Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-03 / 1. szám

bégért című költeménynek a vi- A He nyelvére való fordítását. xnger:jzatban Kenedi Géza Petőfi Zoltán- .anci?5-2 Újság Kóbor Tamás vezércikkét na C1 Petőfi ragyogó csoda ma az egész vi­n. Nekünk, magyaroknak, Petőfi nem kü- l büszkeségünk, mint a franciáknak Pa- jteur, az angoloknak Shakespeare, a néme­teknek Göthe, nekünk Petőfi beigazolása an­nak, hogy jogunk van az élethez. Felmutat­juk a világnak, mondhatjuk, ilyenek vagyunk mi. Ez a magyar ész, ez a magyar szív, ez a magyar lelkesség, magyar harag, ez ma­gyar jóság, a magyar életkedv és a magyar halálsejtelem. így gyűlölünk és igy szeretünk. Váradi Antal Petőfi születésének szilveszter éjszakájáról, Pakots József pedig a Petőfi-, házról ir. A Magyarságban Harsányt Kálmán ir Petőfiről: Száz meg százezer csüggedt ma­gyar szivet megremegtet az a gyönyörűség, mivel egy belőlünk szakadt igaz lánglélek előtt hajt fejet ma a gőgös, rideg Európa. Vértesi Gyula „Egri napok“ óim alatt Pető­fire való visszaemlékezést közöl. A Pesti Napló „Tettek poétája" című cikkében azt hangoztatja, hogy olyan orszá­gos Petőfi-ünnepséget rendezzenek, amely méltó Petőfi nagy emlékéhez: Petőfi a magyar jövőnek cselekvő része, ö tartja bennünk a lelket, az ő nagy hazafi- sága és izzása nem engedi kihűlni reményein­ket A Pesti Hírlapban Kosztolányi Dezső a huszonhatéves Petőfit ismerteti. A Világ azt írja, hogy Petőfi nacionalista, a leghevíilőbb és legszilajabb nacionalista volt akkor, ami­kor egy nép felszabadítását hirdette és sza­badságát védte egy másik nép elnyomása mellett; internacionalista volt akkor, mikor a szabad népek testvériességét hirdette. A Népszava vezércikkben a szocialisták szemszögéből méltatja Petőfit. A szocializ­mus kívánja, hogy olyan géniuszai legyenek, amilyen Petőfi volt. Petőfi alakja testvéri, elragadó és szimbólummutogató. Alakjának szinte személytelensége csak felröppenése és megtermékenyítő száguldása a testi halálból ránkhulló lélekmotornak, ifjuló továbbmun- kálkodása a szocializmus ritmusa, amely szemérmetlenül sodorja magával a lelkeket. A lap ezután közli Petőfi ama költeményeit, amelyek a szocialistáknak kedvesek. A Pester Lloyd nem ir külön cikket Pe­tőfiről, csak az ünnepségekről emlékezik meg. A vidéki ünnepek Kiskunfélegyháza, jaiuuár 2. (Budapesti szerkesiztősiégünik teteforjjetentése.) Kiskun­félegyházám Szilveszter éjszakáján pontban éjfélikor meigikondlult a niaigyharamig és a Petőfi-szobrot villanyfény sugározta körül. A szobor előtt ezrekre menő tömeg állott, amely elénekelte a himnuszt, majd Pető Ai­dátokat énekeli Pestihy főgimnáziumi igaz­gató a szobrot megkoszorúzta. Vasárnap a szobornál folytatódtak az ünnepségek. Budapest, iiamiuiár 2. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Magyaror­szág valamennyi vidéki városában és na­gyobb községében megünnepelték a nagy évfordulót. Mindenütt Petőfi-ünnepségeket rendeztek, amelyeken ünnepi beszédek és szavalatok hangzottak el. Szlovenszkő és Ruszraszkő is ünnepei Kassa, január 2. (Saját tudósítónk táv­irata-) Szfovemszkó és Rusziimiszkó arrua vá­rosaiban, ahol nagyobbszámu magyar la­kosság él, megíinnepélték Petőfi születésé­nek századik évfordulóját. Kassán a színház­ban díszelőadást tartottak, a társadalmi és irodalmi egyesületek pedig rendkívüli köz­gyűlés keretében áldoztak a nagy költő em­lékének. A kassai ünnepségek egyébként egy hétiig fognak tartani. Pozsonyban a Toldy- Kör rendezett Petőfi-ümnepet. Másutt is nagy ünnepségek keretében ünnepelték meg a költő születésének