Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Kovács Gergelyné: Tomcsányi Béla emlékezete
október 25-ig dolgozott itt. Akkor még mindent élőben sugároztak. Az üres szobát a mikrofonnal csak a legkiválóbbak kedvelték: Odry Árpád, Medgyaszay Vilma, Rosier Endre, Dohnányi Ernő, Bartók Béla és Kodály Zoltán. Pedig nem voltak ideális állapotok, a visszhangos stúdió falait asztalos lécezte be, hogy arra a közeli posta-lóállomás (Kerepesi út) használt lópokrócait felszegezhessék hangnyelőnek. Amit az egyik érzékszerv, a fül üdvözölt, a másik, az orr az elviselhetetlen antiillat miatt kárhoztatott. A Sándor utcai új stúdiókba 1928. október 25-én költöztek át. A műszaki berendezések és az azt kezelő személyzet a Magyar Királyi Postához tartozott, a műsorkészítés munkája a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság koncessziós joga és kötelessége volt. A stúdió üzem ezekben az években élte hőskorát. Tomcsányi Béla főként a laboratóriumi kutató- és méréstechnikai munkákat végezte. Mindazt, amit az akkor születő „hangmémö- ki ” munka megkívánt: stúdióadások vezetése, hangjátékok keverése, helyszíni közvetítések bonyolítása, hangrögzítő berendezések használatának bevezetése. 1944-ben, a nyilas uralom kiteljesedése idején összeírja jelentősebb munkáit. Huszonhat pontban sorolja fel 18 esztendő alatt végzett tervezői és kivitelezői munkáját. Közöttük kiemelkedőnek ítéli az első kétmikrofonos keverő tervezését és kivitelezését, amellyel lehetővé vált az operaelőadásoknál a színpadi és a zenekari 2-2 mikrofon szabályozása, összehangolása. Szünetjelző készülékeire - amelyet mint annyi mást nem jegyeztetett be szabadalmi oltalomra - különösen büszke volt. Tudta, hogy világviszonylatban is első szerkezet volt, amely a mechanikai hangrezgéseket mikrofon nélkül közvetlenül elektromos hangfrekvenciás rezgéssé alakította. A Budapest Il-őn működő szünetjelző készüléke mintájára a norvég rádió két azonos elven működő szünetjelző gép elkészítését kérte tőle. Ezek egy évtizedes működés után ma az oszlói Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményében találhatók. Tomcsányi Béla tervezte a rádió első pontosidőjelző-készülékét, az első kéttányéros és pick-uppal dolgozó motorikus meghajtású gramofonadó-készülékét, melyet az Eternola cég kivitelezett. Baczynszky Istvánnal a Posta Kísérleti Állomáson konstruálták meg azt a hordozható térerősségmérő berendezést, amellyel a csepeli rádiótávíró-adó tornyának szekunder sugárzását kimutatták. Önállóan végezte a 120 kW-os csepeli adó térerősségmérését a Balaton, Miskolc, Zemplén, Nyíregyháza térségében. Elkészítette az első hangfrekvenciás méréshez szükséges hanggenerátort, amely a Posta Kísérleti Állomáson egy évtizedig minden mérés alapáramforrása volt. Ő állította üzembe az első viaszvágókat, s nevéhez fűződik a magyar hanglemezgyártás megteremtése is. Az 1930-as években a magyar hanglemezgyártó ipar tevékenysége arra szorítkozott, hogy a külföldön készült viaszfelvételekről présmatricákkal másolatokat nyomtak, az ún. feketelemezeket. A Postavezérigazgatóság az egyik lemezgyártó cégnek engedélyt adott, hogy a rádiónál készíttesse el felvételeit. Tomcsányi Béla 10 éven át mintegy 1200-2000 feketelemez-felvételt készített el, köztük azt a 200 néprajzi felvételt, amely a Magyar Rádió és a Magyar Nemzeti Múzeum közös munkájaként készült és zenei szerkesztője Kodály Zoltán volt. Tomcsányi István mesélte el, hogy a stúdióban különlegesen szép hangú népénekesek, igricek jelentek meg, akiket Kodály lenyűgözve hallgatott, s mindig kérte Tomcsányi Bélát, hogy meleg, lágy legyen a viasz, mert akkor a tű finomabban, érzékenyebben tudja szántani a barázdákat. Visszajátszásnál a lemezt jégszekrényben hűtötték, hogy minél tovább szólhasson. 53
