Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-27 / 46. (199.) szám
1 Kedd, február 27. PscsSía átvette a pénztail^fsatjilszteviaisa vezetését. Prága, február 26. Novák László kereskedelmügyl miniszter, a pénzügyminisztérium eddigi vezetője, Becska Bogdánt, az uj pénzügyminisztert ma bemutatta a tisztviselői karnak és azt hangoztatta, hogy a helyettesítés ideje alatt ő mindig Rasin irányát folytatta. Vlasszák miniszteri tanácsos a tisztviselői kar nevében üdvözölte az ui minisztert Becska pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy Rasin emléke lesz az ö vezető csillaga. Az 5 alapelvei, sőt a közeljövőre vonatkozó gondolatai ismeretesek az uj pénzügyminiszter előtt és ő ezekhez akar igazodni. Megint kinevezett zsnpafanácsok Prága, február 26. (Saját tudósa tónk ejlentése.) A nagyzsupák megalakultak:, a közigazgatás kerekeinek újból meg kellene indulnia, de hiányzik a tanácsadó szerv, a megyebizottságok helyettesítője, a zupny rada. Ezt választani kellene a községi képvíse ?őtestiiiletekkel egyidejűleg, de liol van még a községi választások kiírása? Amint értesülünk, a nagyzsupák tanácsait egyelőre olyképpen akarják összeállítani, hogy a zsupánok minden megyéből két-két megyebizott- sági képviselőt nevezzenek ki a nagymegyei tanács tagjaivá. Véleményünk szerint ez a tanácsalakitás épp oly elfogadhatatlan, mint annak idején az első. 1920-iki községi, városi és megyei tanácsoké. Ha már a törvényes választást halogatjuk, hívják meg ti volt megyék minden bizottsági tagját a nagymegyék tanácsába. De oly fontos közigazgatási intézkedéseket, mint amilyeneket most a nagymegyebizottságoknak kell tenniök, illetőleg jóváhagyniok, háborúra kiválasztott és kinevezett emberekre bízni — ez sem nem demokratikus, sem nem feleli ős eljárás. e$q útieim a riisaMegifi fcgidiázban. Börtön lett Mátyás király hajdani rezidenciájából. Rózsahegy, február 26. (Saját tudósítónktól.) A levegő tele süni köddel és az ut fagyos göröngyein olykorolykor megbotlott a lábam, mig a törvényszék régi várszerü épületéhez értem. Szürkén merednek rám a hatalmas falak, mintha titkot rejtegetnének magukban. Ötödfélszáz esztendővel ezelőtt más világ járta itt. Akkor is voltak talán rabok a földalatti kazamatákban, de a nagy termekben nem komoly bírák és ügyészek ültek, akik a törvény szigorú rendelezései szerint komoran mondják ki, hogy mennyi büntetést szabnak ki az élet megtévedtjére. Akkor még felvonó hídon keresztül lehetett csak bejutni a sötétszürke, terméskőből faragott falak közé és a rácsos, olómüveges ablakok mögött pajzán apródok hacsingattak ki és incselkedtek a hatalmas falak alatt elsétáló rózsahegyi menyecskékkel. Pompa és bársony uralkodott akkor itt. A sok vihart megért falak mintha emlékeznének még arra, hogy itt valamikor a magyar történelem egyik legnagyobb alakja: az igazságos Mátyás király székelt környezetével. A rózsahegyi vár akkor élte fénykorát. És jöttek a századok és Mátyás király hajdani rezidenciájából törvényszék és börtön lett. A falakon, amelyek valamikor királyi pompát láttak, ma szlovák és csehnyel- vü felírások igazítják útba a járókelőket. De a komor folyosók néha fölsóhajtanak és a rabok kongó léptei visszhangozzák a négy- százötven év előtti múltat. Lassan haladok föl a boltíves lépcsőn, mig a törvényszék udvarába érek. Üres és kihalt, csak egy öreg fogházőr foglalatosko- dig a hatalmas, hajdani várudvaron. Megszólítom. Legyen segítségemre, meg szeretném nézni a börtönt. Korát meghazudtoló fiatalos ruganyossággal vezet a fogházfeltigyelői irodába. Megismétlem kérésemet. Nyomban eleget tesznek kívánságomnak. Hatalmas kulcscsomóval egy torzonborz hajúszu fogházőrmester lép mellém. Önkéntelenül. is megborzongok. Itt állunk a börtön kapuja előtt, már érezzük a börtön nyomasztó levegőjét. De pillanat alatt Ieküzdöm az előítéletet.