Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-26 / 251. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAC 1994. OKTOBER 26., SZERDA Szemét 38 éves vagyok, 175 centiméter magas, 85 kilogramm súlyú. Élek, lélegzem, gondokodom. Működik az agyam, a szívem, a tüdőm. Reggel 6-kor kelek, este 10-kor fekszem, de többnyire csak éjfél után jön álom a szememre. Hétköznap általában este 6 óra után érek haza a hivatalból, de szombat-vasárnap "zeretek horgászni, klasszikus zenét hallgatni, sakkozni. Két kiskorú gyermekről (egy óvodásról és egy iskolásról) gondoskodunk hitvesemmel. Egyszóval: ember vagyok, homo sapiens. És bizonyára sok hibával, esendőséggel rendelkezem — mint mindannyian (néhány kivételtől, a tökéletesek szűk kasztjának tagjaitól eltekintve). Ember vagyok, „egyedüli példány”, akár Ónhoz is hasonló, aki most e sorokat olvassa. Az elmúlt éjjel azonban egy percet se aludtam. Vizsgál- gattam, hogy élek-e még. Néztem a tükörben az arcom, a testem, nem jelentek-e meg rajta máris a szakirodalomból ismert hullajelenségek: a szederjes foltok, az állkapocs-merevedés, avagy akár csupán egy borostyánkő' színű kis vér- alvadék a szám szegletében. Noha semmi effélét nem tapasztaltam, mégis úgy éreztem: íme, hát máris elkezdődött a rothadás (latin nevén putredo), amely köztudomásúlag a szövetek színváltozásával, gázképződéssel, bomlástermékek keletkezésével jár, s amelynek eredményeképpen az ember — testi valójában — a Dicső Természet szeméttelepére kerül. Én azonban egy valóságos szeméttelepre képzeltem magam: konténernyi tarka lom mélyébe, kóc, ürülék, törmelék, színes műanyag flakonok, bádogvödrök, vatták és egyebek közé. Láttam, amint ott fekszem kidobva, kibelezve, fél- recsuklott fejjel, hasznavehetetlenül, mint egy megunt baba. Történt ugyanis, hogy főnököm főnöke, aki egyébként a legfrissebb közvélemény-kutatási eredmények szerint az egyik legnépszerűbb politikus Magyarországon, meglátta egy (máskülönben szabályos) ügyiraton a nevemet. — „Az a szemét még mindig itt van!”— kiáltott fel, s a szót kisvártatva tett követte, csörrent a telefon és engem kirúgtak. Megesik ez másokkal is, bizony sokakkal mostanában. Az intézkedés tartalmára sajnos kár több szót vesztegetni. Megörökíteni a formát érdemes, mert hiszen a stílus maga az ember, s e szerény példából is látható lesz, hogy a régi-új hatalmi elit politikai kultúrája egyre nyilvánvalóbban fasiszta eredetű: a felsőbbrendűség biztos tudatából származik. Szemét vagyok tehát, rothadó, eltakarítandó. Nem is írom alá e cikket, nehogy az említett hatalmasság tényleg kivezényelje („értedjöttünk, nem ellened”jelszóval) a hulla- szállítókat. Maradjunk inkább annyiban, hogy üdvözli az olvasót: „az a szemét” Az MSZOSZ a reálkereset csökkenése ellen Minden országnak jogában áll az éves import 10 százalékáig importkorlátozásokat elrendelni, de hazánk eddig sem töltötte ki ezt a keretet. A folyó fizetési mérleget pedig nem csak a fogyasztás korlátozásával, hanem az indokolatlan import mérséklésével is javíthatnák — mondta Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke tegnap. ' A privatizációról a szövetségi tanács leszögezi: ez is az új munkahelyek létrehozását szolgálja. A jövő évi béremelésekről nem lehet országosan megállapodni, legfeljebb ajánlásokat tenni. A béremelések mértékéről a munkavállalók és a munkaadó kétoldalú tárgyalásain, a lehetséges kompromisszumok alapján dönthetnek. Az MSZOSZ abból indul ki, hogy a reálkeresetek ne csökkenjenek. Valutaalaptárgyalások Befejeződtek a Nemzetközi Valutaalap szakértőivel folytatott budapesti tárgyalások. A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint hétfőn Békési László pénzügyminiszter ismét tárgyalt az IMF-küldöttséggel, melyet Desmond Lachman, az Európai Osztály tanácsosa vezetett. A megbeszélésen értékelték a budapesti tárgyalásokat, különös figyelmet fordítva Horn Gyula miniszterelnöknek és Michel Cam- dessusnak. az IMF vezér- igazgatójának október 20-i találkozójára. Megállapították, hogy a tárgyalásokon az 1995. évi gazdaságpolitikát és költség- vetést érintő kérdésekről konstruktív vitát folytattak. A tárgyalásokat folytatják, mégpedig abban a reményben, hogy a legfontosabb kérdésekben közös álláspontot tudnak kialakítani, és így létrejön a feltétele egy új IMF-megállapodás aláírásának. A kormány hároméves gazdasági programjáról is konzultációkat kezdenek. Parlamenti napló — expóvita Megrendülhet a bizalom (Folytatás a 1. oldalról) Szalay Gábor (SZDSZ) szerint a hosszas expóvita eredményeként már mindkét fél elsáncolta magát saját álláspontja mögött. Szerinte Szabad György javaslata, hogy a parlament szakértői bizottsággal vizsgáltassa meg a világkiállítás kérdését, naiv dolog. A képviselő azért véli ezt így, mert úgy gondolja, hogy már nincsenek független szakértők ez ügyben. A népszavazást illetően Szalay Gábor rámutatott: a polgárok, ha egyáltalán elmennek szavazni, emocionális szempontok alapján fognak dönteni, s a kérdés költségvetési oldalát nem mérlegelik. Szabó Iván, az MDF frakcióvezetője, a felszólalásra reagálva hangsúlyozta: azt, hogy a koalíció politikai alapon kíván határozni az expóról, jól mutatja az a tény, hogy a szakértői vélemények ellenére a megrendezés ellen döntött. Torgyámé Cseh Mária (FKGP) úgy vélte: az euróEllenzéki médiatörvény-javaslat? Vitatkozó koalíco Tegnap a parlamentben sajtótájékoztatón értékelte a KDNP-frakció a kormány első száz napját. Csépe Béla emlékeztetett Napóleon száz napjára, amikor Elba szigetéről visszatért és még egyszer hatalomra került, majd elindult a Waterloo felé vezető úton. A kormánynak eleddig nem volt egyetlen olyan törvényjavaslata sem, amely pozitívan érintette volna a gazdaságot. A jövő évi költségvetésről még semmi hír, jóllehet, a koncepciót már be kellett volna terjeszteni. Késlekedik a kormány, s ennek okát a KDNP a koalíción belüli vitákban látja. Gáspár Miklós visszautasította a kormány vádját, mely szerint az ellenzék magatartása akadályozza a munkát. Hogy ez nem igaz, azt az is bizonyítja, hogy a kormány vagy nem nyújtott Az elfogultsági kifogást visszautasították A vádlottat elfelejtették beidézni Az Új Magyarország című napilapban jelent meg 1992-ben az a cikksorozat, mely miatt Bruzsa Mihályt, az MSZMP akkori választott szóvivőjét rágalmazás vádjával feljelentették. Az írások Szabó Jánost, Nyíró Sándort és Patkó Gábort támadták az ’56-os eseményekkel kapcsolatban. Bár a cikksorozat többszáz ember véleményét tartalmazta, mégis egyedül Bruzsa Mihályt jelentették fel, áúnak ellenére, hogy az' írásokat nem ő készítette, fo- galmáztá meg. A tárgyalás elég furcsa körülmények között zajlott, ugyanis a vádlott nem jelent meg, s nem azért, mert nem állt szándékában elmenni, egyszerűen azért, mert nem kapta meg az idézést. Az ügyhöz még az is hozzátartozik, hogy Bruzsán úr elfogultsági kifogást jelentett be az eljáró bírónővel szemben, de azt elutasították. — Az ügyvédem a tárgyalás előtt négy nappal szerzett tudomást az időpontról, de mivel én több napja már nem tartózkodtam otthon,' nem tudott értesíteni — mondta Bru- zsá Mihály, — Ügyvédnőm elmondása szerint csak a tárgyaláson derült ki, hogy nekem egyáltalán nem küldtek idézést, ehelyett a bírónő rendőri elővezetésemet rendelte el — tette hozzá felháborodva. Mivel a vádlott nem volt otthon, nem tudták elővezetni sem. A bíróság felfüggesztette az eljárást, és dr. Bruzsa Mihály ellen elfogatóparancsot adott ki. A tárgyaláson Bruzsa úr ügyvédje tiltakozott az elfogatóparancs ellen, és új határnap kitűzését kérte. A végzés kihirdetésekor azonban közölték, • fellebbezésnek helye nincs. A bírónő kijelentette: a paiság mércéje az, hogy egy ország szavahihető-e vagy nem. Szerinte a kormány mérhetetlen nagy kárt okozott Magyarországnak azzal, hogy a világ elé tárta: nincs pénze az expó megrendezésére. — A világkiállítás terve- zettségi foka lassan eléri a 100 százalékot — mondta felszólalásában a szabaddemokrata Rajk László. — Csakhogy ezzel ellentétben — szögezte le — a kivitelezés foka 10-15 százalékos csupán. Ivanics István (KDNP) elmondta: az országnak azt kellene elhitetnie a világgal, hogy képes a vállalt feladatot megoldani, nem pedig azt, hogy nem képes erre. A képviselő cáfolta, hogy az expó lemondásában gazdasági szempontok döntenének, szerinte ez kizárólag a koalíció emocionális akarata. LJngár Klára (SZDSZ) arra emlékeztette a képviselőket, hogy 1989 óta tart az expóvita. Korábban olyan érvek hangzottak el, hogy ä világkiállításra azért van szükség, mert a kormányt másképp nem lehet a szükséges infrastrukturális beruházásokra rákényszeríteni. Erre már nincsen szükség, hiszen mindenki belátja, hogy a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlenül szükségesek ezek a beruházások, nem kell „expó-ostyába” csomagolni az útépítések kérdését. Csáti György (MDF) úgy vélekedett, hogy az expó lemondása nem csak Magyarország számára jelent kárt, hanem az egész régió számára. A világkiállítás ugyanis a térség összes állama számára előnyöket jelentett volna; arra a szomszédos államok és a határon túli magyarság is készült. Most azonban megrendülhet az országba vetett bizalom, és ha nem döntünk elég gyorsan az expó megvalósítása mellett, akkor a Világkiállítások Nemzetközi Irodája akár el' is veheti hazánktól a megrendezés jogát. be törvényjavaslatot, vagy ha tett is ilyet, ezek a beterjesztések sohasem a lényeget érintették. Giczy György a médiatörvényt hiányolta, s mint mondta, annyira nagy szükség van erre a törvényre, hogy ha a koalíciós pártok nem képesek egymással megegyezni, a KDNP kezdeményezni fogja, hogy az ellenzéki pártok terjesszenek be erre vonatkozóan törvényjavaslatot. Összességében a kereszténydemokraták szeretnének cselekedni, de ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a koalíciós pártok