Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Gyűjteményi munkáinkról - Hajdú József: A Postamúzeum fotógyűjteménye
szerepel a tervező és a művezető neve, majd pedig a kivitelezők gyakran elég népes tábora. A gyárosok és iparosok között olyan neveket találunk, mint például: Pestszentlőrinci Par- kétgyár és Gőzfűrész Rt., Zsolnay Kerámiagyár Rt., Magyar Asphalt Rt., Haas és Somogyi Speciális Üveg-vasszerkezetek Gyár Rt., Magyar Felvonó és Gépgyár Rt. stb. A beruházók pedig a következők: a budapesti főposta utalványosztálya; a budai postapalota; távbeszélő satellitek a Sváb-hegyen: Zugligeten és Óbudán; Központi Járműtelep; Központi Anyagraktár; vidéki városok postaházai: Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen, Eszéken, Salgótarjánban, Kisvárdán, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Szombathelyen és Kaposváron; rádióadó- illetve vevőállomások Csepelen, Székesfehérváron és Tárnokon. Jelenleg nincs tudomásunk arról, hogy ezt az albumsorozatot hány darabosra tervezték és hogy végül mennyi készült el belőlük és milyen példányszámban, de néhány szólóban felbukkanó kép arra enged következtetni, hogy a múzeumban található anyag korántsem teljes. Van két darab csak járművekkel foglalkozó album, mindkettő a harmincas években készült. A vászon- és papírkötésű album borítóján stilizált automobil látható egy postakürtben, mögöttük borítékok. Csak az albumot fellapozva derül ki a készítés oka. A gépkocsit Magyarországon használták fel a világon először a postai szolgálatban - hirdeti a cím, amelyet 28 oldalon keresztül a járművek fényképes bemutatása követ, többé-kevésbé időrendi sorrendben 1900-tól 1930-ig. A járművek rövid leírása alatt a jármű leltári értéke és a beszerzés éve található. A másik album megismertet azokkal a különleges tervezési, kivitelezési munkákkal, amelyek 1934-ben történtek a Központi Járműtelepen. Az albumból kiderül, hogy a különbözőjármű-átalakításokon túl, gépészeti és elektromos berendezések felújításával is foglalkoztak. A két világháború közötti időszak krónikásai közé tartoznak a már említett Kísérleti Intézet műszaki fényképészei is, akiknek a személyéről szinte semmit nem tudunk. Ha nem is a kor legkiválóbb fényképészei voltak ők, amit hátrahagytak az korrekt, színvonalasan dolgozó szakfényképészeket sejtet. Az 1945 utáni képek sorát a háborús károkat dokumentáló képek nyitják, majd ezek után következik az az anyag, amelyet az MTI munkatársai készítettek 1957-1980 között megrendelésre. E képek száma a legnagyobb a gyűjtemény egészét tekintve. A felvételek negatívjai az MTI archívumában találhatók. A riporterek megjelentek a kiemelt új létesítmények alapkőletételénél, ünnepélyes átadásán és a fontosabb postai megmozdulásokon, rendezvényeken. Műszaki fényképészeik járták az országot és megörökítették az új postahivatalokat, telefonközpontokat és a televíziózás beindulásával nagy számban megjelenő adótornyokat. Az MTI kiemelt helyzeténél fogva nagyon jó technikai hátérrel rendelkezett, és már nagyon korán - jóval a színes fényképezés tömeges elterjedése előtt - színesben készítette el a megrendelő által kért felvételeket. A képeket nézve találhatunk bennük kifogásolnivalót, de ezzel együtt a képek mégis nagyon fontos és egyedülálló dokumentumai ennek az időszaknak. 1980 körül ez a fajta kapcsolat megszűnt az MTI-vel, és maradt helyette az aprólékos gyűjtőmunka, de a tervezésben és beruházásban résztvevő vállalatok, cégek egyre népesebb táborával egyre nehezebb a kapcsolattartás. 58
