Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Krizsákné Farkas Piroska: Térképes tárlatvezetés a Rádió- és Televíziómúzeumban

részére a 4-es, 5-ös és a 10-es stúdió. A nagyzenekari előadásokra a legnagyobb 6-os stúdió szolgált, melynek akusztikáját szintén dr. Békésy György tervezte, Dohnányi Ernő főzeneigazgató közreműködésével. A 7-es és 8-as stúdiókban a hanglemez, a 9-es stúdióban a prózai műsorok felvétele folyt.

A háborús károk helyreállítása után, 1949-ben a Magyar Rádió tovább bővült, a Szent- királyi utca 25/b. számú épületben kialakított kisméretű 11-es, 12-es, 15-ös és 16-os felolvasó és a közepes méretű 13-as és 14-es stúdiókkal. Mivel a Magyar Rádiónak nem nyílt lehetősége új, korszerű székházat építeni, 1960 és 1962 között a birtokba vett új épületekben, a Szentkirályi utcában alakították ki a 17-es, 18-as, 21-es és 22-es stúdiókat. A fokozatos bővítésekkel, korszerűsítésekkel és technikai modernizációval napjainkra a stúdiók száma 36-ra emelkedett.

A hírfelolvasó és kis zenei stúdiót bemutató életképben a bemondó asztalán korabeli berendezéseket (mikrofon, telefon, lámpa, adást jelző lámpa, szöveg) láthatunk. Az énekesnő a legrégibb Reiss-féle mikrofonba (Magyar Rádió tulajdona) énekel, harmónium- mal (Zenetörténeti Múzeum tulajdona) kísérik. A régi stúdiók hangtompító függönyén archív fotók idézik fel az elmúlt idők bemondóit, előadóit a mikrofon előtt. A falon figyelmeztető tábla és óra látható.

A térelválasztó vitrinek dokumentumai a stúdió életéről szólnak. Színes rádióújságok reprezentálják a kezdeti rádiózás népszerűsítését szép címlapokkal. A Rádióélet 1930. április 18., II. évfolyam 16., húsvéti számának címlapján Giovanni Bellini Krisztus feltámadása című képe látható. A Magyar Rádió Újság 1944. július 4., I. évfolyam 9. számának címlapján Szeleczky Zita színésznőt láthatjuk. A Rádióélet 1930. júliusi számát egy színes vasárnapi rádióműsornál nyitottuk ki. A második vitrinben, több rádiótörténeti

Rádióstúdió

54