összehangoltabban tevékenykedjenek, lényeges törvényjavaslatokat vigyenek a Ház elé, olyanokat, amelyek a gazdaságot végre kimozdíthatnák a holtpontról. P. M. vádlott által csatolt orvosi igazolások nem elfogadhatóak. Ennek eldöntése viszont nem jogászi feladat. Dr. Balogh Éva, a vádlott képviselője szerint az eljáró bírónőtől nem várható az ügy tárgyilagos megítélése. Bruzsa úr megdöbbenve áll az események középpontjában. Elmondása szerint még nem volt példa arra, hogy magánvádas eljárásnál elfogatóparancsot küldtek' ki. Védője utánanézett, hogy ez mivel jár, s azt a 'választ kaptafa vádlott á tárgyalás' nápjá- ig fog ülni. V. Cs. Nevetgélő „honatyáinkhoz” Tegnap a Tisztelt Házban az országgyűlési képviselőit, nyilván a szocialisták és a szabaddemokraták, kinevettek bennünket. A nevetésre Izsó Mihály kisgazdapárti képviselő' lapunkra való hivatkozása kapcsán került sor. A képviselő úr ugyanis a Pest Megyei Hírlapot számára mértékadónak nevezte, a kijelentésen és a nevetésen sem csodálkozott, kiváltképp a szabaddemokrata honatyák vigyorán nem, hiszen nem kell sokáig olvasgatni lapunkat ahhoz, hogy kiderüljön, ezt a múlt választáshoz képest a parlamentben megfogyatkozó pártot (amelynek elnökét, ki Magyarország jelenlegi politikai életének egyik hangadója, az egyéni választások során egy szocialista színésznő zúzta semmivé) a nemzet ellenségének tartja. Ez a lapunkból kellő rendszerességgel kiderül. Nap mint nap ámulattal adózunk annak a ténynek, hogy a választásokon 54 százalékot elért Magyar Szocialista Párt képviselői miért tűrik, hogy őket az SZDSZ a hátsó udvarba terelje, ez az ő dolguk, ezzel majd nekik kell elszámolniuk önnön lelkiismeretük előtt. Ám a lapunkat ért gúnykacajra visszatérve, szeretném a vidám képviselők figyelmét felhívni Gábor Andor ama versére, amellyel, ha jól emlékszem, 1945 után indult újra a Ludas Matyi. Ebben azt írja Gábor Andor, hogy: „Nevess magyar! Nem, még nincs mit nevetned”... Tudom: az MSZP-s és SZDSZ-es honatyáknak nagy részére ez a vers már a megszólítás okán sem vonatkozhat, hiszen jelentős részük nem csak a Pest Megyei Hírlapon, hanem mindenen, ami nemzeti és magyar, csak nevetni tud E nevetgélők legjobb követői Landeszmann főrabbi nak, aki mint tudjuk kultúránkat a fütyülős barack ra és a bő gatyára szűkítette, hiszen szerinte min den, ami ennél több, azt a zsidók tették hozzá a ma gyár kultúrához. Biztos vagyok benne, Gábor An dor nem tartozna Landeszmann követőihez, s a hí rés lapszerkesztő gondolatait átvéve, mondhatom nevess magyar kormánykoalíció 1994-ben, csak vi gyázat, nehogy arcukra fagyjon a mosoly. Arcukra fagyhat, hiszen tegnap miniszterelnökük a rádióban azt mondta, amin viszont nekem egyáltalán nincs kedvem nevetni, hogy ő még nem találkozott olyan emberrel, aki elégedetlen lenne az új kormány munkájával. Nem tudom, a nevetgélő szocialista képviselők járnak-e választóik között, s hasonlók-e a tapasztalataik Horn Gyuláéhoz. Jóindulatú vagyok: biztos vagyok benne, hogy járnak, biztos vagyok abban is, hogy szívük szerint vitatnák Horn Gyula szavait, ám azt megtenni nem merik. S ez, uraim, ez egyáltalán nem nevetséges, — Ja, és még valami! Gábor Andor azt is írja: „Magyar, nevetésed emberibb legyen”. Megszívlelni, tisztelt Honatvák! (Vödrös)
