Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Kovács Gergelyné: Postatörténeti emlékhely Balatonszemesen
Jegyzőkönyv Készült a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány auditóriumában (1061 Budapest, Andrássy út 3.) 2002. december 17-én abból az alkalomból, hogy a hírközlési emlékműre beérkezett pályaműveket bemutatták és zsűrizték. A zsűri tagjai: Kő Pál szobrászművész, Péterffy László szobrászművész, N. Dvorszky Hedvig művészettörténész, Kurucz István, a PTMA kuratóriumának elnöke, Gárdosné Petényi Erzsébet, a PTMA felügyelő bizottságának elnöke. Jelen voltak még: Kovács Gergelyné múzeumigazgató, Vichmann Béláné gazdasági vezető és Hajdú József muzeológus. A jelen voltak megállapították, hogy a meghívásos pályázatra alkotásokat küldött Lantos Györgyi, Trischler Ferenc, Lebó Ferenc, Pogány Gábor, Makoldi Sándor, Szórádi Zsigmond. Visszalépett a pályázattól Szmrecsányi Boldizsár és Tóbiás Klára. A zsűri minden egyes pályaművet alaposan elemzett, s a több alkotással részt vevő két pályázó (Lebó Ferenc, Szórádi Zsigmond) alkotásait egyenként megvizsgálta. Egyhangúlag legjobbnak, az egyetlen kivitelezésre ajánlott pályaműnek Trischler Ferenc tervét ítélték azzal a kikötéssel, hogy az emlékmű anyagában a sokféleség korlátozódjék kő és bronz alkalmazására, valamint a kapu borításán elhelyezett domborműveken a távközlési balesetek (hálózatszerelés, árvízben, jeges időben, kábelszerelés tornyokon, aknákban stb.) is jelenjenek meg egy lovas postás és egy postakocsis ábrázolása mellett. A többi alkotást nem találták kivitelezésre alkalmasnak, mert a pályázat szellemét nem valósították meg. Lantos Györgyi Szt. Borbála oszlopa inkább egy temetői síremlék, mintsem egy közösségi emlékmű. Sajnos Szt. Borbála, aki az úton járók szentje is volt, elsősorban a bányászoké, nem alkalmazható a hírvivők védőszentje, Gábriel arkangyal helyettesítésére. Pogány Gábor pályaműve merész, jó illusztráció bravúros formai megoldással, mintsem emlékmű. Túlzott méretei, valamint hatalmas költsége a pályázati kiírás tartalmától távol álló megfogalmazása miatt mindössze kiállítási makettként alkalmazható a múzeumban, a művésszel való külön megállapodás szerint. Lebó Ferenc négy alkotása közül mindössze a dombormű tűnik bronzba öntve alkalmasnak arra, hogy az egyedien, az ez utáni áldozatok sírjain megjelenjen, mint a munkatársi közösség emlékezete. Makoldi Sándor alkotását naivnak ítélték és térben nehezen elhelyezhetőnek. az ábrázolt mozzanat dramaturgiailag összetett, a háttér szétfolyik. 103
