Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán

nagyon szigorú. Jelentkeztem nála. Húg József, a főnök magas, szép Batthyányi szakállas öregúr volt. Nem sokat beszélt. Göncöl mellé osztott be a spedícióra2: Igyekezzék tanulni, hogy mielőbb hasznát vehessük, mert a két gyakornok tiszti kinevezés előtt áll. A levélspedíción se irányítási utasítás, se menetrend nem volt, így Göncöl diktálására írtam le a tudnivalókat, amiket ő is másoktól tanult meg. Ez így ment akkor, se kézikönyv, se írott rendelkezések. Nyomtatványból készítettem magamnak egy füzetet, abba írtam be az egyes vonalak postáit és az azokhoz tartozó falvakat. Jó rajzoló voltam, tehát minden vonalról térképet is csináltam, így hamar beletanultam. A főnök, helyesebben az öreg ezt meglátta, és megdicsért érte: Csak igyekezzék, ha kinevezik tiszté, a mozgóra teszem. Gön­cöl elámult, mert ők ketten sem kaptak ennyi elismerést egy év óta. Persze - mondták ennek is Sándor Berci az oka - akinek a helyére én jöttem, mert tiszt lett -, mert ő lumpolt, és az öreg azt hiszi, hogy mi sem vagyunk jobbak. Arad akkor mozgóposta-főnökség volt. Az Arad-Gyulafehérvár 17-18 tiszti mozgók jártak Tövisig. Jó mellékkeresete volt tisztnek, altisztnek. Jó tisztikar volt ott, de nehéz, fáradságos szolgálat. A főnök helyettese Klusch Károly főtiszt volt, hivatali főpénztáros. O csak akkor avatkozott a vezetésbe, ha a főnök szemle- útón volt. Ennek sohasem örültünk, mert Klusch egy igazi bakszász, a Bach időkből való maradvány volt, gőgös, igazságtalan és durva magyarfaló. Kiváló derék tisztek voltak: Csatth Zsigmond (később Makón, majd Debrecen 1-nél főnök), Szél Ernő (később Szar­vas, Budapest főposta, majd Arad 1 főnöke), Rodziewicz József, aki magánúton jogot végzett, és tanácsos lett, Faulwetter Lajos, ki trencséni főnök lett, Balogh József, ki Németpalánkán, majd Csaba 1 -nél lett főnök, Kádár Béla. De voltak ott gyengébb legé­nyek, sőt, kivetni valók is. Főnököm feleségének váradi ismerőseitől üzenetet hoztam. Lakásuk bent volt a pos­tán, de nyáron át kint laktak a Pernyávában levő szőlőskertjükben. Egy délután kimen­tem oda. Meglepő szívességgel fogadtak. Az öreg, akit a hivatalban sohasem láttak nevet­ni, megmutatta nekem szép kertjét. Ott láttam először formafákat rakva nemes gyümölccsel, szőlőt karikára és magasra metszve és egy nagyszerű méhest, melyben 100 kaptár és sok kas volt. Érdeklődésemre mindent megmagyarázott, és aközben elmondta, hogy gyerme­kei még kicsiny korukban elhaltak? és ő ebben a kertészkedésben talál vigaszt és örömöt. Majd figyelmeztetett, hogy egyes tisztviselőktől óvakodjak, ő engemet Szél Ernőre biz, aki mint ember és tisztviselő egyaránt kiváló. A jóságos néni meg is vendégelt, és két finom sárgadinnyét adott barátaim részére. A fiúk csodálkozva hallgatták elbeszélésemet, ők az öreget csak érdes oldaláról ismerték. Átvettem ezután a spedíciót, és megkezdtem az inspekciózást is. Hivatalos óra volt a praxik részére délelőtt 6-12-ig, délután 2—8-ig megállás nélkül. Az inspekción akkor har­madnaponként váltakoztunk. Este 8-kor a hajnalban indítandó posták pénzeszsákjait át­venni és elzárni, aztán este 9 és Vil 1 között érkező 4 vonat postáját átvenni, elzárni. Reg­gel '/23-kor fel a spedícióba, és ott az Alföld, Arad és vidéke, Neue Arader Zeitung lapok­nak beosztása, levélzsákok lezáratása és a 4 induló posta átadása a kalauzoknak. Ez eltar­tott Vió-ig. Ez bizony, főképp télen a fűtetlen hivatalban éjjel, kemény munka volt, de jól ment, míg hárman váltakoztunk. 2 Spedíció: szállítmányozás, az ezt intéző vállalat vagy hivatal neve. 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom