevéllel bíró MAFC és Vasutas SC tag­jaitól ezkiőszerint megtagadták a beutazási enge­délyt. A vendéglátó egyesületek mindent elkövet­nek, hogy eme nemzetközi, A CsAF-MLSz-énél s igy a prágai központnál Is bejelentett mérkőzései­ket lehetővé tegye az érthetetlenül makacskodó hatóság. Ha a felső beavatkozás nem semmisiti meg az oldaikulisszából irányított sorompó akciót, úgy a kassai csapatoknak keserű szájízzé! kell le- mondaniok a tavasz első sporteseményeiről. A futballcsapatok lelkiismeretesen készülnek az első komoly összecsapásokra. Hogy a klubok nemcsak külföldi csapatokat akarnak lehozni, an­nak a Törekvés adta bizonyitékát, mert a KAC-ai együtt lekötötte a jóképességű Makkabeát, Máh- risoh-Ostrau'ból két játékra, viszon* a KSC a föntebb vázolt két nemzetközi futbailterv meg­változtatása’ esetén valamey prágai jó másod­osztályú együttesét fogja lehozatni. Atlétika. A korai tavaszi szezon meghozta az atlétika ébredését is. A KSC husvétkor rendez! meg az öt-hat kilométeres mezei futóverseny bajnokságát. A KAC husvét vasárnap délelőttjén cross-coun- tryt tart, rá két hétre junior nyílt mezei versenyt és utána a pálya-kezdők versenyét rendezi. Az idén a KAC a jutiioT versenyt és hagyományos nagyszabású nemzetközi atlétikai metüngjét is ki­írja. Tervbe vette még az atlétikai szakosztály azt is, hogy egy klubközi versenyt is fog ren­dezni Május elsejére meghívja a BEAC-ot és a tavaly is Kassán járt pompás KAOE budapesti atléta gárdát. Az ETVE (Eperjes) mindenkor tc­3 í « \ Menyasszonyi kelengyék áruháza t 3 ^ x \ Saját készitményü finom férfi £ 3 \ és női fehérnemű, asztal- M16 £ 3 \ térítők és mindennemű lenáru ^ ^ Árusítás nagyban és kicsinyben t *f*YVTTVTT*¥YirWVTTVTY*WTTYYVYTVTTTTTT7TTr**?T¥’TT,rr?TTVVYTrTTTVYT?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom