Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Kovács Adrienn: Zeppelinek a légiposta szolgálatában

lin léghajó először Lakihegyen, a Csepel-sziget északi csúcsán szállt le 30 ezer néző örö­mére. Összesen 1574 vegyes bérmentesítésű és fedélzeti bélyegzéssel ellátott levelet és 3406 levelezőlapot szállított. A magyar posta a léghajók további alkalmi légipostái útjait is figyelemmel követte, mivel az ország - szerződés alapján - be volt kapcsolódva a zeppelines légiposta-szolgá­lat nemzetközi útjaiba. Kiadott közleményeiben időben nyilvánosságra hozták az útvona­lakat, a posta ledobásának helyét, a küldemények feladásának feltételeit és díjait. A levél­postai küldeményeket többnyire két nappal a léghajó friedrichshafeni indulása előtt kel­lett feladni, hogy azok időben eljuthassanak a gyűjtőhelyre, a Budapest 72. sz. postahiva­talhoz. A „Mit Luftschiff Graf Zeppelin ” felirattal ellátott küldemények a postai szabály­zat szerint lehettek levelek, levelezőlapok, nyomtatványok, üzleti papírok vagy árumin­ta-küldemények. A tengerentúli utak megnyitásával (1924) lehetőség nyílt arra, hogy Magyarországról Argentínába, Bolíviába, Brazíliába, Chilébe, Paraguayba, Peruba vagy Uruguayba szállítsanak postát - rendes körülmények között mindössze 3 nap alatt. A léghajó postajáratához alkalmi repülőjáratok is csatlakoztak, melyeket a dél-amerikai Condor-Syndikats - a német Lufthansa Légitársaság egyik leányvállalata - állított forga­lomba a továbbszállítás lebonyolítására. A küldeményeket ajánlva, illetve a postai díjsza­básban feltüntetett államokkal való forgalomban expressz is fel lehetett adni. A rendes postai és esetleges ajánlási vagy expressz díjon felül pótdíjat is kellett fizetni. Egy Dél- Amerikába szállított postai küldemény díja tehát 3, esetleg 4 díjból adódott össze: rendes postai díj, esetleges ajánlási vagy expressz díj, a Zeppelin léghajó és a dél-amerikai konti­nensen berendezett alkalmi repülőjáratok díja, továbbá az esetleges pótdíj Budapest és Friedrichshafen7 között. Érdekességképpen egy példa az 1932-es évből: egy La Pazba (Bolíviába) feladott ajánlott levél díja - a fenti pótdíjakat kiszámítva és összeadva - 10,86 pengő volt.8 A küldeményeket a magyar postahivatalban „Zeppelin útján ” nyomatú bélyegzővel, a német oldalon ugyancsak e célra készített német bélyegzővel látták el. Ha a szállítás bár­mely okból kifolyólag csak az út egy részén, vagy egyáltalán nem léghajóval történt, a lerótt pótdíjakat sem a magyar, sem a német posta nem térítette vissza. Véget ér a léghajók kora A dél-amerikai utak sikert arattak mind a légiposta, mind a személyszállítás területén. Amikor 1934-ben a német Lufthansa Légitársaság is rendszeres repülőjáratot állított be, a léghajó és a repülő heti váltásban közlekedett. Ahogy a repülőgépek sebessége nőtt, és megbízhatóságuk javult, úgy váltak fokozatosan a léghajók vetély társává. A párhuzamos légipostajáratok idején fel is merült a kérdés, hogy vajon a jövőben a léghajó vagy a repülő lesz-e a postai szállítás eszköze. A vita azonban eldőlni látszott, ugyanis a két légi jármű felváltva és egymást kiegészítve optimálisan látta el a postai feladatokat. A későb­biekben ki is alakult egyfajta munkamegosztás; a léghajók szállították a nyomtatványo­kat és a csomagokat, a repülőgépek pedig a sietősebb küldeményeket. így a 1930-as évek 7 A küldeményeket légi vagy szárazföldi úton a központi postaállomásra, Friedrichshafenbe kellett szállítani. 8 Rendeletek tára a Magyar Királyi Posta részére. 1932. 9. sz. 75.364/4. 47. p. 198

Next

/
Oldalképek
Tartalom