Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-27 / 46. (199.) szám

1 Kedd, február 27. PscsSía átvette a pénztail^fsatjilszteviaisa vezetését. Prága, február 26. Novák László kereskedelmügyl miniszter, a pénzügyminisztérium eddigi vezetője, Becska Bogdánt, az uj pénzügyminisztert ma bemutatta a tisztviselői karnak és azt hangoztatta, hogy a helyettesítés ideje alatt ő mindig Rasin irányát folytatta. Vlasszák miniszteri tanácsos a tisztvi­selői kar nevében üdvözölte az ui minisztert Becska pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy Rasin emléke lesz az ö vezető csillaga. Az 5 alapelvei, sőt a közeljövőre vonatkozó gondo­latai ismeretesek az uj pénzügyminiszter előtt és ő ezekhez akar igazodni. Megint kinevezett zsnpafanácsok Prága, február 26. (Saját tudósa tónk ejlentése.) A nagyzsupák megalakultak:, a közigazgatás kerekeinek újból meg kellene indulnia, de hiányzik a tanácsadó szerv, a megyebizottságok helyettesítője, a zupny rada. Ezt választani kellene a községi képvíse ?őtestiiiletekkel egyidejűleg, de liol van még a köz­ségi választások kiírása? Amint értesülünk, a nagyzsupák tanácsait egyelőre olyképpen akarják összeállítani, hogy a zsupánok minden megyéből két-két megyebizott- sági képviselőt nevezzenek ki a nagymegyei ta­nács tagjaivá. Véleményünk szerint ez a tanácsalakitás épp oly elfogadhatatlan, mint annak idején az első. 1920-iki községi, városi és megyei tanácsoké. Ha már a törvényes választást halogatjuk, hívják meg ti volt megyék minden bizottsági tagját a nagymegyék tanácsába. De oly fontos közigaz­gatási intézkedéseket, mint amilyeneket most a nagymegyebizottságoknak kell tenniök, illetőleg jóváhagyniok, háborúra kiválasztott és kinevezett emberekre bízni — ez sem nem demokratikus, sem nem feleli ős eljárás. e$q útieim a riisaMegifi fcgidiázban. Börtön lett Mátyás király hajdani reziden­ciájából. Rózsahegy, február 26. (Saját tudósítónktól.) A levegő tele süni köddel és az ut fagyos göröngyein olykor­olykor megbotlott a lábam, mig a törvény­szék régi várszerü épületéhez értem. Szür­kén merednek rám a hatalmas falak, mintha titkot rejtegetnének magukban. Ötödfélszáz esztendővel ezelőtt más vi­lág járta itt. Akkor is voltak talán rabok a földalatti kazamatákban, de a nagy termek­ben nem komoly bírák és ügyészek ültek, akik a törvény szigorú rendelezései szerint komoran mondják ki, hogy mennyi büntetést szabnak ki az élet megtévedtjére. Akkor még felvonó hídon keresztül lehetett csak bejutni a sötétszürke, terméskőből faragott falak kö­zé és a rácsos, olómüveges ablakok mögött pajzán apródok hacsingattak ki és incselked­tek a hatalmas falak alatt elsétáló rózsahegyi menyecskékkel. Pompa és bársony uralko­dott akkor itt. A sok vihart megért falak mint­ha emlékeznének még arra, hogy itt valami­kor a magyar történelem egyik legnagyobb alakja: az igazságos Mátyás király székelt környezetével. A rózsahegyi vár akkor élte fénykorát. És jöttek a századok és Mátyás király hajdani rezidenciájából törvényszék és bör­tön lett. A falakon, amelyek valamikor ki­rályi pompát láttak, ma szlovák és csehnyel- vü felírások igazítják útba a járókelőket. De a komor folyosók néha fölsóhajtanak és a rabok kongó léptei visszhangozzák a négy- százötven év előtti múltat. Lassan haladok föl a boltíves lépcsőn, mig a törvényszék udvarába érek. Üres és kihalt, csak egy öreg fogházőr foglalatosko- dig a hatalmas, hajdani várudvaron. Megszó­lítom. Legyen segítségemre, meg szeretném nézni a börtönt. Korát meghazudtoló fiatalos ruganyossággal vezet a fogházfeltigyelői iro­dába. Megismétlem kérésemet. Nyomban ele­get tesznek kívánságomnak. Hatalmas kulcscsomóval egy torzonborz hajúszu fogházőrmester lép mellém. Önkén­telenül. is megborzongok. Itt állunk a börtön kapuja előtt, már érezzük a börtön nyomasz­tó levegőjét. De pillanat alatt Ieküzdöm az előítéletet.- ■ Menjünk — szólok a fogházörmester­nefc. Csikordulva nyílik meg a hatalmas kapu. Nehéz levegőjű, félsötét folyosón haladunk. Bgy kisebb tölgyfaajtó előtt megállunk. Újra csikordul a zár, néhány lépés és bent va­gyunk egy imaháznak berendezett, világos, jól fütött szobában, ahol padocskák vannak elhelyezve. Három fogoly ül bennük, legna­gyobb meglepetésre az egyik darócruhában öltözött rabban egy régi ösmerősőmét: egy huszonnyolc év körüli volt mill'omos fake- reskedöt ismerem föl. 0 is fölismer engem, kivörösödik és látszik rajta, hogy ebben a pillanatban nem bánná, ha megnyílna előtte a föld és elnyelné. Zavarodottan néz rám. Megszólítom. Eleinte akadozva beszél, majd legyőzi zavarát és nyugodtan folytatja: — Csekkhamisitásért kerültem ide. Egy évi börtönre ítéltek. Én már megnyugodtam sorsomban, de bizony alaposan megviselt ez a szokatlanul nyomorult sors. Kilenc hónapja vagyok itt. Ujjahnon számlálgatom a napo­kat, mikor jön el végre a szabadulás órája. Kilenc hónapot elszenvedtem, mert egyszer én is megtévedtem. Az a három hónap, ami még hátra van, nagyon-nagyon kínos lesz ... Itt elakadt a szava. Majd kitör belőle a keserűség: — Vájjon mihez kezdek majd, ha kisza­badulok? . . . — Amerika — mondom félhangosan, in­kább magamnak. — Amerikát nem az én részemre fedez­ték föl — mondja halkan és csöndesen — mert nem vagyok alkalmas testi mnukára. Lassan tovább megyünk. Még látom, hogy a volt milliomos munkája fölé görnyed, a toll sebesen pereg kezei alatt. Újabb termek következnek. Mindenütt rabruhában öltözött férfiak. Öregek és fiata­lok vegyesen. Az élet számkivetettjei. Van közöttük, aki dacos konoksággal tölti le bün­tetését, amit a földi igazságszolgáltatás sza­bott ki rá, talán csak egy megbotlásért, de legtöbbjük vágyakozva néz a rácsos ablakon beszűrődő februári hideg napfény után. A da­cos akaratoskodást lassan-lassan kiszivta belőlük a börtön komor levegője. Ezek az emberek már nem lázadnak, ezek már tud­ják, hogy így van ez rendjén. Nem akarok tovább menni, elég volt ab­ból a szomorú látványból. Elbúcsúzom a fog­házőrmestertől és a felügyelőtől és lassan kifordulok a hatalmas kapun. A ködöt szétverte a bágyadt téli nap­fény. Vájjon ötödfélszázad előtt is voltak-e itt rabok, motoszkál fejemben, mig lassan ban­dukolok befelé a városba a göröngyös utón. (S. Zs.) na$iflinimm sikkasztott raégjj bankigazgató. Budapest, február 26­(Budapesti szerkesztőségünk telefon1 jelen­tése.) A Wiener Kommerzialbamk vezetősége ma megjelent a főkapitányságon és hűtlen ke­zelés, valamint egyéb bűncselekmények miatt följelentést tett az intézetnek négy volt igaz­gatója ellen, akik az intézetet több mint két esztendőn keresztül űzött manipulációjukkal másfél milliárd magyar koronával károsítot­ták .meg. A négy bankigazgató: Barom Ottó, Már­kus Sándor, Pogány Miklós és Gál Dezső éveken keresztül folytatták bűnös üzelmeiket, mig 1922 októberében kiváltak a bank kötelé­kéből. A bank vezetősége a könyvek átvizs­gálásánál megállapította, hogy számtalan olyan eset fordult elő, amikor a négy igazgató részvényeket és valutáikat az aznapi legala­csonyabb árfolyamon vett, természetesen a bank pénzén, azonban saját számlájára, majd pedig még ugyanazon a napon, egy-két óra múlva, ugyanezeket a valutákat és részvé­nyeket a legmagasabb