Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-06 / 234. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTOBER 6., CSÜTÖRTÖK Irodalmi különlegesség: ráckevei parasztnapló a XIX. századból Görgei magát megadta Ráckevei Múzeumi Füzetek címmel tartalmában és formájában is igényes kiadványsorozat megjelentetését határozta el az Árpád Múzeum és a Ráckevei Városi Önkormányzat. A legszélesebb olvasó- közönség érdeklődésére is számot tartó sorozat első könyve a napokban látott napvilágot Kajzer János naplója címmel. Fegyó Jánost, a múzeum igazgatóját, a könyv szerkesztőjét arra kértük, hogy mutassa be a nagy ívű kulturális vállalkozást, s annak első füzetét. — Kajzer János naplója egy régi, kézzel írt, úgynevezett parasztnapló — válaszolta a kutató, a város szülötte és elkötelezett híve. — A szerző ráckevei molnár és hajóépítő volt, aki mindemellett pa- rasztizált. Molnár volt tehát, aki, mint ahogy a könyv előszavában is utaltam rá, félig a földhöz, félig a céhes malommesterséghez kötődött. 1827 és 1881 között vezette a naplót, szinte úgy tűnik, hogy már telejegyezhette a Biblia minden szabad helyét, s ezért kényszerült füzetet-könyvet venni, s abba írni „Az időt mutató” feljegyzéseit. 1827. május 27-éről származik az első adat: „ Vándorlásból hazajöttem 1827 dik évben május 27 napján, Szeged város volt utolsó menhelyem. ” Hatszáz nemzetőr — Miért ítélték kiadásra érdemesnek Kajzer János müvét? — A kézirat adományozás útján került a múzeum birtokába, s a gyakorlatlan kézzel rajzolt, ám mégis szépnek mondható sorok olyan információkat hordoznak, őriztek meg az utókornak, amelyek sehol máshol, más forrásból nem ismerhetők meg. Legyünk őszinték, az átlagpolgár, még az is, aki érdeklődne lakóhelyének múltja iránt, ritkán tér be a múzeumba, s próbálja az értékes ismereteket összegyűjteni. A könyv könnyebben kézbe kerül, a história mindenki számára hozzáférhető. A naplót különben, éppen különlegessége miatt, fakszimile kiadásban jelentettük meg, tehát eredeti másolatban, s vele párhuzamosan közreadtuk nyomtatott formában, mai olvasatban is. Mindezen túl a kiadvány az eredeti napló papírjaihoz hasonló sárga papírra nyomattatott. A hajdan volt Kajzer János különleges információkat nyújt át a ma emberének, aki honnan is tudhatná, hogy például Ráckevén 1848-ban a szabadságot nem március 15-én, hanem 24-én ünnepelték, nagygyűlés, népünnepély formájában. Majdnem tíz nap kellett ahhoz, hogy a pesti március 15-e híre Ráckevére eljusson, s a pesti események valódi tartalma tudatosuljon. Kajzer János naplójában leírja azt is, hogy az év májusában Ráckevén hatszáz nemzetó'r esküdött fel a templom előtt a forradalomra. Hatszáz nemzetőr, s csak Ráckevén! Én azt hiszem, ha csak ezt az egyetlen egy adatot idézzük 1848—49-cel kapcsolatban, azt mondhatjuk, hogy a község nagy lelkesedéssel állt a forradalom mellé. Kultúrák találkozója — A múzeumi füzetek első' könyve akarva-akaratla- nul október 6-a, az aradi vértanúk napjára jelent meg. Hogyan emlékezik erre a tragikus eseményre Kajzer János? — A napló beszámol Kajzer János és családja életéről, rendkívül nagy teret szentel a természeti jelenségeknek, például a Duna áradásainak, de ha némi késéssel is, a nagyvilág eseményei is megtalálhatók benne. A várost érintő' események közül Kajzer János 1848—49 történéseit tárgyalja a legrészletesebben. Ismét csak utalnék a könyv előszavára: ő pontosan tudta, hogy a sajtószabadságot március 15-én vívták ki, és azt is tudta, hogy mit jelentett a márciusi forradalom. Megszűnt a robot, a dézsma, a füstpénz — földbér —, azaz megszűntek a földesúri terhek. A világosi fegyverletételről is tényszerűen számol be az — mondjam így — író: „Görgei magát megadta, népét átadta, fegyvert lerakatta. A muszka elvitte a sok prédát; a magyarok szétmentek, ki mer- re tudott. ” Az aradi vértanúkról külön nem tesz említést, ír azonban a megtorlás 1850-es, korai szakaszáról. A „Német sok magyar urakat felhívatott Pestre. Sokat közülük agyonlövetett, sokat elzárt. Azután a magyar katonákat mind visszakívánta a német, tisztjeivel RÁCKEVEI MÚZEUMI FÜZETEK 1. Ksywr János naplója (1*27—1881) együtt. Tiszteket mind közlegénysorba, nemeseket, gróf és báró fiakat kocsisnak a társzekerekhez. rEz így volt márciusig.” írja mindezt egy egyszerű ráckevei molnár, hajóépítő, parasztember! Ugyanígy kitekint ő a birodalomra, az 1866. évi königrátzi csatáról például egészen pontos adatokat idéz. Mindezek a példák is bizonyítják, hogy a naplót, ezt a különleges értéket közkinccsé kellett tennünk. — Mikorra várható a sorozat második könyvének a megjelentetése, és mi lesz az? — Már nyomdában van, s várhatóan a jövő év februárjában az olvasók kezéhez kerül Schreiber Rózsának a szigetszent- miklósi bronzkori urnate- /metőről szóló 260 oldalas tudományos munkája. A szerző a Budapesti Történeti Múzeum régésze, ő vezette a hatvanas években a szigetszentmiklósi ásatásokat, s munkája mind ez ideig publikálatlan. Mi ezt a feladatot magunkra vállaltuk, a többi között azért, mert a szigetszentmiklósi lelet régészeti kuriózum. Két kultúra, a nagyrévi és a vatyai épül ugyanis itt egymásra. A két kultúra általában elkülönítetten lelhető fel, itt egymás mellett található, egymásra épül, s ez a tény a két kultúra közötti kontinuitást jelzi. A későbbiekben a sorozat egyik kiadványaként szeretnénk megjelentetni a Magyarország története képekben című könyvhöz hasonlóan a Ráckeve története képekben című albumot, rendkívül gazdag anyagunk van hozzá. Régi adósságunk Ács Károly irodalmi hagyatékának a közreadása. Ács Károly Petőfivel egy időben született Ráckevén, részt vett a ’48-as szabadság- harcban, országos jelentőségű szerepet játszott a ge- rillacsapatok szervezésében. A szabadságharc bukását követően halálra ítélték, 165 napot ült a siralomházban! Képzeljük el, 165 napon keresztül ébredt minden reggel arra, hogy lehet, aznap ki- végzik. Végül kegyelmet kapott, ami hat év várfogságot jelentett. Ezt le is töltötte Josefstadtban. Várfogság után Szabadulását követően ügy- védkedett, ideje egy részét Pesten, más részét Ráckevén töltötte, sírja a ráckevei temetőben található. Emlékét ápoljuk, nem ismert azonban eléggé, hogy szabadulása után levelet intézett Jókai Mórhoz, amiben meghirdette irodalmi programját. Lényege, hogy a magyar irodalom -— mai szóhasználattal fejezem ki —, a korabeli magyar irodalom Nyugat-centrikus. A környező népek kultúrájáról viszont nem tudunk semmit. Éppen ezért Ács Károly megfogalmazza, vállalja és meg is valósítja a szomszéd népek nép- költészetének átültetését magyarra. Egymás után adta ki fordításait, ezt mi összegyűjtöttük. Megjegyzem, hogy román népköltészeti fordításait ő maga is kiadta egy kis füzetecské- ben. Különösen figyelemre méltóak szerb népköltészeti fordításai is. Az ő irodalmi munkássága nagyon jól egybecseng Kossuth dunai föderációs elképzeléseivel, s munkásságának van — ahogy mondani szokták — üzenete, mondanivalója a ma számára is. Deregán Gábor c-xy xl/f 4r-, -' a*~ Ály-ti.» /L. .sXha. . 1843 dik évi télen nem volt sem hideg (sem), hanem volt úgy hogy a juhok be sem jöttek egész télen. A Dunában három nap ment a jég, akkor tisztára elolvad(t). De a gyümölcsfákat mind kicsalta. Tavaszkor pedig a fagy végett nagyobb része akkor elfagyott a kertekben. Sárgabarack nem volt. Tiltakoznak a fiatal művészek A Fiatal Művészek Klubjának vezetősége többszáz művész nevében az alábbi nyílt levél közlésére kérte fel az Országos Sajtószolgálatot abból az alkalomból, hogy a Fővárosi Közgyűlés október 6-án, ma tűzi napirendre a VI., Andrássy út 112-es számú ingatlan eladásának ügyét, mely ingatlan már 35 éve a Fiatal Művészek Klubja telephelye. Tiltakozunk a Fiatal Művészek Klubja megszüntetése és épületének eladása ellen! Az FMK komoly tradíciókkal rendelkező 35 éve működő szellemi műhely. Múltja szerves részé a ’60-as évektől napjainkig terjedő időszak magyarországi és nemzetközi művészetének. Tagjai közül sokan nemcsak itthon, de szerte a világban jól ismert, jegyzett alkotók. Az FMK legfőbb törekvése jelenleg is az, hogy helyet adjon a kortárs művészcsoportok megmutatkozásának. Tiltakozunk az ellen a terv ellen, hogy a VI., Andrássy út 112-es ingatlan eladásából származó feltételezett bevételt kívánja a Fővárosi Önkormányzat egy olyan beruházásra fordítani, amelyen az indulás pillanatában látszik, hogy befejezetlen kulturális beruházások sorát gyarapítaná. Eszerint a IX., Liliom utca 41-ben tervezett Kortárs Művészeti Központ létrehozása olyan beruházás lenne, melynek költsége reális számítások szerint az FMK épületének eladásából nyerhető összeg többszörösét is kiteszi. Széles körű informálódás után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a fenti beruházás ráadásul csak nevében képviselne egy leendő Kortár's Művészeti Központot, de tartalmát tekintve nem, így alkalmatlan lenne arra, hogy az FMK utódjává váljon.. Kéijük a tisztelt Fővárosi Közgyűlés állásfoglalását az FMK jelenlegi telephelyén történő fennmaradása mellett, egyúttal kérjük a IX., Liliom u. 41. sz. beruházás elutasítását, ameny- nyiben az csak az FMK telephelyének eladásából valósulhatna meg. Könyvespolc A magyar szaksajtó történetéből A hazai tudományos szaksajtó kialakulását — 1721-től Bél Mátyás: Nova Posoniensiajától a kiegyezés koráig — bemutató kötet jelent meg a közelmúltban az Országos Széchényi Könyvtár füzetei sorozatában. A kötetben a szerző, Batári Gyula szándéka szerint jórészt a természettudományos vonatkozású, orvosi és technikai tudományokkal foglalkozó időszaki kiadványok feltárására került sor, de olyan kiadványok is szerepelnek, amelyek nem kizárólagosan reáltudományokkal foglalkoznak, mint például a Tudományos Gyűjtemény. Bemutatásra kerül néhány korabeli latin és német nyelvű folyóirat is. A szerző az egyes periodikák tárgyalásán túl helyenként a korszak légkörét, a hazai tudományosság színvonalát, a magyar tudományos nyelv akkori állapotának bemutatását, elsősorban a folyóiratok vonatkozó tartalmának egyes esetekben szó szerinti idézése érzékelteti. A kiadványban a szerző olyan folyóiratok tartalmát elemzi, mint például a Magyar Könyvház, Magyar Museum, Mindenes Gyűjtemény, Orvosi Tár, Magyar Acadé- miai Értesítő,. Természetbarát, Orvosi Hetilap, A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Közlönye. A könyvben általában a szerkesztők és a jelentősebb munkatársak életrajzi adatainak közlésére is sor kerül. Olyan jelentős személyiségek munkálkodtak e szaklapok szervezésében, mint Bél Mátyás, Bugát Pál, Markusovszky Lajos, Pénczeli József, Pethe Ferenc, Táncsics Mihály, Toldy Ferenc, Vajda Péter, Vörösmarty Mihály... A névsorból az is kitűnik, a humán tudományok művelői, barátai is találnak figyelemre méltó vonatkozásokat a kötetben. A könyv elsősorban a történészek, könyvtárosok, tudománytörténészek, tanárok, újságírók, egyetemi hallgatók érdeklődésére tarthat számot, de haszonnal forgathatják nyilván a tudományok, a szaksajtó irányába tájékozódó kutatók is. (r. b. a.)
