Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Bartók Ibolya: Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között
akit Baross Gábor miniszter a posta és távírda egyesítésekor még az intézmény műszaki színvonalának emelése érdekében alkalmazott 12 postamérnök egyikeként vett fel, akikből a jövő számára a posta műszaki vezetőit kívánta kinevelni. Hollós József kiemelkedő munkásságával, mémöktársaihoz hasonlóan, a miniszter elvárásainak messzemenően megfelelt. 1890-ben már a műszaki osztályt vezette, s emellett a Zsolnay-gyárban készülő porcelánszigetelők munkálatait ellenőrizte. 1892-ben a nagykanizsai városi telefonhálózat megépítésével, a székesfehérvári hálózat átalakításával, 1893-ban a szombathelyi hálózat átépítésével, 1894-ben a szegedi hálózat újraépítésével, a kecskeméti és szabadkai rendbehozatalával és bővítésével bízták meg. 1896-ban részt vett a millenniumi kiállítás és a Budapesten tartott nemzetközi távíróértekezlet szervezésében, s emellett az ő felügyelete alatt folytak a Budapest és Berlin közötti, egyáramkörös távbeszélővonal munkálatai. Ezt követően a távbeszélő- készülékek megreformálását, az új készülékek gyártásának ellenőrzését kapta feladatul. Több nemzetközi konferencián képviselte eredményesen a magyar postát, s mindennapi munkája mellett a különféle automata központokat tanulmányozta, majd a műegyetemen magántanári képesítést szerzett. A háború évében a rádiótávíró-állomások létesítése képezte legfőbb feladatát, nevéhez fűződik az első csepeli adóállomás építése is, amelynek fontos stratégiai szerepe volt az I. világháborúban, az egyetlen kapocs volt a szövetséges Bulgária és Törökország felé. Egyébként megbízatása révén a katonaság és a polgári közigazgatás közötti távíró- és távbeszélő-kapcsolatok fenntartása is Hollós Józsefre hárult. Garami Ernő kereskedelemügyi miniszter (1918-1919) e kiemelkedő munkásság ismeretében nevezte ki 1918-ban Hollós Józsefet, aki a válságos forradalmi időben csak kollégái rábeszélése nyomán fogadta el vezérigazgatói kinevezését, de nagy ambícióval és sok műszaki fejlesztési tervvel - az automata telefon, a telefonvonalak kábelbe fektetése, az autó általános bevezetése, postapályaudvar létesítése - fogott hozzá az intézmény vezetéséhez. Ezzel szemben a személyzeti ügyek csaknem minden idejét lekötötték, 1919. január 1-jétől ugyanis az egész intézményt átszervezte, például a budapesti lófogatú postaszállítási üzemet állami kezelésbe vette, s Postaállomás elnevezéssel a posta- és távírdavezérigazgatóság felügyelete alatt működtette. A jó szervezőkészséggel rendelkező kitűnő szakember azonban a kommün alatt teljesen magára maradt, egyedül kellett megküzdenie a postabiztosság tájékozatlanságával, az idegen beavatkozásokkal, a bizalmiakkal és szakszervezetekkel. A kommün bukása után a felizgatott személyzet is változásokat követelt, az önjelölt vezetők kívánságait támogatta. Közel 33 évi postai szolgálat után 1920. február 1-jétől saját kérelmére nyugalomba vonult. A magyar posta történetének egyik legszomorúbb korszakában, az I. világháború, a forradalom és a román megszállás után az intézmény élére Demény Károlyt (1859-1952) nevezték ki, aki már vezérigazgatói megbízatása előtt is kiemelkedő és meghatározó vezéregyénisége volt a Magyar Királyi Postának. Amint azt már az előzőekben említettem, Demény Károly már 1887-ben a Heim Péter által felállított külön osztályban dolgozott, ahol társaival együtt az egyesített posta- és távírdaszolgálat megreformálásán munkálkodott. Majd 1895 nyarán a Budapesti Posta- és Távírdaigazgatóság vezetőjévé nevezték ki, ahol 24 esztendőn keresztül hasznosította szaktudását, ültette gyakorlatba a nagy elődei által elkezdett vagy csak megálmodott reformtörekvéseket. Csak néhány példát említve: a teljes postaszolgálat átdolgozása a levélgyűjtéstől a szállításon át a kézbesítésig, a közönség jobb kiszolgálása érdekében a rövid utas osztály felállítása és a tudakozóiroda 101
