Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Nikodém Gabriella: A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története

egyesület kivette a részét az óriási munkából. A kiállítás hatalmas erkölcsi és anyagi siker volt, köszönhetően nem utolsó sorban az alkalom tiszteletére a posta által kibocsátott III. ORBEK blokknak, amely Neuhold tervei alapján készült. A LEHE tagjai közül a kiállítás első díját nyerte Neuhold Kornél magyar és német lebetűzések gyűjteményeiért, valamint a kiváló szervezőmunkáért, Térfi Béla a bélyegelőtti korszakból összeállított postatérképeiért, Schiller Dénes 1870 és 1899 közötti magyar különlegességi gyűjteményéért és Schön Ernő a Turulos bélyegek vízjelállásait feldolgozó gyűjteményéért. A rendezvény- sorozat tiszta jövedelme 74 000 P volt, amit a bélyegotthon berendezésére fordított a szövetség. A kiállítás május 30-án zárt.

Az egyesület azonban nem csak a kiállításokon jeleskedett, feladatának tartotta a magyar bélyeggyűjtés képviseletét minden lehetséges fórumon. Amikor Bécsben 1902 őszén az osztrákok által rendezett filatelista napon Hans Kropf prágai szakíró bemutatta az Osztrák-Magyar Monarchia bélyegeit feldolgozó monográfiáját, a LEHE tagjai úgy találták, hogy a munka filatéliai szempontból elég alapos, de Magyarország önálló államiságát érintő helytelen adatokat tartalmaz. Az egyesület felkérésére dr. Déri Ernő cikket tett közzé a Drezdában megjelenő Der Philatelist című szaklapban, amelyben a helytelen adatokat helyesbítette. Ez osztrák körökben megütközést keltett, mert a sovinizmus megnyilvánulásának tekintették, viszont dr. Déri tevékenységét az ügyben az egyesület jegyzőkönyvileg megköszönte. Megjegyzendő, hogy 1921-ben újra baj volt a prágai kiadó katalógusával a magyar önálló államiság kérdésében, tévedéseit újra kénytelenek voltak kiigazítani.

1908-ban titkári jelentés szólt arról, hogy néhány magyar kereskedő különféle szélhámosságokkal a magyar bélyeggyűjtést rossz hírbe hozta, ezért az egyesület német, francia és angol nyelvű köriratot intézett a külföldi lapokhoz, amelyben felvilágosító segítségüket ajánlották fel. 1920. január 17-én az egyesület köriratot intézett a külföldi bélyeggyűjtő egyesületekhez, amelyben kifejtették, hogy a felülnyomott bélyegeket nem tekintik hivatalosnak, azok szerintük egyéni érdeket szolgáló bélyegkiadások. Ehhez a Donaupost november 16-i számában a Hungária és a Magyar Bélyegkereskedők Egyesülete is csatlakozott. Közös véleményük szerint ebből az időből csak a Magyar Tanácsköztársaság által kibocsátott két sorozat volt magyar bélyegnek tekinthető.

Az egyesület belső élete a nyilvánosság előtt ismeretlen hétköznapokon zajlott. Mindazonáltal a különböző alapok létesítésével, az egyesületi gyűjtemény, könyvtár, a bélyegvizsgáló állomás felállításával, a sorsolások, a csereegyesület, később a bélyegbeszerzés megszervezésével, díjak alapításával megrajzolták azt a mintát, amelyet a később alakult egyesületek önkéntelenül is követtek. 1887-ben meghalt az alapító Novák József, akinek emlékét egy nevét viselő alap létesítésével kívánták ápolni. Ennek jövedelméből bélyegeket vásároltak, amelyeket évenként a tagok között kisorsoltak. A tagok hozzájárulásaiból az alap olyan szépen gyarapodott, hogy a következő év elején a kamatokból már egy 25 márkás Jóreménység foki bélyeg volt beszerezhető. 1888-ban az egylet 5 éves jubileuma alkalmából házi ünnepséget szerveztek, amelyen a sorsjáték jövedelmét szintén a Novák-alap javára ajánlották fel. 1891 -ben kimondták, hogy bár az egyleti gyűjteménynek van külföldi bélyegekből álló része, a hangsúly a magyar és az osztrák speciális gyűjtemény fejlesztésére helyeződjön át.

1900-ban az egyesületi élet élénkítése létrehozták a Schomann-alapot, amelynek kamataiból és az évi bevétel feléből öt nyereménytárgyat sorsoltak ki az egyesületi összejö200