Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Postamúzeumi gyűjtemények - Krizsákné Farkas Piroska: Rádiótörténeti gyűjtemény
Krizsákné Farkas Piroska Rádiótörténeti gyűjtemény A rádió- és televízió-történeti tárgyi gyűjtemény 1987-ig a távközlés-történeti gyűjtemény részét képezte, és a T-03 jelet viselte. A távközlés gyors fejlődése maga után vonta a berendezések cseréjét, aminek következtében egyre nőtt a múzeumi megőrzésre, archiválásra váró tárgyak száma és fajtája. 1987-ben a Postamúzeum új gyűjteményi rendjének kialakításakor a távközlés-történeti szakcsoport szétvált: a rádiótörténeti gyűjtemény T-17, a televízió-történeti gyűjtemény T-18 jelzést kapott, a T-19 szám alatt az egyéb műszaki berendezések és ipari emlékek képeznek új csoportot. A rádiótörténeti gyűjtemény törzsanyaga 1987-ben, felállítása évében 144, dupluma 14 darabot számlált. 2000-ben a törzsanyag 653, a duplumok 213 darabszámot értek el. A gyűjtemény 41%-ban hivatalos átadással, 36%-ban vásárlással, 22%-ban ajándékozással és 1%-ban csere útján gyarapodott. A gyűjtemény vázlatos bemutatását a legrégibb tárgyakkal kezdem, amelyek Puskás Tivadar telefonhírmondójához kötődnek. A hallgató (leltári száma: 84.33.0.), a mikrofon (84.46.0.), a kétlámpás erősítő (84.115.0.), a hangszórótölcsér (84.96.0.), a kettős hangszórótölcsér (84.129.0.) a múlt század utolsó évtizedéből származik, miként az a 84.2.0. leltári számot viselő telefonhírmondó-hallgató, amelyet I. Ferenc József császár és király őfelsége részére készítettek a millenniumi kiállításra. Az egyik hallgatón a korabeli magyar középcímer és a „Bizalom az ősi erényben” felirat, a másikon I. Ferenc József monogramja látható a magyar koronával. Az 1914-ben épült csepeli szikratávíró adójából csak a vevőberendezés egyes részei (84.5.0., 84.100.0., 84.101.0) maradtak meg. A szikratávírónál vonalerősítőként 1915- ben alkalmaztak először Lieben-csövet (84.11.0), a kor technikáját a kohérer (84.127.0.), a Geissler-cső (84.123.1.) és a szénszálas izzó (84.123.2.) képviselik. A gyűjtemény egyik legbecsesebb tárgya a 250 W teljesítményű, távíró- és távbeszélőüzemre egyaránt alkalmas Huth-adó (84.4.0.), amellyel 1923-ban a hazai műsorszóró kísérletek megkezdődtek. A Lakihegyen 1928-ban üzembe helyezett, 20 kW teljesítményű, nyitott szerelésű Telefunken gyártmányú adóból csak egyes darabok maradtak meg: egyenirányító egység (84.6.0.), anódköri hangolótekercs (84.7.0.), kerámia csőkígyó a csövek hűtésére (84.8.0.), antennacsatoló egység (84.102.0.), valamint az áramellátó egység (84.139.0). A gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja a 314 m magas antennatorony tetejére szerelt villámhárító vörösréz gömb (84.30.0.), amelynek látható lyukai és kráterei a villám- csapásoktól keletkeztek. A legsúlyosabb tárgy pedig az a motorgenerátor (94.73.0.), amely 1924 és 1933 között a székesfehérvári rövidhullámú rádióállomáson az 50 kW teljesítményű Telefunken gyártmányú gépadó 10 000 Hz-es frekvenciáját állította elő. Később az adócsőgyárba került, s annak felszámolásakor jutott gyűjteményünkbe. A székesfehérvári rövidhullámú öreghegyi adóállomás 5 kW-os adójának különleges hangolótekercsei maradtak meg (94.65.0., 94.66.0.). A diósdi 100 kW teljesítményű, Standard gyártmányú rövidhullámú adó maradványaiként a modulátor végerősítő-fokozatát (92.7.0.), a tápvo66