árfolyamon adták el a banknak. A rendőrség házkutatást tartott a bank- igazgatók lakásán és nagymennyiségű rész­vényt, valamint idegen valutát foglalt le ná­luk. A lefoglalt értékek meghaladják a két­százmillió magyar koronát. A négy bankigaz­gatót a rendörfőkiapitányságon előállítottál# ahol' nyomban megkezdték kihallgatásukat. Valamennyien ártatlanságukat hangoztatják és tiltakoznak az ellenük emelt vád ellen. Azt mondják, hogy csupán megengedett és legi­tim üzleteket kötöttek. A rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást. Giesswfin előadása Prágában. Prága, február 26. Giesswein Sándor, az ismert magyar bé­ke-barát, a prágai Mozarteumban szombaton este előadást tartott a pacifizmusról. A gyér közönség, amely főként különböző nemzeti­ségű diákokból és újságírókból verődött ösz- sze, élénk figyelemmel hallgatta végig Giess- weiu érdekes fejtegetéseit, amelyek a pap- politikus hatalmas készültsége, kiváló tudása, általánosan elismert szónoki képessége és szuggesztiv egyénisége ellenére sem tudtak bennünket meggyőzni arról, hogy a pacifiz­mus nemi a messze jövő felhőibe burkolt álom-palota, hanem olyan realitás, amelynek eljövetelével az emberiségnek már most ko­molyan kellene számolnia. Érdemesnek tart­juk megjegyezni, hogy az előadást a Wah-r- hei-t című lap rendezte, amelynek főszerkesz­tője az emigráns Jövő prágai szerkesztői tisz­tét is betölti. ; A nagBwedBereBdszer áldásai. Elintézetlen akták tengere Kassán. — Egy járás járási főnök nélkül. Prága, február 26. A negymegyerendszernek hibáira és az átmenet rendkívül nehézségeire élénken rá­világítanak alábbi tudósításaink. Legfontosabb az olvasóterem. Kassa, február 26. (Saját tudósítónk je­lentése.) Noha a kormánylapok alig győzik magasztalni az uj nagy megyei rendszer elő.- nyeií és a Lidove Noviny csak nemrég dicső­ítette a kassai zsupáni hivatal pontos műkö­dését, az elfogulatlan szemlélőnek meg kell állapítania, hogy a kassai megyei hivatalban olyan nagy a kavarodás, hogy maguk a tiszt­viselők sem ismerik ki magukat. Némelyik előadó túl van halmozva munkával az akták­nak százai elintézetlenül hevernek és ha a fél nem sürgeti meg az elintézést, csak hónapok múlva nyernek elintézést. Az, akinek pénze van, hogy ügyvédet fizessen, az ügyvédje utján eléri, hogy az ügyet három-négy héten belül elintézik, a szegénysorsu feleknek azon­ban hónapokig kell várniok. Valamennyi elő­adó panaszkodik a hátralékok miatt és azt mondják, hogy a gyors elintézés lehetetlen­ség. A kassai zsupánt szeretik kitűnő szerve­zőnek mondani, azonban éppen a kassai zsu- pában meggyőződést szerezhet az ember ar­ról, hogy a törvény, amelyet három-négy ur szerkesztett, a nép és az önkormányzati testületek meghallgatása nélkül, milyen nagy károkat okoz Szlovenszkónak. Ilyen körül­mények között legalább is furcsa, ha egy olvasóterem létesítésére fektetik a legna­gyobb gondot. Fölvetődik a kérdés, hogy a megyeházán berendezett olvasóteremben ugyan ki tud majd ülni. Legfeljebb Kuh sajtó- referens, vagy Sobin, vagy Simára előadó urak, a többi hivatalnok azonban, aki kora reggeltől késő estig dolgozik, bizony alig fogja élvezni az olvasóterem áldásait. Na­gyon megfontolandó volna, hogy az olvasóter­met délelőtt nyolc órától tizenkettőig tart­sák nyitva, hogy a. felek ott tölthessék el a várakozási időt nem pedig az előszobában. Kassán nap-nap mellett megjelenik egy bi­zottság. Nagyon jó volna, ha Prágából és nem Pozsonyból küidenének ki egy bizottsá­got, hogy meggyőződjék a tényleges állapo­tokról, amelyeket most ecseteltünk. GÖSnlebányán nincs járási főnök. Göinicbánya, február 26. (Saját tudósí­tónk jelentése.) A kinevezett járási főnök, egy cseh tisztviselő, máig sem érkezett meg Gönicbányára, aminek következménye, hogy a személyzet leapadt létszáma miatt az ál­landó munkatorlódás a legnagyobb zavarok kutforrása. A járás előbbi főszolgabirája, akit ideilenesen megbízták a járási főnökteendői­nek ellátásával, csak néhány nappal ezelőtt kapta meg a fölhatalmazást arra, hogy az ut- Ievélügyeket elintézhesse. Mivél a járási fő­nök — nem tudni milyen okból — nem érke­zett meg járása széhelyére, heteken keresz­tül nem lehetett Gönicbányán e'lirrtéztetni az utíevélkérvén^eket, hanem -a feleknek Kas­sára kellett utazniok, ami tetemes költséggel és időveszteséggel járt. lüffisz egg Menésre. Sajógömör, február 26. A foataskraí túlkapások mai korszakában egy­másután érik ti politikai üldözés kellemetlenségei azokat a magyar leikészeket, akiit bátran bizony­ságot mernek tenni politikai hitvallásukról. Nem rég olvastunk <a Halmi Béla dr. somorjai lelkész elleni hajszáról. Mindnyájan tisztelettel csodáljuk Komárom izzó lelkű papjának, Jánossy Lajosnak hero,izmusát. Most azonban detektívek lepik el templomainkat, hogy az egyházi beszéd egyes szavainak téves értelmezése vagy szándékos fél­nem agyar ázása által hurcolják meg a magyar lelkészeket. Ez .a szándék vezette Kuszy Emil losonci pap névtelen, de mégis általánosan ismert feljelentő­jét. Énre a szándékra vezetem vissza azt az ügy­buzgó nyomozást, melyet Sajógömörön egy majd­nem pór ülj árt detektív, később pedig az oltnützi katonai parancsnokság folytatott abban az irány­ban, hogy két sajógömöri katonától megtudja: mit prédikál a sajogó móri evangélikus paip? A cél világos. Kiragadott szavaknak helyte­len, tendenciózus magyarázatával egyházi, maja világi bírósági eljárás provok állásával, felfüggesz­téssel, majd — ha sikerül — ítélettel állásától akarják megfosztani a magyarságukat megőriző lelkészeket. Hogy helyes nyomon járok, az a kérdés bi­zonyltja, melyet Knszytól kérdezett az előzetes vizsgálatot tartó egyházi bíróság egyik tagja: „Mit értett Ön a sötét éjszaka alatt, ugy-e, Ma­gyarország összeomlását?“ — igy hangzott a kérdés. Önkéntelenül eszünkbe jut az ószövetségi fa­rizeusok Jézust elveszteni akaró, kétélű kérdése aiz adófizetésről. Politikai krédés mindkettő, azzal a célzattal feltéve, hogy a kiszemelt áldozat hu­rokra kerüljön vagy népszerűségét elveszítse. Es mert a kérdést feltették, a feleletet nekünk: ma­gyar evangélikus lelkészeknek kell megadnunk. Ali nyíltan, magyar őszinteséggel valljuk be, hogy mióta leszakítottak a .magyar evangélikus egyete­mes egyház testéről, lelkünk mélyén a fájdalom fekete bánatmadara gubbaszt Mivel a tanítvány nem lehet nagyobb a Mes­terénél, ti kérdésre adott feleletünk csak ez lehet: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré ,Is­tennek, ami az Istené!44 M-i alávetjük magunkat a köztársaság törvényeinek, arunk kereteibe beil­leszkedve igyekszünk hasznos polgárai lenni, de istenadta szabadságunkat békeszerződésekben is lefektetett jogainkat követelni meg nem szűnünk. Tesszük ezt nyíltan, mert éppen Krisztus eme kijelentése arra kötelez bennünket, hogy a poli­tikai élet kérdései az evangélium reflektor-fényé­vel is rávilágítsunk, hogy a fajgőg és nemzeti el- vaikultság idején, az általános ember szeretet mel­lett, a magyar Mszenetetet a szószékről is ápol­juk. Mi természetesnek találjuk azt, ha a szlovák templomokban hálát adnak a „magyar iga44 alól való felszabadulás nagy napjáért, legfeljebb né­mely imádkozónaík gyors lelki metamorfózisán cso­dálkozunk; tisztelettel nézünk a szlovákokra, akik­nek a magyar éra alatt is volt bátorságuk nyíl­tan küzdeni a szlovák nép nemzeti eszméiért. Az „uj szlovákok44 vagy gyászmagyarok törtet eset legfeljebb megmosolyogjuk. Elismeréssel adózunk ti politikai térre ki nem lépő, de acéigerincü, jeJle- •mes, elvet, meggyőződést ócska ruha módjára nem változtató egész férfiaknak de ugyanakkor joggal elvárhatjuk, hogy tiszteletben tartsák a mi nemzeti törekvéseinket Is. És amikor a politikái elnyomatást, mint az isten- és emberszeretet nagy törvényének áthágását ostorozzuk és amikor a ránk bízott magyar nép szabadságáért és jogáért küzdünk — ne lássanak abban államellenes cse­lekedetet. Mi csak védekezünk. Ezt joggal elvárja, megköveteli tőlünk a ma­gyar nép, melynek vezetése mi ránk van bízva és nem volnánk méltók arra a helyre, ahová bizal­muk állított, ha kötelességünknek nem tennénx eleget. Ezt követeli tőlünk az emberszeretet nagy parancsa, melynek szolgálatába szegődtünk. Euc kötelez bennünket az uj egyházi alkotmány 102. szakasza Is, mely igy szál: „a lelkész kötelessége szociális tekintetben a Krisztus evangéliumának szellemében kulturális, egészségügyi, ió'éti és gazdasági téren működni44. Hozzátettetüik azon­ban, hogy ezt a hivatásunkat csak a politikai sza­badság tiszta levegőjében tölthettük be. Egy^d AJadá1*. Az osztrák-jugoszláv tárgyalások Belgrád, február 24. Az osztrák-jugoszláv kon­ferencia második részében elintézték a zálogolá­sok kedését. Ma délelőtt fejezték be az erre vo­natkozó tárgyalásokat, minkét félre nézve kielé­gítő módon. A mindkét állambeliek tartozásainak rendezése céljából megállapított valutakulcs: 100 korona egyenlő nyolc dinár. A ma délben kiadott hivatalos közlés a politikai nézetekben való egyetértést emseíi lel és részletesen felsoro’ja az eddigi tárgyalások eredményét. Eddig ngéy egyez­ményt irtaik .alá a tárgyaló felek, még pedig: a záilogolásokról. a régi koronatúrtozásokol, a vál­lalatok székhely élnék áthelyezéséről és a bosz- ma-hercegovinai részvényekről szóló konvenció­kat. Továbbá megállapodtak egy széles alapokon nyugvó tarilfatetározmánvokkal ellátott kereske­delmi szerződés előkészítésében. Megvitatták a volt monarchiának Szerbiában és Montenegróban levő külképviseleti épületeinek, a határforgaloin­nak, .az útlevél és utazás megkönnyítésének, a tranzitóforgaiomnak és tiz osztrák gördülő vasúti anyag visszaszolgáltatásának kérdéseit is. Vegyes bizottság fog határozni a még egyéb függő kér­dések rendezésének módjáról. Katonai rendszabályokat sürgetnek a török szélsőségesek. Konstantinápoly, február 26. (Havas.) Reuter jelenti: Hir szerint az extrém ista ele­mek tovább folytatják intrikájukat és arra törekszenek, hogy az augórai nemzetgyűlést katonái rendszabályokra bírják, amelyek se­gítségével az antantra nyomás gyakorolható. Anglia kiüríti Mezopofániát. London, február 26. Az Evőnkig News szerint Bonar Law kormánya elhatározta, hogy amint lehetséges azonnal kiüríti Mezo­potámiát, A belgák letartóztatták a litván konzult. Duisburg, február 26. A belga hatóságok le­tartóztatták a litván konzult,4 aki nemet nemzeti­ségű. Megállapították, hogy távbeszélőkészüléke titkos módon be volt kapcsolva egy katonai táv­író-vonalba. Jugoszláviában is népszövetségi ligát akarnak létesíteni., A Bácsin egy ei Napló a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga múlt heti alakuló közgyűlésének hatása alatt abbeli kívánságát fejezi ki, hogy a jugoszlá­viai magyarság is népszövetségi ligát ala­kítson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom