Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994
Rákóczi Margit: A Postamúzeum könyvtárának gyarapodása, a POTI könyvtár régi leltárkönyvének tanúságai
találhatók. Annak idején -1896-ban - „Akiállítást irányító kormánybizottság, sajnos úgy döntött, hogy a Postacsamokot a kiállítás bezártával le kell bontani. Minthogy a Közlekedési Csarnok megmaradt, sőt Közlekedési Múzeum néven tovább fejlődött, kézenfekvő volt, hogy a postaanyag egy részét ebbe a méltóságteljes és reprezentatív épületbe helyezzék el.”3 Amikor 1954-ben a Postamúzeum önálló kiállítása a Postavezérigazgatóság épületében (Budapest XII., Krisztina krt. 6-8.) megnyílt, anyagát a Közlekedési Múzeumnál lévő postai könyvekből és az igazgatóságok könyvtárainál leselejtezett könyvekből - melyeket Csepel I. postahivatalban tároltak - állították össze. „1954-ben bizottság alakult, mely a Csepelen lévő könyveket jegyzékbe foglalta és beszállították a Postamúzeumba. A Csepelen tárolt könyvmennyiség képezte a múzeumi szakkönyvtár könyvállományának 80%-át. A megelőző, több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként a régi postai szakirodalom legjelentősebb műveinek nagy részét magába foglalta. Olyan szakkönyveket, melyeket tervszerű és tudatos gyűjtőmunka keretében ma már nem lehetne megszerezni. Az 1954-ben létrejött Postamúzeumnak a postás dolgozók és a lakosság körében hamar elterjedt a híre. A Postamúzeumban látottak kedvező hatást váltottak ki: a látogatók meggyőződhettek arról, hogy a Magyar Posta történeti emlékeinek összegyűjtése, feldolgozása, ápolása, felelős szakmai szeretettől áthatott jó kezekben van. Részben ezzel a kedvező visszhanggal magyarázható az a jelenség, hogy különböző rangú egykori postások valamint hozzátartozói birtokukban volt postai szakkiadványokat kezdtek rendszeresen a Postamúzeum szakkönyvtárának ajándékozni, hogy ezzel is biztosítsák számunkra oly becses könyvek, annyi meleg emberi emlékkel összekapcsolt tárgyak megőrzését, utóéletét azt, hogy ezek a könyvek Csipkerózsika álmukból a kialakuló postatörténeti kutatás során újra életre keljenek. Nélkülük ma már nehéz lenne régi idők postai tevékenységét felidézni, feleleveníteni.”4 Itt szeretném megjegyezni, hogy ez az ajándékozási tevékenység napjainkban is tart, és valóban néha ritkaságszámba menő könyvekkel lepnek meg bennünket a kedves olvasók. 1972-ben, amikor a Postamúzeum a mai Andrássy út - volt Népköztársaság útja - 3. szám alá költözött, könyvtárát a múzeum előteréből megközelíthető félemeleten lévő, három helyigéből álló, volt magánlakásban helyezték el. „A korlátozott továbblépés útja jelenleg - 1982 - az állomány összetételének fokozott gondozása: a körültekintő, alapos mérlegelés után lebonyolított szerzések mellett a kevésbé szükséges, gyűjtőkörileg nem odatartozó könyveknek az állományból történő eltávolítása térnyerés céljából. Ez egyben az anyag minőségi sűrítését is jelenti. Közel 500 kötettel csökkentették a könyvtár állományát. Ez azonban csak a tároló helyek zsúfoltságán enyhített, a helyhiányt nem oldotta meg, de a könyvtár profiljának tisztításához járult.”5 1981-ben a profiltisztítást követően új leltárkönyv írását kezdték meg 1-es sorszám3 Dr. Vajda Endre: Adatok a magyar postamúzeum létesítésnek történetéhez. Posta és Bélyegmúzeumi Szemle. 1969. l.sz. 13. p. 4 Sallay László: A Postamúzeum szakkönyvtára és a postatörténeti kutatás forrásirodalma. Postamúzeumi Évkönyv, 1985. 45^16. p. s Sallay László: A Postamúzeum szakkönyvtára és a postatörténeti kutatás forrásirodalma. Postamúzeumi Évkönyv, 1985. 48. p. 64
