Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Krizsákné Farkas Piroska: Térképes tárlatvezetés a Rádió- és Televíziómúzeumban
A kábelekről (*49) újra Dérszegi Miklós leírását ajánljuk látogatóink figyelmébe - A vezeték nélküli műsorszórás során a villamos jelekké, fényimpulzusokká alakított rádió-, televízió-műsorok a közvetítő vonalak és a moduláló vonalak útján jutnak a műsorszóró rádió-, televízió-adóberendezésekre. E vonalak - felépítési rendszerük szerint - vezetékes, vagy vezeték nélküli berendezésekkel működnek. Az előbbieket főként a középhullámú és a rövidhullámú rádió, az utóbbiakat pedig az ultrarövid-hullámú rádió- és televízió-műsorszórás területén alkalmazzák. A rádiózás kezdeti és korai szakasza idején, az 1920-1930-as években általában föld feletti légvezetékes moduláló vonalakat építettek, főként a vasút menti távbeszélő-oszlopsorokon, 3 mm-es bronzhuzalból (Miskolc, Nyíregyháza, Pécs középhullámú közvetítő állomások, a csepeli rádióadó részére külön oszlopvonal épült). A föld alatti rendszerek első létesítménye a budapesti stúdió és a lakihegyi 20 kW-os rádióadó közötti, 1927-ben épült moduláló kábel. Az országos távbeszélő-hálózat távkábel irányainak fokozatos kiépítésével a légvezetékes vonalak föld alatti távkábelekbe kerültek. A későbbiekben belépő középhullámú közvetítő állomások (Mosonmagyaróvár, Szolnok), az új középhullámú adó (Solt), továbbá a rövidhullámú műsorszóró adóállomás (Székesfehérvár) moduláló vonalai már eleve föld alatti rendszerben épültek és az előbbiekkel együtt részét képezik az 1970-es évek végén létesített országos zenehálózatnak. Közvetítő vonalak céljára általában a távbeszélő-hálózat áramköreit vették igénybe. A távbeszélőtől független, önálló közvetítő hálózat, a budapesti zenekábel hálózat az 1980- as években épült. A zenekábel frekvencia-átviteli sávja kiterjed az átlagos érzékenységű emberi fül hangérzékelő képességének közelítően teljes frekvenciatartományára. A tárlóban a föld alatti vezetékes rendszerek kábelmintái láthatók. Monitorok és ipari televízió-kamera (*50) - A monitorok (fehér-fekete és színes) a Magyar Televízió kölcsönzése. A szigetelők (*51) a villamos áramot csak nagyon kis mértékben vezető anyagok. Az adástechnikában általában porcelán és üveg szigetelőket alkalmaznak. Ma már megjelentek a műanyag szigetelők is. A szigetelők közül legérdekesebb az ún. „pogácsa”, mely az 1923-ban épült székesfehérvári 150 m magas torony talpazatának szigetelője volt. Bemutatunk még antennaszigetelőként alkalmazott porcelán, üveg és műanyag szigetelőket, valamint a vevőantennáknál a „kis dió” és az adóantenna-kötelek szigetelésére alkalmas „nagy dió” elnevezésű szigetelőket. A folyosó alaprajza 71
