Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Bartók Ibolya: Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között

nyezett és végrehajtott reformmunkának részese és tevőleges támogatója volt, így nem esett nehezére a Szalay halála miatt félbeszakadt fejlesztések folytatása.

Közel tíz esztendeig volt a magyar posta vezetője, kiváló szervező és korszerű reformokat teremtő képessége a szolgálat minden ágában újat teremtett. A posta hatóságait és hivatalait teljesen átszervezte, a telefon államosítását befejezte, a számadástételt egyszerűsítette, a hitelnyilvántartást, az Ausztriával és a külfölddel szemben fennálló tartozások lerovásának módját rendezte, és a magyar postát bevonta az Osztrák-Magyar Bank zsíró- forgalmába. Egyes vélemények szerint a posta hatalmas, szerteágazó gépezetének megalapozása ezekben az időkben történt. Szolgálatának utolsó évei az I. világháború idejében teltek, amikor a súlyos felelősséggel járó hadi érdekek betartása mellett a szakszerű postai kérdéseken túl a tábori postaforgalom ellátásáról, a bevonult személyzet pótlásáról kellett gondoskodni. A mozgósítás alkalmával a magyar posta 3 tábori postaigazgatóságot, 3 tábori főpostahivatalt, 44 tábori és 30 hadtáp postahivatalt látott el személyzettel, felszereléssel és járművekkel. Apostai személyzetből tábori távírdaépítő- és kezelőosztagokat is alakítottak, s emellett a hadügyminisztériumba és a tábori távíró katonai vezetőségéhez egy-egy műszaki és forgalmi tisztviselőt rendeltek ki szolgálatra.

Follért Károly a személyzet szellemi, erkölcsi és anyagi helyzetének javítása érdekében is sokat dolgozott. Nevéhez fűződik a részjutalék-rendszer, azaz az üzemi jutalék megteremtése vagy a kezelési személyzet illetményeinek rendezése is. A háború alatt postás hadikórházat szervezett, egy állandó postás kórház részére a VII. kerületben négyholdas területet vásárolt, s az Országos Postás Kórház Alapot is megteremtette. Vezetése alatt 1909-ben az új intézményi rendszernek megfelelő címertáblák használatát rendelték el, 1910-ben magyar postaterületen az első személyszállító automobil-járatot, 1918-ban az első magyar repülőposta-járatot indították el. 1913-ban felépült a József Távbeszélő Központ, 1914-ben Kolossváry Endre posta- és távírdafőigazgató és Hollós József posta- és távírdatanácsos vezetése mellett elkészült a csepeli rádiótávíró-állomás, amelyet a forgalomnak október 15-én adtak át, s amelyen keresztül a diplomáciai és a katonai levelezés november 1 -jén indult meg. Follért Károly a forradalom kitörésekor visszavonult, 40 évet meghaladó postai szolgálat után 1918. november 6-án saját kérelmére nyugalomba vonult, ami viszont nem akadályozta meg abban, hogy élete végéig ragaszkodásának szóban és tettekben hangot adó figyelemmel kísérje a Magyar Királyi Posta életét és működését.

A posta- és távírdavezérigazgatói székbe az eddigi jogászvezetők után 1918. november 4-től a gépészmérnöki végzettséggel rendelkező Hollós József9 (1862-1945?) került,

9 Hollós József: 1862. december 2-án a Tolna megyei Gyönkön született, s bár apja orvosnak szánta, 1885-ben a budapesti műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. A posta szolgálatába 1887-ben lépett, s a kitűnő postamérnök nevét a szakmatörténet halhatatlanjai közé nem a rövid és viszontagságos vezérigazgatói pályafutásával írta be, hanem az azt megelőző több mint 30 évi, a távközlés érdekében kifejtett szervező, nevelő, kísérletező munkájával, illetve műszaki alkotásaival, többek között a Hollós-féle kékíróval. Munkássága alatt a Magyar Királyi Posta jó hímevét öregbítette itthon és külföldön egyaránt. A sors azonban nem volt kegyes hozzá, a kommün alatt személyét is támadások érték, miközben ő a román megszállók postai fosztogatása ellen küzdött, s a Nemzeti Múzeum megmentésében is közreműködött. A Bandholz tábornoknak tett szívességek fejében később ő kérhetett az amerikai tábornoktól, illetve annak ezredesétől védelmi segítséget, hiszen a románok folyamatosan letartóztatásokkal fenyegetőztek, s teljesíthetetlen dolgokat kértek tőle. A személye elleni támadások, illetve az átélt izgalmak arra késztették, hogy felajánlja lemondását, s bár minisztere ezt nem fogadta el, a végén mégis szolgálati idejének letelte előtt kényszerült nyugdíjba. Halálának pontos idejét (1945?), illetve végső nyughelyét nem ismerjük, személyére vonatkozóan további kutatások folynak.

100