- ■ Menjünk — szólok a fogházörmesternefc. Csikordulva nyílik meg a hatalmas kapu. Nehéz levegőjű, félsötét folyosón haladunk. Bgy kisebb tölgyfaajtó előtt megállunk. Újra csikordul a zár, néhány lépés és bent vagyunk egy imaháznak berendezett, világos, jól fütött szobában, ahol padocskák vannak elhelyezve. Három fogoly ül bennük, legnagyobb meglepetésre az egyik darócruhában öltözött rabban egy régi ösmerősőmét: egy huszonnyolc év körüli volt mill'omos fake- reskedöt ismerem föl. 0 is fölismer engem, kivörösödik és látszik rajta, hogy ebben a pillanatban nem bánná, ha megnyílna előtte a föld és elnyelné. Zavarodottan néz rám. Megszólítom. Eleinte akadozva beszél, majd legyőzi zavarát és nyugodtan folytatja: — Csekkhamisitásért kerültem ide. Egy évi börtönre ítéltek. Én már megnyugodtam sorsomban, de bizony alaposan megviselt ez a szokatlanul nyomorult sors. Kilenc hónapja vagyok itt. Ujjahnon számlálgatom a napokat, mikor jön el végre a szabadulás órája. Kilenc hónapot elszenvedtem, mert egyszer én is megtévedtem. Az a három hónap, ami még hátra van, nagyon-nagyon kínos lesz ... Itt elakadt a szava. Majd kitör belőle a keserűség: — Vájjon mihez kezdek majd, ha kiszabadulok? . . . — Amerika — mondom félhangosan, inkább magamnak. — Amerikát nem az én részemre fedezték föl — mondja halkan és csöndesen — mert nem vagyok alkalmas testi mnukára. Lassan tovább megyünk. Még látom, hogy a volt milliomos munkája fölé görnyed, a toll sebesen pereg kezei alatt. Újabb termek következnek. Mindenütt rabruhában öltözött férfiak. Öregek és fiatalok vegyesen. Az élet számkivetettjei. Van közöttük, aki dacos konoksággal tölti le büntetését, amit a földi igazságszolgáltatás szabott ki rá, talán csak egy megbotlásért, de legtöbbjük vágyakozva néz a rácsos ablakon beszűrődő februári hideg napfény után. A dacos akaratoskodást lassan-lassan kiszivta belőlük a börtön komor levegője. Ezek az emberek már nem lázadnak, ezek már tudják, hogy így van ez rendjén. Nem akarok tovább menni, elég volt abból a szomorú látványból. Elbúcsúzom a fogházőrmestertől és a felügyelőtől és lassan kifordulok a hatalmas kapun. A ködöt szétverte a bágyadt téli napfény. Vájjon ötödfélszázad előtt is voltak-e itt rabok, motoszkál fejemben, mig lassan bandukolok befelé a városba a göröngyös utón. (S. Zs.) na$iflinimm sikkasztott raégjj bankigazgató. Budapest, február 26(Budapesti szerkesztőségünk telefon1 jelentése.) A Wiener Kommerzialbamk vezetősége ma megjelent a főkapitányságon és hűtlen kezelés, valamint egyéb bűncselekmények miatt följelentést tett az intézetnek négy volt igazgatója ellen, akik az intézetet több mint két esztendőn keresztül űzött manipulációjukkal másfél milliárd magyar koronával károsították .meg. A négy bankigazgató: Barom Ottó, Márkus Sándor, Pogány Miklós és Gál Dezső éveken keresztül folytatták bűnös üzelmeiket, mig 1922 októberében kiváltak a bank kötelékéből. A bank vezetősége a könyvek átvizsgálásánál megállapította, hogy számtalan olyan eset fordult elő, amikor a négy igazgató részvényeket és valutáikat az aznapi legalacsonyabb árfolyamon vett, természetesen a bank pénzén, azonban saját számlájára, majd pedig még ugyanazon a napon, egy-két óra múlva, ugyanezeket a valutákat és részvényeket a legmagasabb árfolyamon adták el a banknak. A rendőrség házkutatást tartott a bank- igazgatók lakásán és nagymennyiségű részvényt, valamint idegen valutát foglalt le náluk. A lefoglalt értékek meghaladják a kétszázmillió magyar koronát. A négy bankigazgatót a rendörfőkiapitányságon előállítottál# ahol' nyomban megkezdték kihallgatásukat. Valamennyien ártatlanságukat hangoztatják és tiltakoznak az ellenük emelt vád ellen. Azt mondják, hogy csupán megengedett és legitim üzleteket kötöttek. A rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást. Giesswfin előadása Prágában. Prága, február 26. Giesswein Sándor, az ismert magyar béke-barát, a prágai Mozarteumban szombaton este előadást tartott a pacifizmusról. A gyér közönség, amely főként különböző nemzetiségű diákokból és újságírókból verődött ösz- sze, élénk figyelemmel hallgatta végig Giess- weiu érdekes fejtegetéseit, amelyek a pap- politikus hatalmas készültsége, kiváló tudása, általánosan elismert szónoki képessége és szuggesztiv egyénisége ellenére sem tudtak bennünket meggyőzni arról, hogy a pacifizmus nemi a messze jövő felhőibe burkolt álom-palota, hanem olyan realitás, amelynek eljövetelével az emberiségnek már most komolyan kellene számolnia. Érdemesnek tartjuk megjegyezni, hogy az előadást a Wah-r- hei-t című lap rendezte, amelynek főszerkesztője az emigráns Jövő prágai szerkesztői tisztét is betölti. ; A nagBwedBereBdszer áldásai. Elintézetlen akták tengere Kassán. — Egy járás járási főnök nélkül. Prága, február 26. A negymegyerendszernek hibáira és az átmenet rendkívül nehézségeire élénken rávilágítanak alábbi tudósításaink. Legfontosabb az olvasóterem. Kassa, február 26. (Saját tudósítónk jelentése.) Noha a kormánylapok alig győzik magasztalni az uj nagy megyei rendszer elő.- nyeií és a Lidove Noviny csak nemrég dicsőítette a kassai zsupáni hivatal pontos működését, az elfogulatlan szemlélőnek meg kell állapítania, hogy a kassai megyei hivatalban olyan nagy a kavarodás, hogy maguk a tisztviselők sem ismerik ki magukat. Némelyik előadó túl van halmozva munkával az aktáknak százai elintézetlenül hevernek és ha a fél nem sürgeti meg az elintézést, csak hónapok múlva nyernek elintézést. Az, akinek pénze van, hogy ügyvédet fizessen, az ügyvédje utján eléri, hogy az ügyet három-négy héten belül elintézik, a szegénysorsu feleknek azonban hónapokig kell várniok. Valamennyi előadó panaszkodik a hátralékok miatt és azt mondják, hogy a gyors elintézés lehetetlenség. A kassai zsupánt szeretik kitűnő szervezőnek mondani, azonban éppen a kassai zsu- pában meggyőződést szerezhet az ember arról, hogy a törvény, amelyet három-négy ur szerkesztett, a nép és az önkormányzati testületek meghallgatása nélkül, milyen nagy károkat okoz Szlovenszkónak. Ilyen körülmények között legalább is furcsa, ha egy olvasóterem létesítésére fektetik a legnagyobb gondot. Fölvetődik a kérdés, hogy a megyeházán berendezett olvasóteremben ugyan ki tud majd ülni. Legfeljebb Kuh sajtó- referens, vagy Sobin, vagy Simára előadó urak, a többi hivatalnok azonban, aki kora reggeltől késő estig dolgozik, bizony alig fogja élvezni az olvasóterem áldásait. Nagyon megfontolandó volna, hogy az olvasótermet délelőtt nyolc órától tizenkettőig tartsák nyitva, hogy a. felek ott tölthessék el a várakozási időt nem pedig az előszobában. Kassán nap-nap mellett megjelenik egy bizottság. Nagyon jó volna, ha Prágából és nem Pozsonyból küidenének ki egy bizottságot, hogy meggyőződjék a tényleges állapotokról, amelyeket most ecseteltünk. GÖSnlebányán nincs járási főnök. Göinicbánya, február 26. (Saját tudósítónk jelentése.) A kinevezett járási főnök, egy cseh tisztviselő, máig sem érkezett meg Gönicbányára, aminek következménye, hogy a személyzet leapadt létszáma miatt az állandó munkatorlódás a legnagyobb zavarok kutforrása. A járás előbbi főszolgabirája, akit ideilenesen megbízták a járási főnökteendőinek ellátásával, csak néhány nappal ezelőtt kapta meg a fölhatalmazást arra, hogy az ut- Ievélügyeket elintézhesse. Mivél a járási főnök — nem tudni milyen okból — nem érkezett meg járása széhelyére, heteken keresztül nem lehetett Gönicbányán e'lirrtéztetni az utíevélkérvén^eket, hanem -a feleknek Kassára kellett utazniok, ami tetemes költséggel és időveszteséggel járt. lüffisz egg Menésre. Sajógömör, február 26. A foataskraí túlkapások mai korszakában egymásután érik ti politikai üldözés kellemetlenségei azokat a magyar leikészeket, akiit bátran bizonyságot mernek tenni politikai hitvallásukról. Nem rég olvastunk <a Halmi Béla dr. somorjai lelkész elleni hajszáról. Mindnyájan tisztelettel csodáljuk Komárom izzó lelkű papjának, Jánossy Lajosnak hero,izmusát. Most azonban detektívek lepik el templomainkat, hogy az egyházi beszéd egyes szavainak téves értelmezése vagy szándékos félnem agyar ázása által hurcolják meg a magyar lelkészeket. Ez .a szándék vezette Kuszy Emil losonci pap névtelen, de mégis általánosan ismert feljelentőjét. Énre a szándékra vezetem vissza azt az ügybuzgó nyomozást, melyet Sajógömörön egy majdnem pór ülj árt detektív, később pedig az oltnützi katonai parancsnokság folytatott abban az irányban, hogy két sajógömöri katonától megtudja: mit prédikál a sajogó móri evangélikus paip? A cél világos. Kiragadott szavaknak helytelen, tendenciózus magyarázatával egyházi, maja világi bírósági eljárás provok állásával, felfüggesztéssel, majd — ha sikerül — ítélettel állásától akarják megfosztani a magyarságukat megőriző lelkészeket. Hogy helyes nyomon járok, az a kérdés bizonyltja, melyet Knszytól kérdezett az előzetes vizsgálatot tartó egyházi bíróság egyik tagja: „Mit értett Ön a sötét éjszaka alatt, ugy-e, Magyarország összeomlását?“ — igy hangzott a kérdés. Önkéntelenül eszünkbe jut az ószövetségi farizeusok Jézust elveszteni akaró, kétélű kérdése aiz adófizetésről. Politikai krédés mindkettő, azzal a célzattal feltéve, hogy a kiszemelt áldozat hurokra kerüljön vagy népszerűségét elveszítse. Es mert a kérdést feltették, a feleletet nekünk: magyar evangélikus lelkészeknek kell megadnunk. Ali nyíltan, magyar őszinteséggel valljuk be, hogy mióta leszakítottak a .magyar evangélikus egyetemes egyház testéről, lelkünk mélyén a fájdalom fekete bánatmadara gubbaszt Mivel a tanítvány nem lehet nagyobb a Mesterénél, ti kérdésre adott feleletünk csak ez lehet: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré ,Istennek, ami az Istené!44 M-i alávetjük magunkat a köztársaság törvényeinek, arunk kereteibe beilleszkedve igyekszünk hasznos polgárai lenni, de istenadta szabadságunkat békeszerződésekben is lefektetett jogainkat követelni meg nem szűnünk. Tesszük ezt nyíltan, mert éppen Krisztus eme kijelentése arra kötelez bennünket, hogy a politikai élet kérdései az evangélium reflektor-fényével is rávilágítsunk, hogy a fajgőg és nemzeti el- vaikultság idején, az általános ember szeretet mellett, a magyar Mszenetetet a szószékről is ápoljuk. Mi természetesnek találjuk azt, ha a szlovák templomokban hálát adnak a „magyar iga44 alól való felszabadulás nagy napjáért, legfeljebb némely imádkozónaík gyors lelki metamorfózisán csodálkozunk; tisztelettel nézünk a szlovákokra, akiknek a magyar éra alatt is volt bátorságuk nyíltan küzdeni a szlovák nép nemzeti eszméiért. Az „uj szlovákok44 vagy gyászmagyarok törtet eset legfeljebb megmosolyogjuk. Elismeréssel adózunk ti politikai térre ki nem lépő, de acéigerincü, jeJle- •mes, elvet, meggyőződést ócska ruha módjára nem változtató egész férfiaknak de ugyanakkor joggal elvárhatjuk, hogy tiszteletben tartsák a mi nemzeti törekvéseinket Is. És amikor a politikái elnyomatást, mint az isten- és emberszeretet nagy törvényének áthágását ostorozzuk és amikor a ránk bízott magyar nép szabadságáért és jogáért küzdünk — ne lássanak abban államellenes cselekedetet. Mi csak védekezünk. Ezt joggal elvárja, megköveteli tőlünk a magyar nép, melynek vezetése mi ránk van bízva és nem volnánk méltók arra a helyre, ahová bizalmuk állított, ha kötelességünknek nem tennénx eleget. Ezt követeli tőlünk az emberszeretet nagy parancsa, melynek szolgálatába szegődtünk. Euc kötelez bennünket az uj egyházi alkotmány 102. szakasza Is, mely igy szál: „a lelkész kötelessége szociális tekintetben a Krisztus evangéliumának szellemében kulturális, egészségügyi, ió'éti és gazdasági téren működni44. Hozzátettetüik azonban, hogy ezt a hivatásunkat csak a politikai szabadság tiszta levegőjében tölthettük be. Egy^d AJadá1*. Az osztrák-jugoszláv tárgyalások Belgrád, február 24. Az osztrák-jugoszláv konferencia második részében elintézték a zálogolások kedését. Ma délelőtt fejezték be az erre vonatkozó tárgyalásokat, minkét félre nézve kielégítő módon. A mindkét állambeliek tartozásainak rendezése céljából megállapított valutakulcs: 100 korona egyenlő nyolc dinár. A ma délben kiadott hivatalos közlés a politikai nézetekben való egyetértést emseíi lel és részletesen felsoro’ja az eddigi tárgyalások eredményét. Eddig ngéy egyezményt irtaik .alá a tárgyaló felek, még pedig: a záilogolásokról. a régi koronatúrtozásokol, a vállalatok székhely élnék áthelyezéséről és a bosz- ma-hercegovinai részvényekről szóló konvenciókat. Továbbá megállapodtak egy széles alapokon nyugvó tarilfatetározmánvokkal ellátott kereskedelmi szerződés előkészítésében. Megvitatták a volt monarchiának Szerbiában és Montenegróban levő külképviseleti épületeinek, a határforgaloinnak, .az útlevél és utazás megkönnyítésének, a tranzitóforgaiomnak és tiz osztrák gördülő vasúti anyag visszaszolgáltatásának kérdéseit is. Vegyes bizottság fog határozni a még egyéb függő kérdések rendezésének módjáról. Katonai rendszabályokat sürgetnek a török szélsőségesek. Konstantinápoly, február 26. (Havas.) Reuter jelenti: Hir szerint az extrém ista elemek tovább folytatják intrikájukat és arra törekszenek, hogy az augórai nemzetgyűlést katonái rendszabályokra bírják, amelyek segítségével az antantra nyomás gyakorolható. Anglia kiüríti Mezopofániát. London, február 26. Az Evőnkig News szerint Bonar Law kormánya elhatározta, hogy amint lehetséges azonnal kiüríti Mezopotámiát, A belgák letartóztatták a litván konzult. Duisburg, február 26. A belga hatóságok letartóztatták a litván konzult,4 aki nemet nemzetiségű. Megállapították, hogy távbeszélőkészüléke titkos módon be volt kapcsolva egy katonai távíró-vonalba. Jugoszláviában is népszövetségi ligát akarnak létesíteni., A Bácsin egy ei Napló a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga múlt heti alakuló közgyűlésének hatása alatt abbeli kívánságát fejezi ki, hogy a jugoszláviai magyarság is népszövetségi ligát alakítson.
