Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Jakab László: A távíró- és a távbeszélőtörténeti gyűjtemény viszontagságai avagy költöztetése a Gyáli útról
volt. A rotary központok leállításával, a crossbar központok gyors elterjedésével, illetve az elektronikus (TPV) központok megjelenésével azonban a mintaközpont feladatai megváltoztak. Az 1989 végén, az 1990-es évek elején bevezetett három elektronikus központtípus (ADS, AXE és EWSD) rendszertámogatása és oktatása vált legfontosabb feladatává. így a győri mintaközpont berendezéseit 1996-ban lebontották, és átadták a Postamúzeumnak. Az átadás igen nagy mennyiségű és súlyú berendezések elhelyezésének és állagmegóvásának megoldását kívánta meg a múzeumtól. Gyors segítségként a Matáv Rt. ideiglenes raktárhelyet bocsátott rendelkezésünkre, amelynek eredményeként a győri anyag berendezései - különféle típusú központkeretek, átvitel-technikai és áramellátó berendezések - 1996-ban a csepeli távbeszélőközpont épületébe kerültek. A raktározás tekintetében az első minőségi változást az 1997-es esztendő hozta meg. Ugyanis a rákospalotai EWSD típusú távbeszélőközpont épületének felső szintjén a Matáv Rt. egy 260 m2 alapterületű tetőtéri termet bocsátott rendelkezésünkre, amelybe a múzeum tervtári dokumentációs gyűjteménye mellé a T. 16 jelű távbeszélőtörténeti gyűjtemény ki nem állított műtárgyainak egy részét is átköltöztethettük. A világos, pormentes, fűtött helyiség nagyban elősegítette a műtárgyak állagmegóvását, illetve azok adatainak, történetének megfelelő körülmények között történő feldolgozását. A költöztetést középiskolás diákok segítették, a muzeológus munkatársak ezzel párhuzamosan a munka irányításán túl a leltározást is elvégezték. 1999-ben a Matáv Rt. a csepeli távbeszélőközpontban ideiglenesen tárolt győri berendezések és az időközben begyűjtött hasonló méretű műtárgyak részére új helyszínt jelölt ki. így lett a Gyáli úti Posta Anyaghivatal kb. 650 m2-es pinceraktára a múzeum egyes távíró- és távbeszélő-berendezéseinek nyugvóhelye egészen 2006-ig. A korábban szenespinceként használt helyiség sajnos nem tette lehetővé az előírások szerinti állagmegóvást, s a hideg, sötét, poros pincében munkavégzésre is csak igen korlátozott mértékben kerülhetett sor. így nem bánkódtunk túlságosan, amikor a Gyáli úti telephely eladása miatt egy újabb költözés szükségessége merült fel. Tudtuk persze, hogy ez nagyon nagy munka lesz, de hogy mekkora - most már elmondhatjuk -, azt álmunkban sem gondoltuk. A tárgyak szállíthatóvá tételéhez, a csomagoláshoz és dobozoláshoz már 2005-ben nekiláttunk. Mint korábban a rákospalotai költözésnél, a munkálatok elvégzéséhez itt is tervbe vettük a Puskás Tivadar Távközlési Technikum diákjainak bevonását, de sajnos a rossz körülmények miatt erre itt nem kerülhetett sor. így a teljes feladat a múzeum dolgozóira hárult. Hónapokon keresztül csak csomagoltunk, dobozoltunk, tisztogattunk és rakodtunk. A munka során 300 m buborékfóliát, 100 m textilanyagot használtunk fel a több ezer műtárgy csomagolásához, és 200 db különböző méretű kartondobozt töltöttünk meg tárgyakkal, amelyeket előtte szintén be kellett csomagolni. A Gyáli útról azonban nem csupán a pincében őrzött tárgyakat kellett elszállítani, hanem az udvaron tárolt három 12 m hosszú konténerközpontot is. Ebből az egyik konténer egy komplett ARF 102 típusú távbeszélőközpont, amelyben minden berendezés eredeti helyén és elvileg üzemképes állapotban maradt meg. A másik két konténert távközlési műszerek tárolására használtuk, az itt tárolt tárgyakat szintén csomagolni, illetve dobozolni kellett, és bizony tapasztaltuk, hogy télen a konténer még a pincénél is sokkal hidegebb és kellemetlenebb munkahely. 133