századik évfordulóját. Romániában és Jugoszláviában Kolozsvár, január 2. (Saját tudósítónk' távirata.) Csaknem valamennyi erdélyi vá­rosban nagyszabású ünnepeket rendezett a magyar lakosság a Petőfi-cent enu ár iiuan al­kalmából. A magyar szín társulatok min­denütt díszelőadást tartottak, az irodalmi, a kulturális egyesületek és politikai pártok pedig ünnepi közgyűlés keretében emlékez­tek meg Petőfiről, Szabadka, január 2. (Saját tudósítónk távirata.) A jugoszNviaá magyarság is meg­ünnepelte a nagy költő emlékét. Habár nyil­vános ünnepségeket nem is tartottak, a m-a- . gyár lapok Petőfi-számot adtak ki és Petőfi Revével köszöntötték az ottani magyarságot mh* ujesztendő hajnalán­Szerda, Január 3. Petőfi-üimep Prágában Prága, újév. (Saját tudósítónktól.) Nagy, rohamos lé­pésekkel szaladt el tölünk az ó-év és sietve beköszöntött az uj esztendő. Egy perccel előbb meg 1922 volt és most már a naptár 1923-at mutat. Milyen hamar múlt el a küz­delemmel teli év és milyen hamar itt van az uj ismeretlen: a ködös, nehéz és bizonytalan uj esztendő. Ködös, nehéz és bizonytalan, de talán nem — reménytelen. Száz esztendővel hátra­szalad gondolatunk és ott állunk annak a kis­kőrösi hajléknak a bölcsőjénél, amely Petőfi Sándor most világrajött testét ringatja. Együtt vagyunk kevésszámú idegenben élő magyarok. Az ó-esztendőt már elbúcsúz­tatok. Az uj év első gondolata felé száll, az uj év első pohárköszöntője az ő emlékének szól, neki, Petőfi Sándornak, aki magyar volt és aki mint ragyogó üstökös szaladt végig a magyar ég boltozatán. így ünnepelte meg áhitatos csöndben először Prágában a Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatal Petőfi Sán­dort, a nagy magyar költőt. Petefi-üanep Hágában Hága, január 2. (Saját tudósítónk távirata.) A hollandiai magyar segélyakció bizottsága- de­cember 31-én ünnep i-es közgyűlést tartott a „Ma­gyar Házhoz" címzett vendéglőben és ennek ké­rőijében Petőfi-ünnepséget rendezett. Az ünnepsé­gen magyar cigánymuzsika is szólt. Bethlen 'állása megingott! Az Est jelentése szerint rövidesen távozik. Zichy gróf vagy Wolff az nj miniszterelnök. A kormányzó újévi beszéde. A népszövetségi ligák uniója és a ki­sebbségek védelme. A ósdi-szlovák köztár- staiság nérniet niépisizövetiségi ligája a követ­kezőket közli: A népszövetségi ligák brüsz- szeli uniójának főtitkársága köriratot inté­zett a világ valia/rnemirLyii ligáihoz, amelyben tudomásukra hozza, hogy az unió által meg­alakított kisebbségi bizottság, amelyet a főtanács legutóbbi budapesti ülése alatt te­remtettek meg, állandó jellegű íes-z. A múlt év pünkösdjén Prágában tartott közgyűlés által hozott hiaitározatokihoz való elvi ragasz­kodás mellett az uinió legközelebbi feladata gyanánt aizzail a kérdéssel való foglalkozást jelölték meg, hogy mily utakon lehetne e ha­tározatokat a különböző államokban végre­hajtani s aiz államok jogrendjét a kisebbsé­gek érdekével összhangba hozni. Az egyes ligákat felszólítják, hogy iity irányú kívánsá­gaikat és javaslataikat legkésőbb ez év ja­nuár 15-éiig hozzák a főtitkárság tudomására. A kisebbségi bizottságot a legújabban föl­vett török liga- egyik képviselőjével egészí­tették ki s az unió miunilíiáfatailba a Töröfcor- szágban élő kisebbségek ügyeit is bevonják. Fu rcsa okoskodás. A Venkov karácsonyi szá­mában foglalkozik a P. M. H. december 23-iki számában közölt dobsinai és korompai német is­kolaügyi sérelmekkel és a következő megjegyzé­seket teszi hozzá: „. . . a szlovenszkói német­ség össze-vis'sza 140.000 lelket számlál és emellett 110 elemi, 5 polgári és 4 középiskolája van, tehát aránylag sokkal több, mint a szlovák többség­nek. Különösen kedvező azonban a szepesi né­metség iskolaügyi állapota. Ha ennek dacára a németek uj iskolákat kérnek Szlovenszkón, könnyen megtörténhetik, hogy a felesleges német iskolák meg lesznek szüntetve s csak annyi is­kola lesz számukra meghagyva, amennyi szám- arányuknak megfelel". Nincs módunkban ellen­őrizni, hogy a szlovenszkói és különösen a szc- pességi németeknek valóban annyi iskolájuk van-e, mint a Venkov állítja, de elhisszük neki, De mit használ ez a dobsinai és korompai néme­teknek? Dobsinán köze 1 négyszáz, Korompán százhúsz német gyerek van iskola nélkül, ezt a tényt nem lehet számbeli mesterkedéssel és íe- nyetéssel elütni, ezeknek a gyermekeknek meg­kell adni azt, ami őket a cseh-szlovák köztársa­ság törvényei szerint megilleti. Ami a többi, állí­tólag fölösszámu németiskolát illeti, ezek nagy része felekezeti s igy jórészt a lakosság, maga tartja fenn őket: nem lehet tehát őket úgy tet­szés szerint megszüntetni, mint a Venkcvhiszi. Ha lehetne is, micsoda nyakatokért gondolkozás az, amely azért, hogy a dobsinai meg a korompai német az iskoláját kéri, valamelyik más község­től akarja az övét elvenni? Nem szégyeli magát a Venkov, hogy a munkatársai ilyen barbár mó­don gondolkoznak? A kisaníant demarsra készül Magyaror­szág ellen. A Ceske Slovo esti kiadásában a következőket Írja: Értesülésünk szerint a kisantant államai, amelyek a magyarországi események veszélyes fejlődése következtében fenyegetve érzik magukat, a magyar kor­mánynál bizonyos lépéseket fognak tenni, amelyek a békeszerződések s az ezáltal elő­idézett állapotok tiszteletbentartását cé­lozzák. A kormánysz'ovákok és az amerikai szlovákok. A Pondelnük értesülésé szerűt az összes pártáállásiu síztoválk politikusok — a néppártiak kivételével — tanácskozásokat folytatnak egy az amerikai csehekihez és szlovákokhoz intézendő közös felhívásról, hogy megnyerjék őket a,, csehszlovák köz­társaság áííliamalkotó politikájának. Ezeket a megbeszéléseket Prágában folytatják a kép- víisdőháiz megnyitása után. Budapest, január 2. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefönje!entése.) A nemzetgyűlés szünete .közben beállott teljes politikai csön­det az utolsó napokban egy a fővárosban erősen kői poltáit és egyelőre hibeíelennek látszó hir zavarta meg. Az „Az Est" mai számában föltűnő helyen azt hírt közli, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök állása megingott és hogy a miniszterelnök már csak rövid ide - 5g marad a helyén. Politikai körökben Az Est szerint már napok \ óta tudnak a rövidesen bekövetkező kormányválío- zásró! és ennek okát abban látják, hogy a Bethlen István gról által inaugurált aranc- középut-politikájával szemben a keresz­tény fajvédelmi politika kerekedett felül. Politikai körökben két embert emlegetnek Bethlen utódjául. Az egyik Zichy János gróf nemzetgyűlési képviselő, a másik pe­dig Wolff Károly képviselő, aki kormányt- támogaíó kereszténypárt vezére és az in- íranzingens tájvédelem ismert nevű veze­tője. Ma délben ezeket a híreket egyrészt a miniszterelnökhöz közel álló, másrészt pe­dig hivatalos helyről is megcáfolták. Kije­lentették, hogy Bethlen István gróf hely­zete erős fölfelé és lefelé egyaránt és hogy az egységes kormányzópárí továbbra is a legteljesebb bizalommal van iránta. Bethlen István gróf radványi nyaralá­sából hirtelen visszaérkezett Budapestre és kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. A kormányzó újévi beszéde Budapest, január 2. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Újévkor a Buda­pesten levő diplomáciai kar nevében Sahi- oppa Lőrtoc apostoli nuncius intézett a kor­mányzóhoz üdvözlő beszédet. — mai nap — mondotta — különsen fontos Magyarország történelmében. Ez az első eset ugyanis, hogy csaknem valameny- nyi nemzet diplomáciai képviselője együtte­sen megjelent a független Magyarország államfője előtt. A nuncius beszédét a követ­kező szavakkal fejezte be: Kívánom, hogy Isten továbbra is megoltalmazza Magyaror­szágot, hogy szerencsésen teljesíthesse tör­ténelmi hivatását, amely öt a oivMizáit nem­zetek boldogulásának egyik legerősebb té­nyezővé jelölte ki. A kormányzó az üdvözlésekre adott vá­laszában a következőket jelentette ki: Valóban csakis a békés munkára irá­nyuló politikával tudja Magyarország telje­isteni azt a történelmi hivatását, amelyet a gondviselés kijelölt számára, amidőn fejlett kultúra s dicsőséges történelmi múlt emlé­keinek jótéteményeiben részesítette. Ma­gyarország reméli, hogy a béke munkájában az összes nemzetek hathatósabban támogatni fogják. Magyarország csak a békében látja boldogulásának és fejlődésének alapját. Vé­gül arra kérte a diplomatákat, hogy állam- : őifcnek tolmácsolják a magyar kormány szerencsekivánatait. Az érdéig! magyar színészet Kolozsvár, december 29. (Saját tudósítónktól.) Az összeomláskor eb­iben is, mint minden más dolgunkban, teljesen tá­jékozatlanul állottunk. Annjnt egyetemesen érez­tünk és ezt ma is érezzük: .hogy a magyar kul­túráért a magyar színészetet itt Erdélyben fönn kell tartanunk, sőt az eddiginél jobban is fej­lesztenünk. De hogy ez miként lehetséges: ak­kor se tudtuk és ma se nagyon tudjuk. Némi pénzbeli segély innen-onnan is érkezett s az újabban alakult szinpáríoló társaságok működé­sében is akadt egy-két felemelő példa. Az egész együttvéve mégis csak: tervtelen kapkodás. A mindenkit megbénító kábulatból legelő- : szőr a színigazgatók tértek magukhoz. A kolozs- ’ vári színház igazgatója létrehozza az Erdélyi és i Bánáti Szinigazgatók Szövetségét, mélynek el- j nőké lett. Ez az alakulat a munkaadók szövetke- ‘ zése. Megindult tehát a munkások s a színészek | mozgalma is egy szinészegyesület létrehozására. Nem tudom: a szociális mozgalmak történe­tében van-e még ilyen példa, de itt megtörtént az a hallatlan naivitás, hogy a színészek mozgal­mát is ugyanaz vette a kezébe, aki már előbb az igazgatók érdekszövetségét megalkotta és a megalakult Frdéiyi és Bánát; Szinészegyesülct- nek ugyancsak ő lett az elnöke. Az összeférhetetlenségnek ez a példátlan esete csakis színészek között volt lehetséges. Mi lett ennek a következménye? Kezdetben színészek és szinigazgatók közös óhaja volt, hogy a román kormány ne engedjen erre a területre magyarországi vendégszereplő művészeket, mert elég, ha az ittvalőkat ej tudia ’ tartani az amúgy is megfogyatkozott magyarság. Később az igazgatók rájöttek, hogy a sűrű ven­dégszereplések csak a színészekre károsak, rájuk ellenben haszosak, mert budapesti vedégekkel jó sok pénzt lehet kipréselni a közönségből. Ezért nagy fölzúdulás támadt Hegedűs Gyula engedélyé­nek megtagadása miatt, mikor a miniszter rájuk olvasta, hogy ez éppen az ő kívánságukra tör­tént. És azóta állandóan izgalomban tartja ez a dolog a kedélyeket, mert a váltakozó kultuszmi­niszterek hol megengedik a külföldi ^színészek bejövetelét, hol már a megadott engedélyeket is visszavonják. Ugyanilyen játék folyt a színtársulatok kon­cessziói körül. Számbeli csökkentésük ellen elő­ször tiltakoztak a magyar színészek, azután ma­guk hozták javaslatba egyik-másik koncessziónak a bevonását. Betetőzte aztán az egészet a színé­szek nyugdijharca, mely azzal a következmé­nyeiben ki nem számítható eredménnyel járt, hogy a magyar színészek egyesülete fuzionált a bukaresti román szinészegyesülettel. A dolgok menetének minden zavarossága mellett is, annyi már kétségtelenné lett, hogy Erdélyben a színjátszás többé már nem üzlet, he­gyesebben: már nem jó üzlet. Erre a célra most már csak a mozik és kabarék kínálkoznak. A ko­molyabb célú, Igazán kultúrát szolgáló szlnmü- vészetet a maga útjára engedik, boldoguljon, ahogy tud. Ez az ut pedig, minden jel szerint, le­felé halad. Nincs emberi erő, amely a hanyatlást neg tudná állítani, mert annak végső oka a meg- /áltozott viszonyokban van. A romániai magyarságnak ezen a téren is szellemiekben kell megnyernie azt, amit anya­giakban elvesztett. Ezért, tekintet nélkül a román íormány intencióira: nekünk is óhajtanunk kell, lyok közöttas —i.onn, rgove umlhwy dm liogy Erdélyben csak annyi színtársulat legyen, amennyit a megfogyatkozott magyar intell’gen- :ia a megváltozott állami és társadalmi viszo­nyok között fentarthat. És óhajtanunk kell azt is, hogy külföldi vendégszereplők csak mérsékelt számban jöhessenek, mert a jelenlegi beözönlés kimeriti a közönséget s lehetetlenné teszi az Itt működő művészek mindennapi megélhetését. Nemcsak a színtársulatokat, de tagjaikat is ki kell válogatnunk. A sok helyett kevés, de an­nál magasabb színvonalú művész és művészet lehet ezldőszerint egyedüli célunk. De ha nem lesz erőnk és bátorságunk arra, hogy mint az or­vos: kérlelhetetlenül leoperáljuk a felesleges ré­szeket, az a veszély fenyeget, hogy az életre való és feltétlenül szükséges tagok is utána pusz­tulnak. Mert eleve tisztában vagyunk azzal, hogy általában a magyar kultúrát s igy a magyar szí­nészetet is. Erdélyben egyedül nekünk, magya­roknak, kell megteremtenünk és ami megvan, azt fentartanunk. Ám harcoljunk külső, állami támo­gatásokért; követeljük a kultúrára szánat össze­gekből a ránk eső részt: valamennyit kapni is fo­gunk. De végeredményben csak az lesz a miénk, amit a magunk erején teremtünk. Nem hihető, hogy a román állam vagy a világnak bármely más állama is: a maga nyelvi és fali kultúrája mellett a kisebbségekét dédelgetni fogja. A kultúrák főképp a nyelvi és fali kultúrák, (ahová a színészet is elsősorban tartozik) termé­szetükből folyóan harcban állanak egymással. Amit követelhetünk, ez az, hogy ne ellenségként, hanem nemes, megértő versenytársként álljanak szemben egymással. Az erdélyi magyar színészet sorsa tehát nem azon fordul meg, mennyire tud a magyar és ro­mán színészet együtt működni. Teljesen hiába­való kísérlet ebből a szempontból, hogy a buda­pesti Operához két román énekest szerződtettek. Mert abban az Operában eddig Is bárminő nyel­ven lehetett énekelni, de a román színpadokon magyar szónak helye nincs. Ilyen körülmények között vájjon észszerü-e a budapesti Opera egyik karnagyának, ilj. Ábrányi Emilnek az a bizta­tása, melyet egyik erdélyi énekesnőnek adott: hogy szerződjék a román Operához. A kultúrák közt meg kell lenni a kapcsolat­nak; a magyar színészetnek is keresni kell a* érintkezést a románokkal. De a kettőnek össze­vegyítése egyiknek: a magyarnak a halálát je­lenti. ’ Seprődl János. Lázadás Turinban. Turin, január 2. (Havas.) A királyi gárda a városban forrongani kezdett, mert a fönn­álló rendelkezések értelmében be akarták so­rozni a karabinierikhez. A rendőrség a láza­dást erélyesen elnyomta s a fölbujtókat le­fogy verette és letartóztatta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom